Királyfia

A település a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, a város központjától 3 km-re délkeletre, a Pozsonyt Komárommal összekötő 63-as főút közelében.

Közigazgatás

1940-ig önálló kisközség, ekkor Tejfaluval egyesítették, majd 1976-ban azzal együtt vált Somorja részévé. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Somorjai járáshoz. Egyike a város 5 városrészének és kataszteri területének. Területe 2,25 km², az elmúlt évszázad során nem változott, a város területének 5,1 %-át alkotja.

Népesség

1921-ben a Csallóköz 2. legkisebb önálló településeként 57, kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt, közülük 30 volt római katolikus és 27 református vallású. 2011-ben Somorja legkisebb településrésze volt, mindössze 17-en éltek itt, a város lakosságának 0,1 %-a.

Történelem

Régi nemesi község, melynek csak a 19. század elejéről ismerjük két nagyobb nemesi birtokosát, a Jeszenák bárói és a Botló családot. 1849-ban itt kisebb ütközet volt, melynek emlékére emlékoszlopot emeltek.

Mai jelentősége

A 63-as út mellett található a Pipagyújtó-emlékmű. Az 1849. május 12-én e környéken lezajlott csata tette híressé a hajdanában Somorja határában álló Pipagyújtó csárdát. A csárda épülete a harcok során elpusztult és hét magyar honvéd lelte itt halálát.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Királyfia, Pozsony m. magyar falu, Somorjához 1 fertálynyira: 66 kath., 14 ref. lak. F. u. b. Jeszenák, Bátló, s mások.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Királyfia, felsőcsallóközi magyar kisközség, 55 házzal és 391, róm. kath. vallású lakossal. Régi nemesi község, melynek csak a mult század elejéről ismerjük két nagyobb nemesi birtokosát, u. m. a Jeszenák bárói és a Botló családot. 1848-ban itt kisebb ütközet volt, melynek emlékére emlékoszlopot emeltek. Temploma nincs a községnek, melynek postája, távírója és vasúti állomása Somorja.