Kisbaromlak

Kisbaromlak Érsekújvártól 14 km-re keletre, Udvardtól 5 km-re, Komáromtól 35 km-re északkeletre, a Kisalföld északkeleti határán húzódó Alsó-Nyitramente síkvidékén fekszik, a Baromlaki-patak (Branovský potok) partján. A községközpont 125 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Határa délkeleten 185 méterig emelkedik, túlnyomó része szántó (84 %), területén fekszik az udvardi szőlőhegy egy része is. A falutól északkeletre, Kisbaromlak és Újlót határánál kis víztárolót alakítottak ki a Baromlaki-patakon. Külterületi lakott helye nincs. Nyugatról Udvard, délről és keletről Komáromszemere, északról pedig Zsitvabesenyő és Újlót községekkel határos. Északi határa egyben Komárom és Bars vármegyék történelmi határát alkotja. Közlekedési szempontból zsákfalunak számít, csak az Udvardról ide vezető bekötőúton közelíthető meg.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1920-1938 között az Udvardi járással megegyező területű Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor azonban 8 másik, korábban Komárom megyéhez tartozó községgel együtt az újonnan létrehozott Nyitra és Pozsony egyesített vármegyéhez és az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került és végig a (változó területű) Érsekújvári járás községe maradt. Területe (9,32 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Kisbaromlak a szlovák-magyar nyelvhatáron (a szomszéd községek közül Udvard és Zsitvabesenyő is magyar többségű) fekvő szlovák nemzetiségű község. A 18. században betelepült szlovák lakossága a 20. század elejére részben elmagyarosodott (1880-ban a lakosság 29,3 %-a, 1910-ben már 63,4 %-a magyarnak vallotta magát), ez a folyamat azonban a Csehszlovákiához csatolás után visszafordult (1921-ben már a lakosság kilenctizede szlováknak vallotta magát). 1941-ben újra magyar többséget mutatott ugyan ki a népszámlálás (55,7 %), de 1945 után a kettős identitás megszűnésével Kisbaromlak teljesen szlovák lakosságúvá vált. Népessége 1910-1941 között mintegy kétharmadával nőtt (412 főről 681-re), majd a 20. század második felére jellemző népességcsökkenés is a környező községeknél jóval enyhébben érintette az Érsekújvárhoz való közelsége révén (17,8 %-os csökkenés 1941-1991 között). Az 1991-2001 közötti stagnálást a 2001-2011 közötti időszakban 5,2 %-os növekedés (561 főről 590-re) váltotta fel. Érdekesség a magyar nemzetiségűek arányának növekedése (1,4 %-ról 5,1 %-ra) 1991-2011 között. A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 91,1 %, 2011-ben 81,9 %) római katolikus vallású.

Történelem

1418-ban "Barumlak" néven említik először, neve onnan ered, hogy eredetileg királyi marhaállás volt itt. A 16-17. században a törökkel vívott harcok során a falu több alkalommal elpusztult és később új helyen települt be újra., a régi falu helyét a 19. században még az Óhely (Stará Ves) dűlőnév őrizte. A 16. században a Szentmihályi és Kürthy, a 17. században az Izdenczi és Cserey, a 18. században a Bajcsy és Plathy családok voltak a főbb birtokosai. 1576-ban alig 5 ház állt itt, majd 1669-ben újra elpusztult községként említik. A 18. század elején települt újjá szlovákokkal. 1715-ben 15 háztartás volt a településen. 1787-ben 38 házában 247 lakos élt. 1828-ban 39 háza és 335 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak, határának legnagyobb része majorsági nagybirtok volt. 1908-ban kapta a hivatalos Kisbaromlak nevet a korábbi Baromlak helyett. Híres volt paprika- és dohánytermesztéséről. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-45 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1938-ban megszüntetett szlovák iskoláját 1941-ben a lakosság tiltakozása miatt állították helyre. 1945 márciusában visszakerült Csehszlovákiához. Hivatalos szlovák nevét 1948-ban hatósági úton állapították meg. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult. A község 1961-ben érte el legnagyobb lélekszámát (784 fő).

