Kiskoszmály

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján, a Garammenti-hátság legkeletibb, tölgyerdők borította dombjainak (Farkas-hegy – 344 m, Plesovica – 318 m) keleti lábánál, 175 méteres tengerszint feletti magasságban, a Kiskoszmályi-patak (Malokozmálovsky potok) partján fekszik, Lévától 14 km-re északnyugatra, Aranyosmaróttól 18 km-re délkeletre, Garamtolmácstól 3 km-re délnyugatra. Határa 165-344 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. 2010-ben területének egyharmadát (296 ha) szántóföld, 36,2 %-át (334 ha) erdő, 7 %-át (65 ha) pedig szőlő foglalta el. A Farkas-hegy déli lábánál található a falu szőlőhegye (Dudok), a közvetlenül Kiskoszmály fölé magasodó Kis-hegyen is szőlőket és kertekez találunk. Külterületi lakott helye nincs. Délről Újbars, nyugatról Nemcsény, északnyugatról Garamkovácsi, északról Tolmács, keletről pedig Nagykoszmály községekkel határos. Keleti határát a Garam (és az azon felduzzasztott Nagykoszmályi-víztároló) képezi. A községen áthalad a Garam jobb partján végighaladó, Párkányt Garamszentbenedekkel (10 km) összekötő 76-os főút. Az 1586-os út köti össze Nemcsényen (7,5 km) keresztül Aranyosmaróttal; Nagykoszmállyal (3,5 km) a Garam gátján keresztül jelöletlen mezőgazdasági út teremt összeköttetést.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars és Hont egyesített vármegyék, Lévai járás). 1986-1994 között Garamtolmácshoz csatolták. Területe 1910/21-hez képest (9,51 km²) 2011-re 3 százalékkal, 9,22 km²-re csökkent, határának északkeleti részét Garamtolmácshoz csatolták.

Népesség

2011-ben 391 lakosa volt, melynek 89,5 %-a szlovák, 7,8 %-a (30 fő) pedig magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A 17. század óta a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község lakosságának túlnyomó többségét 1947-ig magyarok alkották. 1921-ben népességének 92,3 %-a, 1930-ban 75,3 %-a, 1941-ben 96,1 %-a vallotta magyarnak magát. A második világháború utáni kitelepítéssel (magyar lakosságának nagy részét kitelepítették) és lakosságcserével (magyarországi szlovákok betelepítésével) a település etnikai arculata alapvetően megváltozott, 1961-ben a lakosság négyötöde már szlovák volt. A magyarok száma és aránya is folyamatos csökkenést mutat: 1970-ben a lakosság 17,9 %-a, 1991-ben 15,2 %-a, 2001-ben már csak 11,9 %-a (48 fő) vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Az elöregedő község népessége 1970-2017 között kevesebb, mint felére csökkent, különösen gyors fogyás figyelhető meg az utóbbi években (2011-2017 között 16,1 %-os csökkenés, 391 főről 328 főre). 2011-ben a lakosság 58,3 %-a volt római katolikus, 10,7 %-a református és 10,5 %-a evangélikus vallású, 11,5 %-a pedig felekezeten kívüli. 1921-ben lakosságának 40,2 %-a még református vallású volt. Népsűrűsége 2011-ben a járási átlag kicsivel több, mint fele (42,4 fő/km²) volt.

