Hernádzsadány

Hernádzsadány az Abaúji-hegyalja kistájon, a Hernád-folyó bal partján, az Ósva-patak (Olšava) torkolatának közelében, 180 méteres (határa 168-365 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Toroki-patak (Turecký potok v. Marovka) mentén, Kassától 16 km-re délkeletre, Enyickétől 7,5 km-re keletre, Garbócbogdánytól pedig 9,5 km-re délnyugatra. Határa nyugaton a Hernád jobb partjára is átterjed, északkeleten pedig benyúlik a Szalánci-hegység (Milic-hegycsoport) erdeiig. A 19. század második felében történő eltereléséig a Tarca-folyó Hernádzsadánynál ömlött a Hernádba, melynek főága ekkor a jelenlegitől nyugatra folyt. Külterületi lakott helye nincs. 2010-ben területének 67,3 %-át (371 ha) szántó, 11,6 %-át (64 ha) rét és legelő, 8,4 %-át (46 ha) beépített terület és 3,1 %-át (17 ha) erdő foglalta el. A községet a 3416-os út köti össze Hernádcsánnyal (2 km), illetve Eszkároson (3 km) keresztül Hollóházával (10 km), a 3368-as út Alsómislye (3,5 km), a 3342-es út pedig Abaújnádasd (3,5 km) felé teremt összeköttetést. Nyugatról Abaújnádasd, nyugatról Hernádcsány, északról Alsómislye és Felsőmislye, délkeletről pedig Eszkáros községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott, a 20. század elejétől a járás székhelyeként (korábban nem volt állandó járásszékhely, a járási főszolgabíró székhelye Kassán volt). A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásának székhelye volt, majd a Kassai járáshoz csatolták). Területe a 20. században csak kis mértékben változott: 1910: 5,63 km², 1921-1938: 5,56 km², 2011: 5,51 km².

Népesség

Hernádzsadánynak 2011-ben 1351 lakosa volt, melynek 92,9 %-a volt szlovák és 0,3 %-a (4 fő) magyar nemzetiségű, 6,1 %-a nem nyilatkozott nemzetiségéről. 2013-ban a lakosság 15,8 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község a 20. század második feléig vegyes szlovák-magyar lakosságú volt, a kettős identitás 1945 utáni megszűnésével, valamint a magyar lakosság asszimilációjával, illetve kitelepítésével egynemzetiségűvé vált. 1880-ban lakosságának 57,7 %-a, 1900-ban 69,5 %-a, 1910-ben pedig 81,8 %-a magyar anyanyelvű volt, a csehszlovák népszámlálások során a magyar nemzetiségűek aránya 1921-ben 8,1 %, 1930-ban pedig alig 3,3 % volt. 1941-ben a magyar fennhatóság alatt tartott népszámlálásnál csaknem a teljes lakosságot (92,3 %) magyar anyanyelvűként írták össze. A lakosság többsége (1921-ben 67,3 %, 2011-ben 72,7 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 1851-ben 29,3 %, 1880-ban 23,2 %, 1921-ben 16,3 %, 2011-ben 13,0 % volt, a görög katolikusok 1850-ben még a lakosság egytizedét tették ki, arányuk 1921-re 6,2 %-ra, 2011-re 1,3 %-ra csökkent. A holokausztig népes izraelita közösség is élt a községben (1851: 17,7 %, 1880: 12,6 %, 1921: 9,4 %, 1938: 4,9 %). Az 1890-ben még csak 671 lakosú község népessége 1941-ig másfélszeresére nőtt (1016 fő), 1970-ben csaknem ugyanennyi, 1043 lakosa volt. 1970-2011 között folyamatos, de változó ütemű (az 1970-es évek gyors gyarapodása az 1990-es évekre lelassult, a 2000-es években pedig már csak minimális mértékben nőtt a lakosság száma) növekedéssel további egyharmadával növelte népességét. 2011-2017 között ismét felgyorsult a növekedés, 1351 főről 1422-re nőtt a község népessége. A község népsűrűsége (2011-ben 245 fő/km²) a járási átlag több, mint háromszorosa.

