Kálosa

A község a Vályi-völgy déli részén, a Vályi-patak mentén, a Vályi-dombság lábánál fekszik, Tornaljától 12 km-re keletre, Gömörfügétől 4 km-re északnyugatra, Felsőválytól 6 km-re délkeletre. A Vályi-völgyön végighaladó, Gömörfügét Felsővállyal összekötő úton közelíthető meg. Településrészei, Alsóvály és Felsővály egymástól 1,5 km-re fekszenek. Területe 177-275 méteres magasságban fekő, a Vályi- és a Baracai-patak völgyének egy részét magába foglaló, mintegy negyedrészben erdővel borított terület. Déli részét (Técskapusztánál) érinti a 16-os országos főútvonal. Nyugatról Gömörmihályfalva, Rakottyás és Dúlháza, délkeletről Baraca és Gömörfüge, keletről Zsór és Otrokócs községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1964-ben alakult Alsókálosa és Felsőkálosa egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartoztak. Területük (Alsókálosa - 12,60 km², Felsőkálosa - 2,52 km²) nem változott az elmúlt száz év során, mára egyetlen kataszteri területet alkotnak.

Népesség

Alsó- és Felsőkálosának 1910-ben 589, 1921-ben 627, 1938-ban 798, csaknem kizárólag magyar nemzetségű lakosuk volt. 1945 után magyar lakosságuk egy részét kitelepítették és szlovák telepesek érkeztek ide. 1961-ben Alsókálosa lakosságának (612 fő) 77,8 %-a, Felsőkálosának (128 fő) 68 %-a volt magyar nemzetiségű. 1991-2011 között népessége egynegyedével nőtt (584 főről 735-re), ugyanakkor a magyar nemzetiségűek aránya 80,8 %-ról 65,9 %-ra csökkent (a magyar anyanyelvűek aránya 80,0 %). 2011-ben a lakosság 14 %-a volt szlovák, 13,2 %-a roma nemzetiségű, a lakosság kétharmada (67,3 %) a roma etnikumhoz tartozott. 1921-ben Alsókálosát felerészben római katolikusok (50,0 %) és reformátusok lakták (46,9 %), Felsőkálosa túlnyomórészt (80,9 %) református lakosságú volt. 2011-ben Kálosa lakosságának 70,6 %-a római katolikus, 14,6 %-a pedig református vallású volt. 2011-ben az összlakosság 84,8 %-a (623 fő) élt Alsókálosa, 15,2 %-a (112 fő) pedig Felsőkálosa településrészen.

Történelem

A település valószínűleg a 11. század második felében jött létre, 1247-ben IV. Béla, mint a tatárjárás után lakatlanná vált várföldet a vályi jobbágyoknak adományozta. A Vályi-nemzetség (melynek Korláth-ága a középkorban itt építette fel nemesi lakóhelyét) jobbágyokkal telepítette be. Alsó- és Felsőkálosa a 14. század második felében vált külön, elsőként az 1427-es adóösszeírásban szerepelnek külön községként. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt kápolnáját 1375-ben említik először. Lakossága a kezdetektől magyar, kis- és középnemes birtokosai mindig a faluban éltek, az úrbéres szolgáltatásokat a hagyományok szabták meg, így a parasztságra kisebb terhek nehezedtek, mint a nagybirtokon. Nemessége és lakossága a 16. században református hitre tért. 1682-ben az átvonuló lengyel hadak felgyújtották, lakossága elmeneküt. 1740-ben a pestis 9 áldozatot szedett a faluban, 1773-ra ugyanakkor a családok száma 1551-hez képest megduplázódott. 1458-ban a Horváth és a Draveczky család, később a Draskóczy és a Hevessy család birtoka, a 20. század elején Hámos Lászlónénak és Hevessy Jánosnak volt itt nagyobb birtoka. 1828-ban Alsókálosának 53 háza és 453 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. Határába 1925-ben szlovák telepesek érkeztek. Felsőkálosa egy része a 16. század végén a Lórántfyak kezébe került és a rimaszécsi uradalomhoz tartozott. A falut az 1682-es lengyel támadás teljesen elpusztította (lakossága Miháylfalvára menekült), 1683-tól már puszta. 1720-ban kuriális falunak ismerik el, az 1740-es években régi jobbágyainak egy része visszatért, de a falu régi jelentősége nem állt helyre. 1773-ban 12 család lakta. 1828-ban 17 háza és 140 lakosa volt, aki mezőgazdasággal foglalkoztak. Kálosa határában két egykori falu (ma puszta) található: Téske és Dapsa. Téske (Tecskepuszta) a 12. század végén alakult ki, 1427-ben Thyske néven, Alsó és Felső melléknévvel, mint két község szerepel. Birtokosai közé tartozott az időben a Fügei család, nem sokkal ezután pedig a Kozma és a Csató család is. A török időkben pusztult el, 1567-ben már lakatlan. Dapsa a 12. század közepén létesült, nevét alapítójáról, a Dapsy- vagy Ravasz-család őséről kapta. 1427-ben mint a Ravasz család birtokát említik, 1567-ben lakatlan. 1920-ig mindkét község Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, 1938-45 között visszakerültek Magyarországhoz. 1945 után mindkét falu magyar lakosságák egy részét kitelepítették Magyarországra és észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek ide. Alsó- és Felsőkálosát 1964-ben egyesítették. Népessége a 21. század elejére nagyrészt kicserélődött és roma többségűvé vált.

