Köbölkút

A község a Kisalföldön, a Párizs-patak mentén, a Garammenti-hátság déli részét alkotó Bélai-dombok és Bátorkeszi-hát között, a Somlyó-domb lábánál fekszik, Komáromtól 37 km-re északkeletre, Párkánytól 17 km-re északnyugatra, Érsekújvártól 33 km-re délkeletre, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mellett (megállóhely). Itt keresztezi egymást a Dunamocsot (15 km) Nagysallóval (30 km) összekötő 588-as, valamint a Bajcsot (25 km) Párkánnyal összekötő 509-es út. Délnyugatról Bátorkeszi, nyugatról Kisújfalu, északról Szőgyén, északkeletről Sárkányfalva, délkeletről Muzsla, délről pedig Búcs községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Területe (26,61 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

1921-ben 2021, 1921-ben 2129, 1939-ben pedig 2420, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1928-ban határába cseh legionistákat telepítettek. 1991-2011 között népessége 6,6 %-al csökkent (2374-ről 2218 főre), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 18,2 %-ról 26,2 %-ra nőtt, 2011-ben a lakosság 68,2 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Lakosságának többsége (78,3 %) római katolikus vallású. A község két településrészre oszlik: 2011-ben Köbölkút faluban élt a lakosság 83,6 %-a (1855 fő), Újtelepen (Nová Osada) pedig 16,4 %-a (363 fő).

Történelem

Egy Szent István kori oklevél már említ egy települést a mai Köbölkút helyén, mely egy köves kút szomszédságában feküdt. A helység fontos kereskedelmi útvonalon feküdt a középkorban is. A falu első fennmaradt írásos említése "Petrus, Comes de villa Cubulcut" formában 1233-ból származik.1245-ben az esztergomi káptalan bizonyságlevelében szerepel Petrus de Cubulcut. 1299-ben III. András parancsa szerint, András comes fia Joanka mester azt panaszolta, hogy Kubulkuth nevű falujából Kurth-i Péter és társai 32 ökröt vittek el. Ugyanezen évben pereskedett még Joanka mester és ebben említik Kubulkuth nevű falujának esetleges elpusztítását is. 1319-ben Kubulkuth-i Gwla fia László comes választott bíraként szerepel egy birtokperben. Az irat II. Ulászló 1494-es átiratában maradt csak fenn. Ugyancsak 1319-ben tiltják Kubulkuth-i Tooth Péter fia Tamást a Lyzko föld melletti rész megvételétől. Ugyanezen évben egy, a Nógrád vármegyében lévő herenchen-i birtok és a Szt. Mihály tiszteletére épült templom felét Kwbulkwth-i Péter fia Tamás magisternek és rokonának adják. Ezen irat csak egy 1429-es átiratban maradt fenn. 1325-ben néhai Kebelkwth-i Jula comes fiai, László és István fogott bírákként szerepelnek. 1328-ban Jula fia László comes és testvére István, Kubulkuth-i nemesek képviselnek Scenthamaskyurth birtok ügyében. 1333-ban Jula fia István szerint Magyar Pál mester jobbágyai Scuenfolu népét az ő kubulkuthi birtokán lévő házába vitték, apját és testvérét megsebesítették és egyéb károkat okoztak. 1332-1337 között összeírt pápai tizedjegyzékben Matias de Gbulcut 6 garassal szerepel. 1346-ban "Kebelkut" néven említik a korabeli források. A 14. században a Köbölkúti család birtoka, később több nemesi családé volt. Itt a zobori bencés apátság is eljárt hivatalos ügyben. 1520-ban Kewbewlkwth alakban említik. 1570-ben 40 házban 82 férfiembert jegyeztek fel a török adószedők. 1593-ban feldúlta a török. A 17. század elején a Keglevich család, 1635-től a Pálffyak a birtokosai. 1663-ban a törökök Érsekújvár ellen készültek, a várkapitány megpróbált Köbölkútnál rajtuk ütni, de a törökök kivédték a támadást és a keresztény katonák nagy része elesett. 1664-ben 55 háztartásban 69 fejadófizetőt írtak össze a török adóösszeírásban. A század végén elnéptelenedett. 1715-ben szőlőskertje és 23 adózó háztartása volt. 1787-ben 90 házában 629 lakos élt. 1828-ban 99 háza volt 777 lakossal. Lakói földművesek, kézművesek, kereskedők voltak. A 18. században nagy halastó volt a községben. Az 1820-as években lecsapolták a mocsarakat. A 20. század elején téglagyár működött a faluban. A község fejlődésére nagy hatással volt a vasútvonal kiépülése 1850-ben. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1928-ban határában felosztott nagybirtokokra cseh legionistákat telepítettek. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. A faluban volt központja a Hanza Szövetkezetnek. 1945 első hónapjaiban a front áthaladásakor súlyos károkat szenvedett a község. 1946. november 19-én Köbölkútról deportáltak először magyarokat csehországi kényszermunkára, de a kitelepítések nem érintették a községet. Tervszerű néprajzi kutatások már az 1970-es évektől megindultak a faluban. A földművelésben az ugart is évente többször beszántották. Lakói 1993-ban kérvényezték a település eredeti magyar hivatalos nevének visszaállítását, ezt azonban a hatóságok elutasították.

