Hegyi

A község a Zempléni-sík délkeleti részén, a Laborc bal parti síkságán fekszik, Nagykapostól 17 km-re nyugatra, Nagymihálytól 21 km-re délre. A községen áthalad a Nagyráskát (4,5 km) Butkával (5,5 km) összekötő mellékút. Határa sík, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Délről Kisráska, nyugatról Málca és Márk, északról Szalók, keletről pedig Deregnyő községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Nagymihályi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nagymihályi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás). Ebben az időszakban határközséggé vált, nyugati és északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (9,66 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Hegyi a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A 20. század elején vegyes magyar-szlovák lakosságú község volt, magyar többséggel. 1910-ben 329, 1921-ben 379, 1938-ban pedig 464, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1910-ben 16,4 %, 1921-ben pedig 14,2 % volt. A magyar nemzetiségűek aránya 1930-ra 59,8 %-ra csökkent. A 20. század második felében etnikai arculata megváltozott, a község 1961-re már szlovák többségűvé vált. 1970-2001 között a népesség folyamatos csökkenése figyelhető meg (lakosságszáma 306 főről 218-ra csökkent), a magyar nemzetiségűek aránya 1970-2011 között felére csökkent (43,5 %-ról 22,4 %-ra). 2011-ben a lakosság 72,3 %-a volt szlovák, 4,2 %-a pedig roma nemzetiségű. Lakossága a 21. század elejére kicserélődött, mára túlnyomó többsége (77,8 %) a roma etnikumhoz tartozik, ezzel összefüggésben a korábban csökkenő népességű falu lakosságszáma 2001-2011 között ugrásszerűen, 72,3 %-al nőtt (218 főről 379-re).

Történelem

1220 táján királyi adományként a Buttkayak birtokába került, a 15. századig maradt tulajdonukban. A tatárjárást követően IV. Béla király idegen lakosokat hozott a községbe. A 15. század után több tulajdonosa volt. 1411-ben birtokosok voltak még a Ráskay, a Márki és az Alcseby családok. A 15. század közepén a Buttkayak és a Pálócziak, a 16. században pedig többek között a Sárosi, Bánffy, Pethő, Ráskay, Vécsey és Orosz családok a társbirtokosok. A század végén a Ráskay, Soós, Eödönffy és Palocsay nemzetségek uralták. A 17. század elején a Sándoriaké volt, majd a Soós és Horváth családok a birtokosok. A 18. században mindössze tizennyolc család volt birtokos a faluban. 1831-ban lakói részt vettek a koleralázadásban. A 19. században vegyesen lakták görög katolikus vallású ruszinok, római katolikus szlovákok és református magyarok. A 19. század végén malom épült a faluban. 1900-ban a község fele leégett. 1920-ig Zemplén vármegye Nagymihályi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, a történelmi Zemplén legészakabbi visszacsatolt települése és határközség lett, bár az új közigazgatásban Ung vármegyéhez csatolták. 1979-ig szlovák neve Kopčany volt, ekkor kapta a Zemplínske Kopčany nevet. Napjainkban népessége kicserélődött, több mint háromnegyedét romák alkotják, az 1945 előtt többségben alkotó magyarok szórványba kerültek.

Mai jelentősége

Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1795-ben épült klasszicista stílusban, a 18. század végén emelt klasszicista református templomát 1900–06 között építették újjá.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HEGYI. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai Rozgonyi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, ó hitűek, és reformátusok, fekszik Szalók, és Kis Ráskához 3/4 mértföldnyire, térséges határja három nyomásbéli, búzát, gabonát, tengerit, árpát, és zabot terem, erdeje, szőleje nints, legelője elég, piatza Újhelyben, Ungváron, és Nagy Mihályon.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Hegyi, magyar-orosz-tót falu, Zemplén vármegyében, Deregnyőhöz 1/2 órányira: 260 romai, 105 g. kath., 5 evang., 198 ref., 35 zsidó lak. Kath. paroch. templom, 683 hold szántóföld. F. u. többen. Ut. p. Nagy-Mihály.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Hegyi, a Bodrog-Tisza közén fekszik. Magyar kisközség 76 házzal és 369 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Postája Málcza, távírója Deregnyő, vasúti állomása Bánócz. Ősrégi község, melyre 1220-ban a Buttkayak kapnak királyi adományt. 1411-ben a Buttkayak, Ráskayak és a Márkiak birtoka, de az Alcsebi család is szerez itt részbirtokot. 1451-ben Pálóczi János is birtokosai közé tartozik, 1541-ben pedig Sárosy Lukácsot, húsz évvel később Csicseri Orosz Zsigmondot, 1580-ban Palajthay Miklóst és Lorántffy Farkast iktatják egyes részeibe. Az 1598-iki összeírás Ráskay Györgyöt és Mihályt, Soós Kristófot, Eödönffy Kristófot és Palocsay Györgyöt találja itt. 1649-ben Sándor Miklósnak, egy évvel később pedig Soós Gábornak és Horváth Györgynek is vannak itt részeik. Későbbi urai a Rozgonyi, Lacsny, Kováts, Unghváry, Thuránszky, Mészáros, Szinnyey, Stépán, Révész, Bodó, Boka, Harsányi, Bessenyey, Czeglédy, Vizy, Tasnády, Kulin és Kossuth családok. Ezidőszerint Stépán Gábornénak van itt nagyobb birtoka. A községbeli két templom közül a római katholikus 1795-ben épült; a református templom építési ideje ismeretlen. A községben egy régi kúria áll, melyet még a Rozgonyiak építtettek s ez most a Stépán Gábornéé. 1900-ban a községnek több mint fele leégett. Ide tartozik Malomás-tanya.

Magyar Katolikus Lexikon

Hegyi, v. Zemplén vm. (Zemplínske Kopčany, Szl.): plébánia a v. egri, majd a kassai egyhm. nagymihályi esp. ker-ében. - 1795: alapították. Tp-át 1817: Nagyboldogasszony tit. sztelték. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve m., szl. - Lakói 1910: 154 r.k., 61 g.k., 5 ev., 133 ref., 26 izr., össz. 379; 1970: össz. 306, 43,5 %-a m.; 1991: össz. 228, m. 90 (39,47%); 2001: össz. 218, m. 79 (36,24%). ** KTN II:587. - Schem. Cass. 1915:147. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Hegyi. A község területe 1679 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 364.