Komáromcsehi

Komáromcsehi Érsekújvártól 23 km-re keletre, Udvardtól 13 km-re, Komáromtól 43 km-re északkeletre, a Garammenti-hátság nyugati oldalának nyugat felé az Alsó-Nyitramente síkvidékébe olvadó alacsony dombvidékén fekszik, a 225 méter magas Kezrik-domb nyugati lábánál, a Baromlaki-patak (v. Csehi-patak) völgyében. A falu déli szélén kis víztárolót alakítottak ki a Baromlaki-patakon. A 20. század elején még két puszta is létezett határában (Hasztergánpuszta – Hastrgáň és Móriczhalma vagy Jarosspuszta), ma egyetlen lakott helye maga a községközpont, mely 155 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Nyugatról és délről Komáromszemere, keletről Kolta, északkeletről Fajkürt, északról Újlót községekkel határos. Északkeleti (a Hosszú-hegyen) és északi (a Hosszú-erdő déli pereménél húzódó) határa egyben Komárom és Bars megyék történelmi határát alkotja. Mellékutak kötik össze Komáromszemerével (4 km) és Koltával (4 km), aszfaltozott mezőgazdasági út köti össze Máriacsalád érintésével Bellegszencsével (9,5 km). A tervek szerint határán vezet majd keresztül a leendő R7-es gyorsforgalmi út. Határának mintegy egyötödét erdő borítja, legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1920-1938 között az Udvardi járással megegyező területű Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor azonban 8 másik, korábban Komárom megyéhez tartozó községgel együtt az újonnan létrehozott Nyitra és Pozsony egyesített vármegyéhez és az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került és végig a (változó területű) Érsekújvári járás községe maradt. Területe (11,85 km²) az elmúlt évszázad során csak minimális mértékben változott (1910-21-ben 11,84 km²).

Népesség

Komáromcsehi a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század első felében még vegyes lakosságú, mára csaknem teljesen szlovák nemzetiségűvé vált község (1991-ben a lakosság 1,9 %-a, 2011-ben 3,7 %-a volt magyar nemzetiségű). A 18. században szlovákokkal újratelepített falu lakosságának 1910-ben még négyötöde szlováknak vallotta magát, 1921-ben azonban (a Csehszlovákiához csatolás ellenére) már magyar többséget (63,2 %) mutatott ki a statisztika, akárcsak 1938-ban, amikor a lakosság 59,7 %-a magyarnak, 40,2 %-a pedig szlováknak vallotta magát. A kettős identitás 1945 utáni megszűnésével Komáromcsehi csaknem teljesen szlovák községgé vált. 1880-1938 között a lakosságszám egyharmadával nőtt (496 főről 660-ra), a 20. század második felében azonban népességének több mint felét elveszítette (1991-ben már csak 316 fő, 2001-ben 326 fő), 2001-2011 között tovább folytatódott az elöregedett községben a népességfogyás (8,3 %-os csökkenés). A lakosság többsége (2011-ben 64,9 %-a, 1921-ben 84,7 %-a) római katolikus vallású, bár 1921-ben még számottevő (14,1 %) református lakossága is volt.

Történelem

A mai község területe 12-13. században az esztergomi káptalan birtoka volt. 1419-ben "Felsewchey" néven említik először, majd 1497-ben "Superior Chey" alakban szerepel. A 15. században a huszita hadjáratok résztvevői (innen a név) telepedtek itt le, két különálló faluban (Alsó- és Felsőcsehi). A 16.-17. században a törökökkel vívott harcok során elnéptelenedett, 1552-ben 12, 1576-ban pedig mindössze négy házat találtak itt az összeírók, 1669-ben is az elpusztult falvak között említik, később a korábbi Alsócsehi helyén települt újjá már csak Csehi néven. Új telepesei nagyrészt szlovákok voltak. 1715-ben 11 adózója volt. 1787-ben 55 házában 344 lakos élt. Templomát 1735-ben építették. 1828-ban 58 háza és 431, főként mezőgazdasággal foglalkozó lakosa volt. 1849-ben határában a nagysallói csatából menekülő német vasasok és a magyar huszárság között kisebb ütközet volt, mely az osztrákok vereségével végződött. A 19.-20. században a koltai Jaross-család birtokolta a község nagy részét, ekkor létesült a Jaross Móricról elnevezett Móriczhalmapuszta. 1908-ban kapta a hivatalos Komáromcsehi nevet. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1938. január 6-án csendőrsortűz során két lakosát gyilkolták meg. 1973-ban szlovák tanítási nyelvű kisiskoláját megszüntették. 2003-ban itt létesítették Dél-Szlovákia egyetlen sífelvonóját (Pallag-domb).

