Kassa

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KASSA. Cassovia Kaschau. Kossicze. Szabad Királyi Város Abaúj Vármegyében, és Magyar Országnak felsőbb részében a’ legrégibb, ’s leg nevezetesebb ’s Fő Város. Fekszik Hernád vize mellet, lapos és kies térségen, külömbféle hegyektől nem meszsze, tetszőleg helyheztetve, Bárczának szomszédságában, Eperjesről 4, Egerhez 12, Budához, és Pesthez pedig 33 német mérföldnyire. EREDETE. Nevezetének eredetéről külömbféle képen véllekednek az Írók, némellyek a’ Kvadúsoktól, e’ német szótól, Quardau, az az Kvadusok’ mezeje, a’ Kaszszától, vagy Gázától nevezik. Bombárdi pedig Kásafalvától, ollyformán mint Búzafalva neveztetik a’ búzától, ’s azzal akarja hítelesebbé tenni véllekedését, hogy IMRE Királlynak diplomájában MCCII. Kasafalviaknak neveztetnek a’ lakosok. E’ Városnak eredetét Turóczi mintegy 1143-dik esztendőre határozza, és azoknak a’ szászoknak tulajdoníttya, kiket magyar Országba, és Erdélybe, második GEIZA hívott vala. Mások ellenben azt állíttyák felőle, hogy két faluból származott légyen, mellynek eggyike alsó, másika pedig felső Kassának neveztetett. Székely pedig Magyar Kronikájában így ír Kassa felől a’ 150dik lapon: „Továb-„bá egyébféle Németekkel „építtette Nagy Bányát, „Kassát, Eperjest, Bártfát, „Szebent, Lőtsét, kiket „mind azért miele, hogy „ezekből Erdélységet, és „Pannoniát bírhatná: de „meg tsalatkozék mint jám-„bor véllekedésében, mert „ezekkel mind a’ Magyaroknak szolgála. Mert mi-„helt a’ Magyarok ismét „másodszor Hunniából ki „jövének, azon helt ezek „mind Németestől a’ Ma-„gyarok birodalma alá ju-„tának.” Lehető ugyan, de ekkor még Kassa, ’s a’ több említett Városok is, tsak hadi készület képen építtettek, ’s annak utánna öregbűlésnek idővel lassanként. Minthogy Íróink e’ Városnak eredetét világosan, és bizonyosan meg határozva fel nem jegyzették, nem lehet egyenesen meg határozni, kivévén, hogy e’ Város, IMRE Király alatt, már a’ nagyobb Városok közzé számláltatott, és kő falakkal is körűl vétettetett. Ötödik ISTVÁN alatt pedig földekkel meg ajándékoztatott. Némellyek a’ Városnak meg erőssíttetését 1290-dik esztendőre határozták; de inkább vélhető, hogy 1241-diktől 1244-dikig tartott Tatároknak dühösködések után nem lévén még Kassa meg újjítva, 1285-dikben Kún László alatt, ismét tetemetesebben széjjel rontattatott, és így András által Kassa Városának falai inkább meg újjíttattak, mind tulajdonképen építettek. Annak utánna első KÁROLY által még inkább meg erőssíttettek, mellyett kétség kivül első LAJOS öregbített vala. HISTORIÁJA. Minekutánna már Kassa Városa gyarapodni kezdett, kevés idő múlva a» Királyi Városok közzé számláltattatott, 1290-dik esztendőben Illdik András Király alatt. Már ez előtt 1283-dikban készíttetett vala a’ Szent Ferencz Szerzetebéli Atyáknak számokra Szentegyházat, és Klastromot a’ nevezetes Prinyi Nemzetség. Azután pedig első KÁROLY uralkodásának kezdetével annyira meg nevekedett a’ Kassaiaknak hatalmok, és bátorságjok, hogy az említett Király ellen Trentséni Máténak részére állván, pártoskodni mérészlettek 1324-dik esztendőben; lásd felőle Magyar Országnak historiáját. Kassa Városában köttetett vala meg a’ szövetség első LAJOS Királynak Leánya Hedvig, és a’ Lengyelek között, midőn Attyának testamentoma szerént Lengyel Országnak uralkodásához kezdett vólna: lásd felőle Révai Pétert in Cor. Hung. P. 25. Meg halálozván pedig ALBERT, ERZSÉBETNEK részére állott, ’s abban állhatatosan meg is maradott Kassa Városa, sőt Giskra cseh Vezérnek igazgatása alatt, az ostromlásokat is férfiasan ki állotta. Mint hogy pedig Giskra a’ ragadományt kiváltképen óhajtotta, az óltalomnak színe, ’s palástya alatt sokáig sanyargatá vala e’ vidéket, a’ Várost pedig, hogy bátrabb maradása lehessen, mindenképen meg erőssíttette. Sokáig tartott vala ez a’ nyomorgatás, ’s még ULÁSZLÓ sem érhette el tzéllyát orstromlásával, míg végre I. MÁTYÁS által e’ Város, a’ Cseheknek hatalmok alól fel szabadíttatván kénszeríttetett a’ parantsolatoknak bétellyesítésekre. KORVINUS MÁTYÁSNAK Kassán lételét 1478. bizonyítja Bonfin Decade IV. Libr. V. pag. 660. 30. Kiváltképen való hívségét bizonyította meg Kassa Városa ULÁSZLÓ eránt, midőn ALBERT által a’ hadakozásra kénszeríttetett, mert mind az ostromlásokat ki állották, mind pedig a’ béke kötést eszközlötték 1401-dikben. Gyakorta tartózkodott vala ULÁSZLÓ Kassa Városában, midőn az említett hadból okoztatott viszálkodásoknak le tsendesítésére, ’s elhárításokra gyűlést rendele, ’s helybe hozván Lőtsén a kívánt dolgokat, ismét Kassára érkezett vala. Békeséges idő derűle azután Kassa Városára, ’s az egész hazabéli felső Tartományra nézve; szépen is gyarapodott a’ Város, és e’ boldogsága egész a’ Mohátsi szerentsétlenségig tartott vala, holott LAJOS Király el esvén 1525dikben, minthogy Zápolya János a’ Királyi hatalmat magának tulajdonítá, más felől pedig FERDINÁND is fegyverrel tusakodott azt tőle el venni; és így Kassa Városa majd az egyik, majd pedig a’ másik Félnek hatalma alatt lévén eleget szenvedett, mert többnyire innen történtek a’ hadakozási kezdetek, és mozdúlások, míg a’ Vátzi békesség szerént Kassa Városa tellyes hatalommal Zápolya Jánosnak által engedtetett. Meg halálozván János, IZABELLÁNAK birtokában vólt a’ Város egész 15 esztendőig. Annak utánna pedig 1551-ben a’ Város az egész felső tartománnyal FERDINÁNDNAK hatalmába esett. Minémű szomorúsággal érkezett vala IZABELLA azután Erdélyből Kassára, lásd Istvánfinál Libr. XVI. Innen az után Sziléziába útazott vala. El menvén Kassáról IZABELLA hathatósan meg erőssíttette e’ Várost FERDINÁND, ’s katonasággal is meg szaporította, hogy ha némellyek nyughatatlankodnának, szándékjokat könnyebben meg gátolhassa. Jó hasznát is vette ez előre való gondoskodásának FERDNÁND, mert az Erdélyiek ki híván Lengyel Országból IZABELLÁT, mind a’ Várost, melly akkor szerencsétlen történetből el égett vala, háborgatták, mind pedig az egész Tartományt FERDINÁND ellen fellázasztották . Meg erőssítvén ismét FERDINÁND e’ Várost ellenségei ellen, gyakorta gazdagíttatott mind ágyúkkal, mind pedig egyéb el vett ragadományokkal. Kivált Telekesy Imrének, akkori öreg igen jeles hadi Vitéznek igazgatása, és a’ németekkel lett öszve kaptsolások után. Meg halálozván pedig az említett hadi Vitéz, azonnal meg változott Kassa Városának szerentséje is, ’s balra fordúlván, tartott egész az időig, míg FERDINÁND által a Tanátsnak helyben hagyásával Zay Ferencz nem tétettetett a’ Várnak Igazgatójává. El háríttatának ez után Kassa Városáról a’ hadi környűlállások, ’s FERDINÁNDNAK egész uralkodása alatt békességben maradott, és virágzott vala. Mihelyt pedig MAKSZIMILIÁN Királlyá lett, azonnal újj szélvész kezdett támadni a’ Kassaiak ellen; de az Erdélyieknek tzéllyokat az essőzés meg akadályoztatá, ’s vissza térni kénteleníttettek. Békességes időt értek az után a’ Kassaiak Svendius Lázár, és Bátori András serény hadi Vezérek alatt, míg az Erdélyiek az Ozmanokkal egyesülvén újabb háborút nem indítottak. Benn vala ugyan a’ Városban Svendius Vezér, de a’ nagy ostromló erőnek kevés népével tzéllyához képest ellene nem álhatott. Erőssen készűlt már János Zsigmond a’ Városnak ostromlásához, de hirtelen nehéz betegségbe esvén, kénteleníttetett a’ táborból el költözni. Meg szerezteték nyóltz esztendeig a’ békés tsendesség Szelimmel, ’s el költözött vala Svendius Kassáról, és maga helyébe Ruber Jánost hagyta, minekutánna a’ Kassai Királyi Kamarának kezdeti alapját meg vetette vala, lásd felőle Istvánfit Libr. XXIV. p. 507. mert az előtt a’ Szepességben vólt ennek igazgatása. Még minekutánna már a’ békeség Spira Városában meg köttetett vala János Zsigmond, és a’ Tsászár között, az után is tusakodtak az Erdélyiek Kassa Városának birtokáért, míg az 1571-dikben minden veszedelem alól fel nem szabadíttatott. Ritkán fordúl elő emlékezet Kassa Városának az után való állapottyáról Íróinknál, talám mivel a’ hadakozások Kassáról messzebb történtek. Még inkább híresedett Kassa Városa az után, midőn már Eger Várát az Ozmanok el foglálták, ’s Makszimilian Fő Hertzeg is Rudolf Tsászárnak Testvérjére kétszer látogatá meg e’ Várost. Annakutána 1595dikben nagy pompával érkezének e’ Városba az Erdélyi követek, ’s tzéllyokat a’ Tsászárnál szerencsésen el végezvén, ismét Kassára érkeztek, meg kettőztetett kísérőkkel, hova a Makszimilián Fő Hertzeg, és Máriának édes Annya is el érkezett vala, ’s Máriát, Zsigmondnak nevében Bogáti Imre köszöntötte. Változóvá lett annak utánna Kassa városának szerentséje, mellyet hanyatlásában segéllett Barbianus akkori Város Igazgatójának kegyetlenkedése, mert mind a’ lakosokat sanyargatta, mind pedig a’ Városnak mintegy 28 falujit, mellyeket a’ Magyar Kiráyoktól nyertek vala, a’ Tsászárnak parantsolattyára, Barbianus el vevé a’ Városról; ’s ez vólt eggyik oka, hogy a’ Tsászár eránt az előtt híven meg tartott hajlandóságjokat elveszvén, Botskainak a’ Város kapuit ki nyitották, és így a’ Várost Lippai, Botskainak nevében el foglalá, ’s a’ Királyi kintset, és sok hadi készületeket is. Meg értvén ezt a’ Tsászár, Basta hadi Vezért küldötte a’ dolognak, és Botskay igyekezetének meg gátólására. Hogy pedig Botskay is férfias bátorságát követőji előtt meg mutassa, személyesen Kassára érkezett, és igen pompásan, ’s majd Királyi módon fogadtatott, és reménység felett számosan is öszve gyülekezének, ’s részére állottak. Meg esvén a’ tsata Bocskay, és a’ Tsászárnak részén levő Basta között, amaz el annyira meg verettetett, hogy nem is ítélte eléggé bátorságoknak Kassára való vissza térését. Batsa pedig Kassa Városát ostrom alá vette; de onnan győzedelem nélkül ment el népével. Kassa Városa vala azután a’ Botskay mozdúlásianak műhelye, mert hajdúji, innen rohanának széjjel: azután pedig idővel maga is Kassára vissza érkezett. Gyűlést is tartott vala Kassán, mellyben a’ Tsászári részen lévők ellen igen kemény törvények, ’s büntetések hozattattak: lásd felőle Articuli in Diaeta, <s></s>Congregatione Cassioviensi <s>c.</s> die XIIma May, 1606. De ezek a’ Bécsi békekötés által egészszen fel forgattattak, sőt Kassa Városa is elvéteték keze közzűl; mind azáltal ő azt egész életében meg tartani törekedett, ’s ugyan ott is hólt meg 1606-dikban. Azt nyerte ez által Kassa Városa, hogy birtokait ismét vissza nyervén, azoknak igazgatása Magyarokra bizattatott. Ki lobbanván pedig Rudolf Tsászár, és Mátyás Fő Hertzeg közöt a’ versengés, Kassa Városa ennek részére hajlott. Fel bontotta azután e’ Városnak nyugodalmát Betlen; a’ ki azt öszve gyűjtött Seregével hatalma alá hodította Igen nagy pompával érkezett a’ Városba, holott Ország Gyűlését is tartott vala. Ezt el végezvén, Posonyba útazott, Kassát pedig Homonnai György által, a ’ ki a’ Tsászárnak részét igen erőssen oltalmazza el vesztette: de az után ismét vissza nyerte, és szemesebben is óltalmazza. Meg nyugodhatott vólna az után Betlen a’ Ferdinánddal kötött béke kötésével; de ezt mintegy két esztendő múlva fel bontván hadat, vagy zendülést indított, ’s Kassa Városának birtokában maradott, és e’ Várost nem tsak tartózkodásai; hanem házassági pompával is meg tisztelte; ’s minekutánna Kovatsótzi István Cantzelláriusa, Hidvégi Mikó Ferentz, és Quad Mátyás német hadi Tiszt, Berlinben részére KATALINT el jegyzették, maga is ide érkezett Erdélyből Februárius tájján, ’s nagy gonddal, és pompával készűlének a’ lakadalmi vígassághoz. Az alatt külömbféle követek érkezének Hertzegi, és Királyi ajándékokkal Betlenhez, mellyeknek el fogadásai igen nagy pompával történtek. Meg értvén pedig magának a’ Mennyasszonynak el érkezését, mind a’ válogatott szép, és gazdag öltözetű Uraságok, mind a’ katonák, mind pedig maga Betlen is hertzegi módon elejébe indúlt a’ Menyasszonynak; alig lovagolt vala a’ Városon kivül mintegy ezer lépésnyire, és már a’ Menyasszonynak kotsijához közelítvén, hirtelen le ugrott negédes paripájáról, és a’ Menyasszonyt a’ a legvidámabb nyájassággal fogadá el. Azután a’ magyar szokás szerint sátorba mulattak egymással, mint egy óráig; a’ honnan a’ Hertzeg kivezetvén a’ Menyasszonyt, hertzegi