Krasznahorkaváralja

A község a Rozsnyói-medence keleti részén, a Rozsnyói-hegység (Nyíres-tető, 965 m) déli lábánál, a 16-os országos főút (Rozsnyó-Szepsi szakasz) mentén fekszik, Rozsnyótól 6 km-re keletre. Itt ágazik el az Úhornái-hágón és Dénesen (13 km) keresztül Szepesremetére (30 km) vezető 549-es út, mellékút köti össze a szomszédos Andrásival is (3 km). Rozsnyótól a Rákos-hegy (800 m) választja el, határának mintegy felét erdő borítja. Nyugatról Rozsnyó, délnyugatról Jólész, délről Várhosszúrét, délkeletről Hárskút, keletről Dernő, északról pedig Andrási (Pacsa) községekkel határos. Délkeleti határának egy részét a 16-os főút vonala alkotja. Délkeleti és keleti határa 1881-ig megyehatárt alkotott Gömör-Kishont és Torna vármegyék között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (23,20 km²) 1910-38-hoz képest (23,17 km²) csak minimális mértékben változott.

Népesség

1910-ben 1037, 1921-ben 1077, 1938-ban pedig 1184, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után észak-gömöri és külföldi szlovák telepesek érkeztek a községbe, de magyar többségét (mely 2011-re már csak relatív többség) napjainkig megőrizte. 1938-1991 között népessége kétharmadával nőtt, 1991-2011 között dinamikus népességnövekedés (31,6 %-os népességgyarapodás, 1957 főről 2575-re) figyelhető meg. Ez összefüggésben áll azzal, hogy a lakosság több mint fele a roma etnikumhoz tartozik (58,5 %). 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 61,3 %-ról 39,3 %-ra csökkent, a szlovákoké 19,3 %-ról 21,3 %-ra, a romáké pedig 18,7 %-ról 35,1 %-ra növekedett. A község roma lakossága egyetlen, a Várhegy északi oldalán található, elkülönült cigánytelepen él. A lakosság többsége (54,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

