Keszölcés

A település a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, a bősi vízierőmű üzemvízcsatornájának bal partján, Somorjától 9 km-re délkeletre, Bőstől 19 km-re északnyugatra, Dunaszerdahelytől 19 km-re nyugatra fekszik. 1992 óta az üzemvízcsatorna választja el a szomszédos Doborgaztól és Vajkától, mely falvak felé rendszeres kompjárat teremt összeköttetést. Mellékutak kötik össze Bacsfával (2,5 km) és Nagyszarvával (2 km). Nyugatról Doborgaz, északról Nagyszarva és Bacsfa, keletről Vajka, délről pedig Dunasziget községekkel határos. Területe átnyúlik az üzemvízcsatorna és a Duna közötti mesterséges szigetre Doborgaz és Vajka közé ékelődve. Déli határát az Öreg-Duna alkotja, mely egyben államhatár is Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Határának nagyobb része (65,8 %) a Dunán túlra esett, melyet 1920-ban a trianoni határ megvonásával elveszített és területe 10,30 km²-ről 3,52 km²-re csökkent. A korábban Keszölcéshez tartozó Sérfenyősziget 1921-ben önállósult, majd 1969 óta Dunasziget község része. Keszölcés Csehszlovákiához csatolása után a Somorjai járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A magyar közigazgatásban, 1940-ben Vajkával egyesítették. 1988-ban területét felosztották: az épülő üzemvízcsatornán túli részeit Vajkához, a többi részét Nagyszarvához csatolták. Keszölcés 1993-ban népszavazással nyerte vissza önállóságát. 2007-ben a Doborgazzal kötött területcsere révén területe 16 hektárral, 3,65 km²-re nőtt. A Dunaszerdahelyi járás és egyben a Csallóköz 2. legkisebb területű községe.

Népesség

Keszölcés lakossága 1910-1921 között Sérfenyősziget elcsatolásával 60,8 %-kal csökkent, 1921-ben 240, 1939-ben 220, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Keszölcés ma a Dunaszerdahelyi járás (és egyben az egész Csallóköz) legkisebb önálló települése, 2011-ben 151 lakosa volt, 75,5 %-uk magyar, 15,9 %-uk szlovák nemzetiségű. A lakosságszám 2001-2011 között csaknem 22,8 %-al nőtt, a szlovákok aránya ugyanakkor csökkent, bár magas a nemzetiségüket eltitkolók aránya (7,3 %) is. A lakosság túlnyomó többsége (84,8%) római katolikus vallású.

Történelem

A területén telepített szőlőkről már 1205-ben történik említés. Magát a falut 1296-ban III. András oklevelében említik először, melyben egy bizonyos Chuntnak birtokot adományoz itt. A települést 1831-ben kolerajárvány sújtotta, mely után fogadalomból építették fel 1898-ban a Szent Rozália tiszteletére emelt, neoklasszicista stílusbú római katolikus templomukat. A mai napig aktívan működő önkéntes tűzoltó egyesületet 1888-ban alapították. A községet a trianoni határ kettévágta, Magyarországon maradt részéből alakították ki 1921-ben Sérfenyősziget községet, amely ma Dunasziget része. 1941-ben közigazgatásilag Vajkához csatolták. A második világháború után a falu számos magyar lakosát hurcolták el. A falu fejlődésére bénítóan hatott a Bősi vízierőmű megépítése, mely a lakosság számának gyors csökkenésében is megmutatkozik. Az erőmű felvízcsatornája ugyanis kettévágta a község határát és az építés során a falu felét lebontották. 1988-ban területét Vajka és Nagyszarva között osztották fel. A község 1993-ban népszavazással lett újra önálló. Keszölcés különlegessége, hogy Szlovákia azon kevés községei közé tartozik, melynek saját kikötője van, ugyanis Vajkát és Keszölcést komp köti össze. 2015. július 1. óta ráadásul új, modern hajó közlekedik a települések között. Mivel az új komp már nem dugattyús, hanem turbinás hajtóművel van felszerelve, ami lehetővé teszi, hogy olyan időben is közlekedjen, amikor a Duna különböző akadályokat, fát vagy bokrokat sodor magával.

Mai jelentősége

A község Szent Rozáliának szentelt római katolikus temploma 1898-ban épült neoklasszicista stílusban. Gazdaságában fontos szerepet játszik az idegenforgalom.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KESZÖLCZÉS. Magyar falu Posony Várm. Nemes Vajka székhez tartozik, lakosai katolikusok, fekszik Vajdának szomszédságában, és annak filiája, határja két időre van el osztva, erdeje, és réttye elég, számos veszszeje a’ Duna öntéseiben, az aranyászóknak a’ Duna gazdag fövényt önt; de áradásaival nagy károkat is okoz.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Keszőlczés, Poson m. magy. falu, Vajka mellett, a minthogy a Vajkai praedialis székhez tartozik. – Fő gazdagsága a Duna szigetjeiben áll, hol sok legelőt, elég rétet, fát, vadat, találsz; malmai is vannak. Lakja 290 kath., 16 zsidó. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Keszölczés, dunamenti magyar kisközség, 101 házzal és 619, róm. kath. vallású lakossal. Szintén nagyon régi község, melyet egykorú iratok már 1205-ben említenek. 1323-ban Boleszló esztergomi érsek az itteni nemes jobbágyoknak szabadságlevelet ad. A vajkai érseki székhez tartozott és érseki nemes jobbágyok lakták. Miklós esztergomi érseknek 1345. évi oklevele Keseulces alakban említi. 1394-ben Paulus de Kyzelches királyi iktató ember nevében is szerepel. Róm. katholikus temploma 1898-ban épült. A község postája Vajka, távírója Nagylég, vasúti állomása Paka. Ide tartozik Sárfenyő-sziget és Vágott erdő.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ösi település, lakott voltát már a XIII. század elején említik. A vajkai érsekség birtoka és az érsekségi nemes jobbágyok lakták. Egy 1345-iki érseki iratban Keseulces alakban szerepel, majd 1394-ben felmerül Kyzelches udvari nótárius családnevében is. A község területe 612 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 220.