igen dompás kotsijába ültette, ’s maga előtt érkezék a’ Városba. Alig fuvattak meg a’ trombiták, ’s alig zendülének meg a’ musikák is, és azonnal nagy felszóval kiáltozának a Népek szerentséltetésekért. Meg indúlván a’ nagy gyűlekezet tsendes lépésekkel a’ Város felé, mihelyt közel érkeztek, azonnal el süttettek háromszor egy más után a’ nagy durrogó ágyúk, ’s a’ leg szebb rendel, és nem közönséges örömmel, ’s nyájassággal fogadtatott a’ Menyasszony. Más nap azután bé mutatá Betlen Hertzegnek Svartzenburg a’ Brandenburgi választó Fejedelemnek követtye egy ládátskában a’ drága ajándékot, kegyelmébe ’s szíves szeretetébe ajánlván Katalint, a’ kit az nap dél előtt a’ Hertzeg hit által magához kaptsolván, olly igen gazdag, olly pompás, és olly számos Uraságoknak adott vala ebédet a’ Hertzeg, hogy alig lehetett azt tsudálni elegendőképen, mert mintegy felül látszatott haladni értekét egy Hertzegnek. A’ mulatságok is, a’ tűzi, és más féle játékok olly mértékben valának, hogy akkor Kassa Városa, mint egy vigasság helye méltán szemléltettethetett Nagy figyelmességet okozott a’ mieink előtt, a’ Németeknek Spanyol íz szerént itten először szemlélt, lárvás, vagy állortzás tántzolások, kiket némellyek mórióknak, vagy enyelegve bolondoskodóknak nevezének. Az után a’ Hertzeg is igen gazdagon meg ajándékozá Katalint. Közönségesen azt lehet meg jegyezni e’ házassági ’s ritkán szemlélhető, és a’ vesztegetésig gazdag pompa felől, hogy azt Betlenek hibáúl lehetett vólna tulajdonítani, hanem ha ő olly előre látó nem lett vólna, hogy e’ lakadalmi pompára, minden Europai Királyokat, és Fejedelmeket előre nem hivott vólna: el is érte tzéllyát ez által, mert ki vévén a’ Frantz, Venétziai, és Brittaniai Udvarokat, mindenünnen meg jelenének, meg pedig igen gazdag ajándékokkal a’ Követek, és így a’ mint a’ Hertzeg a’ réven el vesztegetett, a’ vámon viszsza nyerte. Annakutána Erdélybe útazott az új Hertzegnével, ’s meg nem szűnt természeti hajlandósága szerént az újjabb még újabb hadakozásokról, és Kassa Városát nem hogy keze közzűl ki eresztette vólna, sőt inkább a’ Bécsi béke kötés szerént is azt tulajdonává tette. Látván a’ Tsászár változandóságát ítt vala az Erdélyi Rendeknek, hogy fegyvert ne szolgáltatnának mindenkor a’ Hertzegnek, és így a’ béke kötésnek meg tartására kénszerítének, mellynek hasznos foganattya is lett 1627-dikben 22dik Aprilisban, Károly Fejérváron költt frigy kötés szerént. Meghalálozván Betlen 1629-dikben 15. Novemberben, fel szabadúlt vala Kassa Városa tíz esztendőig tartott szolgálattya alól, és a’ Tsászár a’ hét Vármegyékkel egyetemben ismét hatalma alá vissza foglalta. De minekutánna Eszterházi Miklóst, Rákotzi György meg győzte, meg eggyezett vala II. FERDINÁND az újj Hertzegnek választásában, ’s le tévén a’ fegyvert, mind a’ két Félnek megegyezésével Kassán békeséget kötének, mellyet Rákótzi György Váradon 7dik Aprilisban 1631-dikben meg erőssíttetett: de mind ezek vízi buborék módgyára elenyésztek. Forgách Miklós küldettetett vala Kassára a’ Tsászártól, a’ ki is minden lehetőségeket híven el követett, és a’ Várost a’ leg veszedelmesebb környűl állásokban is szemes gondoskodásával igazgatta. Ki hirdetvén pedig Rákótzi Kállóban 1644-dikben 17-dik Febr. a’ hadat FERDINÁND ellen, mellyet ez Bétsben 1644-dikben 23 Febr. költt Diplomája által el óltani, és akadályoztatni igyekezett, tsak ugyan ostrom alá vétettetett vala Kassa Városa. Nagy, és fontos erőssítő készűleteket tett vala Forgách a’ Városnak meg óltalmaztatása végett; de haszontalan, mert elidegenedett szívvel lévén a’ lakosok a’ Tsászár eránt, sőt sokan ollyanok is lévén a’ Városban, a’ kik Rákótzival alattomban eggyet értettek. Meg érkezvén Rákótzi egész népével, kérettetett vala Forgách; hogy a’ Városnak kedvezne, annyival inkább, mivel Rákótzi az elől, míg hatalma alá nem hajtotta, el nem fogna mozdúlni; látván ezen kivül a’ készűleteket, ’s tudván a’ népnek hajlandóságát, újjobban meg esküdtette a’ 400 magyar, és 200 német őrző katonákat a’ Tsászárnak hívségére. Meg fontolá a’ környűi állásokat, ’s tudvta Forgách hogy a’ Nép, ha tzéllyában akadályoztattatik az áradó viznek módgyára, kártékonykodva szaggattya el a’ gátot, kénteleníttetett lehető kötések szerint fél adni az erősséget, és a’ Városból népével kiköltözni, könnyű móddal hódoltatá mindenfelé a’ népet maga részére Rákótzi, mert az őrizőkön kivűl semmi hadi sereg sem vólt előtte, ’s már Eperjest, Sárost, sőt Lőtsét is hatalma alá hajtotta követtyei által, és Fülekre, sőt Szendrőt is meg határozta az ostormlásra. Míg ezek folynának eggyesíté népét Eszterházy Bucháimmal, ’s Rákótzi ellen mozdúltak; meg tudván ezt a’ Fejedelem, meg parancsolta, hogy a’ Bánya Városokat hagynák el katonáji, és az ostromlott helyeket óldanák fel; öszve szedvén tehát népét, Sáros Patak felé indúlt, innén akarván szemlélni, mit tévők fognának lenni a’ Tsászári Fő Tisztek. Kiváltképen féltette Kassa Városát Rákótzi, ’s mind újj erősséggel, mind néppel, mind eleséggel meg gazdagította. Meg érezé ezt Eszterházy, ’s jónak ítéllé Kassa Városának, a’ hadi Tanáts által is helyben hagyott ostromoltatását. Meg érkezének a ’ népek, keményen lövöldöztettetett a’ Város; ’s nem bízván Rákótzi az ostromlottaknak vagy erejekhez, vagy szerentséjekhez, levelet küldött Eszterházihoz, ’s kérte, hogy addig szűnne meg az ostormlástól, míg az alku eránt hozzá követeket küldene. Egybe gyűlekezvén Sároson a’ béke kötés végett, az alatt meg erőssödött Rákótzi, Erdélyből érkezett népe által, ’s azt parantsolá, hogy Eperjesről rohannának ki, és Bucháimot népével támadnák meg. Úgy is történt a’ dolog, és egész nyóltz óráig tartott a’ kemény viadal, ’s Bucháim meg szalasztatott. Meg boszszonkodván ezért Eszterházy, maga is követte Bucháimot seregével. Illyen mesterséggel tartotta meg akkor Rákótzi Kassa Városát, ’s Ország Gyűlést rendelt vala ide, mellyre sokan is öszve gyűlekeztek, ’s azt végezték, hogy a’ szerentsésen kezdett had mindaddig folytattassék, míg örvendetes béke kötést fogna okozni. Az Ozman Tsászárnak követtye is jelen volt e’ Gyűlésben, és minden segedelmet ígért, ha a’ 7 Vármegyék adózók akarnának lenni érette. Nem szívelhette ezt Rákótzi, ismét sürgette a’ békeségét, tartván Götzi Tsászári Vezérnek meg érkezésétől, és így Nagy Szombatban leve meg az újjabb béke kötés. Míg ez ottan folyna, Gőtzi fel szabadította Szendrőt az ostrom alól, és az Erdélyieket Bucháim által Tokajhoz közel meg verte. Azomban Rákótzi Kassát el hagyá, és Váradra ment, ’s azután tavaszszal 1645dikben meg újjított seregével ismét viszsza érkezett. Meg hallván, hogy Nagy Szombatban a’ békeségnek kötése akadályosan foly, ismét seregeket gyűjtött, sőt népét az Olmutznál tartózkodott Svéviai katonákkal is egyesíteni kívánta, ’s 22000ből álló népével ismét Magyar Országba indúlt, Hitvese, és György fija által is kisértetén Kassára érkezett. Meg zavarta Rákótzinak ez el érkezése a’ Tsászáriakat, mert Götzi téli szállásán a’ Bánya Városokban tartózkodott, Bucháim kevés népével Galgótz körűl vigyázott, és nem tartóztathatta Rákóctzit; hogy a’ felső Vág vizén által költözvén, már Morva Ország széléhez ne közelitene. Ekkor meg köttetvén a’ békeség Nagy Szombatban, el állott kevés ideig Rákótzi a’ Svéviabélieknek társaságoktól; de Thorstensohn által ismét reá beszéltetett, és a’ hadakozás újjolag ki lobbant vala. Ismét fegyverkeztető helye vala Kasza Városa Rákótzinak, a’ honnan ki mozdúlván, Szendrő, és Fülek sikeretlenül ostromoltatott; de a’ Bánya Városok Rákótzinak meg hódolának. Békeségre szóllítá Rákótzi azután a’ Tsászárakat, ’s olly formán leve meg az egyezés, mint Bethlen Gáborral 1622-dikben; és így Rákótzi mind Kassa Városát, mind pedig a’ hét Vármegyéket 1648-dik esztendőig 19dik Octoberig, midőn meg halálozott vala, birtokában meg tarttotta. Meg pihent vala ezután Kassa Városa, míg Váradot 1666dikban el foglalván az Ozmanoktól, itten 13 Vármegyék közönséges Gyűlést tartottak, hogy eggyező akarattal végeztetnék el, hová kellene Susa Vezért katonáival szállására ereszteni. Meg egyeztek vala már az öszve gyűlekezett Rendek, hogy az említett Tiszt 150 gyalog katonákkal a’ Városba bé eresztessék; de Veselényi lebeszéllette róla a’ Rendeket, ’s azt víttatta, hogy ez az erősség 200 magyar katonaság, és a’ lakosók által eléggé meg vólna erősítve, és rakva, ’s nem is szabad vólna a’ Tsászárnak egy németet is bé vezetni a’ Városba, ’s nem kevés kérések által nyerte meg Susa, hogy a’ nagyobb hadi eszközök a’ külső városban maradhatnának, a’ katonák pedig a’ körűl lévő vidékeken télelnének, maga ellenben Szendrőben télelt vala. 1667-ban is így történt Montekukkulival. 1670-dikben azután közönséges Gyűlést hirdettek ide a’ felsőbb Magyar Országi Rendek. Ugyan ebben az esztendőben tsak ugyan bé eresztetett Kassára a ’német őrző Katonaság, ’s Vagner azt jegyzette meg, hogy egy éjjel ezeknek halálok eltökéllhtetett, ’s ez okozta, hogy a’ Városnak újj erőssége az úgy nevezett Citadella, a’ leg erősebb móddal építtettetett. Kirontott vala annakutánna Parschitus szerént a’ hamu alá takart tűz 1672-dikben, mert a’ meg nem elégedettek Petróczy István, Szuhai Mátyás, Szepes Pál, és Kende Gábor vezérlések alatt fel kelvén, a’ Várost igen kemény ostrom alá vevék, a kiket Eszterházy Pál, és Kopp Generális el széllesztettek. Igen kegyetlenűl verekedtek vala ekkor ezer magokat fel adni nem akaró férfiakkal Hernád vize mellett, mert mindnyájan azon helyen hóltak meg, a’ mellyen meg átalkodva állottak vólt. A’ Városnak az a’ haszna leve ez ütközetből, hogy minden hadi készűletek, és ágyúk, melyek Eperjesen, Bártfán, és Szendrőben találtattak Kassára vitettek. Kétséges állapotban vala azután Kassa Városa, midőn mind a’ fegyverház meg égett vala; mind pedig az éléstárház, mellyet Vagner elő adott. Gyűlölségessé tevé rend kivűl való kegyetlenkedése által Kassa Városát, magával egyetemben Kopp német Fő Tiszt, mert a’ foglyokkal igen embertelenűl, ’s emberi érzékenység nélkűl bánatott, sőt azt parancsolta, hogy a’ tsászáriak magokkal foglyokat ne hordoznának, hanem azokat külömbféle kegyetlenkedések által ölnék meg, és így mind Kassán, mind más helyeken három száz embernél többen ölettettek meg illyen borzasztó kegyetlenséggel! A’ helyett tehát, hogy Kopp, tzéllya szerént a’ Tsászárhoz hódolta vólna a’ Magyarokat, még inkább el idegenítette a’ magyar szíveket, ’s víz helyett, égő olajat öntött a’ tűzre, ’s a’ magyarok is halmazva vissza adák a’ költsönt. Meg lágyította a’ kegyetlenkedést a’ Tsászárnak rendelése,’s Kopp után, Vurm, majd Leslaeus leve a’ kormányozó, a’ kinek jelen létele az otthonra, hogy midőn Tökölyi alatt kivűl zsibongó mozgásban folynának a’ dolgok, a’ Városban belől tsendesség vala. Káprára Fő Tiszt érkezvén Kassára a’ betegeskedő Leslaeus után, ez elinte meg akadályoztatta a’ Magyaroknak mozgásait, de azután meg nem tartóztathatta, hogy majd egész felső Magyar Ország Tökölyinek hálójába kerűllyön. Nem nagy bajjal foglalá el Wagner szerént Tökölyi mind Szatmárt, mind pedig Kassa Városát; mert egy felől a’ külső Városban támadott, vagy gyújtott tűznek óltására, ’s szemlélésére tsalván ki az őrizőket, más felől fel mászván a’ falakon, el foglalák a’ Várat, ’s a’ németeket rész szerént meg ölték, rész szerént pedig az Ozmanoknak adák ajándékúl. Szentiványi azt írja, hogy 1682-dikben a’ Kassai véd erősséget, Citadellát Tökölyi el árúlás által foglalta el, és így a’ Város is a’ Budai Vezérnek segedelme által fel adásra kénszeríttetett. Túrótzi is csalárdság által állíttya a’ Városnak, meg vétettetését. Parchitius ellenben sem tsalárdságról, sem az el árúlásról nem emlékezik. Akar mint történt légyen a’ dolog e’ Városnak el vesztése, az egész Országnak káros vala. Azt állíttyák némellyek, hogy a’ kötött meg egyezés ellen, az el költöző katonákat, majd mind el emésztették Tökölyinek katonái. Le tsendesíttetvén annakutánna Rákóczinak mozgása, az őt szegeletű erősség Pálfy János által el rontattatott. Meszsze terjesztette vala már Tökölyi hatalmát, midőn az után esztendővel Kassára Ország