Udvardi járás
kisközség
Ógyallai járás
Komáromtól 12 km-re északkeletre fekszik. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Marcelházával. Egyike a község két kataszteri területének és településrészének, 17,60 km²-es területe (mely nem változott 1921 óta) a községterület felét alkotja.
Közigazgatás
Marcelháza község településrésze Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban, 1942-ben egyesült Marcelházával. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz (Komárom vármegye, Ógyallai járás). A csehszlovák közigazgatásban az Ógyallai járáshoz tartozott. 1960 óta Marcelházával együtt a Komáromi járáshoz tartozik.
Népesség
2011-ben 1730 lakosa volt, itt él Marcelháza lakosságának 46 %-a. 1921 óta lakossága jelentős mértékben növekedett (csaknem 60 százalékkal).
Történelem
Először 1256-ban említik Questeu néven IV. Béla király adománylevélben. 1349-ben Kurtakeszi Lőrinc, 1377-ben királyi adományként a Baranyayak birtoka lett. A török korban, hasonlóan a környék több településéhez, ez is elnéptelenedett. 1576-ban Zsitvakeszi néven szerepel az összeírásban, később a Sibrik, a Baranyay, a Pesthy és a Konkolyi, majd a Baranyay családoké. A 18. század első felében és végén is földrengés okozott jelentős károkat a faluban, amely a 19. század elejétől 1945-ig a Baranyayak birtoka lett. 1942-ben egyesült Marcelházával.
Mai jelentősége
Lásd: Marcelháza.
Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99
KURTAKÉSZI. Tót falu Komárom Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Komáromhoz másfél, Megyerhez pedig 1 mértföldnyire, határjában legelője, réttye elég van, szőlei középszerű borokat teremnek, legelőjét néha za áradások károsíttyák.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851
Kurtakeszi, tót falu, Komárom vmegyében, Komáromhoz 1 mfdnyire, 718 kath., 2 ref., 62 zsidó lak., kath. egyházzal, és sinagógával. Határának egy része dombon, nagyobb része rónaságon fekszik s kiterjed 4237 6/8 h., mellyből 1241 h. urbériség, 394 h. erdő, 753 h. közös legelő, 1113 1/2 hold majorsági, 323 hold szőlő. Urbéri telek 20, zsellér 53, lakó 27; nemes családfő 3. Földe részben homokos, a Zsitva folyam mellett fekete és igen termékeny; szénája bőséggel. F. u. Bodorfalvay, Baranyay Gáspár.
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914
Kurtakeszi, magyar kisközség, 1256-ban tűnik föl. Ebben az évben ugyanis IV. Béla a Questeu vagy Kezu nevű földet, mely előbb a banai és a szolgagyőri várak birtoka volt, Szefrid comesnek adományozta, a ki azt királyi engedélylyel Marczel, Illés, Simon és Simuna komáromi várjobbágyoknak adta el. 1349-ben Kurtakeszi Lőrinczczel találkozunk és ettől kezdve ez a családnév mind sűrűbben fordul elő. Ez időtájt földesurai a Baranyayak, kik már 1377-ben új adományt nyernek rá. 1526-ban újabb birtokosa, Gara Mátyás, itteni birtokrészét Posár Vitállal elcseréli. A török világban elpusztult és 1576-ban mindössze hat lakható házat találtak itt az összeírók. Ekkortájt Zsitvakeszi néven is említik. 1584-ben Markházy János, Imre és György és Sólyom Bertalanné a birtokosai. 1632-ben Bolgár László a maga részbirtokát Demjén Mihálynak és Fráter Jakabnak zálogosítja el. 1655-ben a Posár-féle birtokot, Posár Lukács magvaszakadtával, Szarvaskendi Sibrik Dániel kapja. 1699-ben puszta és ekkor ismét a Bodorfalvi Baranyayak kapják adományban, de ugyanekkor a Pesthy családnak is van benne része, melyet Konkolyi Lászlónak és nejének, szül. Hatvany Teréznek ad el. 1714-ben Baranyay Gáspár örökösei újabb nádori adományt nyernek itteni birtokaikra. 1706-ban Bottyán János katonái a falut majdnem egészen elpusztították, de a Baranyayak újra megtelepítették Trencsén és Nyitra vármegyékből hozott tótokkal, kiknek utódai már teljesen megmagyarosodtak. A mult század elején a Baranyayakon kívül a Högyészyek is birtokosai voltak, most azonban csak Baranyay Gézának van itt nagyobb birtoka s az övé a falu mellett lévő csínos kastély is, melyet Baranyay József táblabíró 1769-ben építtetett, míg az alsó kastélyt Baranyay János, lovassági tábornok építtetett 1760 körül. A községben hitelszövetkezet van. Róm. kath. temploma 1731-ben épült. Házainak száma 140, lakosaié 893. Postája Marczelháza, távírója és vasúti állomása pedig Komárom. 1770-ben földrengés sújtotta e községet. Ide tartoznak Szedmerőcz puszta, Alsó- és Kopaszhegy majorok.
Magyar Katolikus Lexikon
Kurtakeszi, v. Komárom vm. (Krátke Kesy, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. udvardi esp. ker-ében. - Izsa filiájából 1754: alapították. Tp-át Ker. Szt János tit-ra sztelték. Anyakönyvei 1755-től. Kegyura 1880: Baranyai Gáspár. Anyanyelve 1880: m. - Filiája 1917: Marcelháza. Közig-ilag Marcalkeszihez csatolták. ** Némethy 1894:145. - Schem. Strig. 1917:80.
Nemzetiség
Nemzet | Fő | Arány |
---|---|---|
magyarok | 699 | 86% |
szlovákok | 72 | 9% |
németek | 21 | 3% |
egyéb | 25 | 3% |
összlétszám | 817 | |
magyarok | 1055 | 100% |
szlovákok | 2 | 0% |
németek | 1 | 0% |
egyéb | 0 | 0% |
összlétszám | 1058 | |
magyarok | 1000 | 99% |
szlovákok | 6 | 1% |
németek | 1 | 0% |
egyéb | 8 | 1% |
összlétszám | 1015 |