Harmac

A község a Gömöri-medence déli peremén, a Rima jobb partjának közelében, a Gömöri-erdőhát keleti dombvonulatának (melynek 340 méter körüli magasságban húzódó gerince déli határát alkotja) lábánál fekszik. Területének mintegy egyharmadát erdő borítja. Harmac zsákfalu, egyetlen, az 571-es útról Kacagópuszta közelében elágazó, 3 km-es mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Darnya és Rimasimonyi, északnyugatról Dobóca, északról Nemesmartonfala és Rimaszécs, keletről Jéne, délről pedig Hangony községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-1960 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (12,84 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 706, 1921-ben 709, 1938-ban pedig 668, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-1991 között népességének 41 %-át elveszítette, 1991-2011 között csekély (6,1 %-os) népességnövekedés figyelhető meg. A lakosság 41 %-a a roma etnikumhoz tartozik, 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 80,7 %-ról 57,7 %-ra csökkent (ugyanakkor a túlnyomó többség - 84,7 % - továbbra is magyar anyanyelvű), a szlovákoké 11,4 %-ról 13,4 %-ra nőtt. 2001-ben a lakosság 19,9 %-a, 2011-ben 24,6 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. A lakosság 43,1 %-a római katolikus, 34,4 %-a református vallású (1921-ben a többség - 61,4 % - még református volt).

Történelem

A falu a 10. században jött létre, a Rima-völgyében elsőként megtelepedő magyarok alapították. 1246-ban "Hajamuch" alakban említik először. 1294-ben "Harmach", 1348-ban "Harmath" néven szerepel az írott forrásokban. Ekkor a Hont-Pázmány nemzetségé, később leszármazottaik, a Bakos-család birtoka. A falutól délre emelkedő hegyek (Pogány-vár, Biriny-vár, Mihály-vár) a Hevest és Borsodot elfoglaló kabarok által kiépített védelmi vonalhoz tartoztak, a gyepük tartozékait képező leshelyek lehettek. A Birinyvár alatt a völgyben állt a pálosrendi Szent Anna kolostor, amit 1301-ben alapítottak. A helyet ma is „Barátvölgyének“ nevezik. A középkorban két, mára elpusztult falut is említenek írásos források határában (Ozow vagy Azow nevű települést 1294-ből és Daruságot 1347-ből). Szent Mihálynak szentelt parókiáját az elsők között alapították a Rima völgyében (1332-ben említik először források). 1347-ben 32 telke volt a falunak. Az 1400-as évek közepétől a falu a Széchyek kezére került. A 15. században egy időre husziták foglalták el. 1566-ban a törökök felégették a falut (ekkor pusztult el kolostora is), 1580-ra lakossága 11 családra apadt. A kiürült telkekre érkező új lakosok is magyarok voltak. Lakossága a 16. században református hitre tért, református iskoláját a 18. század elején említik el˜őször. A falu lelkészét, Szendrei Mártont 1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elítélte és a kapuvári börtönbe záratta, ahol 1675-ben meghalt. A 18. század elején a falu lakosságát éhínségek és járványok sújtották. 1773-ban 28 jobbágy-, 9 zsellér- és 2 vagyontalan család élt a településen. 1828-ban 73 házában 618 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Egészen a 20. századig nagy jelentősége volt a legeltető állattenyésztésnek. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. A trianoni határ megvonása után határközséggé vált, periférikus helyzetbe került, a 20. század második felében lakosságának csaknem felét elveszítette. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. A faluba vezető első szilárd burkolatú út 1950-ben épült. A határának egy részét borító mocsarakat az 1950-es években csapolták le. Napjainkban lakosságának kétötödét romák alkotják.

