Kolon

A község a Zoboralján, a Tribecs részét alkotó Zsibrica-hegy délkeleti lábánál és a 356 méterig emelkedő Koloni-hegy (Pilis-hegy) északi oldalán fekszik, a Bocega-patak mentén, Nyitrától 11 km-re északkeletre, Aranyosmaróttól 20 km-re nyugatra, az előbbi két várost összekötő 65-ös út mentén. Délnyugatról Pográny és rövid szakaszon Csitár, északról Zsére és Gímes, keletről Bélád, délről pedig Nyitrageszte és Család községekkel határos. Déli határát érinti az R1-es autópálya is. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, a 19. században még létező Koloni-erdő és Sík-erdő mára eltűnt, csak a Koloni-hegy északi oldalán maradt meg kisebb erdőterülete.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között az Aranyosmaróti járáshoz tartozott, majd újra a Nyitrai járáshoz csatolták. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Nyitra megye, Aranyosmaróti járás). Területe (12,50 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A község a zoboraljai magyar nyelvsziget központi részén fekvő, magyar többségét máig őrző település. 1910-ben 934, 1921-ben 923, négyötöd részben magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 18,3 % volt. 1991-2011 között lakosságszáma egytizedével nőtt (1433-ról 1570 főre), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 34,3 %-ról 43,2 %-ra nőtt, de a relatív többséget (49,7 %) továbbra is a magyarok alkotják. A lakosság túlnyomó többsége (87,8 %) római katolikus vallású.

Történelem

A tipikusan zoboraljai település korán lakott gyepüszél település volt. Először 1113-ban említik Colin néven, amikoris a nyitrai vár tartozéka volt. 1156-ban Colunch névalakban említik, mint a zobori kolostor faluját. Ősi temploma Szent László-kori. A történelem során a török hódoltság idejében egy támadás során pusztult el (1576), majd az újjáéledő falut a 18. század fordulóján a pestisjárvány sújtotta. 1787-ben 614 lakosa volt. 1828-ban 111 házában 772 lakos élt, akik mezőgazdasággal, mészégetéssel foglalkoztak. A 19. században földesurai főképp a Bacskádyak voltak, mellettük a Kelecsényi, a Rudnay, a Pély, a Nagy, a Skublics, a Chrenóczy és az Emődy családoknak voltak birtokaik. Ugyancsak ebben a században pusztított a településen több alkalommal a kolerajárvány. Kodály Zoltán két alkalommal, 1906-ban és 1912-ben gyűjtötte a falu népdalkincsét. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1920-tól Csehszlovákiához, 1938-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott. 1945. március 25-én, három nappal felszabadítása előtt a falu főutcáját bombatámadás érte, mely nagy károkat okozott.