Mai jelentősége

A szőlőtermesztéséről híres, mezőgazdasági jellegű községben magyar és szlovák alapiskola és óvoda egyaránt működik. Boromei Szent Károlynak szentelt római katolikus temploma 1747-ben épült barokk stílusban, a 19. század elején klasszicista külsőt kapott. A Párizs-patak menti, vízimadarakban gazdag mocsárvilágát 1966-ban 140,5 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították (Párizsi-mocsarak).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KÖBÖLKÚT. Magyar falu Esztergom Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Esztergomhoz, mint egy 2 mértföldnyire, tava nevezetes, mind jó nagyságáért, mind pedig azért, mert sok, és jó ízű halakat szolgáltat, nádat is terem. Határja közép termékenységű, legelője, fája elég van, szőlleji jók, piatzozása a’ Dunán, és Esztergomban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Köbölkut, Esztergom most Komárom vmegyében, magyar–német falu, Esztergomtól nyugotra 2 1/4 mfdnyire, egy posványos vizér mellett: 827 kath., 5 ref., 8 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Határja részint dombos, részint róna; bora, fája gabonája bőven. F. u. h. Pálfy. Postahivatal és váltás Perbete közt. A lakosok birnak 493 1/2 hold másod, 1057 1/2 h. harmadik osztályu szántóföldet, 705 h. rétet, 385 kapa szőlőt.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Köbölkút, magyar kisközség, a Párizs patak mellett, 316 házzal és 1988 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal. Határa 4624 kat. hold. A XIII. század közepén a Torda nemzetség birtoka, a melynek egyik tagja, Péter 1245-ben Köbölkúti néven fordul elő. 1299-ben a Hunt-Pázmán nemzetségből származott András comes fia, Iván birtoka. 1332-37-ben már plébániája volt. 1335-60-ban Köbölkuti László fiai, Jakab és János szerepelnek itt. 1531-1532-ben a Báthoryak birtokában találjuk. 1541-ben Macedoniay Miklós özvegyét, Istvánffy Annát és fiát, Pétert zálog czímén beiktatják Köbölkút részeibe. 1549-ben Báthory Andrásé. 1593-ban a török hódoltsági falvakhoz tartozott: ekkor 11 portája volt. 1609-ben Keglevich István birtoka; ekkor 8 portát írtak itt össze, míg 1647-ben 7 1/2 portája volt. A felszabadító háború folyamán elpusztult; 1696-ban ismét benépesült. Ekkor Bottyán János birtoka, a ki a barsi Bessenyőből és Kisújfaluból telepített ide jobbágyokat. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a gróf Pálffyak dévényi hitbizományához tartozott. Szent Jakab tiszteletére emelt templomát 1747-ben újították meg. Az 1701. évi egyházlátogatás alkalmával már volt iskolamestere is. 1848 előtt a herczeg Pálffy család földesúri hatósága alá tartozott. Jelenlegi birtokosa herczeg Pálffy Miklós. A községben van Brutsy János téglagyára. Határához tartoznak a Belső major, Párizs és Szedres puszták. Postája, távíró- és vasúti állomása van.

Magyar Katolikus Lexikon

Köbölkút, v. Esztergom vm. (Gbelce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Első tp-át Szt Péter és Pál tit-ra sztelték. Lakói 1560 u. prot-ok lettek. 1693: alapították újra, tp-át Borromei Szt Károly tiszt-ére szent. Kegyura 1880: Pálffy Antal hg. Anyanyelve 1880: m. - Filiái 1917: Gyiva, Kisújfalu, Sárkányfalva. - Lakói 1940: 2116 r.k., 1 g.k., 2 g.kel., 4 ev., 18 ref., 26 izr., 2 bapt., 3 unit., össz. 2172; 1970: össz. 2656 (80,2% m.); 1991: össz. 2374, m. 1913 (80,58%); 2001: össz. 2311, m. 1718 (74,34%). ** Némethy 1894:140. - Schem. Strig. 1917:13.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Köbölkút. Az Árpádházi királyok alatt a Torda-nemzetség birtokolta s az e nemből való Péter 1245-ben családnevét már Köbölkutinak írta. 1299-ben András comes fia, Iván a földesura. A XVI. század elején már a Báthoryak kezén találjuk s 1541-ben Macedoniay Miklós özvegye, Istvánffv Anna és fia, Péter bírja zálogként. A török időben elpusztult s új tulajdonosa, Bottyán János újratelepíti. Később (1732) a Pálffyak birtoka s ilyenként szerepel az összeomlásig. Plébániája már 1332-ben fennállott, iskoláját 1701-ben említik. Hozzátartozik: Kolonia, Párizspuszta, Téglagyár. A község területe 4624 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2420. A cseh uralmat megsínylette.