Kiskürtös

Kiskürtös az Ipoly-medence északkeleti, a Balassagyarmati-medence északi peremén, a Nógrádszentpéteri-dombság délnyugati lábánál, a Kürtös-patak (Krtíš) mentén, 172 méteres tengerszint feletti magasságban található, Nagykürtöstől 2,5 km-re délre, Balassagyarmattól 16 km-re északra. Határa 166-297 méteres magasságban húzódó dombvidék, legmagasabb pontját Kiskürtös, Kürtösújfalu és Óvár hármashatáránál, a Csérk-hegy (Riečavina) északnyugati oldalán találjuk (297 m). A Kürtös-pataktól nyugatra, Nagykürtös, Kiskürtös és Alsópalojta hármashatáránál a Hlava-domb 245 méterig emelkedik. Határának 2010-ben 37,8 %-át (204 ha) szántó, 30,7 %-át (166 ha) erdő, 13,5 %-át (73 ha) pedig rét és legelő foglalta el, a belterület 50 hektárra (9,2 %) terjedt ki. Nyugatról Alsópalojta és Ebeck, délről Kürtösújfalu, keletről Nagyhalom és (rövid szakaszon) Óvár, északról pedig Nagykürtös katasztere határolja. Alsópalojtával közös határa évszázadokon át megyehatárt alkotott Nógrád és Hont vármegyék között. A községet érinti a Tótgyarmatot Nagykürtössel összekötő 527-es út, a 2602-es mellékút Nagyhalom (3,5 km) és Alsózellő (8 km) érintésével Bussával (12 km) teremt összeköttetést.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Kékkői járásához (1872-1913 között a Balassagyarmati járáshoz) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1920-1960 között a Kékkői, 1960-1968 között a Losonci, 1968 után pedig a Nagykürtösi járáshoz tartozott. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Kékkői járás). 1973-1992 között Nagykürtös városrésze volt. Területe 1921-hez képest (5,48 km²) csak kismértékben változott (2011-ben 5,40 km²). Határa korábban több alkalommal módosult, a 19. század végén északi határát még a nagyhalomi út vonala alkotta és két, egymással össze nem függő katasztere volt, az északi Nagykürtös területébe ékelődött. 1910-1921 között határának egy részét Kürtösújfaluhoz csatolták, területét ezzel 9,6 %-kal (7,91 km²-ről 8,49 km²-re) csökkentve.

Népesség

2011-ben a községnek 500 lakosa volt, melynek 95,2 %-a szlovák, 1,4 %-a (7 fő) pedig magyar nemzetiségűnek (2,0 %-a – 10 fő – magyar anyanyelvűnek) vallotta magát. A szlovák-magyar nyelvhatáron található települést a 18. század végén Vályi András szlovák faluként írta le. A 19. század végén jelentős magyar kisebbség is élt a faluban (1880-ban a lakosság egyötöde volt magyar anyanyelvű), az 1910-es népszámlálás pedig már magyar többséget (a lakosság 58,1 %-a magyar és 41,6 %-a szlovák anyanyelvű) mutatott ki. 1921-ben a magyar nemzetiségűek aránya 6,0 %, 1930-ban 12,4 % volt. A község népességszáma a 20. században sokat ingadozott, de mindig az aprófalvak közé tartozott, 1880-ban 225, 1942-ben 239, 1970-ben 305 lakosa volt. Nagykürtös iparosodásával a húsz évig a városhoz tartozó Kiskürtös népessége is megugrott, 2001-ben már 433 lakosa volt, 2017-ig további 21,9 %-kal nőtt a község népessége (2017-ben 528 lakos). 1921-ben lakossága csaknem egyenlő arányban oszlott meg a római katolikus (48,1 %) és az evangélikus (46,4 %) vallásúak között. 2011-ben a népesség 59,6 %-a volt római katolikus, 24,6 %-a evangélikus vallású és 8,0 %-a felekezeten kívüli. 1880-ban lakosságának egyhatoda (36 fő), 1921-ben 5,1 %-a (12 fő) az izraelita felekezethez tartozott. 2013-ban a lakosság 7,3 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A község népsűrűsége 2011-ben a járási átlagnak csaknem kétszerese volt (92,6 fő/km²).

