Ipolykér

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistáj keleti részén fekszik, a Zsély-Bussa mellékút mentén, Zsélytől 7, Balassagyarmattól 16 km-re keletre, Bussától 15 km-re délnyugatra, a Kéri-hegy (276 m) lábánál. Két településrészét, Nagykért és Kiskért mintegy másfél kilométer választja el egymástól. Határa dombos, nagyobb részben mezőgazdaságilag művelt terület. Délnyugatról Ipolyvarbó, északnyugatról Zsély, északról Óvár, északkeletről Zobor, keletről Szécsénykovácsi, délről pedig Hugyag községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor Hugyag községnek az Ipolytól északra eső határrészeit Ipolykérhez csatolták (111 ha), területe így 14,1 %-al növekedett (9,00 km²-re), mely 1920 óta változatlan.

Népesség

1910-ben 340, 1921-ben 380, 1938-ban pedig 457, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népességének csaknem egyötödét elveszítette (lakossága 376 főről 308-ra csökkent), ugyanakkor a szlovák nemzetiségűek aránya ugrásszerűen megnőtt (14,9 %-ról 36,4 %-ra), bár a lakosság többsége (57,1 %) továbbra is magyar nemzetiségű. A lakosság 7,2 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A túlnyomó többség (87 %) római katolikus vallású. Ipolykér két településrészre oszlik, 2011-ben Nagykéren élt a lakosság 68,8 %-a (212 fő), Kiskéren pedig 31,2 %-a (96 fő).

Történelem

Neve a magyar Kér törzsnévből származik, melynek szálláshelye lehetett már 900 körül. Nevét egyes források szerint 1271-ben említi először írott dokumentum, „Keer”alakban (amikor Bogdan fia Cegde 10 márkáért két ekényi kéri földjét adta el), más források szerint az első említés 1327-es keltezésű. A 15. századra két falu állt a mai Ipolykér helyén, melyeket 1481-ben „Naghkeer”, 1486-ban „Kyskeer” alakban említenek. A 16. század közepén a két kér az oszmán megszállás alá került. A török uralom alatt a két kér megsemmisült, viszont később újjáépült. A 19. század közepén a település ismét egy községgé egyesült. A 20. század elején még kisnemesi falunak tartották, lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. A trianoni béke és 1950 között csak szlovák iskolája volt, ekkor magyar iskolát hoztak létre. Magyar nyelvű óvodáját viszont még a rendszerváltás előtt megszüntették.

Mai jelentősége

Fájdalmas Szűzanyának szentelt római katolikus kápolnája barokk stílusban épült a 18. században, az Oroszlányi-kúria 19. századi neoklasszicista épület. Határában található a Kéri-mocsár, mely a legmagasabb szintű természeti védettséget élvezi.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Ipoly-Kis-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 91 kath., 69 evang., 5 zsidó lak. Ipoly-Nagy-Kér, Nógrád vm. népes puszta, 147 kathol., 37 evang. lak. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ipolykér. Az Ipoly közelében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 56, lakosaié 303, a kik nagyobbára róm. kath. vallásúak. Postája Ipolyvarbó, távírója és vasúti állomása Őrhalom. Nagy-Kér és Kis-Kér egyesüléséből keletkezett. A régi időben Ipoly vagy Puszta-Nagy-Kér és Kis-Kér volt a neve. Kis-Kér a középkorban valószínűleg a Murik nevű dülőben feküdt, mivel az itt talált régi pénzek és épületkövek arra vallanak. Első ízben 1327-ben Vaskó határjárásában tűnik fel. 1481-ben és 1846-ban már Nagy-Kér és Kis-Kér helységekről emlékeznek meg az oklevelek. Nagy-Kér a Toldi család birtokában volt és itteni birtokrészeit 1481-ben Asszupataki Hencz Pál bírta zálogban. 1548-ban Kis-Kér Kéry Mihály és Orbán birtokában volt, míg Nagykéren Sörényi Péter, Luka János, Kéry László, Madách Miklós és Horváth Ferencz voltak az urak. 1598-ban mindkét helység a Kéry családot uralta, mely Ipolykéri előnevét is innen vette és 1712-ben még gróf Kéry János tulajdona volt. A XVIII. századtól kezdve nemes község volt. Jelenleg nagyobb birtokosa nincsen. A községben levő régi úrilak Oroszlányi László tulajdona. 1831-ben és 1873-ban itt pusztított a kolera. E községhez tartoznak: Koczó (azelőtt Szepessy-tanya), Máli (azelőtt Zálogosi-puszta), Prónay-tanya és Zálogos (azelőtt Okolicsányi-tanya).

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolykér. Okleveles említését elsőnek 1327-ben találjuk. A XV. században két Kér nevű helységről, NagyKér és Kis-Kér községről történik feljegyzés, az előbbi pedig előfordul még Ipoly vagy Puszta-Nagy-Kér alakban is. Nagy-Kér a Toldi-család, Kis-Kér pedig a Kéry-család birtoka volt. A törökvilág előtt feljegyezték még, mint egykori birtokosokat: Sörényi Péter, Luka János, Kéry László, Madách Miklós és Horváth Ferenc nevét. A török eltakarodása után mindkét Kér a Kéry-család kezén egyesült. Az úrbéri rendezés óta nagyobb birtokosa nincs. A község területe 1564 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 457.