Lajos

Lajos a Középső-Nyitramentén, a Nyitra jobb partján fekszik 150 méteres tengerszint feletti magasságban, Nyitrától 15 km-re északra, a Nyitra-Nagytapolcsány vasútvonal és a 64-es főút közelében, Vicsápapáti (1,5 km) közvetlen déli szomszédságában. Határa 4 km hosszan és 0,5 km szélességben nyúlik el nyugat-kelet irányban; keleti része a Nyitra túlsó (balparti) oldalán húzódó síkvidék, mely a Nyitra régi, ma már teljesen eltűnt medréig terjed, mely ma is Lajos és Szalakusz határát képezi. A Nyitrától nyugatra a Radosnai-hátság legdélebbi része húzódik (Galagos, 220 m). Határának túlnyomó része szántóföld, külterületi lakott helye nincs. Délről Nyitraegerszeg, keletről Menyhe (Szalakusz katasztere), északról Vicsápapáti, nyugatról pedig Surányka községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Államhoz tartozott (Nyitra megye, Nyitrai járás). 1960-1994 között Vicsápapáti része volt. Területe (1,88 km²) az elmúlt évszázad során nem változott, a Nyitrai járás legkisebb területű községe.

Népesség

Lajos a zoboraljai magyar nyelvsziget nyugati részéhez csatlakozik, néprajzilag a vízmegi falvak egyike. A 20. század első felében még túlnyomórészt magyarok lakták, 1910-ben a lakosság négyötöde, 1921-ban háromnegyede magyarnak vallotta magát. A 20. század második felében az itteni magyarság teljes egészében asszimilálódott, 2011-ben már a lakosságának 97,6 %-a szlováknak vallotta magát. Bár népessége 1921-hez képest 2001-ig több mint duplájára nőtt (124 főről 262-re), továbbra is a járás legkisebb községeinek egyike. A népességnövekedés elsősorban az 1948-as szlovák betelepülés eredménye volt. 2001-2016 között már a lakosságszám csökkenése figyelhető meg (2011-ben a falunak 255, 2016-ban 245 lakosa volt). A lakosság túlnyomó többsége (2011-ben 91,8 %, 1921-ben még 97,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

Első írásos említése 1358-ból származik, ekkor várjobbágyok lakták. 1389-ben „Lagfalua”, 1404-ben „Layosfalva” néven említik az okiratok. 1682-ben a Nyitra völgyébe betörő török csapatok Lajos közelében szenvedtek vereséget. 1696-ban említik elsőként a Nyáryak itteni udvarházát. A 17-19. században a Zay család volt a legnagyobb birtokosa. 1789-ben 18 háza és 92 lakosa volt. A 18. században épült kastélya kezdetben a Nyáry-, majd a Ghyllányi-család tulajdonában volt. 1828-ban 17 háza és 116 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, a 19. században még szőlőhegye is volt (1950-ben már nem létezett). 1881-ben határán át épült meg a Nyitrát Nagytapolcsánnyal összekötő vasútvonal, de megállóhely Lajoson nem létesült. A korábban Lajosfalva, majd 1863-tól Lajosfalu néven ismert falu hivatalos magyar nevét a 20. század eleji magyar helységnévrendezés során állapították meg. Az első világháborúban 8 lakosa vesztette életét. 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták, 1939-45 között a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1948-ban hatósági névadással a korábban használt Lajšová helyett a Ľudovítová hivatalos nevet állapították meg. Ugyanebben az évben a Liptói-víztároló kialakítása miatt otthonukat elveszítő szlovák családok költöztek a faluba, alapvetően megváltoztatva annak etnikai arculatát. Az 1960-as években kastélyában kertészeti szakiskola működött. Kisiskoláját 1963-ban szüntették meg. 1960-ban Vicsápapátihoz csatolták, 1994-ben népszavazás eredményeként ismét önálló községgé alakult.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Temploma sincs, Páduai Szent Antalnak szentelt temetőkápolnája 1773-ban épült barokk stílusban. Kis parkkal körülvett, 18. századi kastélyában ma szociális otthon működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LAJOSFALU. Lajsov. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura Gilányi Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Egerszeghez nem meszsze, mellynek filiája, földgye, réttye jó, legelője elég, piatza, malma mint Pereszlénynek, de fája tűzre kevés van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lajosfalva, (Lojszov), tót falu Nyitra vmegyében, Egerszegh mellett: 82 kath., 4 zsidó lak., s igen jó határral. F. u. Ghylányi fam. Nyitrához 2 óra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lajosfalu, kis magyar falu a Nyitra völgyében, 113 r. kath. vallásu lakossal. Posta- és táviró-állomása Szomorfalu, vasúti állomás Vicsáp-Apáti. E község írott nyomai a XV. század elejéig vezetnek vissza. A faluban csupán temető-kápolna van, melyet Ghyllányi Ádám 1773-ban építtetett. A kápolna alatt van a család sírboltja. A községben van egy csinos úrilak, mely Ghyllányi Alfrédé, kinek itt birtoka is van; ez a XVIII. században a gróf Nyáryaké volt és később került a Ghyllányiak birtokába.

Helységnévtár

Lajosfalu (Lajszon), rk. 96 Nyitra-Egerszeg, izr. 7 Nyitra-Vicsáp.