Mai jelentősége

A településen magyar tannyelvű óvoda és általános iskola is működik. Református temploma 1889-ben neoklasszicista stílusban épült. A ma iskolának otthont adó egykori Hevessy-kúria a 19. század első felében épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KALOSA. Alsó, Felső Kalosa. Két magyar faluk Gömör Várm. földes Urai Dráskóczy, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszenek Gömörhöz 3/4 mértföldnyire, földgyeik jó gabonát termők, piatzozások két, ’s három mértföldnyire, legelőjök van elég, ’s mind a’ két féle fájok is, malmok a’ szomszédságokban.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kálosa (Alsó-), magyar falu, Gömör vmegyében, a Dapsi puszta és Mihályfalva helység szomszédságában a Vály völgyén fekszik. Ékesíti ezen helységet Draskóczi Sámuel ur kastélya s nagy kiterjedésü kerte, ugy a Hevessi uraknak uri lakhelyük, ezek, s ugy a reformatusok temploma dombon van épülve. Számlál ezen helység 480 lelket, kik közül 460 reform., 5 r. kath., 15 evang., s mindnyájan magyar ajkuak. Van az egész helységben 13 4/8 urbéri, 12 3/8 allodialis házhely, 10 urbéri s 6 majorsági zsellér. Könnyü munkáju szántóföldje dombokból áll, mind a mellett buzát, gabonát s egyebeket igen jól megterem, rétje elegendő szénát ád s jót, ha a Vály völgyéről a helység rétjén lefolyó patak el nem önti. Az egész helységet Draskóczi és Hevessiek birják. Ut. p. Tornalja. Kálosa (Felső-), magyar falu, Gömör vmegyében, felülről Mihályfalvával, alulról Alsó-Kálosával határos, völgyben fekszik. A lakosok száma 108-ra megy, mindnyájan magyarok s reformatusok. Van benne 5 urbéri és 4 6/8 majorsági telek, 2 zsellér, legelő 82 holdat tesz, az egész helység tagositott. Szántófölde, mind a mellett hogy hegyes, könnyü munkáju, megterem mindent. F. u. Draskóczi Sámuel. Ut. p. Tornalja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Kálosa, Mihályi, Vály kis falvak elszegényedett nemes lakosainak fő jövedelemforrása a gyümölcstermesztés.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsókálosa, vágvölgyi magyar kisközség. Házainak száma 88, lakosaié, a kik túlnyomó számban ev. reformátusok, 444. E község 1427-ben mint a Korláth család birtoka szerepel. 1458-ban a Horváth és a Draveczky család, később a Draskóczy és a Hevessy család bírja. Most Hámos Lászlónénak és Hevessy Jánosnak van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek csinos úrilaka. Az előbbit a mult század elején Draskóczy Sámuel építtette, az utóbbit pedig Hevessy Péter. Az ev. ref. templom 1889-ben épült. Az egyház birtokában 1648-ból való érdekes úrasztali pohár van, melyet Ödönffi Vinnay Borbála adott az egyháznak. 1894-ben a falunak fele leégett. A községhez tartoznak Téski, Ablonczi, Dapsi és Lónyúzó puszták, melyek közül az első három hajdan külön-külön község volt. Téski puszta 1427-ben Thyske néven, Alsó és Felső melléknévvel, mint két község szerepel. Birtokosai közé tartozott az időben a Fügei család, nem sokkal ezután pedig a Kozma és a Csató család is. Abloncz pusztáról már 1427-ből szólnak az írott emlékek. 1525-ből Haboók nevű birtokosát ismerjük, kit a Kozma család követett. Dapsi puszta 1427-ben mint a Ravasz család birtoka van említve. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya. Felsőkálosa, a Vályvölgyén fekvő magyar kisközség, 28 házzal és 108 ev. ref. vallású lakossal. Legrégibb birtokosa, a Nádasdy család, 1477-ben merül fel. Később a Draskóczy családé lett. Templom nincs a községben. Ide tartozik Dapsi és Papharaszti puszta. A község postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Alsókálosa. Ez a község 1427-ben a Korláth-család tulajdonában van. Ugyanekkor a szomszédos Téski-puszta, mint Alsó- és Felső-Thyska község szerepel az oklevélben. A Fügei-család, majd a Kozma- és Csathó-családok kapták birtokul. 1427-ben Ablonc-pusztát is említi egy oklevél. Alsókálosát 1458-ban a Horváth- és Draveczky-család, később a Draskóczyak és Hevessyek bírják. A háború előtti években Hámos Lászlóné és Hevessy János voltak a földbirtokosok. Az ev. ref. templomot 1889-ben építették, értékes műkincse egy 1618-ból származó úrasztali serleg, mely ödönffy Vinnay Borbála ajándéka. 1894-ben a községben nagy tűzvész pusztított. A falu mellett lévő Dapsi-pusztát is egy 1427. évi oklevél említi, mint a Ravasz-család tulajdonában lévő birtokot. A község területe 2189 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 675. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Borbolyapuszta, Cigánynegyed, Csillingpuszta, Dapsipuszta, Téske. Felsőkálósa. A község nevével először egy 1477. évi oklevél foglalkozik. Ekkor a Nádasdy-család a birtokosa. Később a Draskóczyaké lett a birtok. A község területe 438 kat. hold, lélekszáma 123. Pusztája: Papharaszti.