Történelem

Koszmály középkori települést első alkalommal az 1332-ben kiadott pápai tizedjegyzék említi Kozmal alakban. A Plesovica-hegy már a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében (1075) is szerepelt montis Plesiuicze néven. A falu neve szláv személynévi eredetű. Kiskoszmály különálló faluként 1372-ben, mint Kys Kozmal bukkan fel elsőként az írásos forrásokban. A középkorban a mai község határában egy azóta elpusztult Braján (Villa Braina) nevű település is létezett. Kiskoszmály kezdetben sárói nemesek birtoka volt, 1489-től a gímesi uradalomhoz tartozott. 1536-ban négy porta, 1601-ben 35 ház állt a településen. 1618-ban egy török rajtaütés során felégették a falut. A 17. században a Paluskay-család tulajdonába került, majd a Migazzi grófok birtoka volt. 1720-ban 15 adózó porta volt a faluban. A 18. században a Migazzi-család kastélyt is épített itt. 1828-ban a falunak 89 háza és 583 lakosa volt. Fényes Elek szőlőművelését, búza- és rozstermesztését emeli ki 1851-ben megjelent földrajzi szótárában. Római katolikus iskoláját 1853-ban Ordódy Ágoston segítségével alapították. Ugyanebben az évben tűzvész pusztított a faluban, melyben 32 ház égett le. 1880-ban 664, 1900-ban 642, 1921-ben 572, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Újbarssal közös szőlőhegye a vármegye legjobb minőségű boráról volt híres. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. A falunak sokáig nem volt temploma, a ma is álló katolikus templomot 1927-ben szentelték fel. 1930-ban 620 lakosának 75,3 %-a magyarnak, 24,5 %-a csehszlováknak vallotta magát. Az 1930-as években kastélyában református árvaház működött. 1934-ban útépítők sztrájkja zajlott le a községben. 1938. novemberében az első bécsi döntés Magyarországhoz csatolta a községet. Az új magyar-csehszlovák (majd 1939-től magyar-szlovák) határt Kiskoszmálynál vonták meg, ezzel határközséggé vált, északi, nyugati és keleti szomszédai már Szlovákiához tartoztak. 1938-ban 166 háza és 647 lakosa volt. 1944. decemberében a falu lakosságát Mohiba menekítették a front közeledésekor. A front 1944. december 23. – 1945. március 25. között állt a faluban. Miután újra csehszlovák uralom alá került, a magyar etnikai tömb megbontására létrehozott „szlovák ék” részeként a kényszerű lakosságcsere által leginkább sújtott falvak egyike lett. 1947-ben magyar lakosságának több mint egynegyedét kitelepítették – 31 család (161 személy) kényszerült szülőföldje elhagyására, a legtöbben a Baranya megyei Hímesházára kerültek (32 fő). 5 családot csehországi kényszermunkára hurcoltak és 25 evangélikus vallású magyarországi szlovák családot telepítettek a községbe. Mezőgazdasági szövetkezetét 1951-ben alapították (1975-ben Újbarséval, majd 1976-ban Kálnáéval vonták össze). Népességének maximumát 1970-ben érte el (675 fő), 1980-ra ez 538 főre csökkent. 1983-1988 között határában a Garamon víztározót (Nagykoszmályi-víztároló) hoztak létre. 1986. január 1-jén a községet Garamtolmácshoz csatolták, az építési tilalommal sújtott települést hosszú távon megszűnésre ítélték. 1995. július 1-jén vált újra önálló községgé. Címerét és zászlaját a 18. századi pecsét alapján 1997-ben iktatták be. 2001-ben 402 lakosa volt. Szlovák nevelési nyelvű óvodáját 2005 után megszüntették.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű, szőlőtermesztéséről híres falura napjainkban az elöregedés és a népességfogyás jellemző. A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. A Szentolvasó Királynőjének szentelt római katolikus templom 1927-ben épült szecessziós stílusban, közvetlenül mellette áll a református harangláb. A második világháborúban súlyosan megsérült, 18. századi, klasszicista stílusú Migazzi-kastélyt 1973-ban lebontották.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Koszmály, (Kozmalovcze), Bars m. magyar falu, a Garan jobb partján, Uj Barshoz 1/2 mfd. 313 kath., 186 ref. lak. Földjei jó buzát, rozsot teremnek, szőlleje, s tölgyes erdeje van. F. u. gr. Migazzi. Ut. p. Léva.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Ó-Barstól a Garam folyó választja el Új-Bars községet, mely a régi Csötörtökhely romjain épűlt. E község tiszta magyar. Szomszédos ezzel Kis-Koszmály. E két községnek közös szőlőhegye van, mely a megyének legjobb minőségű borát adja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kiskoszmály, garammenti magyar kisközség, 642 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan a lévai vár tartozéka volt és első birtokosául, 1390 körül Sáray Lászlót ismerjük. Később azután a lévai uradalommal együtt változtatta urait, míg a XVII. században a Paluska család birtokába került és ennek magvaszakadtával a gróf Migazziak lettek urai, kikről a birtok, a mult század elején épült kastélylyal együtt, mint az aranyosmaróti hitbizományi uradalom tartozéka, fiörökösök hiján, 1896-ben gróf Erdődy Imréné, szül. Migazzi Irma grófnőre szállott. Szintén egyike az 1618-ban a törököknek behódolt barsi községeknek. A XVIII. század végén Kozmalovce tót nevével is találkozunk. Temploma nincsen. Postája Ujbars, távirója és vasúti állomása Léva.

Helységnévtár

Koszmály (Kis-), rk. 386 Uj-Bars, ref. 254 Uj-Bars, izr. 22 - , egyéb 2 -.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kiskoszmály. Történelmi szerepét mint a lévai uradalmak tartozéka kezdi meg és így földesurai szinte mindig azonosak a lévai vár uraival. A XVII. században a Paluska-család birtokába kerül a község, majd a gróf Migazzi-család a helység ura. A török hódoltság viszonylag megkímélte. A község külterületi lakott helyei: Korlátpuszta, Szele erdészlak, Visztrikópuszta. A község területe 1651 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 647.