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Szent Annának szentelt római katolikus templomát 1739-ben építették barokk stílusban, területén számos szakrális kisemlék található (Nepomuki Szent János-szobor, több kápolna és útmenti kereszt).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BAROMLAK. Elegyes lakosú falu Komárom Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Udvardhoz nem meszsze, mellynek filiája, Nyitra Vármegyének határja szélén, legelője saját marhájinak elég, réttye néhol tsekélyes, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Baromlak, tót falu, Komárom vármegyében, Bars vármegye szélén, Érsekujvárhoz 1 1/2 mfdnyire. Határa hegyes, de mindamellett termékeny; kiterjed 2280 holdra, mellyből 6 6/26 rész jobbágytelek után 270 h. urbérség, 1890 h. majorsági, többi a templomé, iskoláé és utak. Terem rozsot és buzát is bőven, árpát, zabot csak középszerűleg. Népessége áll 335 katholikus és 7 zsidó egyénből, s a róm. katholikusok az udvardi egyházhoz tartozván, helyben fiókegyházzal birnak; van itt 7 nemes család fő és 4 kézmives, u. m. 1 kovács, 2 takács, 1 kőmives, mind kontárok. Földesurai: Plathy Mihály előterjesztő udvari tanácsos, Reinprecht Ignácz, Rozsos László, Bajcsyné.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Baromlak, Bars vármegye felől, a határszélen fekszik. E kisközség házainak száma mindössze 42 és lakosaié, a kik nagyobbrészt tótajkúak és mindannyian róm. kath. vallásúak, 422. Postája, távírója és legközelebbi vasúti állomása Udvard, vagy Érsekújvár. Némelyek szerint hajdan királyi marhaállás, vagyis mint neve is mondja: baromlak volt. Azelőtt a ma Öregfalu néven ismeretes dűlőn állott, a honnan azonban, vízhiány miatt, át kellett telepednie. Első okleveles nyoma nem nyúlik vissza tovább, mint 1529-ig, a mikor e birtok fölött Szentmihályi Tamás és Kürthy Miklós pörösködnek. 1562-ben Ujfalussy Miklós kapott reá királyi adományt. 1576-ban már a törökdúlásoknak esett áldozatúl és mindössze öt háza állott fenn, 1669-ben pedig szintén a törököktől teljesen elpusztított helységek között szerepel. 1599-ben Nagyváthy Menyhért és Boldizsár is birtokosaiként vannak említve, 1603-ban pedig az Izdenczy családbeliek osztozkodtak rajta. 1619-ben Csery Mihályt, 1636-ban pedig Bogyó Pál özvegyét: Borne Katalint is a birtokosai között találjuk. Ez időtájt pusztult el másodszor. 1692-ben Akács Imre új adományt kap az egész Baromlakra. 1750-ben ismét más birtokosával ismerkedünk meg Borfői Bory László személyében, a ki itteni részét, úgy látszik, Barinay Teréznek és Bajcsy Józsefnek adta el, mert három évvel később már ezek a földesurai. A mult század elején Platthy Mihály, Reinprecht Ignácz, Rozsos László és a Bajcsyak voltak a közbirtokosai, majd e családokon kívül még Illés György és Pyber Ignácz. Katholikus temploma a XIV. században már fennállott.

Helységnévtár

Baromlak (Barmlag), rk. 403 Udvard, ref. 1 Perbete, izr. 19 Kolta.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kisbaromlak. A község területe 1620 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 681.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Kisbaromlak kk. érsekújvári járás. Eredetileg Udvard községhez tartozott s a község birtokosa itt tartotta barmait. Innét vette nevét. Csak: később települt be a gazdasági cselédekkel és alakult községgé. Területe: 1.620 k. h. Lakosság: 681. Ebből m.: 153, n.: 2, szl.: 526. Magy. beszél: 392. Vallásszerint: r. k. 665, réf. 1, ev. 2, izr. 13. Fb. 1.2, II. 40, III. 69. Nps.: 73.1. akóhely: 113. Községi bíró: Demo István. Hitelszövetkezet. A földreform végrehajtása következtében a szlovák lakosság földhöz jutott. Paprika- és dohánytermelése ismert. A község 1938. nov. 8-án. szabadult fel. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Érsekújvár, jb. közj. Ógyalla, csö. Udvard. Vá. u. p. és u. t. Udvard.