Leszenye

Leszenye a Balassagyarmati-medence északi részén, 170 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Leszenyei-patak partján, Balassagyarmattól 7 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 21 km-re délnyugatra, Ipolyságtól 31 km-re keletre. Határa 150-215 méteres magasságban fekvő, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje (patakmenti ligeteket leszámítva) és külterületi lakott helye nincs. 2010-ben területének 81,6 %-át (603 ha) szántóföldek foglalták el. Délről Ipolyharaszti, nyugatról Terbegec, északkeletről Apátújfalu, keletről pedig Tótgyarmat községekkel határos. Északkeleti határa a Szelényi-patak mentén húzódik. Keleti határa 1920-ig megyehatárt alkotott Hont és Nógrád vármegyék között. A 2599-es út Ipolyharasztin keresztül Kóvárral, a 2606-os út Terbegecen (4 km) át Gyürkivel (7 km), valamint Apátújfaluval (2,5 km), a 2608-as út pedig Tótgyarmattal (4,5 km) köti össze.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Kékkői járás része lett. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1949-1960 között ismét a Kékkői járáshoz, 1960-1968 között pedig a Losonci járáshoz tartozott. Területe 1910/38-hoz képest (7,37 km²) csak minimális mértékben változott (2011-ben 7,39 km²).

Népesség

Leszenye vegyes szlovák-magyar lakosságú község, ahol az elmúlt 140 évben tartott népszámlálások alapján képlékeny etnikai identitás képe rajzolódik ki. Míg 1880-ban lakosságának 62,1 %-a, 1910-ben már 86,4 %-a magyarnak vallotta magát, 1921-re ez az arányszám 26,5 %-ra esett vissza. 2011-ben 522 lakosa volt, melynek 85,8 %-a volt szlovák, 10,7 %-a magyar nemzetiségű. A kettős identitás erősségét jelzi, hogy a magyar anyanyelvűek aránya csaknem négyszerese (37,9 %) a magyar nemzetiségűeknek, valamint az is, hogy 1991 óta óriási eltérések mutatkoznak a magukat magyarnak vallók számában (1991-ben 18,5 %, 2001-ben 41,2 %, 2011-ben 10,7 %). A lakosság négyötöde (2011-ben 80,7 %) római katolikus vallású, az evangélikusok arányszáma 1880 óta a felére csökkent (1880: 29,8 %, 1921: 21,5 %, 2011: 14,6 %). 1991-2016 között a népesség lassú, de folyamatos csökkenése (13,2 %-os fogyás, 590 főről 512-re) figyelhető meg. Népsűrűsége (2011-ben 70,6 fő/km²) meghaladja a járási átlagot.

Történelem

Első írásos említése 1244-ből ered, ekkor „Lezene” alakban említik először. Már a 13. században templomos hely volt. 1342-ben Litva várának tartozéka, majd a mohácsi vészig a Hont-Pázmány nembeli Leszenyei család birtoka. 1598-ban egy török támadás során a falu és annak temploma is elpusztult. A 17. század végén és a 18. század elején evangélikus szlovák családok települtek be a faluba. A 18. századtól kezdve a Majthényi család volt fő birtokosa. 1715-ben 11 ház állt a faluban. 1752-ben evangélikus templomát a császári hatóságok rendeletére lerombolták. Első pecsétje 1776-ból ismeretes, első iskoláját 1790-ben építették. A Majthényiak a már a 17. század óta fennálló kúriáját 1795-ben klasszicista stílusban építtették át. A 18. század végén határának nagy részét még erdő borította, melyet a 19. század második felére kipusztítottak. 1828-ben 61 háza és 367 lakosa volt. 1920-ig Hont vármegye Ipolynyéki (1880-ban még Nagycsalomjai) járásához tartozott. 1938. novemberétől 1944. decemberéig újra magyar fennhatóság alá került. A második világháborúban 9 lakosa esett el a frontokon. A Szovjet Hadsereg 1944. december 27-én vonult be a faluba. 1948-ban állami gazdaságot hoztak létre. A község 1970-ben volt a legnépesebb, ekkor 639 lakosa volt. 1971-től közös helyi nemzeti bizottság irányította Leszenyét és Nagycsalomját. Az egykori Majthényi-kúria épületét 1990-ben a kultúrház építése során lebontották.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1730-ban késő barokk stílusban épült, a 19. század végén neoromán stílusban építették át. Evangélikus temploma 1996-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LESENYE. Leszenicza. Tót falu Hont Várm. földes Ura Majthényi Uraság, a’ kinek szép Kastéllyával, és jeles kertyével ékes, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Házas Nénnyének, és Csalomiának szomszédságában, és annak filiája a’ katolika, ennek pedig az evangelika Ekklézsia, jó szántó földgyei két vetőre osztottak, legelője, középszerű, mind a’ két féle fája, szőlő hegye van, de savanyú bort termő, réttyei jók, de kevesek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Leszenye, magyar-tót f., Honth vmegyében, B.-Gyarmathoz 1 mfld. 235 kath., 122 evang. lak. Csinos urasági kastély és kert; termékeny hasznos határ. Bortermesztés. F. u. Majthényi Antal.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A megye éjszakkeleti részében, az Ipoly s a Litava patak közén fekvő községek közűl említendők: Leszenye, a br. Majthényi, Fehérkút, a Laszkáry család kastélyával.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Leszenye, a nógrádi határhoz közel fekvő magyar kisközség, 67 házzal és 429 róm. kath. és ág. ev. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Balassagyarmaton, postája Újfalun van. Már a XIII. században egyházas hely volt és abból a korból János nevű papja is imseretes, a ki 1291-ben, Both fia Benedek comes végrendeletének tanújaként, az esztergomi káptalan előtt hitet tett. A falu újabb említésére 1342-ben akadunk, a mikor Lezenye alakban szerepel. Abban az időben a litvai vár tartozéka volt. A XVIII. században már a Majthényiakat találjuk a birtokban, mely most báró Majthényi Lászlóé, a kinek itt csinos kastélya is van.

Helységnévtár

Leszenye, rk. 209 Házasnénye, gk. 1 - , ág. 92 Kis-Csalomia, izr. 7 Ipolyság.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Leszenye. Egyháza már a XIII. században fennállott. Nevével egy 1342-ből származó oklevélben találkozunk először, mely Lezenye alakban említi. Ezidőtájt a lilvai vár tartozékai között szerepel. A XVIII. században a báró Majthényi-családot uralja. A község területe 1279 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 458.