Történelem

Kürtös település első írásos említése 1251-ben „villa Cvrtus” alakban származik. Nevét a Kürtös-patakról kapta. Különálló településként 1482-ben („Kyskwrthes” alakban) szerepelt először. 1549-ben két falu is létezett területén (Alsókürtös és Barlakürtös). 1554-1593 között Nógrád megye csaknem egészével együtt a török hódoltsági terület része volt. A 17. századra elnéptelenedett, 1598-ban Pusztakürtösként említik. 1715-ben és 1720-ban egyetlen háztartás sem volt a faluban. A 18. század első felében települt újjá. Kisnemesi község volt, 1734-ben a közvetlenül Nógrád vármegye közigazgatása alá tartozó falu Szécsény mellett a megye másik településeként rendelkezett kuriális szabályrendelettel. Ásványvízforrásait már a 18. században ismerték. Az első magyarországi népszámláláskor (1784-87) 45 kisnemesi háztartás volt a faluban. 1828-ban 29 háza és 266 lakosa volt. Első pecsétje 1850-ből ismert. 1859-ben Mescha András megnyitotta a falutól északkeletre a nagykürtösi barnaszénmedence első bányáját (Istenáldás- és Éva-bánya). A róla elnevezett Messapusztán kúriát is építtetett. A helyi jelentőségű bányászat 1912-ig tartott, ekkor még 10 ezer mázsa szenet termeltek ki az Éva-tárnában. 1873-ban a kolerajárvány Kiskürtösön is számos áldozatot szedett. 1874-ben két osztályos szlovák elemi iskola működött a faluban. 1880-ban 225 lakosságának háromötöde szlovák anyanyelvű volt. A 19. század végén jelentős zsidó közösség (1880-ban 36 fő) is élt a községben. A 20. század elején a Sebastiani és Fejér-cég kvarchomokmosógyára és gőzmalma működött itt, határában szőlőművelés is folyt (ennek emlékét őrzi a Gočovské vinice határnév). 1910-ben 308 lakosa volt, ez a szám 1921-re 235-re esett vissza. 1920-ig a község Nógrád vármegyéhez tartozott, a Kékkői járás, annak megszüntetése alatt (1872-1913) pedig a Balassagyarmati járás részeként. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1942-ben 51 háza és 239 lakosa volt. 1970-ben 305 lakosa volt. 1973-ban Nagykürtöshöz csatolták, közigazgatási önállóságát csak 1992-ben nyerte vissza. Az ezredforduló után határában 23 hektáros ipari parkot létesítettek, ahol több multinacionális cég létesített telephelyet.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Klasszicista stílusú haranglába 1849-ben, Szent Cirillnak és Metódnak szentelt ökumenikus temploma 2002-ben épült. Ipari parkjában sporteszközök (Technogym), műszaki cikkek (Sobeat) és villanymotorok (Sisme) gyártása folyik. Határában két napkollektoros erőmű (összesen 12,4 hektáros területen) üzemel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis és Nagy Kürtös. Elegyes tót faluk Nógrád Várm. Kis Kürtösnek földes Urai G. Sándor, és több Uraságok, fekszik ez Szklabinyához közel, és annak filiája, Nagy Kürtösnek pedig földes Urai Csemniczky, és töb Uraságok, fekszik ez Alsó Palojtához közel, és annak filiája, lakosai katolikusok, határbéli földgyeik néhol soványasak, vagyonnyai meglehetősek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kis-Kürtös, Nógrád vm. tót falu, 161 kath., 139 evang., 6 zsidó lak. Földe javitást kiván. F. u. többen. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kis-Kürtös határában 1847 óta kőszénbányákat mívelnek, melyek azonban csak a környék szükségletét elégítik ki.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kiskürtös. A Kürtös-patak mellett fekvő kisközség. Házainak száma 48, lakosaié 218, a kik magyarok és tótajkúak, róm. kath. és evangélikus vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Balassagyarmat. A helység már a középkorban is megvolt. 1562-63-ban a hódoltsághoz és Kászin nógrádi mizliva hűbérbirtokai közé tartozott. 1587-ben Hüsszein bin Ahmed, Szécsény várának egyik gyalogos katonája bírta a helység egy részét hűbérül. Az 1715. és az 1720. évi összeírásokban, nemes községként szerepel, adóköteles háztartások nélkül. A XVIII. század első felében Radványi Ferencz volt itt birtokos. Az 1754-55. évi összeírás szerint Ambrózy János, Németh György és Mihály voltak a birtokosai, később pedig a Kacskovits, a Ponovszky, a Csemitzky, a Bobor és a Kalmár családok. Jelenleg Farkass Zoltánnak és Weisz Józsefnek van itt nagyobb birtoka. 1873-ban itt is a kolera szedte áldozatait. A Sebastiani és Fejér-czégnek kvarcz homokmosógyára és gőzmalma van a községben.

Helységnévtár

Kürtös (Kis-), rk. 102 Szklabonya, ág. - Nagy-Kürtös, izr. 36 Balassa-Gyarmat.