A vár alatti település abban az időben keletkezett, amikor ezt a vidéket az Ákos nemzetség uralta. 1322-ben "Karaznahurka" néven említik először. 1329-ben "Craznahorka, Craznahurka, Craznyhorka" a neve. Története szorosan kötődik a vár történetéhez. A falu alapítói magyarok voltak, korábban szláv szórvány élt itt, de nem zárt telepen, tőlük származik a vár neve. Bizonyítják ezt az őstelepülésből kivált helységek (Váralja, Hosszúrét, Pacsapatak) magyar nevei. A 14. században a Bebekek birtoka, majd 1578-ban az Andrássy család tulajdona lett. 1427-ben az adóösszeírásban 67 portát számláltak a faluban. 1569-ben és 1570-ben felégette a török. Lakossága a 17. század végén rekatolizált. 1693-ból származik az első forrás katolikus iskolájáról. 1709-1710-ben lakosságának nagy része a pestisjárvány áldozatául esett. 1757-ben mezővárosi rangot kapott. A vár a 18. századra elveszítette jelentőségét, 1812-ig lakták. 1817-ben villámcsapás érte, de felújították. 1828-ban 146 házában 896 lakos élt. Lakói főként kézművességgel foglalkoztak. A 19. században határában vasércbányászat folyt. A koraújkori névsorokban sok a magyar név, és hogy a népesség magyar nyelven beszélt, azt igazolják a szép számban fennmaradt földrajzi nevek. A Bebekek a 15. század végén rutén vlachokat telepítettek a környékre, de hatásuk nem volt számottevő. Az Andrássyak virágzó uradalma és méltányos bánásmódja miatt növekedett a környéken a jólét, de ennek következtében a népmozgás is. A későbbi jövevények között sok a szabad költözködésű zsellér, nagyobbrészt iparosok, főleg lengyelek, szlovákok és rutének. A község lakossága a 17. századtól lassan kicserélődött: az 1773-as nevek között a 16. századiakból egyet sem találunk. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1945 után a belső telepítések során szlovák családok telepedtek le a községben.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda egyaránt működik. Nagy jelentőségű az idegenforgalom - országos jelentőségű műemléke a 13. században épült, majd a 16. századtól az Andrássyak birtokában lévő várkastély, mely 1906 óta vármúzeumként látogatható. 2012-ben egy tűzvész súlyos károkat okozott a várban. Az Andrássy-képtár 1910-ben, a kassai országút mellett fekvő Andrássy-mauzóleum 1904-ben épült szecessziós stílusban. Mindenszenteknek szentelt római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban, 1787-ben klasszicista stílusban alakították át. 2005-2015 között a község autókempingjében rendezték meg a Gombaszögi Nyári Tábort.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KRASZNAHORKA. Várallya, Gömör Várm. földes Ura G. Andrási Uraság, a’ kinek szép Kastéllyával ékesíttetik, Vára Uhorna hegyen épűlt, mellyen Selmetz felé jeles ország út van. 1530dik esztendőben Zápolya János alatt pénzek is verettettek itten. Földgye ha trágyáztatik jó gabonát terem, réttyei jók, piatzozása közel Rozsnyón, legelője alkalmatos, fája mind a’ két féle, vászon fejérétésből is hasznot vesznek bé.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Krasznahorka-Váralja, Gömör v. magyar mv., Rosnyóhoz keletre 1 órányira a szepesi és tornai országutban: 987 kath., 27 evang. lak., kik közt számos kézmives, kereskedő, és nemes találtatik. Kathol. anyaszentegyház. F. u. gr. Andrásy György. A várostól éjszakra fekszik régi vára, melly egy azon kevés honi lovagvárak közül, mellyek mind e mai napig épségben megmaradtak. Épült egy gyönyörű teke formáju hegy legfelső csucsára; kőfal és sáncz nélkül, csupán tornyoktól és bástyáktól ékesitve. Első épitői leghihetőbben hussiták voltak a 15-dik századból, vagy épen Krasznahorka örökös urai a Bebek nemzetségbeliek, kiktől a hussiták elvévén, csak I. Mátyástól kaphatták ismét vissza, s meg is tarták 1566-ig, a midőn Bebek György már 2-szor pártolván el törvényes királyától, Krasznahorkát Svendi Lázár, cs. vezér elfoglalta, s várnagynak Andrásy Pétert helyezé oda. Későbben az Andrásyak hűségük miatt erdélyi jószágaiktól elesvén, pótlásul a krasznahorkai várat s uradalmat kapták meg, s mindez ideig a nagyérdemü Andrásy