Horvátjárfalu

Horvátjárfalu a Kisalföld nyugati peremén, a Lajtazug (Fenyér) kistájon, 135 méteres tengerszint feletti magasságban, a szlovák-osztrák államhatár és a Duna jobb partjának közelében fekszik, Pozsony központjától 11 km-re délre, Mosonmagyaróvártól 26 km-re északnyugatra, Hainburgtól 18 km-re délkeletre. Határa sík, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben területének 67,4 %-át (1438 ha) szántó, 4,5 %-át (97 ha) erdő, 5,4 %-át (115 ha) pedig vízfelület foglalta el. Külterületi lakott helye nincs, erdeit a Duna árterében és a településtől északnyugatra (Fácánkert) találjuk. Délkeletről Oroszvár, keletről Pozsonypüspöki, északról Pozsonyligetfalu, nyugatról pedig Köpcsény és Lajtakörtvélyes határolja. Katasztere, annak legdélebbi pontjánál egy ponton Németjárfaluéval érintkezik. Keleti határát a Duna alkotja, nyugati határa egyben államhatárt képez Szlovákia és Ausztria között. Északi és keleti határa 1920-47 között Magyarország és Csehszlovákia határát alkotta. Területén áthalad a Pozsonyt a szlovák-magyar határral összekötő D2-es autópálya, melyhez itt csatlakozik az ausztriai Királyhida felől érkező A6-os autópálya. Mellékutak kötik össze Oroszvárral (2,5 km) és Köpcsénnyel (4 km).

Közigazgatás

1972-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-V. járás részeként. 1947-ig kisközségként Moson vármegye (1923-tól Győr, Moson és Pozsony egyesített vármegye) Rajkai járásához tartozott. Trianon után Magyarország része maradt, de területe megváltozott; az új csehszlovák-magyar határt a Duna főmedre alkotta, a folyó bal partjára eső határrészét Csehszlovákiához csatolták (ma Pozsonypüspökihez tartozik), ugyanakkor az Ausztriához csatolt Köpcsény határának egy része Horvátjárfaluhoz került. Határának egy kis részét Pozsonyligetfaluhoz csatolták. Területe így 16,65 km²-ről 21,34 km²-re nőtt. 1947-ben a pozsonyi hídfő részeként a párizsi békeszerződés Csehszlovákiához csatolta. A csehszlovák közigazgatásban 1972-ig a Pozsony-környéki járáshoz tartozott.

Népesség

2011-ben 1438 lakosa volt, melynek 70,7 %-a volt szlovák, 15,3 %-a horvát, 8,5 %-a pedig magyar nemzetiségű. A 16. század óta főként horvátok lakta községben 1910-ben a lakosság négyötöde volt horvát, egyhatoda pedig német nemzetiségű. 1946-ban német lakosságát kitelepítették, ezzel megnőtt a magyarok aránya (1930-ban 21,5 %, 1961-ben 25,7 %). 1961-ben még a lakosság többségét horvátok alkották. Az ezredforduló után a település népessége gyors növekedésnek indult a városból ideköltözők révén, 2001-2011 között egyötödével (1199 főről 1438-ra), az 2011-2016 közötti fél évtized alatt pedig már csaknem másfélszeresére (1438 főről 2100-ra) nőtt a lakosságszám. Ezzel párhuzamosan a horvát (1991-2011 között 28,9 %-ról 15,3 %-ra) és a magyar (17,4 %-ról 8,5 %-ra) nemzetiségű lakosság arányának folyamatos csökkenése figyelhető meg. 2011-ben Horvátjárfalu lakosságának 72,2 %-a (1880-ban még 98,5 %) római katolikus vallású volt.