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, számottevő idegenforgalmú (sífelvonó) községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma barokk stílusban épült 1735-ben, a 20. század elején nyerte el jelenlegi alakját. Előtte áll Nepomuki Szent János szobra.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSEHI. Elegyes tót falu Komárom Vármegyében, birtokosai Baranyai, és külömbféle Urak, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Nyitra Vármegyének szomszédságában, Érsek Újvártól két mértföldnyire, Szemeréhez közel, mellynek filiája, határjában réttye, és legelője elegendő, szőlei ellenben harmadik Osztálybéli borokat teremnek, egyéb középszerű vagyonnyaihoz képest, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csehi, tót-magyar falu, Komárom vgyében, fekszik Bars vgye szélén jó magas hegyek közt; Érsekujvárhoz 3 és 1/2 mfdnyire. Hegyes s már tagositott határa 4000 holdból áll, mellyből 10 telek után 350 h. urbériség, 1650 h. pedig majorság. Földe fekete agyag, terem rozsot, búzát, árpát és zabot; számlál 332 kath., 78 ref., 16 zsidót; kath. fiókegyházzal. F. u. Lipovniczky Vilmos, Jaross, Mátéfy, és Diósy.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csehi, Bars vármegye határán fekvő, magyar és tót vegyes kisközség. Házainak száma 89, lakosaié, a kik nagyobb részben római katolikusok, 560. Postája Kolta, távírója és vasúti állomása pedig Udvard. Első nyomára 1419-ben bukkanunk, a mikor Zsigmond király Felső-Csehit Nagyöredy Istvánnak adományozza. Ugyanekkor Kis-Csehi is említve van. 1419-ben Csehy Ágoston Alsó- és Felső-Csehi negyedrészét, mely előbb Gyöpös Lászlóé volt, zálogba adja. Ugyanekkor még birtokosokként említve vannak Kürthy István és Magdolna, Nebojszai Balogh János özvegye, és Megyery Pál, a kik részeiket 1633-ban Zádory Andrásnak zálogosítják el. 1659-ben Baranyay István győri várkapitány kap ide donácziót. 1716-ban Baranyay György egyedül bírja. Azután a Mátéfy, Lipovniczky, Jaross és Dióssy családok lettek a birtokosai és most Jaross Istvánnak van itt nagyobb birtoka, melyet 1902-ben szüleitől: Jaross Móricz és neje Lipovniczky Nepomucénától örökölt. A törökök ezt a községet sem kímélték és 1552-ben 12, 1576-ban pedig mindössze négy házat találtak itt az összeírók. 1669-ben is az elpusztult falvak között van említve. 1849-ben a nagysallói csatából menekülő német vasasok és a magyar huszárság között itt kisebb ütközet volt, mely az osztrákok vereségével végződött. A falu katholikus templomát Baranyay István és neje, Ebeczky Rozália 1790-ben építtették. Ide tartoznak Hasztergán és Jaross-puszták.

Helységnévtár

Csehi, rk, 432 Szemere, ág. 1 - , ref. 53 Perbete, izr. 10 Kolta.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Komáromcsehi. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Hasztergán, Jarossmajor. A község területe 2059 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 660.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Komáromcsehi kk. érsekújvári járás. Első nyomára 1469-ben találunk. A török felperzseli, 1669-ben mint elpusztult községet említik. Temploma 1790-ből. Területe: 2.058. Lakosság: 660. Ebből magy.: 394, szlovák: 265. Magy. beszél: 488. Vallás szerint: r. k. 584, ref. 68, izr. 8. Fb. I. 1, II. 10, III. 97. Községi bíró: Kovács János. R. K. népiskola. Önk. Tűzoltó Egyesület. A község 1938. nov. 12-én szabadult fel. A községben van a Jaross-család birtoka, nagyobb méretű juhtenyésztéssel. Püig. Érsekújvár, tsz. ah. Érsekújvár, jb. közj. Ógyalla, csö. Kolta. Vá. Udvard, u. p. és u. t. Komáromszemere.