Gömörhosszúszó

A község a Szilicei-fennsík déli részén, a Pelsőcöt Aggtelekkel összekötő (587-es) út mentén fekszik, Pelsőctől 7 km-re délkeletre, Aggtelektől 6 km-re északnyugatra. Határának mintegy felét erdő borítja, másik felének legnagyobb része rét- és legelő. Nyugatról Csoltó és Lekenye, keletről Kecső, északról pedig Pelsőcardó községekkel határos, katasztere északkeleten Szádvárborsáéval, délen pedig Tornaljáéval érintkezik.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (10,75 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A község 18. században betelepült szlovák lakossága a 20. század elejére magyarrá vált. 1880-ban még a lakosság háromnegyede vallotta magát szlováknak, 1910-ben azonban lakossága már kivétel nélkül magyar nemzetiségű volt. 1910-ben 560, 1921-ben 582, 1938-ban 599, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Magyar többségét mindmáig megőrizte (csupán az 1930-as népszámlálás mutatott ki (cseh)szlovák többséget). Központi községként a 20. század második felében sem vesztett népességéből, 1991-2011 között azonban már 12,1 %-os népességcsökkenés (667 főről 586-ra) figyelhető meg. Ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek aránya 88,3 %-ról 79,4 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 11,4 %-ról 17,4 %-ra nőtt.

Történelem

A falut valószínűleg a 12. század második felében alapították, első birtokosai a Kacsicsok voltak. 1243-ban, Pelsőc határjárásában, mint a Kacsics-birtok szélső települése szerepel, tőle északra ekkor lakatlan bükkerdő terült el. Erdei tisztáson létrejött, magyar alapítású falu volt. Templomos hely volt, plébániatemplomát Szent Lászlónak szentelték. Először 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik "Horuati" néven. 1423-ben "Hoziwho", 1427-ben "Wziuzow" néven szerepel az írott forrásokban. Első templomát a Bebekek építették 1371-ben. A 14. században vámszedőhely volt. Később a Bejei család birtoka volt, lakói a 16. században református hitre tértek. 1564-től kezdve állandósultak a török zaklatásai, végül 1660-ban a török támadások következtében a falu elnéptelenedett és több mint egy évszázadig puszta volt. 1760 körül evangélikus vallású Murány-vidéki szlovákokkal és ruszinokkal telepítették újra. 1773-ban 24 jobbágytelke volt. 1789-ben az egész falu leégett. 1828-ban 67 háza volt 464 lakossal, akik főként juhpásztorkodással foglalkoztak. Lakói a 20. század elejére magyarrá váltak, de nyelvüket még 1910-ben is jó részben megőrizték. 1906-ig Hosszúszó néven szerepelt, ekkor kapta a hivatalos Gömörhosszúszó nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Az 1978-ban megszüntetett magyar nyelvű oktatás 1996-ban indult újra a községben.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. Evangélikus temploma 1792-ben épült klasszicista stílusban. Népművészetét a 2001-ben megnyitott faluház mutatja be.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HOSSZÚ SZÓ. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai töbnyire evangelikusok, fekszik Ágtelekhez 1 órányira, Csoltónak filiája, földgye három nyomásbéli, közép termékenységű trágyázás után, legelője elég, erdeji el pusztúltak, réttyei tsekélyesek, itatója alkalmatos, piatzozása Rozsnyón 3 mértföldnyire.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Hosszúszó, tót-magyar falu, Gömör vmegyében, Pelsőcz, Ardó és Kecső helységekkel határos. Van benne az evangelikusoknak templomjok, mellyben az isteni szolgálat még eddig tót nyelven tartatik. A lakosok ugyan, csaknem mindnyájan magyarúl is beszélnek; a lelkek száma 535-re megy: evang. 508, reform. 9, róm. kath. 18. Van 11 5/8 urbéri telke, szántófölde 276 köblös, rétje 70 kaszás, erdeje 700 hold. Folyóvize nincs, kútjaiból, bár az egész helység lapos helyen s völgyben fekszik, szárazság idején sokszor egészen kiapad a viz. Szántófölde vadvizes, őszibúza helyett inkább tavaszit és jó zabot termesztenek; a marhatenyésztést igen kedvellik; juhaik s kecskéiknek köves hegyei egészséges legelőt adnak. A lakosok többnyire szénégetéssel és annak fuvarozásával keresik élelmöket. Birják ezen helységet: Kerepessi, Gotthard és Szeleczki urak. Ut. p. Tornalja.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Pelsűcztől délkeletre Pelsűcz-Ardó és Hosszúszó helységeket érjük. Amannak határában ezelőtt gálma-érczet bányásztak, Hosszúszótól nyugat felé az országút-menti kopár legelőkön, gyér erdőborította magaslatokon át Aggtelek vakolatlan házaihoz jutunk, melynek lakossága jobbára mészégetéssel és mészszállítással keresi kenyerét.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Hosszúszó, a dobsina-bánrévei vasútvonal mentén fekvő magyar és tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 111 házzal és 540, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A község neve 1425-ben Hozywzow és Hozwzó, 1435-ben Hozywazow. Ez időben vámhely volt és a Bebek család bírta. A Bebekektől a Bejei család szerezte meg, de 1496-ban már a Tornallyay család a birtokosa, később pedig a Ragályi, Jekelfalussy, Kerepesy, Gotthard és Szeleczky családok, most pedig Hegyessy Sándor örököseinek van itt nagyobb birtokuk. A községet a törökök több izben feldúlták; később a Rákóczy-féle mozgalmak alatt is újra elpusztult. 1714-ben éhhalál ütött ki a községben, 1789-ben pedig az egész község porrá égett. Ág. h. ev. temploma 1792-ben épült. A község határában ered a ragályi patak. A falu postája, távírója és vasúti állomása Pelsőcz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Gömörhosszúszó. Igazolt történelemelőtti szállás, melyen a honfoglaló magyarság is mingyárt megveti lábát. Egyidőben a Vattay- és a Losonczycsalád birtoka. A község területe 1870 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 599.