Mai jelentősége

A hagyományosan mészkőbányászatáról és szőlőtermesztéséről híres településen összevont szlovák-magyar óvoda és alapiskola és számos civil szervezet (Zobor Hangja Vegyeskar, Koloni Gyöngykoszorú folklórcsoport) működik. A 12. században épült román stílusú, Szent Istvánnak szentelt templomát 1659-ben és 1737-ben barokkosították, 1933-ban pedig átépítették. Palóc tájháza 1970-ben létesült. Számos néprajzkutató vizsgálta a helyi népszokásokat és hagyományokat, egyik fő néprajzi nevezetessége a hagyományos csipkekészítés. Határában katonai gyakorlóteret létesítettek a Koloni-hegy délnyugati oldalán és itt működik a nyitrai agráregyetem kísérleti állomása.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KÓLON. Kolenani. Magyar falu Nyitra Várm. földes Ura Bacskádi és több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához egy mértföldnyire, ’s a’ mostani Nyitra Vármegyei V. Ispány Urnak lakó helyével díszesíttetik, határja közép termékenységű, réttyei jók, fája, legelője elég van, malma helyben, piatzozása egy órányira Nyitrán.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kolon, Nyitra m. magyar falu Ghymeshez 1/2 órányira: 733 kath., 27 zsidó lak., kath. paroch. templommal, több urasági lakházakkal. – Földe középszerü; erdeje; szőlőhegye elég; rétei jók; lakosi sok meszet égetnek, melly is jóságára az egész megyében legtöbbre becsültetik. F. u. a religioi kincstár, s m. t. Ut. p. Nyitra.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A hegység délkeleti részén, Kolon vidékén, dús erdők mélyében kitűnő mészkő található, melyből évenként vagy tízezer métermázsa meszet égetnek a koloniak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kolon, a Zsibricza- és Pilis-hegyek alatt fekszik. 806 lakosa közül 663 magyar, a többi tót; vallásuk 75 izraelita kivételével, r. kath. Postája Ghymes, táviró- és vasúti állomása Nyitra. Ősrégi község, mely a XII. század elején „Kolin” név alatt volt ismeretes. Kath. temploma az Árpádok korából való és a hagyomány szerint Szent-László király idejében épült. A község határában kitünő anyagot szolgáltató mészkőbánya van. Földesurai a Bacskádyak voltak, kiknek itt most is nagyobb birtokuk van, továbbá a Kelecsényiek, a Rudnay, Pély, Nagy, Skublics, Chrenóczy és Emődy családok voltak birtoktulajdonosok. A községhez tartozó Gedfalu puszta a Szent-Jánoselefánti pálos szerzet birtoka volt és e rend eltörlése után a vallás-alaphoz csatoltatott, de 1893-ban báró Lindelof Henrik tulajdonába ment át.

Magyar Katolikus Lexikon

Kolon, Kolony, v. Nyitra vm. (Koliňany, Szl.): plébánia a v. nyitrai egyhm. nyitrai esp. ker-ében.- A hagyomány szerint honfoglaláskori székely település. 1113: a zobori mon. birtoklevelében Colin. 1576: a tör-ök feldúlták. Lakói prot-ok lettek. A pléb-t 1737: alapították újra. - Tp-át a hagyomány szerint (Szt) István kir. építtette, aki vadászat közben Szentegyházparton megpihent, s kíséretével megvacsorázott. Beesteledéskor sietve indultak Nyitra vára felé, de észrevették, hogy a kir. ezüst evőeszköze ott maradt. Egy csatlóst visszaküldtek érte, s az a kir. helyén 2 égő gyertyát talált. E csoda emlékére a kir. tp-ot építtetett. A régészek szerint a tp-ot 1080 k. (Szt) László kir. építtette. 1659: és 1737: e tp-ot fölújították, 1933: átépítették. A főoltárképet (a korona felajánlása) Schüle Gusztáv Adolf festette, 2000: Massányi Ödön másolatában látható. A nagy harangot 1931: Nagyszombatban a Fischer testvérek öntötték, az org-t vsz. 1909: építették. Anyakönyvei 1911-től, a korábbiakat elkobozták. Anyanyelve 1880: m. - Filiája 1917: Alsócsitár. - Plébánosai: 1332: Pál; 1737: Szabó József, 1748: Balabás Ferenc, 1758: Csonka János, 1791. IV. 21: Kollarovich Ildefonz, VI. 5: Hazucha Nep. János, 1812: Horváth József, 1823: Heegner Ferenc, 1827. IV: Gajarszky Ágoston, VI: Tamássy János, IX: Frimmel János, 1832: Zamaróczy Antal, 1848. VI: Szórád Rogerius OFM, IX: Zelenay József, 1890: Fülöpp László, 1910: Patrik János, 1937: Schottert Ferenc, 1947: Való Mihály, 1978: Kondé Pál. - Lakói 1910: 883 r.k., 51 izr., össz. 934; 1970: össz. 1488 (67,5% m.); 1991: össz. 1433, m. 906 (63,22%); 2001: össz. 1444, m. 859 (59,49%). - 1999: csak alsótagozatos isk-ja volt. A m. isk-ban 2 tanító 31 tanulóval, a szl. isk-ban 5 tanító 53 tanulóval. A felsősök Gimesre jártak körzeti isk-ba. Kondé Pál Gerecze II:559. - Schem. Nitr. 1911:27.