Hernádgönyű

Hernádgönyű a Kassai-medence déli részén, az Alsó-Hernád-völgy kistájon, 170 méteres (határa 165-203 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Hernád jobb partjának közelében, Kassától 16 km-re délre, Enyickétől 6 km-re délkeletre, Hernádcsánytól pedig 3 km-re délnyugatra, a Kassa-Hidasnémeti vasútvonal mentén (vasútállomás). A falu eredetileg a Szartos-patak bal partján épült, melyet a 20. század második felében kiszárítottak és szántófölddé alakítottak át. A falutól nyugatra találjuk a Breh-dombot (Briežky, 203 m), határának keleti, a Hernádig terjedő része sík terület. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben területének 77,3 %-át (416 ha) szántóföld, 8,2 %-át (44 ha) rét és legelő, 6,9 %-át (37 ha) pedig beépített terület foglalta el. Erdeje és külterületi lakott helye nincs, a határ nyugati részét a 18. század végén még elfoglaló erdőket a 19. század során kivágták és szántófölddé alakították át. Hernádgönyű a közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, csak a Hernádcsányról ide vezető 3341-es bekötőúton közelíthető meg, mezőgazdasági utak kötik össze Bölzsével (3 km) és a Hernád kerékpáros hídján (2013 óta) keresztül Abajúnádasddal (4 km). Délről Abaújszina, nyugatról Bölzse, északról Hernádcsány, keletről és délkeletről pedig Abaújnádasd községekkel határos. Keleti határának egy részét a Hernád-folyó képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott (1908-ig a Kassai járáshoz). A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye Füzér-gönci járásához, majd Kassai járásához tartozott). Területe (1910, 1921: 5,30 km², 2011: 5,38 km²) az elmúlt évszázad során csak minimális mértékben változott.

Népesség

A község a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, 2011-ban 608 lakosának 97,4 %-a szlovák nemzetiségű volt. 1880-ban lakosságának 83,9 %-a, 1900-ban pedig 83,6 %-a volt szlovák anyanyelvű, a magyar anyanyelvűek aránya ebben az időszakban 7,2 %-ról 14,0 %-ra nőtt. Az 1910-es népszámlálás már 60,1 %-os magyar többséget mutatott ki, de az nem tükrözi a valós nemzetiségi megoszlást: az 1921-es népszámláláskor már csak 1 személy vallotta magyarnak magát. A magyar fennhatóság alatt tartott 1941-es népszámlálás az 1910-es hasonló nemzetiségi megoszlást (65,7 % magyar, 34,3 % szlovák) mutatott ki. 1945 után a kettős identitás megszűnésével Hernádgönyű egynemzetiségű községgé vált. A község népessége a 20. század eleje óta több mint kétszeresére nőtt, 1921-1941 között 21,6 %-kal (333 főről 405 főre), 1941-1980 között pedig 54,3 %-kal (405 főről 625 főre) nőtt a lakosság száma. Az 1980-as években még 7,8 %-os fogyás figyelhető meg (625 főről 576 főre), a rendszerváltás után azonban ismét a népesség növekedése, melynek üteme egyre gyorsul, 2011-2017 között a szuburbanizáció révén már 10,5 %-al (608 főről 652 főre) nőtt a lakosság száma. Hernádgönyű lakosságának többsége (1921-ben 69,1 %, 2011-ben 78,1 %) római katolikus vallású, a görög katolikusok aránya 1921-2011 között 20,1 %-ról 4,1 %-ra, a reformátusoké pedig 8,7 %-ról 4,4 %-ra csökkent. A község népsűrűsége (2011-ben 113 fő/km²) a járási átlag mintegy másfélszerese.