Gyűlést hirdetett, mellyre elég számosan öszve gyűlekeztek; kivált pedig azok, kik a’ németeket nem szívelhették. Elől űlt vala maga Tökölyi a’ Gyűlésben, mellette jobb felől az Ozman követ, bal felől az Erdély Országi követ, ’s valamint a’ német Tsászári uralkodásnak módgyát alatsonyította ékes beszédgyével; úgy magasztalta ellenben az Ozman Tsászárét, ’s tzéllyában a’ jelen lévő Rendek meg eggyezvén esküvéssel is meg erőssítették azt. Vissza érkezvén Bécs Városának fel szabadításáról a’ Lengyel Országi Király, el lankadt, ’s meg fogyott győzedelmes népével szándékozott vala Kassa Városát a’ Tsászárnak hatalma alá hodítani; de Parschitius szerént Tököly Imrének őrző katonái által valamint Eperjes, és Bártfa; úgy Kassa alól is győzedelem nélkűl el költözni kénteleníttettek. KassaVárosa vala az után Tökölyinek fegyver, és hadi tárja, mert egész 1684-dik esztendőben innen hordatta vala a’ hadi eszközöket, és ágyúkat, ’s ezekkel ostromlotta, mind Lőtsét, mind Szepes Várallyát, kik a’ Tsászári katonákat bé eresztették. Öregbedvén annak utánna LEOPOLDNAK győzedelme, Esztergomnak, E. Újvárnak, és Erperjesnek meg vételek által, meg tsekéllyedett Tökölynek bátorsága. Minek okáért az parantsoltatott vala Káprára Fő Hadi Tisztnek, hogy valamint Újvárt diadalmasan meg hodította, úgy Kassa Városát is győzedelmes seregével a’ Tsászárnak szerezze vissza. Annyival tetszett könnyebbnek e’ nagy dolognak végben vitele, mivel már Eperjest, Tokaj, és Kálló a’ Tsászáriak részére kénszeríttettek magokat fel adni, és a’ táborokban Ozman katonák nem vóltak. Bé állottak már az őszi esős, és hideg napok, midőn Káptára 13-dik Octob. Ostromló seregét le telepítvén, egy trombitás által fel kéreti vala a’ Várat, ’s valamint egy részről a’ Tsászárnak minden kegyelmeit ígérte; úgy más részről, ha a’ Várat, és Várost fel nem adná annak Fő Kapitánnya, mindenféle kemény bűntetésekkel fenyegetődzött, nem tsak a’ katonákra, hanem még a’ lakosokra nézve is: de reménységénél keményebb feleletet nyervén a’ Várból, minden ágyúkat egyszerre ki süttetett. Sokkal nagyobb védelmet tapasztalt Káprára, mint sem előre képzelte, ’s az alkalamtlan idő is nem kevéssé sanyargatá katonáit, ide járúl Tökölyinek nyughatatlansága is, a’ ki utólsó szoross állapottyában minden módokat el követett vala, hogy segedelmet nyerhessen az Ozmanoktól. Mindazáltal Káptára keményen tűzeltetett, ’s verettette mind a’ Városnak falait, mind pedig a’ belső házakat. Érezvén a’ dolognak súllyát az ostromlottak jó erővel rohantak vala ki a’ Városból, és a’ Tsászáriaknak mind első sántzaikat fel gátolván, mind ostromló eszközeiknek gyújtó lyukait bé dugdosván, ’s a’ katonáknak egy részét is le szabdalván, nem kevés kártékonysággal néztek vissza a’ Városba. Látván ezt Káprára szorosabb gátokat készíttetett az ostromlottak ellen, ’s meg kettőztette az ágyúzást is, hogy veszedelmesebb ki rohanást ne kénteleníttessék szenyvedni, a szemes hadi vigyázása ellen is csak ugyan ismét ki rohantak a’ Kassaiak, ’s ismét nevezetes tsapásaik után szerentsésen viszsza tértek vala a’ Városba. Elég gondot adtak a’ Kassaiak Káprára Vezérnek, ’s főtt is eléggé gondoskodása, hogy Újvárnál nyertt hirét, ’s győzedelmét innen el ne temesse, el kénszerittetvén a’ Városnak ostromlásától. Midőn ez ostromlásnak illy igen kétséges kezdete folyt vala, véletlenűl fogságba esett vólt Tököly, ’s ez által az ostromlottaknak bátorságjok meg tsökkenvén, az ostromlók ellenben szívet nyertek ez által. Történt, hogy Tökölyi Petneházi nevű követével a’ Váradi Bassáhz ment, hogy ettől benne helyheztetett bizodalma szerént segedelmet nyerhessen, ’s a’ Városba bé tsalattatván szépen el fogadtatott, ’s rab módra küldetett Hadrianopolisba. Penteházi ezen el bámúlván, minthogy néki az parantsoltatott, hogy azonban Tökölynek dolgát igazgassa, el beszéllé a’ szerentsétlen történetet, ’s mit lehessen egyszersmind várni az Ozmanoknak társaságjok által: mellyet Petneházytól meg értvén, mindnyájan meg egyeztek, hogy Káprára Vezérhez kellene menni, ’s hitet adván néki, meg mentsék mind a’ Várost, mind pedig a’ lakosokat a’ következhető veszedelemtől. Mintegy hét százan érkeztek vala az említett Vezérhez, a’ kik mindnyájan könnyen engedelmet nyertek, Petneházy pedig azt is meg nyerte, hogy a’ Városba bé menvén, tudósíttsa az ostromlottakat Tökölyinek szerentsétlenségéről, és a’ közelgető veszedelemről. Azt okozta tehát, vagy Tökölyinek fogsága, vagy közvetének tekintete, és hathatós beszédgye, hogy a’ Városiak az erősséget, azok a’ törvények szerént, mellyekkel Eperjes fel adattatott, az ostromlásnak 13-dik napján fel adni készek valának. Igy jutott minden reménység felett Kassa Városa, és felső Magyar Országnak feje, négy esztendővel az után ismét viszsza a’ Tsászárnak birtokába; minek utánna tőle el vétetett vala Tökölyi által. Meg szabadúlása után Tökölyinek vissza nem állhatott többé az ő részére való hajtás, mint hogy már azok is a’Tsászárnak hívségére esküdtek vala, a kik a’ németeket egyébaránt nem igen szívelhették. Nyúgodalmas állapottyában gyraapodott annak utánna Kassa Városa, míg Rákótzi Ferencz ismét eleinek példáji szerént fejét fel nem emelte 1702-dik esztendőben a’ nyárnak kezdetével. Minden reménység felett nevekedett Rákótzinak szerentséje, ’s már az egész Hazában el terjedett vala a’ veszedelmes forgó szél; Kassa Városa mindazáltal a’ Tsászárnak hívségét példásan meg is bizonyította, és abban állandóúl meg maradott, ’s bátorságban is vólt, míg mind az őrző katonaságnak, mind pedig a» lakosoknak eleségjek vala. Minthogy pedig a’ Várost Rákótzi, és a’ pártyára állott Magyarok tsendes, és az el záró ostrom alá vették, sőt apró tsaták által, mind az őrző katonákat, mind pedig ’a lakosokat viadalra késztették; ’s már egy esztendő el múlt vala, és még is semmi reménység sem lehetett segedelmekre, annyival inkább felszabadíttatásokra, nem annyira az akarat, mint sem az eleségnek szűk vólta lankasztotta el a’ népet. Rákótzi azonban el annyira meg nevekedett erejében, hogy már kénszerítő ostrommal sürgethette a’ Várost. Hogy tehát a’ közelgető veszedelmet, mind a’ Városra, mind pedig a’ lakosokra nézve kikerűlhessék a’ leg lehetőbb törvények alatt fel adták a’ Várost 1704dik esztendőben 11 Octob., minekutánna már az ostromoltatásnak elég súllyos terhát szenyvedték vala. Híven meg tartattak az eggyezések, mert a’ bennt vólt őríző nép rész szerént Pozsonyba, rész szerént Bétsbe, és Sziléziába minden sérelem nélkűl el jutottak. Mennyire öregbedett e’ fel adás által Kassa Városának erőssége, kevés idő alatt tapasztaltatott, mert Rákóczi mindeneket el követett, hogy azt el annyira megerőssítse, hogy a’ leg keménnyebb ostromot is ki állhassa, sőt viszsza nyomhassa; el készűlvén a’ Városak újjabb erőssítései, majd tsak nem győzhetetlen Várnak tartattatott. Ki tetszett ez Rabutin Tsászári Vezérnék ostromlásakor, mert ez ostrom alá vévén Kassa Városát, nem hogy meg vehette vólna azt; hanem még seregét is tetemesen megfogyasztván, minthogy az ostromlottak kétszer rohanván ki a’ Városból igen szerentsésen, és férfiasan tellyesítették vala tzéllyokat, ’s a’ Városnak falai is erőssek lévén, viszsza verettetett a’ Várnak ostromlásától, mellyet ha meg vehetett vólna; egész ellenségének meg győzettetését nem igen terhes munkával tellyesíttette vólna. Annak utánna Rákótzi, eleinek példáját követvén Ország Gyűlést hirdettetett vala Kassára 1707. Decemb. Hova maga is Szalánczról Királyi pompával meg érkezett vala, és igen is fényes szertartással fogadtatott, ’s olly nagy vala a’ népnek kivánsága, hogy őtet szemlélhessék, mellyet maga is alig reményelhetett, mert nem tsak az ablakok; hanem még a’ házaknak fedelei is a’ közép útszán rakva valának emberekkel, ’s ki jővén a’ Szentegyhazból a’ szokás szerént, Eszterházy Antalnak házában szállott vala meg, melly annak utánna a’ leg lehetőbb móddal őríztetett. Négy napi vígasságok után ki hirdettette tzéllyát, és okát el érkezésének, ’s olly nevezetes rendtartással kezdődött a’ Gyűlés, hogy először mindennek neve fel olvastatott Aszalay Ferencz Titoknok által, a’ kiknek a’ Gyűlésben jelen kellett lenniek, meg is jelenének mindnyájan Borsod, és Liptó Vármegyei követeken kivül. Az alatt Bertsényi, és a’ Tanátsosok Rákótzihoz mentek vala, hogy annál nagyobb pompával történnyék meg érkezése, a’ Gyűlésbe, a’ hová meg érkezvén a’ számára készített magosabb helyen királyi módon széket foglalt. A’ belső Tanátsos Urakon kivül, külömbféle táblák mellett ültek a’ több öszve gyűlekezett Urak. Jeles, és szívre ható ékesen szólással kezdette szép módgya szerént Rákótzy azokat elő adni, mellyek fel tett tzéllyát eszközlötték. El végeződvén a’ Gyűlés, annak utánna egy egész hónapig Kassán mulatott vala Rákótzi; de az Egri Gyűlés után tartott ütközetben meg verettetett; e’ szerentsétlensége után még inkább különös gonddal szorgalmatoskodott Kassa Városa eránt, mert a’ Maklári Gyűlés után Berthóty Ferentzet Kassára küldötte, hogy mind a’ Városnak, mind a’ fegyvertárnak, mind pedig egyéb hadi készűleteknek mivóltát különös figyelemmel vizsgálná meg, és őtet felőle tudósítaná. Hoszszas, és nem igen vígasztaló vala felelete Berthotinak, minthogy a’ Városnak falai Rabutinnak ostromlása után meg nem erőssíttettek; mindazáltal Keczer Sándorra bízván a’ meg jobbíttatásokat, és az eleségnek, ’s egyéb meg kivántató dolgoknak bé szerzését, minden képen foglalatoskodtak annak meg erőssítében. Haszontalanokká lettek mind ezek az igyekezetek annakutánna, mert a’ több Városok, már Kassa Városán kivűl, melly Rákótzinak igen híven kedvezett vala, mind meg hódíttattak, ’s ámbár Ebergényi Lászlónak vezérlése alatt sokáig tsendes ostrom alá zárattatott vala a’ Város; de mint hogy Pálfy János Fő Tsászári Vezérnek kérelmeire Károlyi Sándor Rákotzival a’ béke kötést alattomban nagy serénységgel sürgette, végre meg is történt vala Szatmáron. Nem vólt tehát okok továbbá már a’ Kassaiaknak, hogy az által adást akadályoztassák, noha még a’ béke kötést bizonyosan nem tudták; míg a’ követek, Nyikházy György, Palásti Ferentz, Szüke Mihály, Reinsberger József, és Győri Péter hadi Tisztek Ebergényitől, a’ ki Debretzenből útazott vala viszsza, a’ béke kötést meg nem értették. Javasolván ez a’ követeknek, hogy tovább ne utaznának, mint hogy a’ Városnak dolga Pálffy János által ő reá bízattatott; hanem inkább vele viszsza útazván, siettetnék a’ Városnak fel adattatását, mellyet ezek, fel fedezvén Kassán mindeneket; végre is hajtottak. Eszterházy Dániel vala ekkor a’ Városnak Igazgatója, a’ ki meg lévén a’ kötés, a’ Városnak fel adattatása után Viárd német vasas seregnek Tisztyét, népével egyetemben bé is eresztette a’ Városba: és így a’ Tsászári nép, a’ felső kapun méne bé a’ Városba, midőn az alsó kapun a’ Magyarok szomorúan költöztek ki a’ Városból. Így adattatott vala által Kassa Városa hat esztendővel el foglaltatása után JÓZSEF Tsászárnak, a’ kinek halála titokban tartattatott a’ Németek által, hogy a’ Magyarok azt meg ertvén a’ béke kötés ellen ne mozogzának. Híven meg tartattak a’ kötések is, mellyek szerént kiki oda útazhatott vagyonnyaival a’ hova tetszett: némellyek hat, mások három ezerre határozzák a’ Kassáról ki költözött népet. Ezek igen rövideden Kassa Városának hadi viszontagságai! Már most egyéb külömbféle szerentsétlenségeit is szükség rövideden illetni; mint hogy azoknak környűállásos elő adása igen sokat kivánna. Szánakozásra méltó égést szenyvedett a’ Város 1564dikben, melly a’ mint vélletlenűl ki lobbant vala, úgy hirtelen is lángba boritotta a’ Várost: gyakorta szenyvedtek a’ Kassaiak az után is illy szerentsétlenségeket, kivált 1674-dikben Augustusban, midőn mind az élésház, mind pedig a’ fegyvertár elégtek vala, és a’ fel lobbant puska por is igen tetemes kárt tett, ’s mintegy 40 férfiak, a’ kik a’ tüzet óltani kívánták a’ levegőbe vettettek fel, sőt mintegy 17 házak is hirtelen elégtek. Vagner gyanúsnak állíttya e’ tűznek ki lobbanását. Alig felejtették el a’ lakosok az említett szerentséglenséget, midőn 1676-dikban Mart. Nagy föld indúlás által félemlíttettek, mert