Kalász

A község a Zoboralja kistájon, a Zsitva völgyétől nyugatra, a Babindáli-patak völgyében fekszik, a Nyitrát és Verebélyt összekötő 51-es főút közelében, Nyitrától 17 km-re délkeletre, Verebélytől 5,5 km-re északnyugatra. Mellékutak kötik össze Babindállal (2 km) és Nagyhinddel (4 km). Határában a 19. században még kiterjedt erdőségek voltak (Hegyek-erdő, Tilalmas), melyeknek mára csak szerény maradékai maradtak fent, határa nagyrészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék (150-230 méteres tszf. magasságban). Északnyugatról Babindál és Család, nyugatról Lapásgyarmat, délnyugatról Nemespann, délről és keletről Verebély, északkeletről pedig Kishind és Nagyhind községekkel határos. Verebéllyel közös határa egyben Nyitra és Bars megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Verebélyi járáshoz, majd annak megszüntetése után a Nyitrai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Verebélyi járás), ebben az időszakban nyugati és északnyugati határa egyben államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (12,23 km²) az elmúlt száz év során nem változott. 1976–1996 között hozzá tartozott Babindál.

Népesség

Kalász a zoboraljai magyar nyelvsziget része, az eredetileg túlnyomórészt magyarlakta község a 20. század második felében szlovák többségűvé vált. 1910-ben 807, 1921-ben 813, 1939-ben 1015, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 14,6 %, 1921-ben pedig 21,6 % volt. 2001-ben a magyar nemzetiségűek már relatív kisebbségbe kerültek (43,1 %), a 2001-2011 közötti évtizedben pedig az asszimiláció révén tovább csökkent arányszámuk és 2011-ben már csak a lakosság egyharmadát (33,9 %) alkották. A zoboraljai községek közül Kalász magyarsága fogy a leggyorsabban. Lakosságának túlnyomó többsége (89,3 %) római katolikus vallású.

Történelem

Korai időktől lakott település, első ismert neve Qualiz, 1154-ből, mikoris földesurai a Hontpázmány nemzetségbeliek voltak. II. András Kalazt 1232-ben a zólyomi váruradalomhoz csatolja, s 1290-ben már a Hontpázmány nemzetség birtoka - Welk fia Sándoré. Ekkori vámjövedelmét a Nyitra-Verebély közötti úton haladók illetékei adták. A 14. század második felében a Forgách család birtokába került. A 16. században a török hódotság idején felégették, később a töröknek fizet adót. Később a Paluska család szerezte meg a falut, majd a 18. században a Gerhard-, a Sembery- és a Gudics-család és Weisz József báró, a 19. században pedig a Baross-, illetve a Luka-családoknak vannak itt birtokaik. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához, 1938 és 1945 között pedig újra Magyarországhoz tartozott, ebben az időszakban határközség volt. A második világháború után többeket kitelepítettek a faluból Magyarországra. 1976–1996 között hozzá tartozott Babindál. Magyar iskolája 1984-ben megszűnt, ezután magyar lakosságának asszimilációja felgyorsult.

Mai jelentősége

A szőlőtermesztéséről híres községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Szűz Mária nevének szentelt római katolikus temploma 1828-ban épült klasszicista stílusban, falumúzeuma 1870-ben létesült. Az 1866-ban neogótikus stílusban épült Weisz-kastélyban ma szociális intézmény működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KALÁSZ. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Gímeshez nem meszsze, mellyhez földgye hasonlító, Verebélynek filiája, határja középszerű.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kalász, Nyitra m. vegyes tót-magyar falu, ut. p. Verebélyen felül a Zsitva mellett: 449 kath., 5 zsidó lak. F. u. többen.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kálaz, a nyitra-verebélyi országút mentén, Barsmegye határán, magas dombon fekvő magyar község 834 r. kath. vallású lakossal, kik közt 596 magyar, 38 német, 200 tót. Posta-, táviró- és vasúti állomása Verebély. E községről már 1232-ből van feljegyzés, amikor „Kaluz” volt a neve. Kath. temploma 1750-ben épült és kőfallal van körülvéve. Kegyura br. Weisz Pál, kinek itt szép kastélya, parkja és mintagazdasága van. A kastélyt a jelenlegi tulajdonos 1866-ban építtette. Belseje kiváló izléssel és kényelemmel van berendezve. Földszinti helyiségei arabs modorban vannak diszítve és a berendezés nemcsak stilszerű, hanem legnagyobbrészt antik, értékes arab és perzsa darabokból áll. Itt van elhelyezve a tulajdonos gazdag és értékes magángyüjteménye, mely körülbelül 1000 darabra rúg; ezek közt számos becses arabs, perzsa és egyiptomi antik edény, római régiség, értékes gemma- és scarabeus-gyüjtemény, régi aranydíszek, kő- és bronzkori tárgyak, érmek stb. Nagy műértékkel bír a különféle lakóhelyiségekben elhelyezett gazdag képgyüjtemény, mely mintegy 100 darabból áll, köztük számos festmény a XV. századból Rafael és Correggio iskolájából, Cranach Lukács és más mesterektől. Földesura báró Palusha volt. Jelenleg báró Weisz Pálon kívül még Szlávy Józsefnek és a Klobusiczky családnak van itt birtoka.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kalász. A Hunt-nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Első igazolt földesura a Hunt-nemzetségből származó Welk fia Sándor. (1290). Ezután hoszszú századokig homály fedi a község történetét. A XVIII. századból a Gerhard-, Sembery- és a Gudics-család, a XIX. században pedig a Baross-, majd a Luka-család ül a helység birtokában. A község külterületi lakott heiyei: Dicskevölgypuszla és Tóvölgypuszta. A község területe 2125 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1015.