grófi nemzetség birja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Rozsnyótól keletre a tornai országút mentén regényes tájékon érjük Krasznahorka-Váralja helységet magános kopár halmon emelkedő régi várával. A Bebekek ősi fészke volt ez, honnan három századon át uralkodtak a vármegyén, s jártak rabló kalandjaikra. Bebek Ferencz a megyéből ide hordatta össze a harangokat s azokból hamis pénzt veretett. A XVI. században az Andrássy grófok birtokába kerűlt. A nemzeti harczok óta csupán akkor hangzik bástyáiról az ágyúdörej, ha falai fejedelmi vendégeket fogadnak. Bár tömérdek ostromot állott ki s e század elején villámcsapás elhamvasztotta, a Sajóvölgyre néző része ma is lakható állapotban van. A régi bútorok, festmények, ezüst domborművek, a várkapu alatt levő katakomba-szerű üregek, a sziklába vájt rendkivűl mély kút fölkelti bámulatunkat. A fellegvár éjszaki részén már romban hever a hatalmas márványterem, melyben egykor a megyegyűléseket tartották. Az apró virágos kertek is elpusztúltak; itt-ott sanyarog egy-egy vén orgonabokor. A vár hatalmas sziklafalába építették újabban az Andrássy család nagyszerű sírboltját. Szépen kifestett vártemplomának Mária-képét búcsúsok látogatják. Itt mutogatják üvegkoporsóban a kuruczvilágban elhalt báró Andrássy Istvánné, Serédy Zsófiának csodálatos épségben levő teremét. A helységben, mely egyetlen széles útczából áll, az Andrássy uralom jól berendezett majorsága, gazdasági és tiszti lakai említhetők. Úgy Krasznahorka-Váraljának, mint számos más helységnek templomára, iskolájára sokat áldoz évenként Andrássy Dénes gróf. Éjszaki irányban több bányatelep van.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Krasznahorkaváralja, Rozsnyó közelében fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 157 házzal és 1045 róm. kath. vallású lakossal. Vára a Bebekek egyik ősi fészke, melyet e család három századon át bírt. 1341-ben Castrum Kraznahorka, 1426-ban Craznahorka és 1472-ben Kraznahora néven szerepel az egykorú oklevelekben. Váralja község 1423-ban már vámszedő hely, a hol a pelsőczi Bebekeknek 67 jobbágyportájuk volt. A várat a husziták elfoglalták és 20 évig tartották megszállva, de 1461-ben ismét Bebek István kezére került. I. Ferdinánd alatt Bebek Ferencz a várban pénzverőt is állíttatott 62fel, a hol derűre-borúra verette a pénzt, mígnem Ferdinándtól Szapolyayhoz pártolt át. 1540-ben ő lökette le Fischer András lutheránus lelkészt a vár legmagasabb bástyájáról. 1556-ban Puchaim, Ferdinánd vezére ostromolta a várat, de sikertelenül, később azonban Schwendi Lázárnak sikerült a Bebek-féle birtokokat a korona számára lefoglalni. 1575-ben Rudolf király a várkapitányságot Andrássy Péterre bízza, II. Andrássy Mátyás pedig 1642-ben királyi adományt kap a várra és a várbirtokokra. 1678-ban Thököly emberei szállják meg e várat, 1685-ben Schulz tábornok ostromolja sikertelenül, mígnem a vár, majdnem egy évig tartó körülzárolás után, előnyös feltételek alatt megadta magát. A Rákóczy-féle mozgalmak alatt a kuruczok szállották meg. Andrássy Mátyás után Miklós lett a vár és az uradalom ura, ki 1676-ban bárói rangot nyert. Alatta a vár Thököly kezére jutott. Miklós utóda II. Péter. 1685 május havában Schulz császári vezér ismét elfoglalja a várat. Péter utóda Andrássy István lőcsei várkapitány, a „Lőcsei Fehér Asszony” egyik hőse. Neje Serédy Zsófia, kinek természetes uton mumifikált holtteste, felemelt jobbjával, a várkápolnában, üvegszekrényben nyugszik. 1737-ben Andrássy Ferencz volt a majoresco. A vár utolsó lakója, 1700 vége felé Andrássy István volt. Utána özvegye, és ennek elhunytával fia György vették a várat gondozás alá, de már nem laktak benne. A XVII. században a várban több izben tartottak megyegyűlést. 1786-ban Podhrágy tót néven is szerepel. 1754-ben a község országos vásárjogot nyert. 1760-ban az uradalom hatoda az egri káptalané. A mult század elején a Gotthard, a Beélik és a Chászár családnak is volt itt birtoka. A község kath. temploma 1771-ben épült. A községben van posta és távíró, vasúti állomása pedig Rozsnyó.