a’ házaknak meg hasadásáikon kivűl egy erőssége a’ Városnak egészszen le roggyadozott vala. Annak utánna ismét a’ tüzek által sanyargattattak 1702. és ismét 1712dik esztendőben, melly égések után a’ Város, hova tovább tsinosabban meg újjíttattatott. A’ pestis, vagy hirtelen ragadó mirígyes halál is sanyargatá e’ Várost, először 1610dikben, melly az egész Hazában közönséges vala, az után 1679-dikben, midőn e’ Városnak lakosait annyira el fogyasztotta vala, hogy más idegenek által szaporíttattak helyre. Utólsó nevezetes égést szenyvedett ala Kassa Város 1795dikben, midőn fellobbanván vélletlenűl a’ tűz a’ volt Jeszsuiták épűlete mellett, Silinzky Úrnak házánál, mind a’ mellette lévő Szentegyházat, Oskolákat, mind pedig már számos jeles épületeket lángba borított; és sok károkat okozott: de kevés idő múlva ismét tsinosan fel épittettek. Melly híres, fényes, és nevezetes vala régi időről olta Kassa Városa kitetszik Bokáczy Polgár Mesternek, ditséretére írt deák verseiből; ’s az idő ólta is szűntelen gyarapodik hírében, és nevezetes vóltában. Öregbítette Kassa Városának fényét néhai Kisdy Benedek vólt Egri Püspök, a’ ki 1657-dikben ide gazdag Akademiát emelt, és rendelt vala, melyet LEOPOLD Tsászár is helybe hagyott, és a’ tudományoknak terjesztése a’ Jezsuitá Szerzetbéli Atyákra bízattatott, a’ kik már Kássán az előtt 1650dikben Oskolájokat fel nyitották. Ugyan abban az esztendőben tétteett vala által Kassára Jászóról az Egri Káptalan, mellynek tulajdon helyére való által tételében Fenessy Györgynek halála után Telekesy István eléggé szorgalmatoskodott; de tsak nagyobb részét tellyesíthette, és így mind a’ két helyen egy formán folytak a’ Káptalannak dolgai, míg Gróf Erdődy Gábor 1724-dikban azt egészszen Egerbe helyheztethette. A’ mi a’ Városnak fekvését, és épűleteit illeti; igen szép rendel, és ízléssel, ’s majd az egész Hazában leg tsínosabb módintéztettek. Nem nagy ugyan maga a’ Királyi Város, mert az eggyik fő kaputól, majd a’ másodikig el lehet látni a’ Városnak északról délre terjedő leg szebb útszáján: de szélesen készűlt útszája, ’s Csermely vizének kettős tsinált tsatornája által mintegy három részre osztattatik. Ketté válik ez a’ patakocska a’ Boldogságos Szűznek képénél, ’s míg a’ más kapunál ismét öszve folyna, egy hosszú, és tágas szigetet formál. Ugyan is az őr álló házon, ’s a’ Városnak játzó színét, tántzházát, és tsinos kávéházát, sőt még számos bóltokat is magában foglaló nagy, és nevezetes tekintetű szép épűletén kivűl, e’ két folyó víz között áll ama nagy, és nevezetes Városnak Királyi Szentegyháza is, melly Sz. Erzsébetnek emlékezetére ’s tiszteletére szenteltetett. Faragott erős kövekből épűlt, mintegy kereszt formára, melynek képét elevenen le festette vala Turóczi László. Igen méltóságos, és szép mesterséggel készűlt e’ Szentegyháznak egész épűlete, ’s sokan a’ Bétsi Szent Istvánnak tiszteletére épűlt igen nevezetes Szentegyházhoz hasonlíttyák, azzal a’ külömbözéssel, hogy ennek tornya magasabb, ’s az épűlet is nagyobb, és még méltóságosabb, és hogy emez régi fekete épűletei színe által tiszteletre készteti a’ nézőt, amaz pedig belől ez előtt nehány esztendőkkel meg újjíttatott, és ki fejéríttettet. Kettős toronnyal kezdődött e’ Szentegyháznak épűlete, ’s eggyike egészszen fel építtetett, másika pedig tsak a’ fedezetig: emlékezetet érdemel itten az a’ nevezetes jobb felől lévő garádits is, mellynek mássát nem könnyen lehet szemlélni. Mintegy 1324-dik esztendőben kezdette e’ Királyi Szentegyházat ERZSÉBET Királyné I. KÁROLYNAK Hitvese építtetni, mellyet Férje is helyben hagyott; ennek halála után is serényen folytatta az említett Királyné az építtetést, végre pedig mind a’ kettőnek halálok után I. LAJOS is mindeneket el követett, hogy e’ nevezetes Szentegyház a’ kezdet szerént fel építtessék, ’s ezeknek a’ három Királyi Jóltévőknek képeiket lehet a’ Szentegyháznak északi ajtója felett szemlélni. Mások külömböző véllekedéssel is vagynak e’ Szentegyháznak építtetéséről. E’ mellett vagyon ama régi Kápolna forma kisded tsíno Szentegyház is, melly felől az állíttatik, hogy a’ Várossal egy idejű légyen. Ez említett épűleteken kivül van még Csermely patakjának két ága között az alsó kapú felé az eggyik nagy Kaszárnya is, mellyben egy bataillon katonaság el fér, hogy a’ nagy tágas piatzot, és a’ katonaságnak gyakorló helyét elhalgassam. Könnyen képzelhető annakokáért, melly széles, és melly tsínos útszája van Kassa Városának, mint hogy az említett patakok, mellyek sok hidakkal fedeztettek minden tisztátatalanságokat ki visznek a’ Városból, ’s a’ szerentsétlen tűzi égéskor is kiváltképen hasznosak a’ lakosoknak. E’ királyi fő Szentegyházon kivűl, még számos Szentegyházak vagynak Kassán: legrégibbnek állíttatik ezek között a’ Dominikánusoké; de az egy századnál tovább állott vala omladékjaiban; le írá viszontagságát Ferrarius Zsigmond, ’s azt a’ szerentséglenségét is, mellykor, mind a’ Város, mind a’ Nagy Templom, mind pedig a’ Szent Ferentz Szerzetbéli Attyáké el égtek vala. Véllhető, hogy az 1546-dik esztendőbéli gyúlladáskor történt vala, melly az egész Várost hamuja alá temette vólt. Annakutána II. Rudolfnak engedelmével a’ lakosoknak kérésekre gabonát tartó háznak engedtetett 1578-dik esztendőben; de azzal a’ meghatározással, hogy azt, ha a’ Dominikánusok viszsza kívánnyák, tartozzanak vissza adni. Igen nagy vólt a’ régi Szentegyháznak épűlete, a’ mint az említett esztendőbéli diplomából ki tetszik, ’s Királyi költséget kívánt építtetése. Némellyek azt állíttyák, hogy Sz. Hiacinth Lengyel Országból ide hozattatván építtette; de Ferrarius felőle nem emlékezik, és így régi épűletének eredete bizonytalan: de az bizonyos némellyek szerént, hogy a’ régi Klastromban száz Atáyknál is számosabban valának néha. Már most ismét tsínosan fel építtetett mind a’ Szentegyház, mind pedig a’ Klastrom; és szép előmenetellel virágzik. Nevezetes Szentegyház továbbá a’ Sz. Ferentz, Szerzetbéli Atyáké, melly Bóldogságos Szűz Máriának emlékezetére szenteltettet. Az egész Templomnak tekintete régiséget mutat, ’s már most a’ Klastrom is régi vóltához képest elég díszesen fel építtetett, sőt meg nyervén az épűlethez a’ régi fegyvertárnak helyét sokkal meg is nagyobbíttatott. Eredetét Thuróczy szerént már fellyebb elő adtuk. Ugyan ez óldalon van a’ Jezsuiták által épűlt szép Szentegyház, és vólt nagy Collegiom, melly valamint az útszának, úgy az egész Városnak is újj díszt szolgáltat. Kezdette ennek építtetését IIdik Rákótzi Györgynek özvegye Bátori Zsófia, I. Ferentz fiával egyetemben. Igen szép e’ Szentegyháznak belső tekintete, mind díszesen készűlt mesterséges voltáért, mind pedig nagyságáért, és a’ felső Magyar Országi újjabb leg szebb Szentegyházak közzé tartozik. Alig készűltek vala el díszes tornyai, midőn 1701-dikben a’ tűz által mind a’ Szentegyház, mind a’ tornyok, mind a’ Collégiom el égtek, és az egész épület igen meg károsíttatott, melly mindazáltal kevés idő múlva serényen, és szépen fel építtettetett, sőt a’ Residentzia egy újjabb épűlettel meg is bővíttettett. Ez épűletben vagyon most is az Akadémia, mellyet Kisdy vólt Egri Püspök fundált ’s LEOPOLD pedig megerősített vala. Sanyargatá vala e’ Szerzetbélieket Betlen 1619-dikben, midőn a’ Város néki meg hódolt, ’s a’ zavaros időben Pongrátz István, és Godetz Melchior meg is ölettettek, mindaz által erejeket, és állandóságjokat meg nem tsekéllyithette, sőt inkább Betlennek halála után szépen szaporodott is. Illdik FERDINÁND ajándékozá először a’ Kassai Kollégiomnak a’ Miskei Prépostságot, hogy annak jövedelméből az ifjúságot oktató Tanítók tápláltatnának, mellyet öregbített az után Keczer Sándornak, és Hitvesének Sándor Zsófiának jóltévőségek, melly által mind a’ Lelki Atyáknak számok, mind pedig a’ Kollégiom meg öregbíttetett. Nevezetes Könyvnyomtató házok is volt; itten a’ Jezsuitáknak, mellyben sok külömbféle magyar, és kivált deák, oskolai, és más féle könyvek nyomtattattak. Meg szűnvén pedig a’ Szerzet, N. Nemes Fűskúti Landerer Mihály vette tulajdonává kész pénze által, ’s most is Maradékának birtokában van. E’ nagy épűlettel által ellenben van az Urszula Szerzetbéli Apátzáknak Klastromjok, és Szentegyházok, melly Szent Mihálynak emlékezetére szenteltetett. Ide származának ezek az Apátzák 1697-dik esztendőben, Fenesy Egri Püspöknek eszközlése, és ELEONÓRA Királynénak segedelmek által Posony Városából. Épűletek nem annyira nagy, mint tsínos, és épen olly szegletet formál, mint a’ le írt Jezsuitáknak vólt épűletek, ’s valamint amabban a’ deák nagyobb, és kisebb Ifjúság példás szorgalommal, és hasznos előmenetellel taníttatik, úgy az Apátzák által is dítséretesen taníttatnak a’ Leánykák, a’ normális tanításnak módgya szerént, ’s nem külömben az egyéb szükséges aszszonyi munkákra is. Nevezetes ez oskolákon kivűl Kassán a’ Normalis fő Oskola is, mellyben négy Tanítók, ’s egy rajzoló, és egy muzsikát tanító Mesterek vagynak, és egy Director, a’ ki a’ felső Magyar Országi részen a’ normalis tanításra készűlő Ifjúságot taníttya, és a’ fő Oskolát igazgattya. Épűlete ez Oskolának a’ Város által építtetett két emeletre, alól a’ Tanítók, a középben az Oskolák, felűl pedig Rajzolóinak, és a’ Directornak Oskolája van. Nem lehető a’ rövidséghez képest e’ tsínos Királyi Városnak számos szép épűleteit elő számlálni, ’s tsak némellyeket említek, mellyek a’ Városnak ékességét eszközlik. Illyen a’ többek között, a’ Városháza, melly mind kivül, mind belől igen díszesen készűlt, ’s egy az egész Hazában, a’ legszebbek közzűl, minden Királyi Városoknak épűletei között. Tsínos épűlet a’ Vármegye háza is, melly leg közelebb újjíttatott meg; ’s ezek után sok Uraságoknak, és lakosoknak házaik, kivált a’ nagy útszában. Patikája nevezetesebb a’ Jézsuiták épűletében van. Vendég fogadóji között pedig e’ Városban a’ Fekete Sasnál, kivül pedig az úgy nevezett Zöldfánál. Külső Városai is tágasak e’ Királyi Városnak, mellynek egy részében van a’ Protestantusoknak két Templomjok, a’ nagyobbikban a’ német, a’ kisebben pedig a’ tót nyelven való isteni tisztelet tartattatik, ’s az újj, vagy Forgách kapuján járnak ki ide a’ Városiak, közel ezekhez épűlt a’ Reformátusoké is, amaz elsőnél kisebb. Ez épűleteken kivűl külömbféle díszes kertekkel is ékesíttettek a’ külső Városok. A’ mi a’ Városnak külső erősségeit illeti az mind kő falakkal, mind bástyákkal meg erőssíttetett, és a bástyákon a’ lakosoknak igen szép sétálások vagyon, mellynek a’ mellette folyó Hernád víze is újj erősséget szolgáltat. Elevenen le festette ezeket Vágner, midőn a’ Várost Tökölyi el foglalta. Közel az alsó kapuhoz fördője is van egy semlyékes helyen Kassa Városának, melly melegíttetik, és felőle azt tartyák, hogy az elesett tagokat erősíti: ezen kivül igen hasznos malmok is vagynak Hernád vizén, és a’ Városnak szomszédságában. Mulató helyei között Kassa Városának leg nevezetesebb az úgy nevezett Bankó, egy igen igen szép erdős helyen épűlve, holott a’ külömbféle jó alkalmatosságokon kívül fördő is készítteték a’ lakosoknak hasznokra, és mulatságokra. Határja e’ Királyi Városnak külömbféle fekvéseihez képest, hol kövér, és kiváltképen termékeny, hol pedig második Osztálybéli, réttyei jók, fája elég van, és óltsó áron, piatza igen jó, bora néhol gyenge, de egésséges, és más vidékekről élnek leg inkább, javai külömbfélék, és méltán igen kedves, sőt meg elégedtető lakást szolgáltat kinek kinek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kassa, németül Caschau, egy a legszebb legrégibb, s legmüveltebb királyi városaink közül, Abauj-Torna vmegyében, Pesthez 32, Debreczenhez 18 mfd távolságra, majd minden oldalról szőlőhegyekkel körülkeritett gyönyörü kies völgyben fekszik, a Hernád vize partján. Maga a hajdan nagyon megerősitett város kicsiny, de széles rendes utczái, csinos sőt pompás épületei miatt, méltán legszebb városaink közt foglal helyet. Ezenkivül, 3 külvárost számlál, mellyeket a belvárostól széles gyeptér (glacis) választ el. A külvárosok házai alacsonyok, s jelest épen nem lehet róluk mondani. A belváros főutczáján látható a sz. Erzsébet roppant és pompás szentegyháza, melly most püspöki székes templom. Ez csupa négyszegü faragott kövekből régi goth izlésre épült, s mint hazánk egyik nevezetes régiségét, Henselmann Imre ur különös irataiban bőven megismerteté. Nevezetesb épületek még: a sz. Mihály temploma, melly Kassán legrégibb épületnek tartatik; a dominikanusok, a sz. Orsolya szüzek templomai és kolostorai; a seminariumi, academiai szentegyházak, melly utolsót az academia épületével együtt hajdan a jesuiták birtak; az evang. ujabb izlésre épült szentegyház, s a félreeső ref. templom; a püspöki palota; a kétemeletes nagy kiterjedésü kamara-ház, mellyben a posta, harminczad s beváltó pénztár hivatalok vannak telepitve; a vármegyeház; a tanácsház; a felső-kaszárnya; vége gr. Andrássy, Szirmay, Barkóczy, Csáky, Péchy, Sos stb. nemzetségek lakházai. Népessége a legujabb katonai összeirás szerint 13,034 lélek, kik közt 4738 tót, 2904 magyar, 2592 német ajkú, 729 izraelita, 113 orosz, 100 czigány, 2838 pedig részint belföldi, részint külföldi idegen. Vallásukra nézve reform. 