Imreg

A község a Zempléni-síkon, az Ondava (korábban, elterelése és a Latorcába vezetése előtt a Laborc) jobb partján, az imregi Nagy-hegy (272 m) déli lábánál fekszik, Sátoraljaújhelytől 20 km-re északkeletre, Tőketerebestől 21 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Cékével (5 km) és Szürnyegen keresztül Garannyal (7,5 km). Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Délnyugatról Céke, nyugatról Magyarsas, északról Szürnyeg, keletről Abara (Mészpest katasztere) községekkel határos. Keleti határát az Ondava alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Gálszécsi járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). Területe (7,90 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Imreg a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 566, 1921-ben 594, 1938-ban pedig 694, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-re már a szlovák nemzetiségűek kerültek relatív többségbe, 1991-2011 között (miközben a község népessége 12,1 %-al, 709 főről 623-ra csökkent) pedig folyamatosan csökkent a magyar nemzetiségűek aránya (49,2 %-ról 33,7 %-ra), ezzel párhuzamosan a szlovákok aránya 50,2 %-ról 63,9 %-ra emelkedett. A magyar anyanyelvűek aránya (53 %) több mint másfélszerese a magyar nemzetiségűekének. A lakosság 6,5 %-a tartozik a roma etnikumhoz. A többség (62,0 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 17,3 %, kimagasló a jehovisták részaránya (8,2 %) is. A görög katolikusok 1921-ben még a lakosság több mint egynegyedét alkották (27,2 %), arányuk 2011-re 2,7 %-ra csökkent. 1944-ig izraelita közösség (1921-ben 5,2 %) is élt a községben.

Történelem

1309-ben Imbregh alakban említik először. A falu temploma 1333-ban már állott, 1623-ban romokban hevert, de 1752-ben újjáépítették. A falu az Imreghy család ősi birtoka, akiket egy 1419-ből származó oklevélben említenek először. A 16. század közepén Imreget is elérte a reformáció. A falu református temploma az északi részen épült meg. Egy 1598-as feljegyzés szerint Stefán András, Soós Kristóf, Barkóczy László, Pethő István és a Bodó család a falu birtokosai. Később az Aspremont, a Barkóczy, a Kazinczy, a Buttler, a Bessenyey, a Horváth, a Szikszay és a Weinberg családok a főbb birtokosai. A 18. század elején csaknem elnéptelenedett, 1715-ben csak 5 család élt itt. 1767-ben a Barkóczy család a határában levő dombon területet adományozott a Radból elköltöző minoritáknak, akik kolostort és templomot építettek ide. A kolostornak híres könyvtára volt kétezer kötettel és hamarosan nevezetes búcsújáróhely lett. 1787-ben a községnek 79 háza és 517 lakosa volt, lakói főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. Kolostorában hunyt el 1875-ben az aradi vértanúk gyóntatója, Sulyánszky György páter. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Négyosztályos magyar alapiskoláját az 1970-es években megszüntették. Határában, a Nagy-hegy északi oldalán a közelmúltig kőbánya üzemelt.

Mai jelentősége

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. A minoriták kolostora és az Assisi Szent Ferencnek szentelt római katolikus templom egy román kori templom romjain épült 1767–69 között épült barokk stílusban. Református temploma 1797-ben épült. A Barkóczy-kastély 1614-ben reneszánsz stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