Magyar Katolikus Lexikon

Krasznahorkaváralja, v. Gömör-Kishont vm. (Krásnohorské Podhradie, Szl.): 1. plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. rozsnyói esp. ker-ében. - 1341: Castrum Kraznahorka. 1366: pléb. Tp-át Mindenszentek tit-ra sztelték. A reformációval szemben kegyura, az Andrássy gr. család. megvédte. A tp. mai formáját 1787: nyerte. 1847: a sztélyhez Szt Flórián-kpnát építettek. 1990: kk. Szt István, Szt Imre, Szt László-freskót találtak. Org-ja 1893: Bécsben készült. Nagyharangja 400, a középső 120, a kicsi (2000: használhatatlan) 70 kg. Anyakönyvei 1686-tól. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl., ném. - Filiái 1917: Andrási, Jólész, Várhosszúrét. - Plébánosai: Pongrácz György, Szkaupil József, Béres János, Ern József, Jávorszky József, Spišák Tibor. - Lakói 1940: 1166 r.k., 6 g.k., 31 ev., 14 ref., 1 bapt., össz. 1218; 1942: 2820 r.k., 5 g.k., 122 ev., 110 ref., 3 izr.; 1980: 2706 r.k., össz. 3915; 1991: 2700 r.k., össz. 3900 (65% m.): 2001: össz. 2359, m. 1113 (47,18%). - 2. krasznahorkaváraljai vértanúk, 1849. júl. 6.: a betörő oroszok ellen szervezett népfölkelés áldozatai. Hokky István (1819-1849) r.k. lelkész, rozsnyói líceumi tanár a gömöri népfölkelők egyik vezetőjeként VII. 6: a Krasznahorkaváralja és Dernő közötti, oroszokkal vívott összecsapásban kereszttel a kezében vezette híveit. A csapatot szétverték, az erdőbe menekült Hokkyt az oroszok elfogták, fogait kiverték, a nyelvét kivágták, belelövöldöztek, majd megszurkálták. Vele együtt gyilkolták meg Malinák festőt, Ricsovszky pacsai bírót és a hosszúréti kasznárt. Spišák Tibor-88 / Némethy 1894:367. - Gerecze II:328. - Schem. Ros. 1913:23. - Györffy II:477. - Kacziány 1906:68. (s.v. Hoky) - Tököly 1999:142. (s.v. Hokky)

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Krasznahorkaváralja. Legrégibb időkben a Bebek-család fellegvára volt az erősség, amelynek három évszázadon voltak urai. 1311-ben Castrum Krazna horka néven említi egy okirat, 1472-ben Krazna horka nevet találunk egy másik oklevélben. Maga a község szintén a Bebek-dinasztiáé volt és 1423-ban 67 jobbágytelekre oszlott. A husziták hatalmukba kerítették a várat, de Mátyás király hadai visszafoglalták és ismét Bebek-kézre került. A mohácsi vész után eleinte Ferdinándot pártolja Bebek Ferenc és Krasznahorkán nagy pénzverdét rendezett be a király részére, de átpártol Szapolyaihoz és 1556-ban sikerrel állja Ferdinánd vezérének, Puchaimnak ostromát, mígnem egy másik császári sereg elfoglalja a várat. Az Andrássyak Rudolf uralkodása alatt kerülnek a vár birtokába. 1552-ben Andrássy Péter várkapitány lesz földesura, majd Andrássy Mátyás kapja adományképen 1642-ben a várat a birtokkal együtt, utána Miklós 1616-ban bárói címet kapott. Thököly Imre elfoglalta a várat, de Schulz tábornok 1685-ben visszafoglalja. Ekkor már Andrássy Péter a birtokos, öt követte Andrássy István, lőcsei várkapitány a birtokban. Ennek neje Seredy Zsófia volt, akinek épenmaradt holttestét üvegkoporsóban őrzik. 1737-ben Andrássy Ferencé a dominium. A várban utoljára 1700-ban laktak, ettől kezdve csak mint történelmi nevezetességet tartották becsben. A község területe 4026 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1184. Külterületi lakott helyei: Cigánytelep, Gombáspuszta. Krasznahorka vára, Málhegyi bánya, Mauzoleum, Nyirjespuszta.