Lengyelfalva

Lengyelfalva a Tarca völgyében, a Kassai-medence keleti peremén, 194 méteres (határa 181-362 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 10 km-re délkeletre, Kassaolcsvártól pedig 5 km-re délre, a Tarca bal partján. Határának nyugati, a Tarca jobb partjára eső része síkvidék, az ennél jóval kiterjedtebb középső és keleti részét az Alsó-Tarca-dombság nyugati lejtői (Grúň, 312 m) foglalják el. Északkeleten, Izdobabeszter, Ósva és Lengyelfalva hármashatáránál emelkedik a Margita-hegy (352 m), a községterület legmagasabb pontját viszont Felsőhutka, Felsőcsáj és Lengyelfalva hármashatáránál, a Mozrák-dombon (362 m) találjuk. 2010-ben területének 50,0 %-át szántóföld (414 ha), 21,4 %-át rét és legelő (177 ha), 11,5 %-át erdő (95 ha, tölgyesek és bükkösök), 7,9 %-át beépített terület (65 ha) és 5,1 %-át kertek (42 ha) foglalták el. 2018-ban belterülete mintegy 52 hektárt tett ki, külterületi lakott helye a Margita-hegy alatt lévő erdészházat nem számítva nincs. Észak felé a 3321-es út köti össze Izdobabeszterrel, délnyugat felé pedig jelöletlen mellékút a Kassához tartozó Abaszéplakkal (4,5 km). A tőle 2 km-re délre felé vezető Felsőhutkára csak burkolatlan mezei út vezet. Délről Felsőhutka, keletről Felsőcsáj és Ósva, északról Izdobabeszter községekkel, nyugatról pedig Abaszéplak kassai városrésszel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). Területe az elmúlt évszázadban csak kis mértékben változott (1910-21: 8,21 km², 2011: 8,28 km²).

Népesség

A községnek 2011-ben 973 lakosa volt, melynek 73,6 %-a volt szlovák (2001-ben 97,0 %) és 5,3 %-a roma nemzetiségű. A lakosság kimagaslóan nagy része (20,6 %) nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról, magyarnak hárman vallották magukat. 2013-ban a lakosság egytizede (10,1 %) tartozott a roma etnikumhoz. 1880-ban a lakosság 3,4 %-a (19 fő), 1910-ben 11,7 %-a (68 fő), 1921-ben 6,6 %-a (38 fő) volt magyar nemzetiségű/anyanyelvű, 1930-ban azonban már csak a község egyetlen lakosa vallotta magyarnak magát. 1941-ben a magyar fennhatóság alatt tartott népszámláláson ugyan a lakosság 73,6 százalékát magyar anyanyelvűként írták össze, de ez nem tükrözi a valós nemzetiségi viszonyokat. 2011-ben a lakosság 71,3 %-a (1921-ben 84,9 %) római katolikus és 2,0 %-a (1921-ben 11,9 %) görög katolikus vallású volt, 22 százaléka pedig nem nyilatkozott vallási hovatartozásáról. A község népessége lassú, de folyamatos gyarapodással 1900-1941 között 30,1 százalékkal nőtt (522 főről 679 főre). 1970-1980 között még egytizedével nőtt a lakosság száma (854 főről 941 főre), az 1980-as évekre azonban már a visszaesés (1991-ig 900 főre) volt a jellemző. Az 1990-es évek stagnálása után 2001-2017 között újra 10,4 százalékkal gyarapodott Lengyelfalva népessége (914 főről 1009 főre). A község népsűrűsége (2011-ben 122 fő/km²) a járási átlag másfélszerese.

