Jelsőc

A község a Losonci-medence legnyugatibb részén, a Jelsőci-dombság déli oldalán, a Jelsőci-patak (Máskova-patak) mentén fekszik. Határa dombos, mintegy egyharmadrészt erdővel borított terület. Jelsőc zsákfalu, egyetlen közúton közelíthető meg Vilke (2,5 km) felől, Losonc felé erdőgazdasági út teremt összeköttetést. Délről Vilke, keletről Panyidaróc, északról Gács községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). A község területe (8,13 km²) 1949 után 30,5 %-al gyarapodott (6,23 km²-ről), amikor a korábban Gácshoz tartozó Jenkepusztát (Solisko) Jelsőchöz csatolták.

Népesség

Jelsőc a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 472, 1921-ben 420, 1938-ban pedig 490, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt (1930-ban a szlovákok aránya 6 % volt). A 20. század folyamán folyamatos népességvesztésen ment keresztül, 1910-38 között népességének 17,4 %-át, 1938-1991 között 45,6 %-át elveszítette, a század második felében szlovák többségűvé vált. A folyamat a rendszerváltás után megfordult, elsősorban a községben letelepült roma lakosság (2013-ban a lakosság 41,8 %-a) magasabb természetes szaporodása révén. 1991-2011 között 46,2 %-al nőtt a lakosságszám (212 főről 310-re), a magyar nemzetiségűek aránya 42,9 %-ról 10 %-ra csökkent, a szlovákoké ugyanakkor 54,7 %-ról 85,5 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége (79,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

1573-ban "Jelsewcz, Jelsoch" néven említik először, Somoskő várának uradalmához tartozott. Neve a szláv jelša (= égerfa) főnévből származik. A 17. századtól a gácsi uradalom része. 1548-ban a Losonczy család birtoka, utánuk 1598-ban Forgách Zsigmond szerezte meg. 1715-ben és 1720-ban 12 adózó családja volt, közülük 10 magyar és 2 német. 1784-ben 37 házában 316 lakos élt. 1828-ban 37 jobbágy és 16 zsellércsalád élt itt, 421 lakosa volt. 1831-ben és 1873-ban kolerajárvány pusztított. Római katolikus népiskoláját a 19. század elején alapították. A szalmatetős épület 1874-ben egy tűzvészben leégett, ezért újatt kellett építeni. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Magyarok Nagyasszonyának szentelt, 1907-ben szecessziós stílusban épült, ma romos állapotban van.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

JELSÓCZ. Elegyes falu Nógrád Várm. földes Ura G. Forgách Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Gácshoz 1 mértföldnyire, Vilykének filiája, határja jó, vagyonnyai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Jelsőcz, magyar falu, Nógrád vmegyében, keskeny völgyben, a bányavárosi országutban, cserés tölgyfás erdőktől körülvéve, ut. post. Losoncztól 1 órányira. Határa 1311 h., mellyből 70 hold belsőség, 647 hold szántó, 150 h. rét, 444 h. erdő. Ebből majorsági szántóföld 375 h., belsőség 6, erdő 444 hold. Földje dombos, agyagos, néhol kavicsos és vadvizes, legjobban termi a rozsot, zabot, burgonyát, veres lóherét; rétjei kétszer kaszálhatók. Népessége 65 házban 497 kath., 3 evang., kik fuvarozással sokat foglalkodnak. A vilkei urad. tartozik. Egész urb. telek 22.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jelsőcz. Az Ipoly közelében, a Jelsőcz patak mentén fekvő, magyar kisközség. Házainak száma 103, lakosaié 477, a kik mind róm. kath. vallásúak. Postája és távírója Vilke, vasúti állomása Ipolytarnócz. Már a középkorban fennállott. 1548-ban a Lossonczy család volt a földesura. 1698-ban Forgách Zsigmond birtokában találjuk s ettől kezdve szakadatlanul e család az ura. 1715-ben 12 tót; 1720-ban 10 magyar és egy német háztartást vettek itt fel az összeírásba. 1831-ben és 1873-ban a kolera itt is pusztított. A róm. kath. templom 1908-ban épült.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tőrincs, Vilke és Jelsőc magyar eredetű a Lexicon följegyzéseiben és tiszta magyar jellegüket megőrizték. Tőrincsen 1921-ben 95%, Vilkén 74%, Jelsőcön pedig 96% magyart találtak.. Ez az arány 1930-ig a következőképen változott meg: Tőrincsen 62%, Vilkén 62%, Jelsőcön pedig 90%. Tőrincsnél, mely közvetlenül az Ipoly partján fekszik, a volt csehszlovák magyar határhoz ér a nyelvhatár vonala, s ez a község szélső pontját jelzi a nagy összefüggő nyugati magyar nyelvtömeg keleti szélének. A szomszéd Vilke és Jelsőc községek már a középső nagy magyar etnikumnak szoros függvényei, amely a Kassa alatti Hernád-völgyben zárul be. (....) Jelsőc. Elsőnek 1548-ban jegyezték fel nevét s ez időben a Lossonczycsalád birtoka. A török kiűzetése után Forgách Zsigmond (1598) szerzi meg s attól kezdve egészen az összeomlásig a gróf Forgách-család birtokában is marad. Hozzátartozik: Jelenepuszta. A község területe 1082 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 390.