Lukanénye

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

NÉNNYE. Házas Nénnye, és Luka Nénnye, Két magyar falu Hont Várm. Házas Nénnyének földes Ura Trsztyánszky Úr, a’ kiknek szép egy emeletű házok ’s kertyek vagyon itten, ez amannak filiája, lakosaik katolikusok, fekszenek B. Gyarmattól 1 1/2 óránnyira, földgyeik jók, legelőjök elég, fájok van mind a’ két féle, szőlö hegyeik is meg lehetősek, malmaik is vagynak, gabonájokat B. Gyarmaton, boraikat pedig a’ Bánya Városokban szokták el adni.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nénye (Luka), Ninicz, magyar falu, Honth vgyében, Nénye-Házas mellett: 365 kath., 10 evang., 8 zsidó lak. F. u. a Luka nemzetség. Ut. p. Ipoly-Ságh. Nénye (Házas), magyar falu, Honth vmegyében, ut. p. B.-Gyarmathoz északra 1 1/2 mfd., 101 kath., 31 evang., 2 ref., 6 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Bortermesztés. F. u. Tersztyánszky Lajos.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lukanénye és Házasnénye 1905. végéig két különálló községtestület volt, akkor a két falu »Lukanénye« közös névvel egyesült. Lukanénye, magyar kisközség, 69 házzal és 556 róm.kath. valású lakossal, kiknek száma a legutóbbi népszámlálás óta 448-ról növekedett ennyire. A község vasúti és táviró-állomása Balassagyarmaton, postája helyben van. A vármegye régibb helységei közé tartozik, melyről már IV. Béla király is megemlékezik abban 57az 1243. évi oklevelében, melylyel ezt a birtokot más három vármegyei faluval együtt, a Dobák nemzetségbeli Dobák, Tyba, Dona és Vaczik nyitramegyei birtokáért elcserélte. 1337-ben, a Dobák nemzetség jószág-osztozkodása alkalmával, a nényei birtok Luka fiainak jutott osztályrészül. A Luka család fél ezredéven át volt a földesura. A mult század első felében, Luka Lajoson kivül, Blaskovics Pálnak is volt része itt. Jelenleg báró Majthényi Lászlónak és Othmárnak van nagyobb jószága. A falubeli két szép kastély egyikét még a Luka család építette és az most a báró Majthényi Othmár tulajdona. A másik kastély a Blaskovicsoké volt, most pedig báró Majthényi Lászlóé, kinek uri háza híres a vendégszeretetről. Lukanénye község határában fekszik a Sulyki puszta és a Szöcze major.

Magyar Katolikus Lexikon

Lukanénye, Házasnénye, Luka-Ninitz, v. Hont vm. (Nenince, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. kékkői esp. ker-ében. - 1135: Nena. A pléb. 1332: már létezett. Tp-át Mindenszentek tit-ra sztelték, a mait 1764: építették. Anyakönyvei 1700-tól. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl.. Kegyura 1880: a Luka család. - Filiái 1917: Apátújfalu, Bátorfalu, Ipolyharaszti, Leszenye. - Plébánosai: 1699: Foglár György, 1710: Pesthy Antal, 1712: Berthányi M. József, 1717: Somorjai Márton, 1724: Cselke János József, 1737: Simonyi László, 1749: Kiss István, 1755: Aghi Ferenc, 1757: Szécsényi Pál, 1759: Végh István, 1763: Bottyán György Alex, 1782: Liplesy Pál, 1793: Miklossy János, 1799: Brogyányi István, 1800: Karátsony József, 1805: Morvay Gáspár, 1809: Kováts János, 1857: Stéger Imre, 1867: Tocsek János, 1879: Pirk József, 1882: Peredi József, 1885: Gonda Béla, 1898: Buchta József, Kanyó József, Drozd Pál, 1912: Haller Kálmán, 1931: Blaschka János, 1933: Pasztirik Ernő, 1938: Bús József, 1946: Solmossi Dezső, 1947: Cseffalvay Béla, 1950: Lénár Károly (*1923; 1951. XII. 9: letartóztatták, 17 é. ítélték; 1962. VIII. 20: 7 é. próbaidőre elengedték, fiz. munkás lett, 1970: udvardi plnos), 1952: Petro Imre, 1956: Kissik János, 1958: Lénár Lajos, 1967: Buday Károly, 1981: Pintér Zoltán (2000: is). - Lakói 1940: 850 r.k., 44 ev., 5 ref., 2 izr., össz. 901; 1991: össz. 1370, m. 1029 (75,11%); 1998: 1031 m., 338 szl. össz. 1369; 1306 r.k., 25 prot., 37 egyéb; 2001: össz. 1394, m. 1085 (77,83%). Pintér Zoltán Némethy 1894:103. - Schem. Strig. 1917:24. - Hetényi Varga II:155.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Csáb és Lukanénye túlsúlyt jelentő magyar többségüket az idegen uralom alatt sem veszítették el (...) Lukanényén 1921-ben még 97%-ot, 1930-ban már csak 70%-ot, de a fölszabadulás után 100%-ot eredményezett az összeírás. (....) Lukanénye. Egyike a legrégebben települt községeknek. IV. Béla 1243ban birtokcsere révén a Dobák-nemzetségből származó Dobák, Tyba, Vaczik és Dona nemeseket ülteti a helység birtokába. A XIV. század közepén a Luka-család veszi át itt a földesuraságot és ezt egészen napjainkig megtartja, de újabban a Blaskovich- és Majthényi-családnak is jelentős birtoka van itt. A község külterületi lakott helyei: Csurgópuszta, Sülykpuszta, Szőcemajor. A község területe 2336 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 926.