898, evang. 1039, izraelita 729, gör. kath. 113, a többi római katholikus. Foglalatosságuk kis részben föld és szőlőmüvelés, nagyobb részben kézmüi és gyári ipar, és kereskedés. Szántóföldjei termékenyek, különösen rétjei nagyon jók; szőlőhegye savanyus, de állandó asztali bort ad; a városi vágásokra osztott erdő igen tágas és szép. Egyébiránt Kassa, saját határán kivül, földesuri joggal birja még Forró mezővárosát, és 18 más helységet; s csak az uradalmi erdőség 29,000 holdra felrug. A kézmüvesek száma 539, kik közt sok a csizmadia, s ezek becses kordovány csizmáikkal Debreczenbe is lejárnak. Van itt 1 kőedény-, 1 vasszög-, egy jó hirben álló bőrgyár, répaczukorgyár, eczet- rosolis- liqueur- kártya, több burnótgyár, papiros- s puskapormalom, egy kisebb s egy nagyobb posztógyár, s egy könyvnyomda. Van itt tovább egy kath. királyi nagyobb gymnasium a praemonstrati szerzet alatt 8 osztálylyal, egy kir. academia, mellyekben vegyesen magyar és német nyelveken adatnak elő a különböző tudományok, de a tót nyelv is rendesen tanittatik; királyi nemes Convictus, papnövelde, 1 kisdedóvoda, nemzeti és rajz-iskola, 3 könyv- és műárus. Mulatságul szolgálnak a városi játékszin, a város közepén levő téres sétahely, melly három soru magas nyár és gesztenye-fákkal ültetett be; a város kies környéke, mellynek közelében fürdők, hámorok, gyárak, stb. bőséggel találtatnak. – De kereskedési forgalma szinte nagy fontosságu, mert északi Magyarország fővárosául Kassát méltán tekinthetni, s a Magyarország és Galiczia közti kereskedésnek középpontja. Fő kereskedési czikkek a bor, gabona, dohány, gubacs, posztó és gyolcs, bőr, kalap s más kézmüi áruk, piskolcz, vas s más ércznemüek, papiros, asztalos-enyv, stb. Öt országos-vására csekély, de hetivásárai felette népesek. Diszesitik végre Kassát az itt székelő fő egyházi, polgári és katonai kormányszékek. Igy Kassa székhelye egy római kath. püspöknek, s káptalannak. E püspökség 1804-ben állitatott, s megyéje, melly kiterjed Abauj, Sáros és Zemplén vmegyékre, a hajdani egri püspökség területéből szakittatott ki. Van benne 1 jövedelmes apátság, 3 jövedelmes prépostság, 1 káptalan 6 kanonokkal, 3 fő, 17 al-plebánia. Továbbá Magyarország az uj rendezés szerint 5 kerületre osztatván, ezekből egy kassai kerületnek czimeztetik, s e kerület áll: Abauj-Torna, Gömör és Kis-Hont, Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg-Ugocsa, és Máramaros vmegyékből. Mellynélfogva Kassa székhelye a kassai kerület főispánjának, s a mellé rendelt katonai főparancsnoknak, s az ezekhez tartozó különféle hivataloknak, az egyesitett Abauj-Torna megyék főnökének, és több kincstári hivataloknak. – E város hajdan 2 faluból állott, u. m. Alsó- és Felső-Kassából; de a Sajó melletti szerencsétlen ütközet után IV. Béla az alsó-kassai lakosoknál kitünő fogadtatást nyervén: Alsó-Kassát városnak tette, s különféle szabadságokkal megajándékozta. Későbben (1270) V. István Felső-Kassát is ide csatolván, az egyesült helységet királyi városi rangra emelé, s ennek előbbeni birtokosait, u. m. Lodomerit, Theodorit, Gallit, Csány és Göncz falukkal ajándékozá meg. Kassának ekkori lakosai szászok voltak, s a bányamüvelés levén fő foglalatosságuk: a többi szepesi szászokkal együtt kamaragróf által kormányoztattak. Ezenkivül laktak itt gazdag kereskedő zsidók is, de ezeket idővel I. Lajos kiüzette. IV. László 1290-ben a várost kőfalakkal, sánczokkal vétette körül, mellyeket II. Ferdinand megnagyobbitott, I. Leopold pedig hozzá erős fellegvárat épittete. I. Károly Kassát Amade Pál nádornak, Göncz birtokosának adá el, mivel a lakosok Trencséni Mátéval tartottak: de ezek uj földesurokat megölvén, az öt gyermekkel hátramaradt özvegy minden jogairól lemonda, sőt 2 fiai a kassaiakkal egyetértvén a rozgonyi ütközetben Károly ellen harczoltak, s ott el is estek. E győzedelmes ütközet után melly az elhatalmasadott Trencsényi Mátét végképen tönkre tevé, Kassa is visszatért törvényes urához, s ez szabadságaikat ujolag megerősitette. Erzsébet I. Károly hitvese kezdte el épittetni a maig fenálló roppant szent Erzsébet templomát, s ugyanez ajándékozta a városnak Forró helységét, és Szántón némelly szőlőket. I. Lajos 1346-ban vérhatalommal ruházza föl. Ugyanez 1361-ben Kassát árurakhelynek (Stappelplatz) rendeli az orosz és lengyel portékákra nézve, s egyszersmind vásárok tartására szabadságot enged. Corvin Mátyás megengedi, hogy a kassaiak a buda pénzmérték szerint pénzt verethessenek, s az itt vertt pénzek oldalain egyfelől C. betüt, más felől franczia liliomot lehete szemlélni. 1430. nagy döghalál uralkodik. 1461-ben az ujvári vár széljelhányatására Kassa kölcsönzött lőszerszámokat; 1528. pedig katonákat küldött Szepes vára oltalmára. 1556-ban majd az egész Kassa elég, s a dominikanus és sz. ferenczi szerzetesek kiköltöznek. 1568-ban a szepesi városok kamarai kormányszéke Kassára tétetik. 1619-ben Bethlen Gábor itt országgyülést tart, s ugyan itt ment végbe 1626-ban Brandenburgi Katalinnali pompás összekelése. 1653. III. Ferdinand tulajdon palotáját a jesuitáknak adja, kik már 1630 olta az ifjuság nevelését magukra vállalták. 1659-ben Kisdi Benedek egri püspök academiát állit, s ezt I. Leopold 1660-ban arany pecsétes levéllel erősiti meg. 1674-ben aug. 22-kén iszonyu gyuladás ütötte ki magát, melly alkalommal 300 ember veszté életét. 1676-ban földrengés. 1682-ben Tököli országgyülést tart. Az 1848-ki magyar forradalomban kétszer volt Kassa közelében ütközet a császári osztrák és magyar seregek közt, de mind a kétszer az utóbbiak szétverettek.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kassa, a megye fő és székhelye, nemcsak Abaúj-Tornamegyének, hanem egész Felső-Magyarországnak is egyik legszebb és legfontosabb városa önálló törvényhatósággal. A megye éjszaki széléhez közel, a Hernád téres jobb partján fekszik ott, a hol a völgy hirtelen összeszűkűl annyira, hogy a városon felűl a megye határáig, sőt még azon túl is jó darabon alig jut hely a folyó mellett egy szekérútnak és a vaspályának. Nyugatról a szomolnok-kassai hegység erdős nyúlványai, keletről pedig az eperjes-tokaji hegylánczolat csekély magasságú, de meredek esésű s jó részt szőlőültetvényekkel borított oldallejtői ereszkednek le a város alá; éjszakon e két hegységnek összehajló s fokozatosan magasbbodó erdős bérczei egységesnek látszó hatalmas háttérré csoportosúlnak mögötte, míg dél felé szép tágas völgylapályra néz. Így Kassa fekvése mind tájképileg nagyon kies, mind éghajlati és közlekedési tekintetben igen kedvező. A Hernád Kassának csak a keleti szélét érinti; de magát a várost is átszeli hosszában két víz-ér: az egyik a Hernádból kiágazó s a városon alúl bele ismét visszatérő Malom-árok, melyet a kassaiak még a XIV. században ástak; másik az éjszaknyugati magas hegyek közűl érkező Csermely patak, mely a városon amazzal egyközűleg s részben beboltozott mederben végig futva, annak közepén, a tágas Fő-útczán két ágra válik, egy keskeny, hosszú szigetet alkot s aztán ismét egy mederbe egyesűlve, a városon alúl a Hernádba ömlik. Kassa meglehetős szabályosan épűlt s a hosszas négyszög alakú Belvárosból meg öt külvárosból áll, melyek a Belvárost egészen körűlveszik, még pedig keleten és éjszakkeleten az Újváros, éjszakon és éjszaknyugaton a Ferencz-város, nyugaton a József-város,délnyugaton a Tábor és délen az Erzsébet-város. Az éjszakról délre húzódó Belvárost egész hosszában végig metszi s csaknem egyenlő két félre osztja a már említett Fő-útcza. Itt vannak Kassának legnevezetesebb középűletei, legérdekesebb régi és legszebb új házai, legfényesebb üzletei és első rangú vendégfogadói, valamint általában ez a fő ere a város társadalmi és üzleti életének. A Fő-útcza déli felében, a felső és alsó végén díszes közkertté alakított Csermely-szigeten pompázik Kassa legnevezetesebb épűlete, a Szent Erzsébetről czímzett róm. kath. püspöki székesegyház, hazánkban a csúcsíves építészetnek egyik legrégibb (XIV. század) és legkiválóbb remeke, melyet „Építészeti emlékek Felső-Magyarországon” czímű közleményünk tűzetesen ismertetett (V. köt. 80. s köv. l.) s melynek 1877-ben megkezdett stilszerű teljes megújítása már a befejezéshez közeleg. Szomszédos ezzel dél felől a XIII. századból való Mihály-kápolna, éjszakon pedig a XVII. században épűlt zömök Orbán torony. Ezen fölűl állt ugyancsak a szigeten a régi színház is, melyet 116 évi használat után 1894-ben rozzantsága miatt bezártak, de helyén most új, fényes színház-palota épűlt, a melyet 1899 őszén nyitottak meg. A Fő-útcza díszes új házai közt még elég sok régi, csúcsíves és renaissance izlésű házat is láthatni, melyek mind megannyi jellemző maradványai a város egykori sajátos építészetének. Szintén ebben az útczában van a legtöbb templom és iskola, itt van a legnagyobb állami hivatalokon kivűl a barok stilű városháza és a hasonló építésű vármegyeháza, továbbá a püspöki palota, a prémontreiek társháza (főgymnasiummal), az „Andrássy-udvar” nevű pompás bérház, két nagy gyalogsági kaszárnya, a Felső-magyarországi múzeum, egy honvéd-kaszárnya, a pénzügyi palota és az Orsolya-apáczák zárdája. A keresztútczák közűl legszebbek a székesegyháztól nyugatra a Forgách-útcza és keletre a Kossuth Lajos-útcza, mely a Széchenyi-liget nevű nagy és szép közkerten át egyenesen a díszes vasúti állomásra nyílik. Ez útczában legföltűnőbb az ágostai evangelikusok bizanti stilű kupolás temploma. Innen éjszakra a szomszédos útczákban van a református templom, a kir. jogakadémia, a tanító- és tanítónőképző-intézet, a főreáliskola, stb. A Belvárost hajdan várfalak és bástyák környezték. Ezek helyén ma tágas és részben fasorokkal is díszített terek és útczák vannak, minők éjszakon a Ferencz József-tér, nyugaton a Rákóczi- és Bethlen-körút s a kettő közén levő Kül-, Közép- és Alsó-sétatér, délen a Szepsi-út a mór stilű zsidótemplommal, az Erzsébet-tér és Eperjesi-út, keleten a Hernád-sor, a Barkóczy-út és a már említett Széchenyi-liget. Ezeken kivűl terjednek az újabb keletű külvárosok, melyekben a szép egyenes útczák nagyvárosias magánházai mellett lépten-nyomon iskolák, kaszárnyák és gyárak vonják magukra figyelmünket. Ilyenek a Ferencz-városban a Felső-magyarországi múzeum új palotája, a katonai alreáliskola és a gazdasági iskola hatalmas és díszes épűletei, a közép-ipariskola, a Ferencz József-kaszárnya és a kir. dohánygyár; az Újvárosban a szekerész-kaszárnya és a Hernádon túli kültelken a nagy terjedelmű sátor-tábor; a József-városban a felső leányiskola, csendőrségi és tüzérségi kaszárnyák, görög katholikus és orthodox zsidótemplom, meg számos gyár; a domboldalon telepűlt s kisvárosias Tábort különösen tégla- és keramitgyárai jellemzik; az Erzsébet-városban, az Erzsébet-árvaházon s a katonai épűleteken és tárházakon kívűl a legkülönfélébb gyárak egész serege tűnik szemünkbe, melyeknek sűrűn emelkedő kisebb-nagyobb kéményei már messziről hirdetik a délvidékről érkezőnek, hogy Kassán, mondhatni, minden iparágnak megvan a maga termelő telepe.

