Kamocsa

A község a Kisalföldön, a Vág bal partján, az Alsó-Vágmente kistájon fekszik, Gútától 6 km-re északra, Érsekújvártól 13 km-re nyugatra. Itt torkollik a Vágba az Érsekújvártól idáig vezető Nyitra-csatorna. Keresztülhalad rajta a Gútát Érsekújvárral összekötő 573-as főút, melyről itt ágazik le a Szímő (5,5 km) felé vezető mellékút. Nyugatról Ifjúságfalva és Gúta Vágszögi katasztere, északról Szímő, északkeletről Andód, keletről Érsekújvár, délről pedig Gúta határolja. Nyugati határának egy részét a Vág folyó, keleti határát a Martosi-csatorna, déli határának egy részét az 573-as út alkotja. Keleti határa egyben Komárom és Nyitra megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Komáromi járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és a Komáromi járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. 1954-ben határának Vágon túli részét (2,16 km², a községterület 13,8 %-a) az újonnan alakult Ifjúságfalvához csatolták, ezzel területe 15,64 km²-ről 13,48 km²-ra csökkent).

Népesség

1910-ben 1760, 1921-ben 1801, 1939-ben pedig 1678, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és református vallású lakosa volt. 1948-ban magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. Lakosságszáma 1921-ben érte el a maximumot, 1991-ig lakosságának csaknem felét elveszítette (44,9 %-os csökkenés, 1801-ről 993 főre). Az 1991-2011 közötti két évtizedre további népességcsökkenés (7,6 %, 993-ról 918 főre) és a szlovák nemzetiségűek arányának megduplázódása (8,7 %-ról 17,2 %-ra) jellemző. A lakosság többsége (54,8 %, 1921-ben még 91,2 %) református vallású, a római katolikusok aránya 23,5 %-ra nőtt.