Történelem

A község első írásos említése 1208-ból származik, ekkor a lébényi bencés apátság birtoka volt. A középkorban a település a személynévi eredetű Bán nevet viselte, 1235-ben Villa Baan, 1308-ban Ban, 1315-ben pedig Bayn formában említik. A 13. század második felében Konrád magiszter, a 14. század kezdetén pedig az oroszvári István tulajdonában volt. 1424-ben tűnt fel elsőként az írásos forrásokban a német Jerendorf névváltozat. Bán az 1409-1410-es pestisjárványban, majd a 15. század második felében a Hunyadi Mátyás és III. Frigyes közti harcok során elpusztult. A 16. század elején a törökök elől menekülő horvátok telepedtek le itt, az új település 1522-ben már „Horwathfalu” néven szerepelt. A 17. századtól kezdve az Esterházy család birtoka volt. A 18. században német és magyar lakosság telepedett le a faluban, de horvát többségét a 20. század második feléig megőrizte. Az 1920-ban Horvátjárfaluhoz csatolt egykori köpcsényi határrészen egy középkori várkastély helyén Esterházy Pál barokk kastélyt, geometrikus rendszerű parkot (fácánost) és majorságot hozott létre a 18. században. A 19. században lakói mezőgazdasággal, lótenyésztéssel, fuvarozással és méhészkedéssel foglalkoztak. 1891-ben megépült a Pozsonyt Hegyeshalommal összekötő vasútvonal (megállóhelyét 1960 után megszüntették). Az első világháború során 25, a második világháborúban pedig 26 lakosa vesztette életét. 1920-ban a trianoni határok megvonásakor a község Magyarországon maradt, de határközséggé vált, határátkelőhellyel Csehszlovákia (Pozsonyligetfalu) és Ausztria (Köpcsény) felé. 1945. április 3-án a kivonuló német csapatok felrobbantották templomát. 1946-ben német lakosságát kitelepítették. 1947. október 15-én Dunacsúnnal és Oroszvárral együtt a párizsi béke (1947. február 10.) rendelkezései alapján Csehszlovákiához csatolták. 1949-én kialakították a szigorúan őrzött határsávot, ennek eredményeként 1951-ben az egykori Fácánkertmajor elnéptelenedett. 1972. január 1-jén Pozsonyhoz csatolták. Új iskoláját 1975-81 között a „Z akció” keretében építették. A rendszerváltás után újra megnyitották a második világháború után megszüntetett határátkelőjét Ausztria felé. 1987-ben megépült a Pozsonyt a magyar határral összekötő autópályaszakasz, 2004-2007 között pedig a Királyhida-Horvátjárfalu közötti A6-os autópálya. Az ezredforduló után a rohamos betelepülés révén megnőtt a lakosságszám, a belterülethez északról csatlakozó új családi házas lakóövezet jött létre.

Mai jelentősége

A településen szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. A Duna horvátjárfalui holtága kedvelt horgászparadicsom. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1760-ban épült későbarokk stílusban. A templom értékes műemléke Szűz Mária 15. századi szobra. Az egykori köpcsényi Fácánkert 2001 óta 78 hektáron természetvédelmi terület, a 18. századi kastélyból és majorságból csak egy barokk stílusú kőhíd maradt fent.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

JÁNDORF. Horvát Jándorff. Horvát falu Mosony Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, kik német nyelven is beszélnek, fekszik Köptsényhez 1, és Oroszvárhoz 1/4, Posonyhoz pedig 1 1/2 órányira, sík, és egyenes, de egyszer’smind agyagos, határja három nyomásbéli, leg inkább rozsot, árpát, zabot, és búzát silányabban terem, az erdő fogyatkozását fűzfa neveléssel pótolyák, legelőjök elégtelen, réttyeik térségéhez szabattak, szőllejek nints, piatzok Posonyban, és Nizsideren.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Horváth-Járndorf, horvát f., Mosony vmegyében, a pozsonyi országutban, 514 kath. lak. s paroch. szentegyházzal. Erdeje kicsiny. 66 6/ másodrendü telke után, 49 telkesgazda bir 881 3/ hold második, 656 2/ hold harmadik, 404 2/ hold negyedik osztálybeli szántóföldet; 75 embervágó másod, 295 4/ harmadrendü rétet. Lakosai főkép lovakat tartanak s a szekerezést erősen üzik, ugy a méhtenyésztést 20 kasban. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Köpcsény.

Magyar Katolikus Lexikon

Horvátjárfalu, v. Moson vm. (Jarovce, Szl.): plébánia a v. győri egyhm. magyaróvári esp. ker-ében. - Tp-át 1432 e. Szt Miklós tit-ra sztelték. Kegyura 1880: Batthyány Lujza grnő. Anyanyelve horvát. - 1947: csatolták CS-hoz. ** Búzás kz. 279.

Helységnévtár

Járfalu (Horvát-) (Kroatisch-Jarendorf), RK. 643 Győr, ref. - Rajka, izr. 10 - .