Magyar Katolikus Lexikon

Kassa, v. Abaúj-Torna vm. (Košice, Szl.): 1. város a Hernád jobb partján, a v. Abaúj-Torna vm. és a →kassai érsekség székhelye. - A hagyomány szerint az I. Géza kir. idejében (ur. 1074-77) betelepített →szászok Ó-~ mellett építették föl közs-üket. 1230: okl. említi ~t, melynek lakói a Várhegyen erődítményt emeltek. A tatárok feldúlták, de 1249: már kir. város. Szász és flamand telepesek lendítették föl. 1312: Károly Róbert kir-t (ur. 1308-42) a ~iak támogatták az Omodékkal és Csák Mátéval szemben. I. (Nagy) Lajos kir. (ur. 1342-82) 1347: →szabad királyi várossá tette Buda kiváltságaival, 1367: Szomolnokbányáról ~ra telepítette a pénzverő kamarát. A 14. sz: a Bártfa-Eperjes-Késmárk-Kisszeben-Lőcse-~ városszöv. székhelye. - A →husziták idején Giskra bevette, I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458-90) csapatai szabadították föl. 1526: a mohácsi vész után ~ Habsburg Ferdinánd oldalára állt, de Szapolyai János 1536: elfoglalta. Özvegye, lengyel Izabella 1552: adta át ~t a császáriaknak. 1554: a felső-mo-i főkapitányság és a vm. székhelye. Jelentősége a Bécstől Erdélyig vezető út kulcspontjaként is megnőtt. - Az →egri székeskáptalan részére az ogy. hiteleshelyi székhelyként 1596: ~t jelölte ki. 1603: Barbiano Jakab, Felső-Mo. kormányzója visszavette a tp-ot a prot-októl, és a kápt-nak adta, mely ~ról 1613: Jászóra, 1649: ismét ~ra költözött. 1687-ig ~ a pp-ök székhelye is, a kápt. 1725: telepedett vissza Egerbe. - A →reformáció lutheri ága a ném. lakosság körében 1526 e., kálvini ága a m-ok között 1550 k. gyökeresedett meg (3 ném., 3 m., 1 szl. lelkésze volt). A prot-ok egymással (ev-ok a ref-okkal, ill. e kettő az →unitáriusokkal) folytatott vitáinak is ~ lett a közp-ja. - A 17. sz: ~ végig szoros kapcsolatban volt az erdélyi fejedelemséggel: Bocskai István ~ról indította hadjáratát, s a →bécsi béke (1606. VI. 23.) u. ~ra tért vissza; itt halt meg. Bethlen Gábor 1619. IX. 5: elfoglalta ~t (IX. 6-7: kínozták halálra a kassai vértanúkat, Kőrösi →Márk esztergomi knk-ot, Grodecz →Menyhért SJ és →Pongrácz István SJ tábori lelkészeket), 1626: ~n tartotta esküvőjét Brandenburgi Katalinnal. A tp-ot (melyet 1604: Lippay Balázs hajdúkapitány elvett a kat-októl és a prot-oknak adott, de 1618: a kat-ok visszavették) Bethlen 1620: vette el a kat-októl. Halála, 1629. XI. 15. u. ~ ismét kat. lett. I. Rákóczi György erdélyi fejed. 1644: udvari ekklézsiaként ref. egyhközs-et alapított isk-val, székhelyét rövid időre Gyulafehérvárról ~ra tette át. A linzi békében (→harmincéves háború) föltételként szabta birtoklását. Az 1647:18-19. tc. a kat. és ref. hívőknek szabad vallásgyakorlatot s épületeikhez telket biztosított. - I. Lipót (ur. 1637-57) alatt 1657: került vissza ~ a kir. Mo-hoz. A ref-ok 1663. XI. 11: tp-ot avattak, isk-jukat fejleszteni kezdték, de 1672: lelkészeiket és tanáraikat elűzték. A ref. lelkész 1681: térhetett vissza. Épületeiket Thököly Imre 1682: visszaadta, de 1711: végleg elvesztették. 1687. I. 2: Fenessy György pp. újra fölszentelte a tp-ot. A prot-oknak a →türelmi rendelet nyitott új lehetőséget, 1811: a ref-ok, 1816: az ev-ok avattak tp-ot. - Az 1711. IV. 30-i →szatmári béke után III. Károly (ur. 1711-40) lebontatta erődítéseit, ezzel ~ stratégiai jelentősége megszűnt. - A 18. sz. végétől több magyar nyelvművelő társaság alakult a városban, m. nyelvű újság jelent meg. E mozgalmakban fontos szerepet játszott Batsányi János és Kazinczy Ferenc. - A szabharc alatt ~n is felszínre kerültek a m-szl. ellentétek. 1848. XII. 11: az osztrákok elfoglalták, 1849. II. 9: Görgey Artúr visszavette, VI. 24: cári csapatok vonultak be. Az elesett m. honvédeket a ~ melletti Magyarbőd (Bidovce) faluban temették el, 1992: a tp-kertben kopjafát állítottak tiszt-ükre. - Mo. fennállásának ezeréves évford-jára, 1896-ra 19 é. restaurálás után elkészült az Árpádházi Szt Erzsébet dóm. Országos ünnepség keretében egyik kriptájában helyezték örök nyugalomra az 1906: Rodostóból hazahozott II. Rákóczi Ferenc fejed-nek, hozzátartozóinak (anyja, Zrínyi Ilona és József fia) és társainak hamvait. A Szt István-kpna alatti kripta látogatható. - 1918. XII: ~t cseh légionisták foglalták el. 1918. X. 28-1939. III. 14: (→bécsi döntés, I.) és 1945. V. 9-1992. XII. 31: →Csehszlovákiában K-Szlovákia főv-a. 2000: ~ Szl. második legnagyobb városa, a K-szl. kerület és a ~i járás székhelye. A II. vh. utáni kitelepítések és jogtipró intézkedések miatt magyar lakossága erősen visszaszorult, m. isk-ival és más intézményeivel ~ mégis a környező abaúji és tornai, zempléni magyarság szellemi közp-ja. - Lakói 1840: 9923 r.k., 546 g.k., 831 ev., 408 ref., 16 izr., össz. 11.724; 1910: 27.863 r.k., 3533 g.k., 89 g.kel., 2382 ev., 3591 ref., 20 unit., 6723 izr., 10 egyéb vall., össz. 44.211, ebből m. anyanyelvű 33.350; 1940: 42.148 r.k., 5658 g.k., 278 g.kel., 2923 ev., 5781 ref., 42 unit., 10.079 izr., 59 egyéb vall., össz. 56.889; 1991: össz. 235.160, m. 10.760 (4,58%); 2001: össz. 236.093, m. 8940 (3,79%).

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sokszor látok magam elölt egy képet: a háttérben a kassai Dóm elmosódó sziluettje, elöl pedig egy fiatalember áll, a szeme elé tett kézzel hosszan nézi az esti homályba olvadó csúcsíveket és csodás köcsipkéket. Tekintetében van valami fájdalom, valahogyan úgy néz, mint az, akinek szeretettjét viszi el a vonat ismeretlen messzeségek felé. Ez a fiatalember négy évvel előbb jött Kassára valahonnan a Kisalföld pereméről, s a sors úgy hozta, hogy most el kellett mennie. Búcsúzott Kassától. . . Ebben az alföldi fiúban láttam megtestesülve Kassa csodálatos átformáló erejét. Benne figyeltem meg azt a csodálatos metamorfózist, ahogyan a síksági falu fiából urbánus ember lett. Miben van ez az átalakító erő? — A kövekben? — A távolról sötétlő hegyekből idelengő szellő hoz talán valami misztikus varázst, a lustán hömpölygő Hernád ejti meg az idegent, vagy az emberek, az életüket megszabó életformák íze ejt meg? Ki tudná megmondani? Talán mindez együtt, a dolgoknak abban a misztikus vegyülésében, amit nem lehet a természeti törvények milligrammokban is durva műszereivel lemérni. A kassai lélek van, és évszázadok folyamán igen sokszor tett bizonyságot arról, hogy értékes komponense az egyetemes magyar léleknek. De meghatározni, hogy mi ez a lélek, miben különbözik és miben egyezik más városok lelki habitusától, igen nehéz feladat lenne. A művész már megkísérelte megsejtetni. Rohböck híres metszetében, az író a Féltékenységben, az öreg Garren alakjával talán közel jutott hozzá. A kassai lélek mégis misztikus valami, de valóság, amelyre, úgy vélem, építeni lehet. Az elmúlt húsz esztendő története bizonyítja, hogy ennek a léleknek a szavait lehet elnémítani, de nem lehet megmásítani. Az örök kassai lélek feltört akkor is, amikor egy idegen invázió zuhant reá, s a túlsúly és túlerő nehezékeivel igyekezett elfojtani. A megszállott Kassa nagyszerű példát szolgáltatott arra, hogy materiális erőnél vannak még nagyobb erők, amelyek a lelkek mélyén élnek és hatnak. Kassa ezért nem lehet soha idegen város. Az ősi kövek között ezrével telepedhettek meg a hódító pretoriánusok, a gót és barokk emlékek közé emelhettek modern üvegpalotákat, a Fő-utcán mégis a Dóm fenséges csúcsai uralkodtak, s az ősi kövekkel egybeforrott ősi lélek gyökerei sohasem száradtak el. A visszatért Felvidéknek talán legszebb városa Kassa. Azzá teszi nagyszerű fekvése, számos műemléke, rendezett utcái és nem utolsó sorban gyönyörű környéke. Valaki egyszer azt mondotta, hogy Magyarország egyik legurbánusabb városa. S ha összehasonlítást teszünk, mondjuk szétterpeszkedő alföldi városainkkal, valóban megállapíthatjuk, hogy Kassán évszázadok során igazi városi kultúra fejlődött ki. Tengelye az egy kilométeres Fő-utca, amelynek közepén magasra emelkedik gótikus templomaink egyik legszebbike: a Dóm. Mellette az egyik oldalon az építészeti szempontból jellegzetes Mihály-kápolna, másik oldalon pedig az Orbán-torony áll. A Dómmal egy vonalban, valamivel feljebb a színház épületét látjuk. A Fő-utca északi irányában a Rubies Zsigmond-utcában folytatódva a Csermelybe vezet. A Főutcából jobbra és balra húzódnak a régi Kassa jellegzetes utcái. Ugy a Fő-utcán, mint ezekben az utcákban számos műemlék-jellegű épületet találunk. Nem egy nagyszerű barokk palota hirdeti, hogy Kassa polgárai mindig gondot fordítottak a város csínjére. Az utcák a régi városrészben is rendezettek, s a régi Kassa összhangját csak az a néhány modern palota zavarja meg, amely a cseh uralom alatt épült. Az új urak nem törődtek a város építészeti összhangjával, vagy talán éppen az ősi házak közé becsempészett betonpalotákkal akarták az ősi kövek között élő emberek lelki egyensúlyát megbolygatni. Magyar várossá teszi, hogy van magyar polgársága, vagyis az a réteg, amely igen sok városunkban más nemzetiségek köréből került ki. Ez a polgárság nemcsak a kisebbségi sors megpróbáltatásai alatt forrott össze az értelmiségi réteggel, hanem már a háború előtti Magyarországon is szoros egységgé kovácsolódott. Ez a társadalmi folyamat hozta azután magával, hogy a cseh megszállás nem egy atomjaira hullott, egymással szemben állott, osztályokra tagozódott magyarságot, hanem egy osztatlan magyar társadalommal találta szemben magát. Kassa társadalmi fejlődésének szerencsés alakulása egyetemes magyar szempontból is példaadó lett volna, ha nem jön a háború utáni összeomlás. A legújabb korban a magyar társadalomnak az a szervi baja volt, hogy a magyar polgári rétegekhez igyekeztek hozzáidomulni, elmetszették polgári tradíciójuk köldökzsinórját s új életükben gyökértelenné váltak. Kassán ez a folyamat nem következett be, — legalább nem általánosan. Ha voltak is polgárságukat és polgári tradíciójukat megtagadó egyének, a polgári osztály zöme tovább is gondosan ápolta azokat a hagyományokat, amelyek nélkül egészséges polgárias gondolkodás elképzelhetetlen. A cseh megszállás ezt az újkori polgáriasodási folyamatot nem törte ugyan derékba, de a cseh-szlovák politika raffinált módszerei minden eszközt felhasználtak, hogy ennek a polgári osztálynak polgári életszínvonalát lesüllyesszék. A felszabadulás így egy gazdaságilag meggyengült, de öntudatában töretlen polgárságot talált Kassa városában, egy olyan réteget, amely igen értékes alkotója lesz majd a jövő Magyarországának. Abból, hogy Kassán a polgári réteg komoly vezetőszerephez jutott, következik, hogy a város mindig igen komoly tényezője volt a magyar szellemi életnek. A magyar szellemtörténetnek, mint tanulmányunk történeti részében rámutatunk majd, — számos fontos kezdeményezése indul el innét. Kassa a megszállás előtti utolsó években is a legtermékenyebb szellemi életet élő vidéki városok egyike volt. Kultúrcentrummá predesztinálta lakosságának kultúrigényessége. Színházában a színpadirodalom legkiválóbb klasszikus és modern alkotásaiban a legjobb magyar színművészek játszották, előadótermeiben a legkiválóbb magyar tudósok és írók jutottak szóhoz, zenei szempontból pedig egyenesen páratlan vidéki városaink sorában Kassa, mert hang verseny-dobogóin a világhírű művészek szerepeltek. Irodalmi és társadalmi egyesületeinek színvonala sohasem esett a vidéki városok nagyon sokszor dilettantizmust ápoló mélységeibe. Amikor Kassa gazdasági és jogakadémiát kap, a kiváló tudósok egész sora kapcsolódik be ebbe a kultúréletbe. Kassa a keleti Felvidéknek azonban nemcsak kulturális, de kereskedelmi központja is volt. A nagy kassai cégek és néhány gyáros gazdasági kapcsolatait úgy építette ki, hogy a város megszállás előtti utolsó félévszázadában Nagymagyarország egyik igen számottevő kereskedelmi tényezője lett. A megszállással ez a folyamat szintén megakad. Noha a cseh uralom alatt Kassát területileg és lélekszámban fejlesztették is, a cseh politika Kassából csak közigazgatási központot akart kiépíteni, gazdaságilag éppen úgy, mint a többi felvidéki városban, a tervszerű leépítés módszeréhez folyamodott. Kassa magyarsága az elmúlt húsz év alatt polgári életszínvonaláról, azt mondhatnók, kispolgári életszínvonalra kényszerült leszállani. Ez a változás fájdalmas volt, de a megfogyatkozott magyarság öntudatosan vállalta az új életformákat, összébb kellett húzódnia, elvesztette befolyását a város életének irányításában, de csodálatos módon nem szállította le kultúrigényeit. A magyar színházat látogatták, a magyar előadásnak mindig volt hallgatósága, a magyar könyvnek olvasója. A kispolgári, sőt sokszor proletársorsba hullott magyarságnak — kissé túlozva — főúri kultúrigényei voltak, mert tudta, hogy a kisebbségi nép számára a magyar szó és a magyar betű jelenti a magyar életet. A magyar szereti a fényes külsőségeket, a tündöklő életformát, de Kassa két kisebbségi évtizede bizonyítja, hogy vállalni tudja a szürke hétköznapokat is, amelyekben a dolgozó magyar kezek megtalálják egymást, akár írótollat, akár kalapácsot forgatnak. A kisebbségi sors még a mulatságok külső képét is megváltoztatja. Nincsen fényes megyebál, ragyogó toalettekkel és exklusiv előkelőségekkel, hanem magyar bál, amelyen a város minden társadalmi rétege részt vehet és ahol a legfényesebb toalett a magyar, vagy magyaros ruha. Magyar, vagy szlovák város-e Kassa? Ezt a kérdést számtalanszor vetették fel az elmúlt húsz esztendő alatt s a cseh statisztika a maga módján meg is felelt a kérdésre, amikor az utolsó népszámlálás 18%-ra szállította le a magyarság arányszámát. A történelem épúgy mást bizonyít azonban, mint ahogy a cseh statisztika valótlanságáról meggyőződhetik mindenki, aki egyszer végigsétál Kassa utcáin. Kassa magyar alapítású város és előbb germán bevándorlók, később pedig szláv beszivárgók változtattak jellegén. Átmenetileg egyidőre el is németesedett, de a történelem megpróbáltatásai után a német befolyás eltűnt s Kassa ismét visszanyerte magyar jellegét. Ujabbkori kultúrélete mindig magyar kultúrélet volt. A szlovákság beszivárgása csak elenyészően csekély — sajnos — annál veszélyesebb volt. A primitivebb szláv életformákban, a