Történelem

Lengyelfalva első írásos említése 1335-ből „Lengenfolua” alakban maradt fent. Neve magyar eredetű, a Lengyel személynévből származik, szlovák neve is a lengyel népnévből ered. Később „Lengen” (1337), „Lengenfalva” (1427), illetve „Lengelfalva” (1519) névalakban szerepel az okiratokban. 1427-ből ismert „Legene” névváltozata is, melynek emlékét az alsóhutkai Legenye-erdő neve is őrzi. A 14. század elején a Aba nemzetség birtoka volt, majd László fia Domonkos halála után 1335-ben Károly Róbert Drugeth Vilmosnak adományozta, két évvel később a széplaki apátság határleírásában szerepelt. 1415-ben I. Zsigmond Czudar Péternek adományozta, későbbi birtokosai a Perényi és Palásthy családok voltak. 1424-ben templomos helyként szerepelt, 1427-ben 26 portája adózott. 1508-ban kis időre Kassa város birtokába került, majd a széplaki apátság birtoka lett. 1553-ban négy, 1565-ben tizenhárom, 1598-ban pedig tizennyolc porta volt a faluban. Lakossága a 16. században református hitre tért. A 18. század első felében részben római katolikus vallású szlovákokkal telepítették újra. 1740-ben régi, Palásthy Ferenc által építtetett kápolnája leégett, helyén később új kápolnát építettek. 1746-ban 80 lakosa volt, ekkor a magyar és a szlovák nyelvet egyaránt használták a faluban. 1796-99-ben Vályi András magyar, 1851-ben Fényes Elek szlovák faluként jellemezte. 1810-től önálló egyházközséggé vált (korábban Abaszéplak filiája volt), hozzá tartozott Alsó- és Felsőhutka is. Ebben az évben épült a község régi iskolája is (a mai iskola helyén állt). 1828-ban 81 háza és 552 lakosa volt. A község pecsétje 1840-ből ismert. 1851-ben 576 lakosa volt, ekkor lakosságának még egytizede református vallású volt (1880-ban már csak 4,8 százaléka). Ekkor 26 izraelita vallású lakosa is volt a községnek (1921-ben már csak 14). Lakói földműveléssel, zöldség- és gyümölcstermesztéssel, illetve fuvarozással foglalkoztak. 1880-ban 561, 1890-ben 518, 1900-ban 522, 1910-ben pedig 583 lakosa volt. A község temploma 1875-ben épült. 1888-ban a Tarca pusztító árvize lerombolta a község régi malmát. A 19. század második felétől szeszfőzde is működött Lengyelfalván. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 578, 1930-ban pedig 595 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés Magyarországhoz csatolta (1945-ig). 1938-ban 112 háza és 636 lakosa, 1941-ben pedig 679 lakosa volt. 1948-ban hivatalos szlovák nevét Poliankáról Košická Poliankára módosították. Mezőgazdasági termelőszövetkezetét (JRD) 1956-ban alapították 68 taggal, 1961-ben állami gazdasággá alakult, majd 1979-től a kassai Agrokombinát részévé vált. Az 1960-as évektől a Tarca jobb oldalán hatalmas baromfi- és juhtenyésztő telepeket létesítettek. A község új iskoláját 1961-ben adták át. 1970-ben 854, 1980-ban 941, 1991-ben pedig 900 lakosa volt. A község zászlaját és címerét 1998-ban fogadták el. 2001-ben 914, 2011-ben 973, 2017-ben pedig 1009 lakosa volt Lengyelfalvának.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Korábban nagy jelentőségű mezőgazdasága (főleg belterjes baromfi- és juhtenyésztés) a rendszerváltás után hanyatlásnak indult és régi szeszgyára is megszűnt. A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1875-ben épült neogótikus stílusban. A Szent Hubert-kápolna a Tarca hídjánál található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LENGYELFALVA. Magyar falu Abaúj Várm. földes Ura Palásti Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Tarcza vize mellett, határja jó, vagyonnyai külömbfélék, Kassa Városához nem messze van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lengyelfalva, (Polyánka), tót falu, Abauj vmegyében: 468 kath., 2 evang., 62 ref., 26 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Termékeny határát némellykor a Tarcza vize kárositja. F. u. többen. Ut. posta Kassa 2 mfd.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Keletre, a Kassai-hegy túloldalán, a Tárcza mellett következő kisközségek fekszenek: [...] Lengyelfalva, 75 házzal, 518 tót lakossal. Határában bronzkori emlékeket találtak.

Magyar Katolikus Lexikon

Lengyelfalva, v. Abaúj-Torna vm. (Košická Polianka, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. kassai esp. ker-ében. - Tp-át Páduai Szt Antal tit-ra sztelték. 1789: alapították újra. Mai Nagyboldogasszony-tp-át 1877: építették. Anyakönyvei 1789-től. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: szl., m. - Filiái 1915: Alsóhutka, Felsőhutka. - Lakói 1940: 586 r.k., 83 g.k., 5 ev., 5 ref., össz. 679; 2000: 769 r.k., össz. 903. **-Sz.B KTN I:135. - Schem. Cass. 1915:41; 2000:39. (1810: alapították)

Helységnévtár

Lengyelfalva (Lengyelfalu, Polyánka), RK. 451 Kassa, gk. 64 Zdoba, ág. 8 - -, ref. 26 Beszter. izr. 12 Rozgony.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Lengyelfalva. Már a bronzkorban megült hely, mit az itt feltárt bronzkori leletek bizonyítanak. Ujabbkori keletkezése és története ismeretlen. Bizonyára a török alatt elpusztult s csak sokkal később népesítették újra, neve után lengyelekkel. A község területe 1427 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 636.