IMREG. Elegyes magyar, és tót falu Zemplén Várm. földes Urai többek, fekszik Szürnyeg, és Jesztrebnek szomszédságában, hegyes, völgyes, homokos határja 3 nyomásbéli, erdője van, szőleje tsekély, piatzok Újhelyben.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Imregh, magyar-orosz f., Zemplén vmegyében, a Latorcza mellett, Zemplénhez 1 órányira: 161 r., 311 g. kath., 276 ref., 59 zsidó lak. Minorita szentegyház és zárda, s ugyan ezen szerzetesek teszik a plebániai szolgálatot is. Van szőlőhegye, 518 hold szántóföldje, jó rétje. F. u. nagyobbára b. Barkóczy nemzetség, kinek itt kastélya van. Ut. p. Velejte.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Imreg, bodrogmenti magyar kisközség. Van 120 háza s 605 lakosa, kiknek nagyobb része róm. kath. vallású. Postája Czéke, távírója Sátoraljaújhely és legközelebb eső vasúti állomása Upor. Régen Imbreg volt a neve. Az Imbre az Imre névnek régies alakja, miből azt kell következtetnünk, hogy alapítójának neve él a község nevezetében. Első birtokosaiul a Kaplony nembeli Imreghieket ismerjük. 1419-ben Imreghi Andrással együtt Cseke György is birtokosa. 1458-ban Palóczi Lászlót, húsz évvel később Czékei Jánost és 1510-ben Eödönffi Pétert, Dobó Zsófiát és Gerendi Lászlót iktatják birtokába. Azután a Tárczayak lettek az urai. 1561-ben Soós Jánost és hét évvel később Horváth Györgyöt, Ráskay Ferenczet és Ilosvay Györgyöt iktatják egyes részeibe. Az 1598-iki összeírásban Soós András, Ferencz, István és Kristóf, továbbá Barkóczy László, Pethő István és Vinnay Kristóf vannak birtokosaiként felsorolva. A Bodók, kiknek itt várkastélyuk volt, mely Bodó-vár néven volt ismeretes, itteni birtokrészüket Szirmay Gábortól és Jászay Évától örökölték. 1711-ben a Kapy család nyer itt részeket, újabbkori birtokosai pedig a gróf Aspremont, báró Barkóczy, Kazinczy, Bodó, Bessenyey, Horváth, Szikszay, Püspöky és gróf Buttler családok, míg most Weinberger Dávid örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A Barkóczyak itt a XVII. század közepe táján kastélyt építtettek, mely később a Buttler családé lett, most pedig a Weinberger örökösöké. A község mellett emelkedő hegytetőn van a minoriták klastroma és temploma. A templom tornya ősrégi építmény. 1767-ben Barkóczy Imre megfelelő területet adományozott a minoritáknak, kiket Radról telepített ide, hol akkoriban egy templom romja állott. Ide építették azután a minoriták rendházukat és templomukat. A klastrom most már üresen áll és mindössze egy páter lakja. A zárda könyvtára még megvan s kb. kétezer, XVI-XVIII. századbeli vallási és egyházi munkát tartalmaz. A minoriták templomán kívül református templom is van a községben.

Magyar Katolikus Lexikon

Imreg, v. Zemplén vm. (Brehov, Szl.): 1. plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. gálszécsi esp. ker-ében. Első tp-át 1332 e. ismeretlen tit-ra sztelték. Lakói 1623 e. ev-ok lettek. 1753 k. alapították újra. Mai Szt Ferenc sebei tp-át 1752: építették. - 2. Assisi Szt Ferenc minorita konvent. 1752: Barkóczy Imre br. alapította. A konvent és a tp. elkészülte után a radi konvent ~re települt, s a pléb. mellett az el. isk-t is ellátták. - 3. Szűz Mária- és Szt Ferenc-búcsújáró hely. A Szt Ferenc tp-ot Porciunkula napján, ill. a közeli vasárnapon keresték föl a hívek, 1944-ig búcsús körmenetben. Anyanyelve 1880: m., 1940: m. - Lakói 1910: 150 r.k., 165 g.k., 219 ref., 32 izr., össz. 566; 1940: 259 r.k., 139 g.k., 1 ev., 214 ref., 24 izr., össz. 637; 1991: össz. 709, m. 349 (49,22%); 2001: össz. 637, m. 277 (43,49%). ** 1. KTN II:510. - Gerecze II:1052. - Schem. Cass. 1915:121; 2000:91 (2000: 425 r.k., össz. 711). - 2. MRNN 1883:19; 1888:27. - Schem. El. 1942:30. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Imreg. Már az őskorban lakott hely, amit a határában feltárt kőkorszakbeli leletek is bizonyítanak. Okleveles nyomát elsőnek 1419-ből leljük a Kaplony-nemzetségbeli Imreghiek birtokában. A XV.—XVI. században birtokos nemes itt még a Cseke-, Palóczy-, Czékey-, Eödönffy-, Dobó-, Gerendi-, Tárczay-, Soós-, Ráskay , Ilosvay-, Vinnay-család, majd a következő századokban a Bodo-, Szirmay-, Jászay-, Kapy-, Aspremont-, Barkóczy-, Kazinczy-, Bessenyey-, Szikszay-, Püspöky- és Butler-család, míg az összeomlás előtt a Weinberger-örökösöknek volt itt nagyobb birtoka. A Bodó-család várkastélyt építtetett a községben. A közeli hegytetőn a minoriták klastroma és temploma áll. Egy időben Imbreg alakban is szerepelt. Hozzátartozik Aratonypuszta, Biinyőpuszta, Csákvapuszta. A község területe 1373 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 694.