Jászfalu

Jászfalu Érsekújvártól 20 km-re keletre, Komáromtól 35 km-re északkeletre, a Garammenti-hátság nyugati részét alkotó dombsor nyugati oldalán, a Párizs-patak felső folyásánál fekszik. A faluközpont a Párizs-patak egyik mellékvizének völgyében, 158 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, főutcáját a patak két oldalán húzódó házak alkotják. Határának keleti része 284 méteres magasságig emelkedő dombvidék, kisebb erdőfoltokkal, területének túlnyomó része azonban mezőgazdaságilag művelt terület. A korábban mocsaras partú Párizs-patakot 1958-ban szabályozták, 1978-ban pedig Jászfalu közelében kis víztárolót (halastavat) is létesítettek. A község belterületéhez északról közvetlenül kapcsolódó (egy utcát alkotó) egykori Lucskópuszta bár Kolta kataszteréhez tartozik, de lakosságát Jászfaluhoz sorolják. Határának keleti részén külterületi lakott helyek Újszőlőtelep (Nové Vinohrady), Mogyoróspuszta (Liesková) és Batthyánypuszta (Podháj). A határában a 20. század elején még fennálló Üzbégpuszta és Kis Áldás-puszta mára eltűnt. Északról Komáromszemere és Kolta, délről Csúz, keletről pedig Nagyölved és Farnad községekkel határos. Keleti határa évszázadokon keresztül Komárom és Esztergom vármegyék történelmi határát alkotta (ma az Érsekújvári és a Lévai járásét). Áthalad rajta a Komáromot Koltával (4 km) összekötő főút, melyről itt ágazik el a Párizs völgyében Kürt (10 km) és az 509-es főút felé összeköttetést teremtő 1506-os mellékút. Szintén mellékút köti össze Komáromszemerével (4,5 km).

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1920-1938 között az Udvardi járással megegyező területű Ógyallai járáshoz. 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor azonban 8 másik, korábban Komárom megyéhez tartozó községgel együtt az újonnan létrehozott Nyitra és Pozsony egyesített vármegyéhez és az Érsekújvári járáshoz csatolták. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került és végig a (változó területű) Érsekújvári járás községe maradt. Területe (1910-1940-ben 19,95 km², 2011-ben 19,93 km²) csak minimális mértékben változott az elmúlt évszázad során, 1950 után határából 2 hektárt Koltához csatoltak.

Népesség

Jászfalu a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század első felében még vegyes szlovák-magyar lakosságú, mára csaknem teljesen szlovák nemzetiségűvé vált község (1991-ben a lakosság 2,7 %-a, 2011-ben 2,8 %-a volt magyar nemzetiségű). A 18. század első felében szlovákokkal újratelepített falu lakossága a 19. század második felétől rohamosan elmagyarosodott, míg 1880-ban a lakosság háromnegyede szlováknak, 1910-ben már a többség (76,9 %) magyarnak vallotta magát. A Csehszlovákiához csatolás utáni első népszámláláskor (1921) a statisztika ismét szlovák többséget (56,8 % szlovák, 39,3 % magyar) mutatott ki és ez (a szomszédos Koltával szemben) a Magyarországhoz csatolás után sem változott (1940-ben a lakosság 47,9 % volt szlovák, 45,3 %-a magyar nemzetiségű). 1945 után a kettős identitás megszűnésével Jászfalu teljesen szlovákká vált. 1880-ban 985, 1910-ben 1146, 1941-ben pedig már 1330 lakosa volt a községnek, tehát 60 év alatt lakossága csaknem 70 százalékkel, a 20. század második felében azonban a folyamat megfordult és a 1941-2011 között több mint negyedével csökkent a lakosságszám (1991-ben 1275, 2011-ben 1204 fő). 2001-2011 között stagnálás figyelhető meg. A lakosság túlnyomó többsége (1921-ben 96,1 %, 2011-ben 89 %) római katolikus vallású.