Történelem

Első írásos említése „Sudan” néven 1270-ből származik. 1288-ban Sodan, 1415-ben Sadaan, 1427-ben Sadan, 1630-ben pedig Sadany alakban említik. Neve szláv személynévi eredetű, magyar névadással keletkezett. 1335-ben Károly Róbert király a Drugeth családnak adományozta. 1415-től a falu vámszedőhellyé vált, 1427-ben 36 lakott portájával Abaúj vármegye nagyobb falvai közé tartozott. A 16. században a gyakori háborús pusztítások miatt népességének nagy részét elveszítette: 1555-ben öt és fél portája adózott, 1630-ra csaknem teljesen elnéptelenedett (másfél porta). 1715-ben 8, 1720-ban 11 telek volt a faluban. A 18. században részben katolikus szlovákokkal telepítették újra. Református temploma a türelmi rendelet után, a 18. század végén, klasszicista stílusban épült. 1828-ben 107 háza és 762 lakosa volt. A református magyar lakosság aránya a 18-19. században folyamatosan csökkent, 1851-ben már a lakosság kevesebb, mint egyharmada volt református vallású. Ekkor már népes izraelita vallású közösség (130 fő) is élt Zsadányban, ahol zsinagógájuk is volt. Fényes Elek monográfiájában kiemeli jól termő rétjeit és halászatát. 1863-ban épült első katolikus temploma, melyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek. A községnek 1880-ban 763 lakosa volt, azonban (elsősorban a kivándorlás következtében) ez a szám 1890-re 671-re csökkent. A népszámlálások során 1880-ban a többség magyar (57,7 %), 1890-ben szlovák (43,4 %), anyanyelvűnek vallotta magát, 1900-ban már több, mint kétharmadát magyar anyanyelvűként írták össze. A 19. század végén a vármegye monográfiájában 165 házzal szerepelt, ekkor már posta is működött itt, fő földbirtokosai a Pallaghy család örökösei voltak, akiknek úrilakjuk is volt a községben. A 20. század elején (közlekedési szempontból kedvező fekvése miatt) Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásának székhelyévé vált, ez elősegítette a község fejlődését és lakosságának rohamos magyarosodását. 1900-ban 858, 1910-ben 970 lakosa volt, 1921-re népessége 893-ra csökkent. A 20. század eleji helységnévrendezés során, 1905-ben kapta a Hernád folyóra utaló előnevét, megkülönböztetésül a Békés megyei Zsadánytól. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. Lakosai a két világháború között mezőgazdasággal, kerékjavítással és kocsikészítéssel foglalkoztak, a legszegényebbek nyáron pásztornak, télen pedig erdőmunkásnak szegődtek el a környék falvaiba. Hernádzsadánynak 1930-ban 968 lakosa volt. 1938-1944 között ismét magyar fennhatóság alá került, egy évig újra járásszékhellyé vált (1939-ig). 1938-ban 176 háza és 1037 lakosa volt. 1944-ben izraelita vallású lakosait (1938-ban 51 fő) megsemmisítő táborba hurcolták. Az év végén a front átvonulásakor súlyos károkat szenvedett. Mezőgazdasági szövetkezetét 1957-ben alapították. Belterülete a 20. század második felében mintegy kétszeresére nőtt, a régi központtól keletre és délre új utcák sorát nyitották, ugyanakkor megszüntették az alsómislyei út mentén lévő cigánytelepet. 1970-ben 1043, 1980-ban 1204, 1991-ben 1291, 2001-ben pedig 1335 lakosa volt. A község zászlaját és címerét (melynek rajzát az 1786-ból ismert községi pecsét alapján alkották meg) 1999-ben fogadták el.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű szlovák tannyelvű alapiskola és egyházi alapiskola, valamint óvoda és egy speciális alapiskola található. Református temploma a 18. század végén épült klasszicista stílusban, tornyát a 19. század végén építették hozzá. A 19. századból és a 20. század elejéről számos épület maradt fent, köztük az egykori szolgabírói hivatal épülete. Hernádzsadányban és határában számos szakrális kisemlék (útmenti keresztek) található. Segítő Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma eredetileg szecessziós stílusban épült 1907-ben, 1982-ben modern stílusban építették újjá. Határában 2013 óta kis vízierőmű üzemel a Hernádon, mezőgazdasági szövetkezete (Agrospol Košice s.r.o. néven) ma is működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZSADÁNY. Magyar falu Abaúj Várm. földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik A. Mislyének szomszédságában, mellynek filiája; Osva, Tarcza, és Hernád’ öszve folyásaihoz is közel; határja jól termő.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zsadány, Abauj vm. magyar f. A. Mislyéhez 3/4-re: 310 r. kath., 78 g. kath., 1 evang., 215 ref., 130 zsidó lak. Ref. szentegyház. Synagóga. A Tarcza vize itt egyesül a Hernáddal. Határa termékeny; különösen rétjei buja növésüek; halászata nem megvetendő. F. u. Bónis, Horváth, Ocskay, Péchy, b. Orbán s m. Ut. posta Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csány közvetlen szomszédságában fekszik Zsadány, a füzéri járás és a járásbiróság székhelye. Csinos falu 165 házzal, 671 magyar és tót lakossal. Postája helyben van, távirója Csányban. Itt Pallaghy János örököseinek a jelenlegi földbirtokosoknak csinos urilakuk van.

Helységnévtár

Zsadány (Hernád-Zsadány), rk. 391 Alsó-Mislye, gk. 93 Bölzse-Sziget, ág. 6 - , REF. 177 Tiszáninnen, izr. 96 Rozgony.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Hernádzsadány. Az 1427. évi adóösszeíráskor 36 portát találtak itt. A XVI. században a Szent-Mártony-család birtoka. Az összeomlás előtt a Pallaghy-örökösöknek volt itt uradalma. A község területe 967 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1037.