Jászómindszent

Jászómindszent a Kassai-hegyvidék nyugati hegycsoportjának déli lábánál, a Jászói-patak mentén, Jászó közvetlen északi szomszédságában fekszik, 363 méteres (határa 313-1126 méteres) tengerszint feletti magasságban, Szepsitől 12 km-re északra, Mecenzéftől 10 km-re keletre, Kassától pedig 33 km-re nyugatra. A belterület a patak mentén húzódó, észak-déli irányban mintegy 40 métert lejtő kettős főutcával párhuzamos további hat utcát foglal magába. A település arculata alapvetően falusias, a 20. századi területi expanzióval nem járt együtt városiasodás. Határának déli egyharmadán található valamennyi mezőgazdaságilag művelt terület és a község kiterjedt belterülete a hozzá keletről csatlakozó régi bányateleppel, Rúfuszbányával és az északkeletről csatlakozó, a Péter-völgy nyílásánál található Antimónka településrésszel, utóbbi ma elsősorban üdülőkörzet. Jászómindszentet Jászótól a Hársas-hegy (Lipovec, 364 m) választja el. Északi kétharmadát erdőkkel borított hegyvidék (Jászói-hegy – 776 m, Kobylia hora – 882 m, Harklov – 783 m, Hrb – 947 m, Biely kameň – 967 m) foglalja el. A község határa nyugaton a Szabó-völgyig (Zábavská dolina), északkeleten egészen az Ida-patak völgyéig terjed, legészakabbi és egyben legmagasabb pontját a Jászói-dombon (1129 m) találjuk Abaúj és Szepes határán, a Kassai-hegység gerincén. 2010-ben a község területének 70,7 %-át (1865 ha) erdő (tölgy, bükk, a magasabb területeken lucfenyő), 15,4 %-át (407 ha) szántó, 5,5 %-át (144 ha) rét és legelő, 4,1 %-át (107 ha) pedig beépített terület foglalta el. Jászómindszent a közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, csak a Jászóból (3 km) ide vezető 3359-es úton közelíthető meg. Délről és nyugatról Jászó, északnyugatról (rövid szakaszon) Gölnicbánya, északról Aranyida, keletről pedig Rudnok községekkel határos. Nyugati határát a Szabó-patak (Zábava), északi határát az Ida-patak legfelsőbb szakasza, a Reka-patak (Rieka) alkotja, északnyugati határa évszázadokon át megyehatárt alkotott Abaúj és Szepes vármegyék között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-vidéki járáshoz csatolták. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). Területe az elmúlt száz év során csak kis mértékben változott (1910 – 26,61 km², 1921 – 26,70 km², 2011 – 26,41 km²).

Népesség

A községnek 2011-ben 2760 lakosa volt, melynek 91,5 %-a volt szlovák és 0,4 %-a (11 fő) magyar nemzetiségű (0,6 %-a – 17 fő – magyar anyanyelvű). Jászómindszent a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő település, melynek a 18. század óta túlnyomórészt szlovák lakossága az 1890-es évektől kezdve erős magyarosodásnak indult: míg 1890-ben a lakosság 2,9 %-a, 1900-ban már 27,9 %-a, 1910-ben pedig 44,2 %-a vallotta magát magyar anyanyelvűnek és az államfordulat ellenére 1921-re tovább nőtt ez az arány (ekkor a lakosság 60,0 %-a vallotta magát magyarnak és 35,0 %-a szlováknak). 1930-ra 94,4 %-os csehszlovák többség mellett alig 1,8 %-ra esett vissza a magyarok aránya, az 1941-es magyar népszámlálás viszont ismét 70,8 %-os magyar többséget mutatott ki. 1945 után ez a kettős identitás megszűnt, azóta a község színszlováknak tekinthető. Jászómindszent népessége a 20. század első felében még jelentős ingadozásokat mutatott (a bányászat konjunktúráját követve): 1880-1900 között a bányászat fellendülésével 13,2 százalékkal nőtt a lakosság száma (1294 főről 1465 főre), 1900-1910 között azonban az 1880-as szint alá esett vissza (1263 fő). Az 1921-1941 közötti két évtizedre a folyamatos növekedés jellemző, ekkor egynegyedével nőtt a község népessége, 1941-1970 között pedig további másfélszeresére (1722 főről 2675 főre). 1970 óta a lakosság száma rendkívüli stabilitást mutat, 1980-2017 között 2740-2790 fő között ingadozott, 2017-ben 2740-en lakták a községet. 1921-ben csaknem a teljes lakosság római katolikus vallású volt (96,8 %), 25 fős (2,0 %) izraelita közösség mellett, 2011-ben a római katolikusok a népesség 78,6 %-át alkották, a felekezeten kívüliek aránya 6,5 %, a vallási hovatartozásukról nem nyilatkozóké pedig 10,6 % volt. 2011-ben a község népsűrűsége (105 fő/ km²) egyharmadával meghaladta a járási átlagot. Ugyanekkor Rúfuszbányán élt a népesség 0,6 százaléka (17 fő).