Történelem

A település a 13. században jött létre, első okleveles említését 1255-ből találjuk, ekkor Gönyűpataka („Gunupataka”) néven, majd 1268-ban Gvn, 1427-ben Gewnew, 1630-ban pedig Geonyo névváltozatokban fordul elő. 1270-ben mint két különálló falut, Al- és Felgönyűt (Fel Genew, Algunyo) említik. Abaúji várföld volt, melyet 1268-ban Csannyal (Hernádcsány) együtt IV. Béla az Aba nemzetségbeli Dénesnek adományozott, aki 1270-ben Gálnak és társainak engedte át birtokát. 1290-ben gönyűi nemesek osztozkodtak birtokán, ekkor szerepelt először a Szartos (Scartas) patak is. 1427-ben Gönyűi Miklós birtoka volt, a falunak ekkor 9 portája volt. 1630-ra ¼ paraszt- és ½ zsellérporta maradt a faluban. 1715-ben 4, 1720-ban 5 lakott porta volt a faluban. 1772-ban 26 család élt itt és 7 különböző földesura volt. 1773-ban még magyar többségű településként jellemzik, a 19. század során lakossága zömében szlovákká vált. Az első népszámláláskor, 1784-87-ben 263 lakosa volt. A község első pecsétjét 1784-ból ismerjük. A határának nyugati részét borító, az első katonai felmérés térképén még ábrázolt erdőket a 19. század második felére teljesen kiirtották. 1828-ban 55 háza és 361 lakosa volt. 1850-ben 355 lakosa volt, melynek még több, mint egyharmada (36,6 %) görög katolikus vallású volt (1921-re arányuk 20,1 %-ra csökkent). 1860-ban a Kassát Miskolccal összekötő vasútvonal megépítésével a község vasúti megállóhelyhez jutott. 1880-ban 304, 1890-ben 286, 1900-ban pedig 335 lakosa volt. 1905-ben kapta a hivatalos Hernádgönyű nevet (korábban Gönyű). 1908-ban a korábban a Kassai járáshoz tartozó kisközséget a Füzéri járáshoz csatolták. A 20. század elején meginduló magyarosodásnak (1910-ben a lakosság 60,1 %-a már magyar anyanyelvűnek vallotta magát) a község Csehszlovákiához csatolása vetett véget. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. 1910-ben 351, 1921-ben 333, 1930-ban 377 lakosa volt, 1938-ban 70 háza és 425 lakosa volt. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét magyar fennhatóság alá került. 1941-ben 405 lakosa volt. 1945. januárjában csaknem az egész község elpusztult a front átvonulásakor (a Szovjet Hadsereg január 19-én foglalta el). Mezőgazdasági szövetkezetét 1952-ben alapították. 1952-ig a község Kassamindszent egyházközségéhez tartozott, ekkor vált Hernádcsány filiájává. 1957-ben kultúrház, 1959-ben pedig új iskola épült a községben (ma az óvoda épülete), 1971-ben átadták a Helyi Nemzeti Bizottság épületét is. 1969-től a rendszerváltásig helyi nemzeti bizottsága közös volt Hernádcsányéval. 1970-ben 522, 1980-ban 625, 1991-ben 576 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2002-ben fogadták el. 2001-ben 582, 2011-ben 608, 2017-ben pedig 672 lakosa volt.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Jézus szívének szentelt római katolikus temploma neoromán stílusban épült 1924-ben, 1946-ban újjáépítették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Felső Gönyű. Magyar falu Abauj Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Kassai járásban, épűletre fája nintsen, mivel felét szántó földgyének néha a’ víz járja, ámbár Kassának szomszédságában lévén, vagyonnyainak el adására jó alkalmatossága van, mind az által második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Gönyő, tót-magyar falu, Abauj vmegyében, Enyiczkéhez 1 órányira: 170 r. kath., 130 g. kath., 40 ref., 15 zsidó lak. F. u. Kormos, Bodnár, a Kassai seminarium. Ut. p. Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Bocsárdtól nyugatra, a vasút mellett van Gönyü, melynek 43 háza és 286 tót ajku lakosa van. Postája és távirója Csány.

Helységnévtár

Gönyű (Gönyő, Ginov), rk. 177 Koksó-Mindszent, gk. 93 Sziget-Bölzse, ref. 8 - , izr. 26 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Hernádgönyü. Azelőtt Gönyü. Eredete és története ismeretlen. A község területe 931 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 425.