Mai jelentősége

A faluban magyar tannyelvű óvoda működik. Klasszicista stílusú református temploma egy Árpád-kori gótikus templom alapjain épült 1802-ben. Szent Annának szentelt római katolikus kápolnáját 1969-ben építették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HARMACZ. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Serkéhez fél mértföldnyire, Dobócznak filiája, földgye ki vévén 1/6 jó termékenységű, piatzozása kettő hasznos, legelője elég, fája mind a’ két féle, makkja, malma is a’ határjában van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Harmacz, magyar falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Rimaszécshez délnyugotra 1 órányira: 240 kath., 1036 ref. lak. Ref. anya-, kath. leány-szentegyház. Több uri lakház. Határa róna, s gazdag termékenységü; dohányt, dinnyét sokat termeszt. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Harmacz, rimavölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 151 házzal és 658, nagyobbrészt ev. ref. vallású lakossal. Szintén ősrégi község, mely egy 1244-iki adománylevélben Haramucz néven van említve. 1404-ben a velezdi Kövér család az ura, 1414-ben a szuhai Jákófy és a Fedémesy család, 1427-ben a Jeney család. 1441-ben Hamach és Harmath néven találjuk feljegyezve, 1446-ban a Jánoky család a birtokosa, utána a Hanvayak, 1474-ben a Vajda családot is itt találjuk. 1480-ban az osgyáni Bakos család a Jeneyeknek adja zálogba a birtokát, azután a Széchiek kezére kerül, később a br. Vécsey, a Szent-Ivány, a Prónay, a Madarassy és a Bónis család a birtokosa, most pedig özv. Prónay Pálnénak és Holló Arzénnak van itt nagyobb birtoka és az utóbbinak úrilaka, melyet 1700 körül Madarassy József alispán építtetett. A község határában három várhely van. Az egyik az ú. n. Birinyvár, a másik a Pogányvár és a harmadik a Mihályvár. A Birinyvár helyén a XVI. században pálos kolostor volt. A Pogányvár, úgy látszik, már a honfoglaláskor fennállott. Ma már egyiknek sincs nyoma. Református temploma Árpád-korszakbeli építmény, de 1802-ben megújíttatott. Harmacz mellett feküdt hajdan Ozow, Azow község, melyet egy 1294-ből való oklevél említ. Ugyancsak Harmaczczal volt határos Daruság is, melyet 1347-ben említenek. A község postája, távírója és vasúti állomása Rimaszécs.

Magyar Katolikus Lexikon

Harmac, v. Gömör és Kishont vm. (Chrámec, Szl.): Dobóca filiája a rozsnyói egyhm. kishonti esp. ker-ében. - 1216: említik először, 1246: Harmuc. 1332: Szent Mihály tp-a volt, papja 6 garas pápai tizedet fizetett. Tizedének negyede az esztergomi érs-é. Mai Sz Anna tp-a 1969: épült. - Lakói 1990: 392 (331 m., 41 szl., 7 cseh), 207 r.k., 153 ref., 14 ev., 2 vallásnélküli, 16 nem tudja; 2001: össz. 397, m. 263 (66,25%). Vadkerti István Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Harmac. A község ősrégi település, mely az árpádkori királyok alatt már virágzott. Ebből az időből származik a református templom, amelyet 1802-ben restauráltak. IV. Béla adománylevelében, 1244-ben Haramuz néven szerepel. 1404-ben a velezdi Kövércsaládot találjuk itt birtokban, nemsokkal ezután, 1414-ben a szuhai Jákófy- és a Fedémesy-utódok, 1427-ben a Jeney-család, 1441-ben a Harnach és Harmath-család a birtokosok. 1446-ban a Jánosy-családot, majd a Hanvayakat, 1474-ben a Vajdákat nevezik meg a feljegyzések, mint birtokosokat. 1480-ban a Bakos-család egyik tagja elzálogosítja birtokát a Jeneyeknek. A további évszázadok folyamán a Szécsicsalád, báró Vécsey-, Szent-Ivány-, Prónay-, Madarassy- és Bónis-családokat találjuk birtokban. Az 1900-as években özv. Prónay Pálnénak és Holló Arzénnak nevét találjuk a nagyobb földbirtokosok közt. A Hollóféle kúriát Madarassy József építtette a XVII. század elején. Harmac határában több elpusztult vár és község nyomait találjuk. Ezek közül a Pogányvár valószínűleg honfoglaláskori. Ozow községet egy 1295. évi oklevél, Darúságot egy 1347-beli feljegyzés említi. A község területe 2233 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 668. Hozzátartozik még Cigánytelep, Kispuszta, Melegvölgy, Mocsolyáspuszta, Prónaypuszta.