Kisújfalu

A község a Kisalföld peremén, a Garammenti-hátság dombvidékének déli részén, a Párizs-patak mentén, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal (megállóhely) és az 509-es főút (Bajcs-Párkány) mentén fekszik, Párkánytól 21 km-re északnyugatra, Érsekújvártól 29 km-re délkeletre, Komáromtól 35 km-re északkeletre. Mellékút köti össze a szomszédos Bátorkeszivel (8 km). Nyugatról Kürt, északról Szőgyén, keletről Köbölkút, délnyugatról pedig Bátorkeszi községekkel határos. Nyugati határa Esztergom és Komárom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott (1909-ig járásszékhelyként), Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). 1905-ben hozzácsatolták a korábban Magyarszőgyénhez tartozó Aradpusztát (337 hektár, területe így 14,11 km²-ről 17,48 km²-re nőtt), majd 2005-ben Révapusztát is (13 ha), így alakult ki mai 17,61 km²-es területe.

Népesség

1910-ben 881, 1921-ben 880, 1939-ben pedig 980, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású lakosa volt. 1926-ban a határában lévő Aradpusztán 27 szlovák, cseh és morva kolonista családot telepítettek le, majd 1947-ben a csehszlovák hatóságok 60 magyar családot telepítettek ki Magyarországra. A lakosság túlnyomó többsége (87,5 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-ben 9, 2001-ben és 2011-ben egyaránt 11,4 % volt. 1991-2011 között népessége 16,9 %-al csökkent (887 főről 737-re). A lakosság 70,1 %-a református, 19,2 %-a római katolikus vallású. 2011-ben a lakosság 88,9 %-a (655 fő) élt a községközpontban, 11,1 %-a pedig a két lakott külterületen (82 fő, 61-en Aradpusztán, 21-en Réván).

Történelem

1233-ban egy adásvételi szerződésben "Ösztövér" néven szerepel először. 1263-ban a Hontpázmány nembéli András birtokolja. 1394-ben annak kapcsán említik, hogy Köbölkúti György lerombolja Forgács János ösztövéri birtokát. 1437-ben már "Újfalu" néven szerepel Zsigmond király várlistáján. 1531-ben a Báthoryak birtoka négy portával. 1570-ben az esztergomi török szandzsák összeírásában lakatlanként tüntetik fel. 1601-ben szerepel először „Kisújfalu” néven, ekkor már valószínűleg a mai helyén állt, 1½ portával adózott. 1647-ben a Keglevich család birtoka 3½ portával. 1650 körül lakói reformátusok lettek. 1664-ben a török adóösszeírásban 39 háztartást és 60 adófizetőt említenek. 1683-ban a Bécs alól visszatérő lengyel seregek feldúlják a települést. 1696-ban már a Pállfyak birtoka, ekkor 93 lakosa volt. 1710-ben pestisjárvány pusztítja a község lakosait. 1715-ben 16 adózó háztartása volt. Bél Mátyás „Notitia Comitatis Strigoniensis” című művében érdekességként megemlíti a község határában lévő "úszó szigeteket", a mai párizsi mocsarak vidékét. 1766-ban 90 adófizető háztartása volt 222 családtaggal. 1787-ben újra megnyílt református iskolája és a templomot is újraépítették. Ekkor 70 háztartása volt 476 lakossal. Az 1820-as években csatorna kiásásával lecsapolták a határában levő mocsarat, melynek területe ekkor lényegesen csökkent.1828-ban 80 háztartásában 605 lakos élt. Már 1850-ben elérte a vasútvonal a települést. Az 1869-es népszámlálás szerint 739 lakosa volt. 1874-ben tűzvész pusztított, melyben 10 ház kivételével az egész falu leégett. 1880-ban megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. A falu kataszteri térképe 1888-ból ismert. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. Az első világháborúban 26 kisújfalusi esett el. 1926-ban Aradpusztára szlovák, morva és cseh kolonistákat telepítettek. Az első bécsi döntés alapján 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz. A második világháború harcaiban a község 31 lakosa veszítette életét és 4 ház dőlt romba. A háború idején a falu határában zuhant le egy német Messerschmitt típusú vadászrepülőgép. A világháború után ismét Csehszlovákiához csatolták. 1947-ben a csehszlovák hatóságok 60 magyar családot telepítettek ki Magyarországra. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult meg. 1993-ban Csehszlovákia kettéválása után Szlovákia része lett. 1974-ben magyar kisiskoláját megszüntették, 1991-ben azonban újra megnyitották.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben, mely elsősorban szőlőtermesztéséről híres, magyar tanítási nyelvű alapiskola és óvoda, valamint tájház működik. Református temploma 1787-ben épült. Határában 3 természetvédelmi terület is található (Párizsi mocsarak, Párizs patak völgye, Somlyó).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ÚJFALU. Kis Újfalu. Esztergom Várm. földes Ura Gr. Pálfy Uraság, lakosai többfélék, fekszik Köbölkúthoz nem meszsze, mellynek filiája, határja középszerű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 első, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szőlőt; legelője és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kisújfalu, nagyközség, a Párizs patak mellett. Van 157 háza és 758 magyar lakosa, kik túlnyomó számban református vallásúak. Határa 2452 k. hold. Alkalmasint a XV. században települt. Az 1531. évi adóösszeírás szerint Báthory István nádor birtokában találjuk; ekkor Újfalu név alatt szerepel. 1532-ben és 1549-ben Báthory Andrásé. 1549-50-ben 4 portája volt. 1609-ben Kisújfalud néven vették fel az összeírásba; ekkor 1 1/2 portája volt 1613-ban Keglevich János birtoka. 1647-ben 3 1/2 portája volt. 1684-ban, Bécs felmentése után, az átvonuló szövetséges lengyel hadak az egész helységet felprédálták, még a templom felszerelését is magukkal vitték. Az 1696. évi összeírás Bottyán Jánost nevezi meg birtokosául, a mikor öt negyedtelket és hét nyolczadtelkes jobbágy lakta; ezenkívül volt még 2 birtokkal ellátott zsellér lakosa is. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint gróf Pálffy Miklós örököseinek birtoka. 1848-ig a herczeg Pálffy család bátorkeszi uradalmához tartozott. Mostani 27nagyobb birtokosai herczeg Pálffy Miklós és Bródy Samu dr. örökösei. Református temploma 1787-ben épült. 1874-ben nagy tűzvész volt itt, mely tizenhárom épület híján, az egész községet elhamvasztotta. Határához tartoznak Arad és Szélhordta puszták. Dűlőnevei közül Sárradűlő elnevezés állítólag onnan ered, hogy valamikor ennek a helyén tó volt, úszó szigetekkel. Postája, távíró- és vasúti állomása Köbölkút, legközelebbi hajóállomása Dunaradvány.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kisujfalu. Első irott nyomát a XVI. század elejéről találjuk, de kétségtelen, hogy már előbb benépesedett. 1531-ben Báthory István nádor a földesura. 1613-ban a Keglevich-'salád birtoka, 1696-ban pedig Bottyán Já nosé. A török kiűzetése során igen sokat szenvedett a szövetséges lengyel sereg túlkapásaitól. A XVIII. század elejétől jórészt a Pálffy-család kezén találjuk egészen az összeomlásig. 1918ban Pálffy Miklós hercegnek és dr. Bródy Samu örököseinek volt itt birtoka. Hozzátartozik: Aradpuszta, Szél hordtapuszta. A község területe 3038 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 980.