Történelem

A középkorban Tekeresnyék néven ismert (a Nyék törzs nevét őrző), a kezdetektől Komárom vármegyéhez tartozó faluba a tatárjárás után jászok telepedtek, innen ered mai neve. 1238-ban említik először írásban. 1434-ben "Tykeresnyek aliter Jaszafalu" alakban, majd 1436-ban "Jazfalu" néven szerepel. Hunyadi Mátyás egyik 1469-ben kiadott oklevele szerint más falvakkal együtt Kürthy Mátyás és Uriel birtokolta, még 1546-ban is népes faluként említik. 1550 körül lakosai protestáns hitre tértek. 1552 körül a török háborúk során elpusztult, ekkor csak 10 házát írták össze. 1576 (ekkor még 30 háza volt) után a sorozatos török rajtaütések során teljesen elnéptelenedett. A Rákóczi-szabadságharc idején is számos harci cselekmény zajlott a környéken. A mocsaras és járványoktól gyakran sújtott völgyet csak 1723 körül telepítették újra, Nyitra, Trencsén és Pozsony vármegyéből érkezett, katolikus vallású szlovákokkal. A 16. században a Csúzy-, Nyáry- és Szentmihályi-családoknak volt itt birtoka, a 17.-18. században az Amadé- és Hunyadi-családoknak, majd a 19. században többek között Batthyány-családnak. 1736-ban önálló plébániaként említik. 1787-ben 105 házában 779 lakos élt. 1828-ban 87 házát 710-en lakták, akik főként jobbágyok, majd később zsellérek voltak. Katolikus népiskolája a 19. század végén létesült. A gabonatermesztésen és állattenyésztésen kívül számottevő volt gyümölcs- és szőlőtermesztése, valamint a selyemhernyó-tenyésztés, a 20. század elejéig határában malom is működött a Párizs-patakon. Jászfalut 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-45 között újra Magyarországhoz. 1945. március 27-én szabadult fel a község heves harcok után és újra Csehszlovákia része lett, majd a földreform során a korábban nagybirtokokhoz tartozó határát felosztották.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. A jelenlegi Szent Lőrinc-templom a faluközpontban 1937-1938-ban épült. A temetőben található középkori eredetű, majd a 18. században barokk stílusban újjáépült kápolnája helyén ma az 1969-ben épült Szent-Mihály-kápolna áll. Határában 1991-ben 10–11. századi köznépi temető sírjait tárták fel.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

JÁSZFALU. Elegyes tót falu Komárom Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Perbetéhez, és Udvardhoz egy mértföldnyire, legelője elég, réttyei tsekélyesek, szőlei középszerű borokat teremnek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Jászfalu, tót helység, Komárom vmegyében, északról nagyobb, délről kisebb dombok teknőjében fekszik, Csúzhoz északra 1/2 mfdnyire. Itt jő össze az Esztergomból és Komáromból Verebélyre, onnan a bányavárosokra menő országút. Egész határa tesz 4764 4/8 holdat, mellyből 2906 h. urbériség, 652 h. majorság, 733 4/8 h. erdő, 156 h. szőlő. Földe hegyes ugyan, de jó fekete földe leginkább buzát és rozsot terem. Némelly tagositott birtokosok földeik szélén, dicséretesen igyekeznek megkezdeni a gyümölcstenyésztést. 773 kath., 5 ref., 57 zsidó lak. Kath. anyatemplommal. Házai alacsony szegények; utczája felette sáros, mellyet csaknem járhatlanná tesz egy azon keresztül folyó mocsáros ér; a falu szélén derék vendégfogadó áll. F. u. gr. Batthyány Károly, gr. Beckers Alfred, Csúzy, Halasy, Jármy, Petrics, Jáross, Rozsos, Kovács.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jászfalu, kisközség a Páris patak mellett, 178 házzal és 1077 róm. kath. vallású, nagyobbára tótajkú lakossal. Posta van a faluban, a távírója és a vasúti állomása pedig Perbete. E község alapítását a szájhagyomány a tatárjáráskor idemenekült jászoknak tulajdonítja. A török világban elpusztulván, tótokat telepítettek ide. 1552-ben 10 házát írták össze, 1576-ban már 30-at, de úgy látszik, hogy ez időtájt másodszor is elpusztult, mert 1669-ben még mindig a néptelen, puszta helyek között van említve. 1529-ben a Csúzy családbeliek osztozkodnak rajta. 1533-ban Bedegi Nyáry Ferenczet iktatják némely részeibe. 1537-ben özv. Abafy Ferenczné is birtokosa, a ki a maga részeit a Szentmihályi és a Csúzy családoknak adja el. 1540-ben a Csúzyak új adományt nyernek itt. 1584-ben Sárkány György és neje Ujfalussy Dorottya: Tessényi Ádámnak; 1613-ban Palugyay Anna: Draskovich Jánosnak; 1636-bon Amade Judith: Kerekes Andrásnak; 1639-ben Zsembery Katalin és fia Boldizsár: Nagy Jánosnak; 1647-ben Csúzy Pál: Erdélyi Pálnak; 1718-ban Csúzy Ádám: Fekete Györgynek, végre 1746-ban báró Amade László: Hunyadi Lászlónak zálogosítják el birtokrészeiket. Később azután gróf Batthyány Károly, gróf Beckers Alfréd, a Csúzy, Halasy, Jármy, Jaross, Rozsos, Kovács és Barta családok voltak a közbirtokosai. A gróf Beckers-féle birtok jelenleg Barta Béla utódaié, a Rozsos-féle birtok pedig Andrássy János és neje Barta Anna, továbbá Rozsos Anna, férj. Mészárosné és Rozsos Artur tulajdona. A községben róm. kath. templom van, melynek építési ideje ismeretlen. Ide tartoznak Barta, Gergye, Ilonka, Kaszás, Kecskeméthy, Üzbég, Polka, Rozsos, Schwarcz és Weisz puszták és a szőlőtelep. Üzbég nevű dűlője és hasonló hangzású pusztája a török hódoltságra látszanak utalni.

