Koksóbaksa

Koksóbaksa a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, a Hernád jobb partján, 182 méteres (határa 177-184 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 13 km-re délkeletre, Kassamindszenttől pedig 3 km-re keletre. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben területének 75,1 %-a (268 ha) volt szántóföld, 9,5 %-a (34 ha) beépített terület, 5,6 %-a (20 ha) kert, 5,3 %-a (19 ha) pedig rét és legelő. Erdeje és külterületi lakott helye nincs. Közúton csak a Kassamindszentről ide vezető 3340-es úton közelíthető meg. Koksóbaksánál vezet át a Hernádon a Kelet-szlovákiai Vasmű (US Steel) széles vágányú ipari vasútja. Keletről Alsómislye, délről Hernádgecse, nyugatról Kassamindszent községekkel, északról Bárca, északkeletről pedig Abaszéplak kassai városrészekkel határos. Északkeleti határát a Hernád bal parti töltése alkotja, északi határának nagy része az ipari vasútvonallal párhuzamosan húzódik.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai, ezután pedig a Kassa-vidéki járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). 1910-21-hez képest (3,76 km²) területe (2011-ben 3,57 km²) 5 százalékkal csökkent, amikor 1968-ban határának legészakabbi részét Kassához (Bárca városrész kataszteréhez) csatolták.

Népesség

2011-ben a községnek 1098 lakosa volt, melynek 97,5 %-a volt szlovák és 0,2 %-a (3 fő) magyar nemzetiségű. 1880-ban lakosságának 3,9 %-a (6 fő), 1910-ben már 22,6 %-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 1921-ben azonban már csak 1 fő magyar nemzetiségűnek. Az 1941-es, magyar fennhatóság alatt tartott népszámláláskor a lakosság 59,8 %-a vallotta magát szlovák, 40,2 %-a pedig magyar nemzetiségűnek, ez az adat nem tükrözte a valós nemzetiségi megoszlást. A 20. század elején Koksóbaksa még egyike volt a régió legkisebb községeinek, 1900-2011 között azonban népessége hatszorosára nőtt (183 főről 1098 főre). 1910-1941 között népessége megduplázódott (190 főről 425 főre nőtt), az 1970-es években pedig tíz év alatt csaknem egynegyedével (793 főről 984 főre) ugrott meg a lakosság száma. Az 1980-2011 közötti időszakban a növekedés üteme lelassult, de 2011-2017 között a Kassa-környéki községek arculatát egyre inkább átalakító szuburbanizáció Koksóbaksát is elérte: hat év alatt több, mint egytizedével (1098 főről 1217 főre) nőtt a lakosság száma. A község lakosságának túlnyomó többsége (1921-ben 92,0 %, 2011-ben 89,3 %) római katolikus vallású, a görög katolikusok aránya 1921-ben 4,9 %, 2011-ben 2,4 % volt. Koksóbaksa népsűrűsége 2011-ben 308 fő/km², a járási átlag négyszerese volt.

Történelem

A települést 1262-ban Baxa, 1302-ban Boxa alakban említik először az írásos források. Neve a magyar Baksa személynévből származik, a megkülönböztető szerepű Koksó- előtag (mely 1773-ban bukkan fel először) a közeli Koksómindszentre utal, mely az apró Hernád-menti település anyaegyháza volt évszázadokon keresztül. 1324-ben már egy malom is működött Baksán. 1382-ben két faluként (Baksa és Felsőbaksa) szerepelt. 1427-ben 15 portája adózott. 1630-ban Hárombaksa néven szerepelt. 1739-42-ben teljes lakossága az utolsó magyarországi pestisjárvány áldozatául esett. Az eredetileg magyarok lakta települést a 18. században részben római katolikus szlovákokkal telepítették újjá, de 1773-ban még magyar falunak írták le. A 18. század végén határának nagy részét még rétek és legelők foglalták el, ekkoriban részben helyi kisnemesek, részben pedig a Dessewffy család a birtokosai. 1772-ben 11 portája adózott. 1828-ban 47 háza és 344 lakosa volt. Az 1851-ben még 323 lakosú község 1880-ig (főként a kivándorlás következtében) népességének mintegy felét elveszítette. A 19. század közepén számottevő zsidó lakossága is volt a falunak: 1851-ben 40 (12,4 %), 1880-ban pedig 12 (7,8 %) volt az izraelita vallásúak száma. 1880-ban 152, 1890-ben 136, 1900-ban 183, 1910-ben pedig 190 lakosa volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 263, 1930-ban 354 lakosa volt. 1938-ban 68 háza és 422 lakosa, 1941-ben 425 lakosa volt. 1938. novemberétől 1945. januárjáig az első bécsi döntés értelmében ismét magyar fennhatóság alá került. A község templomát 1953-ban szentelték fel. Mezőgazdasági szövetkezetét 1958-ban alapították. A kassai vasmű számára ukrajnai vasércet szállító, széles vágányú ipari vasútvonal megépítése az 1960-as években alapvetően megváltoztatta a község jellegét. 1970-ben 793, 1980-ban 984, 1991-ben 1032, 2001-ben 1057, 2011-ben pedig 1098 lakosa volt. A község címerét és zászlaját (előbbinek alapját az 1739-es községpecsét rajza alkotja) 1998-ban fogadták el.

Mai jelentősége

A községben négyosztályos szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Szűz Mária szeplőtelen szívének tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1938-52-ben épült neoromán-neogótikus stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Külső Baksa. Magyar falu Abauj Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Kassai járásban. Határja jó termékenységű, de mivel a’ víz áradások határját gyakran elöntik, földgyeit, réttyeit, sőt néha magát is a’ helységet. Épűletre is fája nem lévén, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Baksa, (Koksó), tót falu, Abauj vgyében, a Hernád völgyében: 280 kath., 3 ref., 40 zsidó lak. Termékeny róna határ. F. u. Dézsy, Füzy, Diósy, s m. t. Ut. p. Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nem messze Felső-Mislyétől egyesül a Tárcza a Hernáddal. Itt átkelve a folyón s Kassa felé menve, találjuk Koksó-Baksát 22 házzal, 136 tótajku lakossal. Postája Csány, távirója Bárcza.

Helységnévtár

Baksa (Koksó-), rk. 137 Koksó-Mindszent, gk. 3 Bölzse-Sziget (Baksa Tiszáninneni Névkönyv szerint 450 ref. lélekkel anyaegyház), izr. 12 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Koksóbaksa. Az egri káptalan feljegyzése szerint 1262-ben Koxo alakban fordul elő és a széplaki apátság birtoka. Nevének másik részét Baksay István abaúji alispán (1493) családneve őrzi. Nincs rá adat, de kétségtelen, hogy a Baksay-családnak is volt itt birtoka. A község területe 669 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 422.