Történelem

Első ismert birtokosai a középkor végén a Csúzyak, a 16. században már több birtokosa ismeretes, úgy mint a Dávay, Szentmihályi, Szentpétery, Felpéczy és Kapocsy családok. A török kor háborúi idején valószínűleg elpusztult, mert a 17. században csak pusztaként említik, Kisrécs néven. Az újkorban az itt régen birtokban levő Csúzy család mellett a Hunyady, Amade, valamint további közbirtokos családok rendelkeztek itt földekkel. A község lakói mezőgazdaságból és kézművességből éltek. Hatalmas tűzvész pusztított 1856-ban, a házak nagy része tönkrement, odavesztek az egyházi épületek, és a templom is leégett, harangjai leszakadtak. Ez a régi templom a korábban elpusztult, Sövény nevű falu helyén áll. 1903-ban az árvízzel kellett megküzdeniük az itt élőknek. A falu híres volt zöldség- (hagyma, répa, káposzta) és dinnyetermesztéséről. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta a falut, 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia birtokolta. A lakosságcsere után 48, Magyarországról áttelepült szlovák családot költöztettek ide a kitelepített magyarok helyére. A szocializmus éveiben nagy teret nyert a zöldségtermesztés. 1952-ben ismét az árvíz okozott károkat. 1993 óta Szlovákia része. Magyar alapiskoláját 2002-ben szüntették meg.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. A falu melletti kemping a Klikkfest és a Felvidéki Magyar Sziget, valamint más fesztiválok rendszeres helyszíne. Református temploma 1787-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KANOCZA. Magyar falu Komárom Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, többen reformátusok, fekszik Érsek Újvárhoz más fél mértföldnyire, Szemőnek filiája, nádgya elég van, legelője, gyűmöltsös kertyei jók, számos kaposztás földgyei is vagynak, határját töltésekkel is szokták óltalmazni.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kamocsa magyar falu, Komárom vmegyében, fekszik lapályos sikságon a Vágh bal partján, Guttához éjszakra fél, Érsekujvártól nyugotra 2 mfldnyire. Mi a helység határát illeti, tagosztály, vagy más hiteles felmérés még itt nem levén, ezt holdakban megmondani nem lehet egyébkint, hanem hogy Kamocsa határa 38 és 1/2 régi telket tesz, mellyből urbéri föld 31 és 1/2 telek, a curialistáké pedig 7 telek. Földesuri majorság nincs. A fenemlitett határnak ismét 1/4 része szántóföld, 1/4-de legelő, 2/4-de pedig kaszálló. Szőleje nincs, több lapályos völgyeit fűzfákkal ülteti be, mellyekből minden harmadik, vagy negyedik évi áglemetélés által tüzifát elegendőt szerez. A föld minősége agyagos homok, s ezért leginkább gyökeres és kerti növények termesztetnek, minthogy a föld arra legalkalmasabb, s kevés is lévén, gazdasági szempontból legjövedelmezőbb. Termesztetik pedig különösen veres hagyma, sárga répa, petrezselyem, káposzta, dinnye s a t. Az állattenyésztés, valamint a mezei gazdálkodás is meglehetősen díszlik, hanem a Vágh folyók gyakori kiöntései miatt sokat szenved. Népessége 1340 lélek, kik közül reformált vallásu 1203, r. kath. 1, zsidó 56. Nemes 274, polgár 1010, zsidó 56. A nyelv egyedül magyar. Telkes jobbágy van 206, zsellér 7, lakó 6, kereskedő zsidó 11. Reformatusok anyaegyházán s iskoláján kivül emlitést érdemel még itt egy olajütő, mellyen keserves izzadással emberi erő tesz szert valamelly kis olajra. Jelenleg földesuraságok: gr. Hunyady József, ki szinte felét birja a helységnek; Balogh Ferencz, Halasy Eduárd, Lieszkovszky, Ghyczy, Petrics, Rozsos curialis nemes családok; Pethes, Kosa, Pollák.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kamocsa, vágmenti magyar nagyközség, 404 házzal és 1918, nagyobbára ref. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Érsekújvár. Első okleveles említése 1468-ban merül fel, és ekkor a Csúzyak az urai. 1540-ben már több birtokosa ismeretes, mert ebben az évben Csúzy János, a Dévayak, a Szentmihályiak és Szentpéteryek új adományt nyernek e birtokra, melyben ez időtájt Felpéczy Ferencznek és Kapocsy Imrének is részük volt. 1658-ban, nem tudjuk mi okból, nyitramegyei pusztaként szerepel és Kisrécse a neve. 1705-ben Rétey György kurucz ezredes táborozott Kamocsán. 1756-ban Ocskay Mihály cseréli el itteni birtokát, miután már előbb Csúzy László adta el a maga részét, és hasonlóan cselekedett 1760-ban Ordódy Antal is. Később a gróf Hunyady, gróf Amade, a Balogh, Csúzy, Rozsos, Tajnay, Kollár, Naszvady, Végh, Pyber, Halassy, Lieszkovszky, Ghyczy és Petrics családok voltak a birtokosai. A török világban elpusztult és úgylátszik, ennek következtében szerepel egy ideig nyitramegyei pusztaként. A Rákóczi-féle szabadságharcz idejéből a következő feljegyzést találjuk az itteni egyházi jegyzőkönyvekben: »A sok háborúkban vették ugyan némely pápisták ide be ideig való szállásra magukat, mint bátorságosabb helyre, de lecsendesedvén az háború, kiki régi helyére visszament.« 1856-ban oly veszedelmes tűz pusztított a községben, hogy a falu nagy része, az egyházi épületekkel és templommal együtt, leégett és a harangok a toronyból lehullottak. Ez a templom a hajdani Sövény nevű elpusztult helység helyén állott. 1787-ig csak kezdetleges alkotású, fából készült temploma volt és csak az említett évben építették a mostani kőtemplomot. Ide tartoznak a Pethes, Rácz és Szabó tanyák.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kamocsa. Évszázadokig egyházi birtok. 1663-ban lakossága a pestisjárvány áldozatául esik. A község területe 2718 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1678.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Kamocsa nk. érsekújvári járás. A község múltja a reformáció korára nyúlik vissza, amikor halászok telepedtek le a Vág partján elterülő sás mentén. Már 1468-ban említik. Ref. temploma 1790-ben épült. Az egyke következtében a lakosság fogyóban. 1658-ban Kisrécsének nevezik. A török alatt elpusztult. Területe: 2.718 k. h. Lakosság: 1.678. Ebből m.: I.675, szl.: 2. Magy. beszél: 1.677. Vallásszerint: r. k. 122, ref. 1521, izr. 31. Fb. I. 12, II. 134, III. 271. Községi bíró: Halász Dezső. Ref. népiskola. Fogyasztási és Hitelszövetkezet. A község 1938. nov. 8-án szabadult fel. Különleges terménye a foghagyma. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Érsekújvár, jb. közj. Komárom, csö. Szimő. Vá. Guta, posta és távbeszélő helyben.