Lévárt

A község a Gömöri-medence északi peremén, a Ratkói-hegység (Nagyerdő) délkeleti lábánál, a Licei-dombság nyugati oldalán fekszik, a Turóc völgyében, a Turóc-patak keleti ágának (Kövi-patak) jobb partján, Gömörfalvától 5 km-re, Tornaljától 14 km-re északnyugatra, a Gömörfalvát Gömörrákossal (15 km) összekötő út mentén. Egyike az úgynevezett „agyagövezet“ községeinek. Területének mintegy felét erdő borítja. Délről Gömörfalva, délnyugatról Alsófalu és Szkáros, északról Deresk, keletről Lice községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (7,43 km²) 1910-38-hoz képest (7,45 km²) csak minimális mértékben változott.

Népesség

1910-ben 277, 1921-ben 282, 1938-ban pedig 251, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében népessége kevesebb, mint felére csökkent (1938-1991 között 251 főről 104-re), 1991-2011 között stagnálás figyelhető meg. Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 86 %), bár 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya több mint háromszorosára nőtt (3,8 %-ról 13 %-ra). A lakosság többsége (2011-ben 86 %) hagyományosan római katolikus vallású.

Történelem

A honfoglalás után területe a gyepűrendszer része volt. Neve (lövő = várta) alapján gyepüőrök települése volt. 1243-ban még a Bebekeknek adományozott Lice határához tartozott, később a Csáky-család birtoka. Első írásos említése 1427-ből származik "Lewart" néven. A 16. század második felében hosszabb ideig lakatlan, 1575-ben települt újra. 1551-ben csupán 4 család lakott itt, 1598-ban 10 lakóházát számláltak össze. Első fatemploma 1732-ben épült. A középkorban vegyes magyar-szláv lakosságú település, az újkorban lakossága teljesen magyarrá vált. Egyházilag Deresk fiókegyháza volt, a 16. században református hitre tért, de a 17. század közepétől ismét katolikus népességgel. A nagy pestisjárványok megkímélték a falut. A fazekasság mellett lakosai földműveléssel, mész- és faszénégetéssel is foglalkoztak. A 20. század elején hideg vizes fürdőjéről is híres volt a település. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. A 19. század végén lakossága túlnyomórészt fazekassággal foglalkozott (edényeikkel messzi vásárokra eljártak), mely foglalkozás azonban a falu Csehszlovákiához csatolása után elsorvadt. Később lakosai kénytelenek voltak mezőgazdasági termelésre áttérni, ehhez azonban rosszak voltak a község adottságai, így a 20. század első harmadában sokan kivándoroltak Amerikába. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után lakosságának nagy részét csehországi kényszermunkára hurcolták. Ujváry Zoltán 1991-ben megjelent Szülőföldön hontalanul című művében számolt be erről az időszakról. 1948-ban a község a "Strelnice" hivatalos nevet kapta (1993-ban ezt "Leváre" névre változtatták). Az 1970-es évektől a községben építési tilalom volt, mely hozzájárult az elvándorláshoz és az elöregedéshez. A 19. század óta működő hideg vizes fürdője (melynek vize reumatikus betegségeket gyógyított) az 1970-es években megszűnt.

Mai jelentősége

Lévárt periférikus helyzetű, elöregedő lakosságú község. Sarlós Boldogasszonynak szentelt római katolikus temploma 1873-ban épült egy korábbi fatemplom helyén. A 19. századi Thuránszky-kúria romos állapotban van. Kis falumúzeum is található a községben. Az egykor híres Lévártfürdő épületei ma romos állapotban vannak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LÉVÁRT. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Czékus Uraság, és mások, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Deretsknek szomszédságában, mellynek filiája, határja közép termékenységű, 1/3 része soványas, legelője elég, piatza közel, fája mind a’ két féle van ’s némellyek tserép edényeket tsinálnak.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lévárt, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyében, Gömörhöz észak-nyugotra 1 mfld.. 390 kath., 101 evang. lak. Határa részint dombos, részint róna; van makkos erdeje, s egy hideg ásványos forrása, melly köszvényben, sebekben foganatosnak tapasztaltatik. F. u. a Csernyus nemzetségbeliek.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Sánkfalvától félórányira van Lévárt, meszes vizű kis fürdővel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lévárt, túróczvölgyi magyar kisközség, 67 házzal és 309 róm. kath. lakossal. 1427-ben a Bebek család birtoka. Későbbi birtokosai a Csernyus, Thuránszky és a Hevessy családok. Most dr. Hartl Sándornak van itt nagyobb birtoka és úrilaka, melyet a Thuránszky család építtetett. A községhez tartozik Lévárt fürdő is, mely hajdan nagyon látogatott hely volt. A forrást Csernyus Pál fedezte fel és ő volt a fürdő alapítója. Őt magát is ide temették és síremléke ma is fennáll. A fürdő mai tulajdonosa Hevessy Bertalanné. A község postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Lévárt. Egyike azoknak a községeknek, melyek még 1427. év után is a Bebek-családot uralták. Ezek után a Csernyus-, Thuránszky- és a Hevessy-családok voltak itt birtokosok. Ujabban Hartl Sándor bírta az eredetileg Thuránszky-féle kúriát nagyobb birtokkal együtt. A község területe 1296 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 251. Külterületi lakott helyei: Cigánytelep, Kövespatakpuszta, Lévárti fürdő.