Ipolyfödémes

A község a Korponai-erdő vulkanikus eredetű hegyvidékének déli részén, a Malom-patak mentén fekszik, Palásttól 8 km-re délkeletre, Ipolynagyfalutól 8 km-re északnyugatra, előbbi községekkel mellékút köti össze. Határa erősen tagolt, nagyrészt erdővel borított terület, maga a falu 330 méteres magasságban fekszik, legmagasabb pontja a Magasmajtény és Ipolyfödémes határán emelkedő 497 m magas Mákos-hegy. Északnyugatról Palást, délről Ipolyság (Tesmag katasztere), keletről Ipolyság és Kelenye, délkeletről pedig Ipolyszécsényke községekkel határos. Északnyugati (Palásttal közös) határa a Lomóc-(Olvár-)-patak völgyében húzódik.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (15,68 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Ipolyfödémes a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 562, 1921-ben 569, 1938-ban pedig 679, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1940-ben érte el a legmagasabb lélekszámot (709 fő), az 1991-ig következő fél évszázadban népességének 39,5 %-át elveszítette, majd 1991-2011 között a csökkenés mértéke felgyorsult és a lakosságszám 426 főről 301-re zuhant (29,3 %). A lakosság túlnyomó többsége (89,7 %) magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-2011 között 5,4 %-ról 8,6 %-ra nőtt. A lakosság csaknem kizárólag római katolikus vallású (98,3 %).

Történelem

Először 1259-ben említik „terra Fedemes” alakban, majd 1262-ben, Fedemus alakban bukkanunk a nevére. Első ura a Hunt nemzetségbeli Jákó, a Födémesi család őse. Ez idő tájt Fedemus alakban írják okleveleink a község nevét. 1260-ban "Fedemus", 1349-ben "Fydymes" néven említik. 1350-től már egyházas helyként szerepel. 1482-ben a Horváth család lett a birtokosa: ekkor a község per középpontjába kerül: Jákóffi István, Lithvai Horváth Péter és Horváth Dömjén leányai perlekedtek a község birtokáért. A török hódoltság itt is mélyreható változásokat idézett elő, olyannyira, hogy a helység, amely eddig Palást mellett feküdt, a martalóc török csapatok fosztogatásai és sarcolgatásai elöl mai, védettebb helyére települt át – eredetileg a mai falu és Palást közötti Kotyinka-völgyben feküdt, s 1552 után építették újjá a települést. A falu első temploma a középkori faluval együtt a 16. század közepén pusztult el az 1552. évi török hadjárat során. Falmaradványai ma is láthatók, a helyiek kis kápolnát építettek mellé. Több nemesi család birtoka volt. A 18. században a Szmrecsányi, a 19. században a Coburg, Tersztyánszky, Lipthay, Crony és más családok voltak a birtokosai. 1715-ben malma és 15 háztartása volt. 1933-ban a födémesiek éhségmenetet szerveznek Ipolyságra. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1980-1990 között helyi nemzeti bizottságát áthelyezték Palástra. 2006-ban az alacsony gyerekszám miatt megszűnt magyar alapiskolája és óvodája.