lágy szláv nyelvekben csodálatos asszimiláló erő van. Igv értjük meg, hogy színmagyar ősi települések miként szlávosodtak el, s hogyan lehet, hogy ma szín-szlovák községekben tömegével találunk magyar nevű, de már magyarul nem beszélő családokat. Kassa környéke sem volt eredetileg szlovák. Az ősi magyar nyelvhatár egészen Délsárosig terjedt és a szlovákság az évszázadok folyamán lassan fokozatosan nyomult délfelé. Kassa környéke így szlovákosodott el és a szláv befolyás nyelvileg éreztette hatását Kassa egyszerűbb népi rétegeinél is. Ennek a népi rétegnek egy része valóban elszlovákosodott, zöme azonban még nyelvében is csak félig lett szlovákká. Kassa régebbi külső peremén a „Hochstadt"-ban, vagy amint Kassán nevezik a „Husták"-on ma is igen sokan vannak, akik két nyelven beszélnek — és ez az érdekes — egyszerre. Valami különös szépnek éppen nem mondható keveréknyelv ez, szlovák szavak magyar ragozással és fordítva. A cseh statisztika ezeket az egyszerű embereket könnyen és egyszerűen szlovákoknak minősítette. De a nemzetiség kritériuma nem lehet egyedül a nyelv, különösen akkor nem, ha ez a kritérium sem biztos. A Husták lakói nyelvükben csak félig voltak magyarok, lélekben azonban egészen. Magyar újságot olvastak, magyar színházba jártak, magyar pártokba léptek be és gyermekeiket magyar iskolába járatták: 1938 őszén pedig a felszabaduláskor az első piros-fehér-zöld zászlók a Husták házain jelentek meg. Szlovákká minősítésük önkényes és rosszindulatú volt. Kassa arányszámát azonban még így sem tudták volna 18% alá sülylyeszteni. Igaz ugyan, hogy a megszállás alkalmával igen sokan — főleg a honoratior osztályból — jöttek át Csonka-Magyarországba és így a magyarság lélekszáma megcsappant. Kassa magyar jellegét még ez sem befolyásolta volna, ha a cseh uralom alatt nem telepítenek Kassára tízezrével szlovákokat és cseheket, kisiparosokat, kereskedőket, hivatalnokokat, munkásokat. Kassát a cseh uralom mesterségesen felduzzasztottá és a jövevények eluralkodtak az őslakókon. Egészen új koloniákat kellett építeni az ezrével tóduló idegeneknek. A felszabadulás után Kassa megszabadult ezektől a jövevényektől s csak ottmaradt telepeik emlékeztetnek arra, hogy a Moldva partjairól idevezényelt jövevények egykor itt uralkodtak. A keleti Felvidéken, a magyar Alföld északi nyúlványában fekszik a Hernád folyó mentén Kassa városa. A környéken végzett ásatások valószínűsítik a feltevést, hogy e helyen római település és valószínűleg katonai állás volt. A város elnevezése keletkezésével egyidősnek látszik; szláv és német neve magyar nevének változatai csupán. A honfoglalással magyar birtokká lett Kassát Osád vezér kapta birtokba, kinek fia Örs, a Várhegyen várat épít. így lesz Kassa az első erőssége Szent István földvári sorának. A vár tulajdonát a XI. században az Aba nemzetség kapta meg. Míg az ország nyugati gyepűit a már letelepedett besenyők és kunok védik a német betörés ellen és Szent László visszaveri Ungvárnál és Borsavánál a kun hadakat, a Szepességben megindul a szászok, frankok és flamandok letelepedése. Főleg a szászok húzódnak befelé és lesznek alapítói a későbbi német városoknak és ezzel indul meg a magyar Kassa elnémetesedése is. Az ország belsejében nemesi vármegyék alakulnak, a Felvidék királyi birtokot képez és lesz Kassa is Imre király királyi városa. IV. Béla lázadó fiának adja az ország jó részét, közte Kassa városát is. Egyébként is, Kassa birtokáért szívesen harcolnak királyaink. IV. István után V. István veszi a várost tulajdonába, majd kegyes pártfogásába. V. István a német jövevényeket, a „hű kassai vendégek"-et a város „örök tulajdonosáivá teszi, akiknek azután IV. László megengedi, hogy városukat fallal vegyék körül és így védhessék magukat a kunok betörései ellen. Ennek a várfalnak nyomai észlelhetők még ma is a Fegyverház-, Bástya-, Vársánc-, Várkapu-, Harang- és Fazekas-utcák vonalában. A legépebben megmaradt falak a Mária-udvarban találhatók. Utolsó Árpádházi királyaink gyenge uralkodása alatt a hatalom az oligarcha családok kezébe került. A Felvidéken Csák Máté és Róbert Károly pártharcában Kassa városa Csák mellé állott és amikor a király 1311-ben a városi Amadénak adományozta, Kassa polgársága Amadét meggyilkolta. A király nem állott bosszút a város polgárságán, hanem a rozgonyi győzelem után a polgárokat szabadalmaikban megerősíti, mire a kassaiak ismételten hűséget fogadnak királyuknak. Kassa ekkor a Felvidék leggazdagabb városa és központja a Lengyelország felé irányuló közvetítő kereskedelemnek. Innét irányítja Nagy Lajos politikáját Lengyelország felé, így lesz Kassa Nagy Lajos Magyarországának egyik fontos gazdasági és politikai központja. Mikor a lengyelek Lajost királyukká választják, a lengyel rendek 1374-ben Kassán gyűléseznek, itt biztosítják maguknak „nagy privilégiumaikat" a királyi hatalommal szemben. Ugyanezen évben Nagy Lajos az országgyűlést is Kassára hívja össze. Kassa továbbra is dédelgetett városa marad a királynak. Pallosjogot, majd vásárállítási, szabad bíró-választási jogot adományoz a városnak s 1379-ben Kassa szabadkirályi város rangjára emelkedik. Nagy Lajos díszes címert is adományoz Kassa városának. Nagy Lajos alatt költöznek Kassára a domonkosok és építik fel Kassa egyik legrégibb gótikus egyházi emlékét a Nagyboldogasszonyról elnevezett templomot. 1550-ben Lippai János kassai főbíró fegyveres erővel elfoglalja a templomot és a protestánsoknak adja. II. Rudolf császár a templomot éléstárnak használja. 1700-ban lesz újra a rendé és restaurálása során a kor uralkodó divatja jutván kifejezésre, a gótikus alapépítményt barokk cirádákkal díszítik. Nagy Lajos korában építik fel a városi polgárság áldozataiból a nevezetes Szent Mihály kápolnát. A kápolna temetőben épült; sorsa egy a város sorsával. 1556-ban tűzvész pusztítja. 11 évvel később képrombolók összetörik oltárait és a XVIII. században egyformán szolgálja katolikus és protestáns híveit. Mai formájával, eredeti építészeti szerkezetével is híven őrzi a XIV. sz. kassai építőmesterek művészetének emlékét. Zsigmond király alatt Kassa kereskedelmi súlyát megtartja és tovább folyik az élénk kereskedelem Szilézia— Danzig, Krakkó—Oroszország irányában. Innen irányul a magyar király figyelme ismét Lengyelország felé, itt találkozik Zsigmond Ulászló lengyel királlyal. A város polgársága a király engedélyével új falat épít a város körül „az ellenség elől való megvédés" céljából. Ebből a körfalból több kisebb részlet maradt meg. Ezidőből származik a Hóhér-bástya épülete, mely az akkori nyolc bástyának egyike volt. Giskra huszita seregét Erzsébet királyné hívja be a városba: így szeretné biztosítani fia számára a trónt. 1441-ben Kassa Giskrát kapja főkapitányának, Ulászló kétszer is hiába kíséreli meg a város felszabadítását és Kassa jó két évtizedig a huszita zsoldosok áldozata lesz. Templom-udvarokból és váraikból rohamokat intéznek a városi polgárság ellen, kíméletlenül pusztítják a város értékeit. Kassa huszitává lett polgárai később beolvadtak a protestantizmusba. A Giskra ellen alakult öt város szövetségében Kassát is ott találjuk. Ujabb fejlődésnek indul Kassa városa Mátyás uralkodásával. Mátyás országos kultúrális törekvései mellett Kassát is támogatja és többszöri ottartózkodása nagy hatással volt a város gazdasági, építési, szobrászati, festészeti és ötvösművészeti fejlődésére. Mátyás király ad új lendületet a már XIII. sz.-ban megkezdett Dóm építésének. Kassa városa rendkívül fejlett művészi ízlésről tesz tanúságot a templom megalkotásánál. A Dóm külső és belső formagazdagsága, a kőbe, fába és vasba öntött gót ihletettséggel kivitt bibliai képsorozata és más koncepciók csodás tökéletességgel olvadnak művészi harmóniába. Mátyás emlékére nevezték el a Székesegyház déli sarkában lévő oszlopát Mátyás-oszlopnak. Nevéhez fűződik a Mátyás-oratórium, a Mátyás-lámpa és Király-lépcső. Kassára menekül Mátyás feleségével a török által behurcolt mirigy-halál elöl. Kassa követei állandó érintkezést tartanak fenn a királlyal, közelében tartózkodnak és így Kassa elsőnek értesül az országos ügyekről. A király felszólítására a város hozzájárult a magyar korona kiváltási díjához, viszont a király is hozzájárult harminc arany forinttal a városháza építési költségeihez. XV. sz. elején épül fel a csúcsíves „Lőcsei-ház", az épület nevét onnét kapta, hogy 1561-ben a ház Lőcse város tulajdona és lőcsei kereskedők szállása volt. Kilenc évvel későbben Kassa városa megvette, és lett belőle a város legelőkelőbb szállója, ahol fejedelmek és követek szállnak meg. E házban született Szatmáry György, későbbi esztergomi érsek. Kassa városa tovább fejlődik Ulászló alatt is. Jelentősége, történelmi hivatása emelkedik, mikor az ország királyát megvédi öccsével, Albert lengyel királlyal szemben. Albert a város falait nehézágyúkkal lövette, de a város az ostromot visszavetette; jutálmul a király megerősíti és kiterjeszti a város árumegállítási jogát és pénzverő jogot ad Kassának. A husziták támadása és a reformáció után veszi kezdetét a török hódoltság és az ellenreformáció köre. Kassán jelenik meg 1521-ben az angol származású John Knox lutheránus prédikátor. Ugyancsak itt látjuk ebben az időben Bornemissza Péter protestáns prédikátort és írót. A protestánsok elfoglalják a Szent Erzsébet székesegyházat s csak 1603-ban adja vissza Rudolf a katholikusoknak, mikor az egri káptalan püspökével a városba menekül. Kassán évtizedekig nincsen ezidőben templomuk a katolikusoknak. A török idők alatti, csaknem a magyar Felvidékből álló Magyarországon méginkább megnő Kassa város jelentősége és lesz belőle a Felvidék kulcsa. A trónviszályban Kassa Ferdinánd oldalára állott, mert a Zápolyák már azelőtt sokat ártottak a város gazdasági életének. Mégis, 1536-ban kénytelen volt a város János előtt is megnyitni kapuit. Amennyire visszafejlődött ez idő alatt Kassa lengyel kereskedelme, annyira fontos feladatot kapott a város a török elleni hadianyaggyártás idehelyezésével. Az elnémetesedett város ismét mind sűrűbben lakott lesz a török elől idemenekülő magyaroktól; ezzel megindul a város visszamagyarosodása és Kassa városbírái között egyre nagyobb számmal találunk magyarokat. A vallási harcok itt is elfajulnak. 1553-ban felfegyverzett polgárok betörnek a domonkosok zárdájába, a kincseket elhurcolják, a szerzeteseket kiűzik a városból, de rövid idő multán a királyi katonaság oltalma alatt ismét visszatérnek. Kassán fejti ki működését működését és itt hal meg 1634-ben a hitviták híres és jellegzetes alakja, Alvinczy Péter prédikátor. 1556-ban Kassa városa tűzvész áldozata lett. A nagy tűzvészben a város harangjai megolvadtak. A tűzvészt követő évben a harangok maradványaiból egy olmützi származású kassai ágyú- és harangöntő, lllenfeld Ferenc, Szent Orbán tiszteletére egy nagy harangot öntött. A harang nem férvén el a Dóm tornyában, felépítették az úgynevezett Orbán tornyot, — ezt a jellegzetes kampanilét — azóta innen szólítja immár Kassa katolikusait a Dóm harangja. Az elpusztult szerzetesi templomokat nem építették fel újra, hanem átalakították és katonai célokra használták fel. A hatalmas tűzvész kegyetlen pusztítást végzett a városban és számos műemlék lett a tűz martaléka. A Habsburg-elnyomás ellen a vallásszabadságért megindított küzdelemben Eperjes és Igló városok mellett Kassa is szövetkezett Bocskayval. Bocskay 1604-ben bevonul Kassára s azt székhelyül választja. Ide hívják össze az országgyűlést, itt hódolnak Bocskay magyar fejedelem előtt a Felvidék főurai és Kassára küldi a szultán a hűbéres királyság jelvényeit. Itt hal meg Bocskay 1606-ban. Kassán köt békét 1610-ben Bethlen Gábor kiküldötte Thurzó György nádorral. 1619-ben Rákóczi György vette birtokba Kassát. Rákóczi György hajdúi gyilkolták meg Körösi Márk esztergomi kanonokot, Pongrácz István és Grodetzy Menyhért jezsuitákat. A három kassai vértanút az Egyház boldoggá avatta és a kassai premontrei templomban minden év szeptember hónap 7-én áldoznak emléküknek. Ugyancsak 1619-ben kerül Kassa a nikolsburgi béke alapján Bethlen Gábor tulajdonába. 1626-ban Kassán tartja lakodalmát a város új ura, Brandenburgi Katalinnal a híres „Lőcsei-házban". A kassai és eperjesi egyezményben szabályozzák ez időben I. Bákóczi Gy. erdélyi fejedelem és a Habsburg-ház viszonyát. Kassa városa egyre tovább magyarosodik. Bocskay hajdúit telepíti ide, de helyet kap a szegényebb osztály, a jobbágyság is, azonkívül sok a kisiparos és a magyar kézműves is. A város tanácsában szaporodnak a magyar tanácstagok. A szellemi élet Kisdy Benedek egri püspök gimnázium- és főiskolaalapításával indul újabb fejlődésnek. Ennek a fejlődésnek szolgálatában áll a Balassa Zsuzsanna által ezidőben felállított nemesi konviktus is. A XVII. század végén Báthory Zsófia vezeti az ellenreformációt. Áldozatkészségéből épült többek között a kassai jezsuita templom — a mai premontrei templom — a kor egyik legszebb barokk alkotása. Ide temették el építtetőjét, Báthory Zsófiát, fiát, I. Rákóczi Ferenczet. Kassán torolja meg Cobb Farkas a leleplezett Wesselényi összeesküvést. A vesztőhely a mai Immaculata-szobor táján volt felállítva; itt kínozták és húzták karóba a beteglelkű császári vezérek áldozataikat. A várost 1682-ben Thököly foglalja el, de két év múlva újra a császár kezére kerül és császári hadak vonulnak végig Kassa utcáin. 1704-ben Rákóczi Ferencz vezére: Forgách Simon megveszi a várost Montecuccolitól. 