Történelem

A mai Jászómindszenttől északkeletre, az Olsva-patak mentén fekvő egykori Olsvány falu első írásos említése 1255-ből származik, ekkor „Olchuan” alakban említik. Bár a 14. század elejére ez a település elpusztult, egyes kutatók Jászómindszent elődjének tekintik. A tornai várbirtokhoz tartozó bányásztelepülés 1383-ban tűnik fel először Mindszent („Mendzenth”) néven, nevét a Mindenszentek tiszteletére szentelt plébániatemplomáról kapta. Valószínűleg a 14. század közepe táján keletkezett. 1408-tól a Perényi család birtoka volt. A szláv Poproč („páfrány”) név 1408-ban „Pothproch” alakban szerepel először írásos forrásokban. 1427-ben a falunak 20 portája volt, ekkor már a jászói premontrei apátság birtoka volt és az is maradt egészen a 19. századig (innen ered előneve is, a falu 1630-ban szerepel először „Jászó Mindszent” néven). Vasércbányászata a középkorig nyúlik vissza, ekkor a jászói prépostság is támogatta a bányászat fejlesztését. Plébániája 1506-ban már létezett. A 16. század közepén a falu elnéptelenedett, 1564-ben csak 6 portája volt, de a 16. század végén végbement új betelepülés révén 1596-ban már 58 család élt itt (közülük 25 volt szláv és 21 magyar). A 17. század végén 22 jobbágy és 19 zsellérportából áll a település. Lakosságának nagy része elpusztult az 1709-10-es pestisjárványban, 1715-ben alig 8, 1720-ban pedig 13 lakott portája volt. A járvány után katolikus szlovákokkal telepítették újra. A község pecsétje 1783-ból ismert. 1828-ban 153 háza és 1147 lakosa volt. Ekkoriban vas- és rézbányászata egyaránt jelentős volt, a rezet Aranyida, a vasat Jászó (Pocskaj, a mai Ferenctelep) hutáiba szállították. Lakói a bányászat mellett faszénégetésel és fuvarozással foglalkoztak. A 19. század végétől kezdve antimonbányászata is számottevő volt. A 20. század elején Jászómindszent lakosságának mintegy harmada már bányász volt. A bányászat felfutásával párhuzamosan gyorsan nőtt a lakosság száma, míg 1880-ban 1294, 1890-ben 1302, 1900-ban már 1465 lakosa volt a községnek. Ezt a folyamatot a közeli Lúciabánya megnyitása törte meg egy időre, a századforduló után számos jászómindszenti költözött át Felsőmecenzéfre, illetve az amerikai kivándorlás is apasztotta a lakosság számát, mely 1910-re 1263-ra esett vissza. Az első világháborúban 25 jászómindszenti vesztette életét. 1920-ig a község Abaúj-Torna vármegye Szepsi székhelyű Csereháti járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. A két világháború között a magas munkanélküliség sújtotta a község lakosait, 1935-ben 279 munkanélküli volt a faluban. 1938. novemberében nemzetiségi alapon az első bécsi döntés ugyan Csehszlovákiához csatolta, de mivel észak (Gölnicbánya) felé semmilyen közlekedési kapcsolata nem volt, így 1939. márciusában kicserélték Cseklésszel és 1945. januárjáig újra Magyarországhoz csatolták. 1938-ban 274 háza és 1628 lakosa volt. A községbe 1945. január 21-én vonult be a szovjet hadsereg, ezután visszakerült Csehszlovákiához. 1947-ben bevezették a villamos áramot, 1951-ben pedig megalakult a mezőgazdasági szövetkezet. A község fénykora és belterületének expanziója a második világháború végétől az 1960-as évekig terjedő időszakra esik; csupán 1945-48 között 150 új lakás épült, összességében a belterület kiterjedése mintegy háromszorosára nőtt. Ekkor a vasérc- és antimonbányászatot intenzíven fejlesztették, új tárnákat nyitottak, az 1950-es években még drótkötélpálya („sodronyka”) kötötte össze Rúfusz- és Lúciabányát. Egymás után mérték ki az új telkeket a termelésből kivont szántók és legelők helyén, így alakult ki a mai településszerkezet. 1970-re a házak száma a harminc évvel korábbinak több mint a kétszeresére, 591-re, 2001-re pedig 747-re nőtt. 1964-ben megszűnt az antimonbányászat a Péter-völgyben, majd 1966-ban leállt a vasércbányászat a Fortuna-bányában, az 1970-es években pedig a Rúfusz-bányában is, ezzel a község fejlődése is megakadt. 1970-ben 2675, 1980-ban 2753, 1991-ben 2790, 2001-ben pedig 2784 lakosa volt. 1994-ben fogadták el a község címerét és zászlaját, előbbi alapját Jászómindszent 18. századi pecsétjének rajza képezi. Az 1970-es évek óta a bányászat megszűnte jelentősen átalakította a táj arculatát, korábbi bányatelepek (Fortuna-bánya, Ágnes-bánya, Anna-bánya) tűntek el, az erdőterületek aránya pedig megnőtt, korábban szántóként vagy legelőként használt területek is visszaerdősödtek.

