Kistárkány

A község a Felső-Bodrogköz keleti részén, a Tisza holtágának jobb partján fekszik, Királyhelmectől 14 km-re délkeletre, Tiszacsernyőtől 2,5 km-re délre. Teljesen egybeépült a tőle délnyugatra fekvő Kistárkánnyal. Mellékút köti össze Tiszacsernyővel és Nagykövesddel. Határa sík, mintegy felerészben mezőgazdaságilag művelt terület, a legelők a terület mintegy egyharmadát, az erdők 5,1 %-át alkotják. Délnyugatról Nagykövesd, északról Tiszacsernyő és Ágcsernyő, délkeletről Györöcske és Záhony, keletről pedig az Ungvári járás határolja. Délkeleti határát a Tisza-folyó alkotja, ez egyben államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között, keleti határa (melyet a Holt-Tisza alkot) pedig Szlovákia és Ukrajna határát alkotja. Délkeleti és keleti határa egyben Zemplén és Ung vármegyék történelmi határát képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1957-ben határának mintegy egyötödét az ekkor létrehozott Tiszacsernyőhöz csatolták, területe ekkor 13,34 km²-ről 11,02 km²-re csökkent.

Népesség

1910-ben 1068, 1921-ben 1087, 1938-ban pedig 1341, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között lakosságának egynegyedét elveszítette, 1991-2011 között azonban már 14,8 %-os lakosságszámnövekedés figyelhető meg (1007 főről 1156-ra). Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 95,6 %-ról 86,3 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig csaknem háromszorosára, 3,4 %-ról 11,1 %-ra emelkedett. A lakosság egyötöde (20,3 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az 1921-ben még református relatív többségű (49,0 %) községben 2011-ben a lakosság 45,3 %-a volt római katolikus, 38,4 %-a református, 7,3 %-a pedig görög katolikus vallású. 1944-ig népes izraelita vallású közösség (1921-ben 6,2 %) is élt a községben.

Történelem

A 13. század végén Tárkány már a Tárkányi család birtoka, de külön Kistárkányt csak 14. század elején készített pápai tizedjegyzék említi "Kystarkyan" alakban. A 14. században a Perényi család a birtokosa. 1492-ben egy nagyszabású nemesi udvarház épült itt a korábbi romok felhasználásával. 1557-ben 3 portája adózott. A 16. századtól több birtokosa is volt. Előbb a Vassay, Serédy, Buttkay, Boda, Vékey családoké, majd a század második felében a Bodák, Mórék, Joók, Himmelreichek birtoka. A 17. században a Hardicsayak, Perényiek, Kállayak és Cserneyek, a 18. században többek közt a Sennyeyek, Bémerek, Reviczkyek, Szerdahelyiek, Kazinczyk, Apagyik, Tornaiak a tulajdonosok. Ekkor öt nagyobb nemesi kúria is állt a településen. 1715-ben 6 lakatlan és 8 lakott háza volt. 1787-ben 49 házában 271 lakos élt. 1828-ban 44 háza és 338 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1831-ben a kolerajárvány számos áldozatot követelt a községben. 1846-59 között megépült a Tisza töltése és kialakították a folyó új medrét is. Ekkor nagy területeken alakítottak ki gyümölcsöskerteket (főként szilva- és almafákat ültettek). A 19. század végétől a 20. század közepéig sokan kivándoroltak Kistárkányról a tengerentúlra. A 20. század elején a község híres volt gyümölcstermesztéséről (elsősorban szilvájáról és szilvapálinkájáról). 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1920-ban a trianoni határ megvonásával határközséggé vált. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 62 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1944 decemberében 61 helyi lakost hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba. 1945 után keleti határa államhatárrá vált Csehszlovákia és a Szovjetunió között. 1955-ben óvoda létesült a községben. Mezőgazdasági szövetkezetét 1976-ban a királyhelmeci állami gazdasághoz csatolták, ezzel kezdődött gyümölcstermesztésének hanyatlása. Magyar kisiskolája 1998-ban szűnt meg.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. A faluban pálinkafőzde működik. Református temploma 1772-ben épült klasszicista stílusban, tornyát 1839-ben emelték. Helytörténeti múzeumát 2001-ben nyitották meg a régi iskola épületében. Határában a Tisza-part szabadstrandja kedvelt fürdőzőhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Tárkány, Nagy Tárkány. Két magyar helység Zemplén Várm. földes Urai Sennyei, és több Urak, Sóháza is van, lakosaik katolikusok, és reformátusok; földgyeik jól termők, réttyek, legelőjök, fájok van, piatzok Ungváron, Újhelyben, és Kis-Várdán.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Tárkány, magyar falu, Zemplén vmegyében, a Tisza jobb partján, Ujhelyhez egy órányira: 73 romai, 30 görög kath., 280 ref., 18 zsidó lak. Ref. anyaszentegyház, kath. kápolna, szőlőhegy, erdő, 192 hold szántóföld.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kistárkány, magyar kisközség, Szabolcs vármegye határán, 166 házzal és 919 lakossal, kiknek nagyobb része ev. református. Postája, távírója és vasúti állomása Bély. A Tárkányiak ez ősi fészke már a XIV. században a Kistárkányi család birtoka volt. 1417-ben Perényi Miklóst iktatják részeibe, 1501-ben Vassay Istvánt, 1549-ben Serédy Istvánt és két évvel később a Buttkay és Boday családokat. Ugyanekkor a Vékeyeknek is van itt részük. 1570-ben Boda Ozsvát és Móré Gáspár, 1585-ben Joó János és Himmelreich Tibor szerepelnek birtokosaiként, míg az 1598-iki összeírás Vancsody Miklóst, Paczoth Ferenczet, Bornemisza Mátyást, Bojthy Lászlót és

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kistárkány. A Kistárkányi-család törzsfészke már a XIII. században. A XV. század derekán a Perényi-, majd a Vattay-, Serédy-, Buttkay- és Boday-család szerzi meg. Későbbi birtokos itt a Joó, Paczoth, Bornemisza, Sennyey, Hradicsay, Kállay, Cserney, Reviczky, Bémer, Gyulácsi, Klobusilzky, Kazinczy, Beöthy, Dory, Apagyi és Szerdahelyi famíliák. Hozzátartozik Petriktanya. A ref. templom 1772-ben épült. A magyar lakosság sokat szenvedett a prágai kormányzat elnyomása alatt. A község területe 2318 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1341.