Libád

A település a Garammenti-hátság legdélebbi kiemelkedését alkotó Bélai-dombok között fekszik, a Párizs-patak völgye fölött mintegy 50 méterrel, a Tyúkhegy déli oldalán. Mellékút köti össze a Párizs-patak mentén haladó Köbölkút-Kőhídgyarmat úttal (1,5 km), valamint Béla községen keresztül az 509-es (Bajcs-Párkány) főúttal (4,5 km). Északkeletről Kéménd, északnyugatról Bart, nyugatról Sárkányfalva, délről Béla és Muzsla, keletről Kőhídgyarmat községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (9,40 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

1910-ben 714, 1921-ben 770, 1939-ben pedig 725, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népességének egyharmadát elvesztette (725 főről 471-re csökkent), majd az 1991-2011 közötti időszakban népessége stabilzálódott, ebben az időszakban a szlovák nemzetiségűek aránya 7,6 %-ról 19 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége magyar nemzetiségű (72,5 %) és római katolikus vallású (75,1 %). A roma etnikumhoz tartozik a község lakosságának 15,2 %-a.

Történelem

Noha már a honfoglalás korában bizonyosan megült település volt, első írásos említése csupán 13. századi. A 14. században már a Libádi család birtokolja, később, 1532-ben Bedegi Nyári Ferenc, illetve 1549-ben az esztergomi káptalan a földesura. Lényegében az 1920-as trianoni békediktátumig az esztergomi fökáptalannak volt itt nagyobb uradalma. A sorozatos török betörések miatt a falu – hasonlóan a környék több településéhez – a 17. Bővebben

Mai jelentősége

A szőlőtermesztéséről híres községben magyar óvoda működik. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma a 18. században épült barokk stílusban. Határában, a Párizs-patakon, a 20. század második felében víztározót létesítettek, mely kedvelt horgászhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LIBAD. Magyar falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergom Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kőhíd Gyarmatnak szomszédságában, földgye középszerű, legelője elég, fája mind a’ két féle van, szőlei közép neműek, el adásra módgyok a’ Dunán, és Esztergomban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Libád, magyar f., Esztergom az ujrend. szerint Komárom vmegyében, Kéménd, Bart, Gyiva, Sárkány és Béla faluk közt: 538 kath. lak., s fiókegyházzal, melly Gyarmathoz tartozik. Ut. posta Kéménd. Határa dombos ugyan, de termékeny mind buzára, mind borra. A lakosok mivelnek 900 hold szántóföldet, 92 1/2 h. kaszállót, 272 kapa szőlőt; legelője elég és jó; az uraságnak pedig derék erdeje van. Birja az esztergomi káptalan.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Libád, magyar kisközség, a Párizs patak mentén, 131 házzal és 607 róm. kath. vallású lakossal. Határa 1633 k. hold. A XIII. század végén már önálló helység volt; ekkor Lobád néven fordult elő. A XIV. század első felében hasonnevű család birtokában találjuk, melynek egyik sarja, Libádi Rofayn 1353-ban, Vezekényi János fiának, Imrének Vezekényben történt beiktatásánál nádori kiküldöttként szerepel. Bővebben

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Libád. Elsőnek a XIII. század végén merül fel neve Lobád alakban. A XIV. század elején már a Libádi-családot találjuk itt birokban. 1532-ben Bedegi Nyári Ferenc, 1549-ben az esztergomi káptalan a földesura. 1601-ben Kaszaházi Joó Balázs bírja bérletben. Egészen az összeomlásig az esztergomi fökáptalannak volt itt nagyobb uradalma. A szájhagyomány szerint ősi templomát a fehér barátok építették. A község területe 1633 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 725.