Mai jelentősége

Jászómindszent egykor számottevő antimonbányászata 1964-ben megszűnt, ma egy fűrésztelep működik itt. A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült 1518-ban, 1766-ban barokk-klasszicista stíliusban újjáépítették. Néprajzi-helytörténeti kiállítása 1994-ben nyílt meg.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MINTSZENT. Két falu Abaúj Várm. egyiknek földes Ura a’ Jászói Prépostság, a’ másiknak pedig Nováki, és több Urak, lakosai többfélék, fekszik egyik a’ Kassai, a’ másik a Csereháti járásban, legelőjök szoross, épűletre való fájok nints, más jó tulajdonságaik középszerűek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Mindszent (Jászó), Podproch, tót falu, Abauj vmegyében, Jászóhoz északra 1 órányira: 1136 kath. lak. Paroch. templom. Réz- és vas-bányák. Szép fenyves erdő. F. u. a jászói prépost. Ut. p. Meczenzéf.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Alsó-Meczenzéftől kelet felé meg kell említenünk Jászó-Mindszent községet, melynek vas-, antimon- és czinóberbányái vannak, és Rudnok községet, melynek fürdőjét messze földről látogatják.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jászó-Mindszent, 187 házzal, 1302 tót lakossal. Postája és távirója: Jászó. Róm. kath. temploma, melyben szép, régi csúcsíves oltár van, 1518-ban épült. A községnek vas-, antimon- és czinóber-bányái vannak.

Magyar Katolikus Lexikon

Jászómindszent, v. Abaúj-Torna vm. (Poproc, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. jászói esp. ker-ében. - 1506: már létezett. Tp-át 1518: Mindenszentek tit-ra sztelték, a mait 1766: építették. Kegyura 1880: a jászói prép. Anyanyelve szl., m. - x Plébánosai: 1780: Mallyó József, 1818: Hamrák Pál, 1831: Pauer Ferenc, 1848: Kohaut-Klabauszky Vince, 1865: Miskovics Anasztáz, 1867: Machay András, 1873: Kocsiss, Gyula, 1884: Bohinszky Tivadar, 1895: Jakabovich Teleszfor OFM, 1896: Vavrek Rikárd - Lakói 1910: 1232 r.k., 1 g.k., 30 izr., össz. 1263; 1940: 1676 r.k., 13 g.k., 6 ev., 2 ref., 30 izr., össz. 1722. ** JKJN 1902:278. Gerecze II:72. - Schem. Ros. 1913:80.

Helységnévtár

Mindszent (Jászó-) (Propots), RK. 1275 Rozsnyó, gk. 1 Szeszta, izr. 18 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jászómindszent. A községhez tartozó külterületi lakott hely: Rufusbánya. A község területe 4629 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1628.