Kolozsnéma

Az Alsó-Csallóközben, Nagymegyertől 16 km-re délkeletre, Komáromtól 29 km-re nyugatra, Gönyűvel szemben, a Duna bal partján fekszik a történelmi Komárom vármegye területén. 2006 óta a Morava hajó biztosítja a kishatárforgalmat Gönyű felé. Keletről Nagykeszi, nyugatról Komáromfüss, délről Gönyű és Nagyszentjános községek határolják. Áthalad rajta a Nagykeszit (6 km) Füss-sel (5 km) összekötő mellékút. Érinti a Duna töltésén haladó Duna-menti nemzetközi kerékpárút.

Közigazgatás

A Nyitrai kerület Komáromi járásához tartozik. 1920-ig Komárom vámegye Csallóközi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Csehszlovákiához kerülve a Komáromi járáshoz tartozott 1923-1949 között, 1949-1960 között pedig a Nagymegyeri járáshoz. Területe minimális mértékben változott 1921-hez képest (11,81 km²-ről 12,04 km²-re).

Népesség

Lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzetiségű. A 20. század során lakosságszáma csaknem a felére csökkent. A község lakosságának többsége római katolikus vallású, de jelentős a reformátusok aránya is (20 % 2011-ben).

Történelem

Első okleveles említése 1168-ból maradt fenn villa Néma alakban s ez időben a komáromi vár tartozéka. 1216-ból a Némái Kolosok nevében fordul elő. Némái Kolos Jeromos 1435-ben kap rá királyi adományt. 1522-ben Egyházas-Néma alakban tűnik elő s egy ideig a Vas-nemzetség birtokolja, majd Désy Boldizsár a földesura. A török dúlása után a Lengyel-család kezére kerül, de birtokkal bír itt az idők folyamán a Káldy-család is, majd jórészt a pannonhalmi apátság kerül tulajdonba. Későbbi birtokosok még a gróf Lainberg-, Vigyázó- és Somody-családok is. A szabadságharc alatt ütközet színhelye. Lakói főként halászatból éltek. A községnek két vízimalma volt és itt állt a Duna egyik fontos kikötője is. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. A falu lakói sokáig halászattal és aranymosással foglalkoztak. Határában álltak az egykori Csépánfalva és Simándfalva települések.

Mai jelentősége

Határában (a Duna-parton) ma is jelentős kavicsbányászat folyik. A községben 1962 óta a évente megrendezik a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség (Csemadok) járási dal- és táncünnepélyét.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

NÉMA. Kállós Néma. Magyar falu Komárom Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok, reformátusok, fekszik Csicsónak szomszédságában, és annak filiája, legelője, réttye jó van, el adásra alkalmatos módgya, legelőjét, 671és réttyeit, néha az áradások járják.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kolos-Néma, magyar falu, Komárom vmegyében, fekszik rónaságon az öreg Duna mellett, Kis- és Nagy-Keszi szomszédságában, Komáromhoz nyugotra 1 s 1/4 mfldnyi távolságra. Nevét vette Kolos családtól s annak néma leányától, melly családnak lakháza a mostani templom és temető emeltebb helyén volt, mint az alapkövek most is mutatják. Határa 2511 holdra terjed, mellynek harmada rét és sziget, melly egyszersmind tüzifát szolgáltat a lakosoknak. A némai szigetet képezi a falu mellett elnyuló holt Duna. Az urbéri föld tesz 415 holdat, a többi majorsági birtok, földe első osztálybeli s mindent megterem. Az állattenyésztés is szorgalmasan üzetik; egyébiránt határában több nádas és mocsáros tavak találtatnak. Népessége 455 lélek, ebből reform. 302, ebből 65 nemes, 235 nemtelen, 153 r. kath. Urbéri telek van 11 és 1/2, zsellér 7. Nevezetesebb épületei: a reformatusok anyaegyháza, r. katholikusok kápolnája és Zámory György ur lakháza; végre a falun felől 300 ölre a kis Duna partján egy régi szentegyház alapkövei láthatók. F. u. Zámory, Vigyázó, Csorba, Somody családok és a szentmártoni apátság.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kolozsnéma, dunamenti magyar nagyközség neve már 1168-ban villa Nema alakban fordul elő, a mikor egy része a komáromi vár tartozéka. 1216-ban már a Némai Kolosok nevében jelenik meg. 1260-70 között Konrad comes de villa Nema is említve van, és ekkor negyedrésze komáromi várbirtok, a többi pedig Konrád comesé. 1435-ben Némai Kolos Jakab fia Jeromost iktatják birtokába, a mikor azonban Losonczy István bán fia László e beiktatás ellen tiltakozik. 1492-ben Némai Ethey Tamás és neje egy birtokrészt adnak el Némay György deáknak. 1522-ben a Vas családbeliek erőszakkal elfoglalják és ekkor Egyházas-Néma néven van említve. Fényes szerint a Kolosyak kastélya a mostani templomdombon állott. 1553-ban a Kolosyakon kívül Désy Boldizsár is birtokosa. A törökök ezt a községet sem kímélték meg, sőt annyira zaklatták, hogy lakosai szétfutottak és a községet pusztán hagyták. 1662-ben új birtokosa a Lengyel család, mely ez időtájt osztozkodik rajta; hat évvel később azonban már Káldy Pétert találjuk itt, a ki itteni kastélyát Egyed főapátnak zálogosítja el, 1675-ben pedig Lengyeltóti János zálogosítja el itteni részbirtokát Gencsy pannonhalmi főapátnak. Később a főapátságon kívül a gróf Lamberg, Zámory, Vigyázó, Csorba és a Somody családok lettek az urai, most pedig Losonczy Ödönnek van itt nagyobb birtoka és régi nemesi kúriája, melyet még Zámory György építtetett. Az 1848-49-iki szabadságharcz alatt a község határában ütközet volt. 1859-ben nagy tűz pusztított a községben és nagy részét elhamvasztotta, 1876-ban és 1899-ben pedig az árvíz okozott a lakosoknak nagy károkat. A községben fennálló két templom közül a római katholikus 1884-ben épült, a református pedig már a XVI. század végén fennállott. Itt van a Kolosyak sírboltja is. A katholikus templom építése alkalmával egy régi, kolostorszerű nagyobb épület alapfalaira bukkantak. Kolozsnéma lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. A község házainak száma 144, róm. kath. és ref. vallású lakosaié pedig 979. Posta van a faluban, a távírója és a vasúti állomása pedig Nagytany vagy Nemesócsa. Ide tartozik Magasteleki puszta. A falu fölött, a Kisduna partján régi templom alapkövei voltak láthatók, melyekben néhai Ipoly Arnold, a tudós püspök, néma barátok, vagyis Karthauziak kolostorát gyanítja. Kolozsnéma közelében állottak még a tatárjárás előtt Csepánfalva és Simándfalva községek, melyek Albeus jegyzékében egy határleírásnál szerepelnek, de azután nyomuk vész. Fessler és Gyulai szerint e község 1806-ig a máshol említett Ásványtő helyén feküdt és annak nevét viselte. Mikor azután az 1806-iki árvíz Ásványtőt romba döntötte, telepedtek át lakosai a mostani falu helyére.