Magyar Katolikus Lexikon

Jászfalu, v. Komárom vm. (Jásová, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. udvardi esp. ker-ében. - Tp-át 1500 e. Szt Lőrinc tit-ra sztelték. - Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1736: alapították újra. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1910: m., szl.; 1940: szl., m., ném. - Lakói 1840: 670 r.k., 2 ref., 51 izr., 32 egyéb, össz. 755; 1910: 1100 r.k., 4 ref., 42 izr., össz. 1146; 1940: 1605 r.k., 1 ev., 7 ref., 15 izr., össz. 1628. ** Némethy 1894:119. - Schem. Strig. 1917:69.

Helységnévtár

Jászfalu, RK. 912 Esztergom, ág. 1 - , ref. 10 Perbete, izr. 62 Csúz

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Az elmagyarosodott két szlovák községgel szemben elveszítettük Jászfalut, ahol az 1938-as népszámláláskor 47% vallotta magát szlováknak. (....) Jászfalu. őskori településének leleteit múzeumok őrzik. A honfoglalás előtti időkben is települt hely. Egy bizonyságlevél 1238-ban említi először, majd a pápai tizedszedő-jegyzékekben is találkozunk nevével. A XIV. és XV. században egyházi birtok, melynek egyrésze 1497-ben a Nyitraycsalád tulajdonába kerül. Külterületi lakott helyei: Agyagospuszta, Battthányipuszta, Etelkapuszta, Gergvepuszta, Kisáldáspuszta, Mogyoróspuszta, Ölveczkipuszta, Üjszőllők, Üzbékpuszta, Zákányospuszta. A község területe 3467 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1665.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Jászfalu kk. érsekújvári járás. Hagyomány szerint a tatárjáráskor ide menekült jászok alapították. A törökkorban elpusztult magyarság helyébe szlovákok telepedtek. Török mecsetből átalakított temploma az ú. n. öregtemplom. Területe: 3.467 k. h. Lakosság: 1.665. Ebből m.: 755, n.: 112, szl.: 798. Magy. beszél: 1.205. Vallásszerint: r. k. 1.629, ref. 8, ev. 2, izr. 26. Fb. I. 15, II. 100, III. 126. Nps.: 83.4. Lakóház: 294. Községi bíró: Utli Béla. R. k. népiskola. Üjszöllötelepen áll. népiskola. Fogyasztási Szövetkezet. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Érsekújvár, jb. közj. Ôgyalla, csö_ Kolta, Vá. Perbete, u. p. és u. t. Kolta.