Komaróc

A község a Kanyapta-medence keleti részén, 200 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Szepsitől 14 km-re délkeletre, Kassától 23 km-re délnyugatra. A falun áthalad a Nagyidát (5 km) Buzitával (6 km) összekötő országút, mellékút köti össze a szomszédos Szesztával (3 km). Területén keresztülhalad a Kassa-Torna vasútvonal, de megállóhelye nincs. Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Szeszta, keletről Nagyida, délről pedig Perény-Hím községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). Területe (8,50 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 445, 1921-ben 454, 1938-ban pedig 496, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2001 között népessége 11,7 %-al csökkent (446 főről 394-re), a 2001-2011 közötti időszakra a lakosságszám stagnálása jellemző. Magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 89,5 %-ról 68,5 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 10,5 %-ról 27,9 %-ra növekedett. A magyar anyanyelvűek aránya (83,1 %) számottevően meghaladja a magyar nemzetiségűekét. Az 1921-ben még református többségű (54,4 %) faluban 2011-ben csaknem ugyanannyi volt a reformátusok (42,8 %) és a római katolikusok (41,8 %) aránya, 1921-hez képest a görög katolikusok aránya a felére csökkent (20 %-ról 10 %-ra).

Történelem

Első írásos említése 1365-ben történt Kamarouch néven. Kezdetben a Szikszayakhoz tartozott a település, majd királyi birtok lett, az uralkodó pedig 1402-ben a Perényieknek adományozta. 1427-ben 24 portát számláltak a faluban, amely mintegy 120 lakost jelentett. 1430-ban Nagyida várának tartozéka volt. 1553-ban Perényi Ferenc a birtokosa, ekkor 9 portája volt. 1630 körül Kecskemét környékéről telepítettek be új lakosokat a törökök. A 18. század elején a harci cselekmények és az 1710-es pestisjárvány miatt csaknem elnéptelenedett, 1715-ben csak 8 család lakta. A község pecsétje 1754-ből való. 1828-ban 76 háztartást tartottak nyilván, a lakosok száma 540 volt, közülük 273 volt római katolikus és 267 református vallású. 1831-ben a kolerajárvány számos áldozatot követelt a faluban. Határa korábban mocsaras, vizenyős terület volt, melyet a 20. századra mezőgazdaságilag művelt földekké alakították. 1881-ig Abaúj, majd 1881-1920 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 végén több hétig állt környékén a második világháború frontja és súlyos károkat szenvedett. Alapiskoláját és óvodáját (melyekben ekkor már csak szlovák nyelven folyt oktatás) a 21. század elején megszüntették.

Mai jelentősége

Református temploma a 19. század elején épült klasszicista, a római katolikus templom pedig 1928-ban szecessziós stílusban. A faluban a népi építészet számos szép alkotása található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KOMARÓCZ. Komarovce, Magyar falu Abaúj Bárm. Földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Idának szomszédságában, mellynek filiája, határja jól termő, ki vévén egy haramd részét, réttye soványas, fája szűken van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Komarócz, Abauj v. magyar falu, Nagy-Idához 1 órányira, a Kanyapta mocsár mellett: 148 r. kath., 2 evang., 255 ref., 4 zsidó lak. F. u. a nagy-idai közbirtokosok. Ref. szentegyház.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Innen egyenesen északra Nagy-Idára jutunk, melyet más helyen ismertetünk. Ettől délnyugatra, alig 3 kilométerre van Komarócz, 76 házzal és 434 magyar ajku lakossal. Postája és távirója Nagy-Ida.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Komaróc. A község területe 1472 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 496.