1706-ban Kassa hősiesen ellenáll a császári seregek támadásának. Ekkor a Nagy Fejedelem a városban tartózkodik. Szállása a híres „Parancsnoki ház" volt, az az épület, amelyben a XVI. század közepe óta a felsőmagyarországi főkapitányság székelt. Egy ideig e házban volt berendezve Bethlen Gábor pénzverője, itt lakott Wesselényi Ferencz, majd Spankau, Cobb, Caraffa császári vezérek után Thököly Imre is. Ebből az épületből megy minden reggel a ferencesek templomába és hallgat szentmisét az istenfélő Fejedelem. Országgyűlést is tart Kassán; a város hűséges marad fejedelmi urához és csak a szatmári békét közvetlenül megelőző időkben adja meg magát a császár hadainak tisztességes feltételek mellett. A Rákóczi-korszak után Kassa történetében is a pihenés korszaka áll be. A város éli a maga belső életét és a nemzeti felujulás korának kell jönnie, hogy Kassa ismét elfoglalja az őt megillető helyet a magyarság szellemi életében. A felujulás korában Kassa a megújuló magyar szellemiség egyik legfontosabb központja. Az innen kiáradó szellem frissitoleg hat az egész magyar szellemi életre. Kazinczy vezetésével Kassáról indul meg a nemzeti nyelv és irodalom fejlesztésére irányuló mozgalom. Nagy nyelvújítónk mellett állanak Bacsányi János és Baróti Szabó Dávid. Együtt indítják meg 1788-ban az első magyar folyóiratot, a Kassai Magyar Muzeum ot. Kazinczy adja ki 1710-ben az Orpheust is. Ő a magyar irodalmi megujulás korszakának legdinamikusabb egyénisége. Hosszabb ideig Kassán lakik és ezen körülmény már magában is magyarázza, hogy miként alakul ki Kassán egy olyan szellemi központ, amelynek kisugárzása termékenyítőleg hat az egész magyar szellemiségre. Ugy érezzük, Kassa szellemének csodálatos varázsa ejtette meg Kazinczyt is. Nem véletlen, valami törvényszerűséget kell felfedeznünk abban, hogy a nemzeti nyelv és irodalom úttörő munkása Kassán kezdi el szellemünk új korszakát megnyitó munkásságát. Rákóczi városában a szabadság eszméjének új, korszerű értelmezését adja Kazinczy, amikor életét a nemzeti nyelv és irodalom megnemesítésére áldozza. A történelmi levegő inspirálta Kazinczyt, de serkentőleg kellett hatnia reá és irodalmi körére Kassa ekkor már magyar polgárságában és nemesi rétegében élő magyar szellem iránti vágyódásnak is. Kassa felsőbb rétegei — ideértve a polgárságot is — ebben a korszakban már olyan színvonalat értek el, amely amely termékeny televény volt Kazinczyék munkássága számára. Másfél évszázaddal később, a kisebbségi sorsba hullott magyarság Kazinczy szelleméből merített erőt, amikor útnak indította a felvidéki magyar irodalom megszervezését. Kassa város szellemi életében igen nagy fontosságú esemény, hogy 1804-ben VII. Pius pápa a városnak püspökséget ad. A püspökök hosszú sorában számos olyan névvel találkozunk — csak Bubics Zsigmond és Fischer-Colbrie nevét említjük — akik nemcsak Kassa város szellemi életében vittek nagy szerepet, hanem a magyar egyháztörténelem kimagasló egyéniségei is. Megzavarja a város nyugodtabb fejlődését az 1813. majd az 1845. évi árvíz. Ehhez járul az időközben — 1834-ben — Kassán is átvonuló földrengés. A sokszázados épületekben súlyos károkat okoz az újabb természeti csapás és a gondos restaurálás sem tudja feledtetni hosszú ideig a pusztítás nyomait. A leginkább anyagi javakat pusztító természeti csapások után, 1831-ben kolerajárvány szedi áldozatait. A borzalmas vész valósággal megtizedeli Kassa polgárságát. A kolerajárvánnyal kapcsolatos az a szlovák lázadás, amelyet egyesek szeretnek nemzetiségi lázadásnak minősíteni. A lázadás története a következő: Lehoczky Ferenc kassai orvos a kolerás betegeket bizmut-porokkal gyógyította és ezt az orvosságot profilaktikus célokból egészséges gyerekeknek is beadta, akik közül több meghalt kolerában. A városba bejáró, vándor szlovák árusok ezt a hírt vidéken elterjesztették és ez váltotta ki az inkább szociálisnak, mint nemzetiséginek nevezhető lázadást. A XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején Kassa városának több igen előkelő vendége van. Maga II. József császár háromszor is meglátogatja a várost. A francia háború idején pedig Kassa nyújt menedéket a győzelmes francia seregek elől menekülő trónörökösnek, a későbbi V. Ferdinánd császárnak, Mária Lujzának, Napoleon későbbi feleségének és Leopoldina főhercegnőnek, aki későbben a brazil császár hitvese lett. Az ilyen előkelő látogatások ebben a korszakban már nemcsak anyagi megterhelést jelentettek a városnak, hanem számos tekintetben előnyöket is. A magyar szellemi élet fejedelmei is ellátogatnak Kassára. így például 1845 április 3-án Petőfi száll meg a „Fekete Sas" vendégfogadóban. Petőfi ekkor Eperjes felé tartott, ahol Kerényi Frigyes költő barátját látogatta meg és Tompa Mihálylyal is találkozott. A három költő találkozásából született meg az Erdei lak megéneklésének költői versenye. Kassa lakosságának kultúrigényét bizonyítja, hogy már 1792-ben otthont adott a magyar színészetnek. A kassai színház másfélévszázados története alatt sok fényes lappal gazdagította a magyar szülészet krónikáját. 1828—1837 között éli fénykorát a kassai színház, amikor Déryné, Kántorné, Lendvay, Megyeri játszanak falai között. A kassai színház egészen a cseh megszállásig igyekezett hű maradni a fényes tradíciókhoz és nem egy fiatal színésztehetség kezdte itt pályafutását. Kassán születik 1823-ban és innen indul útjára a Monarchia nagy államférfia: gróf Andrássy Gyula. Kassa adja a magyarságnak Heckenást Gusztávot, a magyar klasszikusok megértő kiadóját és a szabadságharc bátorlelkű nyomdatulajdonosát. A szabadságharc ideje alatt Kassa is nagy szerepet játszik. Nem olyan értelemben mint például Komárom, amelyik híres erősség volt, mert Kassa ekkor már elvesztette erődi jellegét. Itt toborozzák azonban a híres 9. honvédzászlóaljat, a hős veressipkásokat. A szabadságharc második évében Görgey Kassára is bevonul; a kassai múzeum sok emlékét őrzi a Kassa környékén lefolyt harcoknak. A szabadságharc emlékére emelt honvédszobrot a csehek bevonulásuk után ledöntötték és az összedőlt szobrot sok utánjárásra a múzeumban helyezték el. A szabadságharc leveretése után, az azt követő elnyomatás a történelmében és már egész szellemében magyar várost nem tudta újra német jellegű várossá tenni. A premontrei iskolában megszüntetik a magyar tanítást, helyébe német oktatást rendel a Bach-rendszer. A nemzeti megújulással magasba lendült irodalom veszi át a fegyverek szerepét és biztosítja a nemzeti szellem fennmaradását, sőt fejlődését is. A Cobb, Caraffa idejében halálraítélt és Kazinczy kufsteini fogságával büntetett újjászülető magyar géniusz tovább szenved Haynau vérengzései után is. Kassán tartják fogva a Fekete Sas vendégfogadóban Tompa Mihályt az 1852—1853-as években 14 hétig a „Gólyához" c. allegorikus költeménye miatt. Alkotó magyar erő indítja útnak Kassára 1860 július 5-én az első személyvonatot és a város lelkesedése üdvözli a „vaspályáudvarba" berobogó „Kassa" nevű gőzöst. 1872-ben a négy Klimkovics-testvér magángyűjteményét átengedi a Múzeum Egyletnek. Ez a négy magángyűjtemény alkotja az alapuló kassai múzeum törzsanyagát, melyhez Bubics Zsigmond járul gazdag történelmi anyaggal. Az első gyűjtemény az ősrégi „Arany Csillag" szállóban nyert elhelyezést. A felszaporodott gyűjteménynek építették az ország művészeti emlékekben és kincsekben leggazdagabb múzeumát, a felsőmagyarországi Rákóczi-Múzeum-ot. Két országos esemény színhelye volt az új helyiség: itt rendezték meg a 48-as ereklyekiállítást és az országos Rákóczi-kiállítást. A királyával megbékélt nemzet a század végén boldogan ünnepli ezeréves történelmét. A milléniumi ünnepségek után tíz évvel a szabad élet és szabad szabad nemzeti gondolat megvalósulásának boldog idején a nemzet szeretete Rodostó felé fordul. A szabad nemzet nem felejtheti el a nemzeti szabadság száműzött harcosát és 1906 október 29-én a Nagyságos Fejedelem a király és az egész ország hódolata közben ismét bevonul Kassára, hogy a Szent Erzsébet Székesegyház történelmi falai között őrködjön — most már örökre — szeretett nemzete felett. Mellette alussza örök álmát édesanyja, Zrinyi Ilona, egyik fia, József, hűséges katonája, Bercsényi Miklós és Bercsényi második felesége: Csáky Krisztina, Sibrik Miklós, a Fejedelem udvarmestere és az ármégenerális, Eszterházy Antal. A világháború kitöréséig Kassa fokozatosan fejlődött és ezt a fejlődést törte derékbe a világháború és az azt követő összeomlás. 1918 december 20-án a cseh légionárusok az antant erőszakos fellépésének védelme alatt bevonulnak Kassára. A cseh uralmat rövid időre a vörös csapatok előretörése megszakítja és Kassa néhány hétre Kun Béláék uralma alá kerül. Kassa népe nem tudván, hogy a vörös csapatok nem jelentenek egyet a felszabadító magyar, honvédséggel, nemzetiszínű zászlódíszben fogadja a vöröskatonákat és a nyomukban jövő terrorcsapatokat. A kiábrándulás keserű. A vörös uralom nem tartott sokáig Kassán. A cseh megszálló csapatok antant segítséggel ismét visszajönnek és Kassa népe megkezdi húszesztendős kisebbségi életét. A cseh megszállással teremtett új helyzet váratlanul érte Kassa polgárságát. Hónapok teltek el, amíg magához tért és igyekezett beleilleszkedni a reákényszerített keretekbe. Az első meglepetés akkor érte, amikor rádöbbent, hogy sorai megfogyatkoztak; sokan repatriáltak a csonka országba, elsősorban az értelmiségi rétegből. Amikor a magyarság mozogni kezdett, elsősorban vezetők után kellett néznie. Ekkor egyre határozottabban emelkedik ki egy filigrán, törékenytestű ember arca, Fischer-Colbrie Ágoston, kassai püspöké. Ez a gyengetestű, de erőslelkű férfiú maga köré gyűjti a város ottmaradt vezető magyar egyéniségeit s az ő irányításával indul meg a kassai magyarság első szervezkedése. Mivel Csehszlovákia politikai demokráciát hirdetett, a magyarságnak is politikai síkon kellett először felvennie a küzdelmet. Éppen ezért az első teendő egy magyar politikai pártkeret megteremtése volt. Fischer-Colbrie látta, hogy a magyarság sorait osztályalapon igyekeznek megbontani és ezért a keresztény szociálizmus eszméinek elmélyítését tartotta szükségesnek. Az Ő szellemének hatása alatt alakult meg Kassán az „Országos Keresztény Szocialista Párt", amely a pozsonyi hasonló szervezkedéssel karöltve a felvidéki magyarságnak hosszú időn keresztül egyik legjelentősebb politikai szervezete volt. A felvidéki magyar kultúrélet megszervezésében is vezető szerepet vállalt Kassa magyarsága. A háború előtt alapított Kazinczy Társaságot új életre keltik, a Társaság feladatául tűzi ki a felvidéki magyar írók és a magyar könyvkiadás megszervezését. Abból az elgondolásból indulnak ki, hogy a magyar betű a nemzeti érzésnek leghatalmasabb fenntartója. A húszas évek elején kezdik meg a könyvkiadást. Mindenekelőtt az olvasóközönség megszervezését tartják szükségesnek és megteremtik a „Könyvbarátok Országos Szervezeté"-t, később a Kazinczy Lap és Könyvkiadó Szövetkezet-et, mely sok értékes írás kiadásával gazdagította az egyetemes magyar irodalmat is. A Kazinczy Társaság országos jelentőségű munkája mellett helyi viszonylatban előadások rendezésével nagy szerepet játszott a „Keresztény Társadalmi Kör, a „Polgári Társaskör" és a „Katolikus Olvasókör", a „Katolikus Legényegylet", az „Iparoskör". A magyar kultúrélet megszervezésének első időszakában Kassa városának két értékes napilapja van. Az egyik a Fischer-Colbrie szellemi vezetése alatt álló „Esti Újság", a másik pedig a liberális szellemű „Kassai Napló". A harmadik napilap, a „Kassai Újság", csak szenzációéhséget elégít ki. A két előbbi hamar megszűnt és így csak a nem éppen dicséretes munkát végző „Kassai Újság" maradt meg. Ekkor azonban a felvidéki magyarságnak nagy és magas színvonalú napilapja, a „Prágai Magyar Hirlap" pótolta a megfelelő helyi lap hiányait. Lelkes kultúrmunkások művészeti síkon is igyekeztek Kassa magyarságának kultúrigényeit is kielégíteni. A helyi magyar színtársulat a cseh kultúrpolitika tervszerű háttérbeszorító taktikája ellenére — volt idő, amikor csak a nyári hónapokban engedték át a magyar társulatnak a színházat —- mindvégig hősiesen igyekezett eleget tenni missziójának. S ha a hivatásos színészek nem játszhattak, műkedvelő előadások rendezésével tartották ébren a magyar közönségben a színművészet iránti érdeklődést. Az elmúlt húsz esztendőben három nagy országos ünnepség zajlott le Kassán. 1923-ban a Petőficentennárium ünnepségei; 1925-ben a Jókai-ünnepségek; 1935-ben a Nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc emlékének országraszóló kegyeletes ünnepe. A megszállás alatt sorsát férfiasan viselő magyarság hivatástudattal teli lélekkel áldoz a toll és kard megdicsőült harcosainak. A magyarság vezetői tudták, hogy a mult tisztelete és nemzeti nagyjainak emlékének termékeny mag lehet a magyarság lelkében, Kassa városa ezzel a gondolattal hinti el a mult tanulságait a magyarság fogékony lelkében. A kisebbségi sorsban találunk Kassán több kitűnő magyar festőművészt is. Sajnos, sokszor igen nagy nélkülözések közepette kell dolgozniok. Halász-Hradil Elemér, Csorndák Lajos, Jaszus Antal, a fiatal Jakoby Gyula, Kieselbach Géza, az őstehetség Oravecz Imre és még sok más művészt említhetnék. A Kazinczy Társaság 1938-ban ezeknek a kassai művészeknek alkotásaiból reprezentatív kiállítást rendezett meg, melyre Budapest is felfigyelt. Két évtized küzdelmei után, amelyből Kassa város polgársága férfiasan kivette részét, 1938 őszén csillant lel a kassai magyarok előtt a felszabadulás reménye. Münchentől november hó 10-ig nehéz napok következtek el. Az utolsó napjait élő cseh impériumnak azonban minden brutalitása ellenére sem sikerült elnyomnia a felszabadulás vágyától fűtött magyar lelkesedést. Kis iskolás gyermekek és sokan aggastyánok, katonák és rendőrök szuronyai és gumibotjai között is áhítatos lélekkel imádkozták a magyar imádságot. November 2-ától 10-ig Kassa magyarjai elégtétellátták, hogyan döcögnek észak felé a húszesztendő alatt bevándorolt „urak" társzekerei. Nehéz és megpróbáltatásokkal teli napok voltak ezek, míg eljött a november 11-ike, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, fehér lován csapatai élén ujjongó tízezrek tömegei között vonult be a piros-fehér-zöld színű zászlódíszben úszó Kassa városába. A felszabadult Kassa nem nyerte ugyan vissza régi gazdasági jelentőségét, hiszen egyelőre határmenti város. A gondos kormánypolitika és a város vezetősége azonban az idegenforgalom fokozásával, intézmények idehelyezésével és más módon igyekeznek előmozdítani, hogy Kassa ismét elfoglalja méltó helyét, és a kassai lélek a maga nagyszerű tulajdonságaival alkotólag kapcsolódjék be a magyar életbe.