Mai jelentősége

A gyorsan csökkenő népességű, periférikus helyzetű faluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Szent Mihálynak szentelt barokk stílusú római katolikus temploma 1757-ben, Szűz Mária-kápolnája 1947-ben épült. Az egykori faluhelyen, a Kotyinka-völgyben a 13. században épült, 1550 körül elpusztult román kori templom romjai találhatók.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FÖDÉMES. vagy Födimes. Magyar falu Hont Vármegyében, földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik hegyek között a’ Bozóki járásban, legelője elég, és mind a’ kétféle fája, ’s ámbár szőlö hegye nem nevezetes, de réttye, legelője jó, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Födémes (Ipoly), magyar falu, Honth vmegyében,. Ipolysághtól északra 1 1/2 mfd. 50 kath. lak. Kath. paroch. templom. Hegyek közt fekszik, s azért földjei dombosok, de termékenyek. Bora, erdeje, vizimalma van. F. u. H. Coburg, Tersztyánszky, Liptay s töb.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Ipolyfödémes, magyar kisközség, 85 házzal és 473 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Drégelypalánk, postája Nagyfalu. Először 1262-ben, Fedemus alakban bukkanunk a nevére. Első ura a Hunt nemzetségbeli Jákó, a Födémesi család őse volt a XIII. században, mely családnak egyik tagja, Miklós, tanúként szerepel abban az oklevélben, melylyel Kázmér fia Lampert mester birtokot adományozott a sági prépostságnak. 1482-ben Jákóffi István, Lithvai Horváth Péter és Horváth Dömjén leányai pörösködtek a födémesi birtokért. Hajdan a község Palást szomszédságában terült el, de a török zaklatásoktól megriadt lakosság, 1552 körül, mindenestül elköltözött és a falu mai helyére települt át. Ennek emléke az a templomrom, melyet határában pusztatemplom néven ismerünk. A XVIII. század elején a Szmrecsányi családot találjuk a birtokban; a mult század elején pedig a Coburg, Terstyánszky és Lipthay családok voltak a földesurak. Később Jankovich, azután Eichelburg szerezte meg, az utóbbitól viszont gróf Crouy vásárolta meg. Jelenleg a herczeg Coburg családnak, továbbá gróf Somsich Ödönnek, Horváth Bélának és Kondor Józsefnek van itt nagyobb birtoka. A falubeli templom 1757-ben épült. Ipolyfödémeshez tartoznak a Katinka és Raj puszták.

Magyar Katolikus Lexikon

Ipolyfödémes, v. Hont vm. (Ipelské Úlany, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. drégelyi esp. ker-ében. - Első tp-át 1397 e. Szt Mihály tit-ra sztelték, a mait 1757: építették. A törökök 1552: elfoglalták. 1805: alapították újra. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyakönyvei 1788-tól. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. Filiája 1917: Kelenye. - Lakói 1910: 562 r.k. össz. 562; 1940: 701 r.k., 1 ev., 7 ref., össz. 709; 1991: össz. 426, m. 402 (94,37%); 2001: össz. 369, m. 329 (89,16%). ** Némethy 1894:113. - Gerecze II:381. - Schem. Strig. 1917:40.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Ipolyfödémes. Keletkezését a XIII. század elejére teszik. Első földesura valószínűleg a Hunt-nemzetségböl származó Jákó volt, aki a Födéniesicsalád őse. Ezidőtájt Fedemus alakban írják okleveleink a község nevét. 1482-ben a község per középpontjába kerül: Jákóffi István, Lithvai Horváth Péter és Horváth Dömjén leányai perlekedtek a község birtokáért. A török hódoltság itt is mélyreható változásokat idézett elő, olyannyira, hogy a helység, amely eddig Palást mellett feküdt, a martalóc török csapatok fosztogatásai és sarcolgatásai elöl mai, védettebb ielyére települt át. A XVIII. század derekán a Szmrecsányiak a község földesurai, majd a Coburg hercegek, a Terstyánszky-, Lipthay-, Jankovich-, Eichelberg- és a gróf Crouy-családok következtek sorra. Századunk elején gróf Somsich Ödön és a Coburg-család a helység jelentősebb birtokosai. A községhez tartozik Rajpuszta. A község területe 2725 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 679, túlnyomóan r. kath.

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Ipolyfödémes plébániáját 1805-ben állították fel. Anyakönyvei 1788-tól vannak. Temploma védőszentje Szent Mihály. Iskolája katolikus. A hívek anyanyelve magyar. Kegyura a vallásalap. Helyettes plébánosa: Dezső László. Idetartozik: Kelenye a Mindenszentek tiszteletére épült templommal és katolikus iskolával.