Gice

A község a Murány-völgyében, a Murány bal partján, a Jolsvai-karszt nyugati lábánál fekszik, a Pelsőc-Murány vasútvonal (megállóhely, 2011 óta nincs forgalom) mentén, Tornaljától 20 km-re északra, Jolsvától 9 km-re, Nagyrőcétől 21 km-re délkeletre, Pelsőctől 11 km-re nyugatra. Egyike az ún. "agyagövezet" községeinek. Mellékutak kötik össze Jolsvatapolcával (5 km), Gömörligettel (3 km) és Licével (3,5 km). Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. A falutól keletre emelkedik a Jolsvai-karszt részét alkotó, 360 m-ig emelkedő Gicei oldalhegy, nyugatra pedig a Murány hordalékkúpja terül el. Legmagasabb pontja a 390 méter magas Zárhegy. Délről Lice, nyugatról Süvete, északról Jolsvatapolca (Miglész katasztere), északkeletről Gömörliget, keletről pedig Özörény községekkel határos. Süvetével közös határát a Murány-patak alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához (1900-ban még Tornaljai járásához) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagyrőcei járáshoz, 1960-1996 között a Rozsnyói járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (12,56 km²) az elmúlt száz évben nem változott.

Népesség

Gice a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 530, 1921-ben 537, 1938-ban pedig 592, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1910-ben a romák a lakosság egytizedét alkották, 1930-ban a (cseh)szlovákok aránya 8,3 % volt. 1945 után észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek a községbe, ennek ellenére magyar többségét egészen 1991-ig megőrizte. 1940-1991 között népessége csaknem egyharmadával nőtt, ezzel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek aránya 99 %-ról 48,3 %-ra csökkent. Népessége a 20. század végére kicserélődött és túlnyomórészt roma lakosságú (75,1 %) településsé vált (a roma anyanyelvűek aránya 30,1 %), ezzel összefüggésben dinamikus népességnövekedés (1991-2011 között 17,7 % - 745 főről 877-re) figyelhető meg a községben. A roma lakosság nemzetiségi bevallásának változásával (2001-ben az összlakosság 50,1 %-a, 2011-ben 44,6 %-a vallotta magát romának) 2011-re a magyar nemzetiségűek aránya a lakosság 19,4 %-ára (a magyar anyanyelvűek aránya 25,9 %), a szlovákoké 26,8 %-ára csökkent. 1991-ben még a (nagyrészt magyar anyanyelvű) gicei romák túlnyomórészt szlováknak vallották magukat. Az 1921-ben még református többségű (47,1 %) faluban 2011-re a reformátusok aránya 17 %-ra, a római katolikusoké 34,5 %-ról 12,4 %-ra csökkent. Gice egyike azon kevés szlovákiai településeknek, ahol a többséget (47,0 %) a felekezeten kívüliek alkotják.

Történelem

A település a 12. század második felében keletkezett, a Zách-nemzetség földjén, mely az Ákosok (később Bebekek) földjei közé ékelődött. Magyar személynévi névadással keletkezett (Gice a Gregorius-Gergely kicsinyített alakja). 1327-ben "Gyuche" alakban említik először és már a 14. század első felében állt plébániatemploma, melyet 1338-ban említenek először. A falu földesura a helyi nemes Giczey család volt. 1418-ban "Gyche", 1565-ben "Hwczin", 1580-ban "Hwsin" néven említik. 1427-ben 32 portával adózott a Giczey családnak. Gice az alsó Murány-völgy iskolai és egyházi központja volt, a 16. században északról érkező szlávok telepedtek le itt (ekkortól használják szlovák nevét - Hučín). Eredeti lakossága magyar volt, de kezdetektől a nyelvhatáron feküdt és lakói szlovákul is beszéltek. A 16. században lakossága református hitre tért, református iskoláját 1599-ben említik először. A 16-17. században súlyosan visszavetette fejlődését, hogy a hadak útjában feküdt. 1677-ben Giczey Zsigmondnak kétemeletes fa udvarháza volt itt. 1711-ben a pestisjárványban 133-an vesztették életüket, ezután alig 7 család maradt a faluban. A Czékus család a 18. században lett a falu birtokosa. Czékus Mátyás ekkor vette feleségül Giczey Máriát a birtok örökösét. A család kastélyt is építtetett itt, mely ma is a község egyik nevezetessége. A 18. században vegyes magyar-szlovák lakosságú településként említik, mely fontos kereskedelmi központ volt, elsősorban fazekasságáról és pipakészítéséről ismert. 1773-ban 30 család élt itt. 1828-ban 76 háza és 551 lakosa volt a községnek, akik mezőgazdasággal, mészégetéssel, fazekassággal foglalkoztak. A Fáy család szintén házassággal került a falu birtokosai közé. 1871 és 1891 között Fáy Gusztáv a vármegye alispánja volt, tőle pedig fia örökölte ezt a tisztséget. A község birtokosai voltak még a Diószeghy és Orosz családok. Lakói mezőgazdasággal, mészégetéssel, fazekassággal foglalkoztak. 1893-ben megépült a Pelsőc-Murány vasútvonal, melynek egyik állomása Gicén volt (2011-ben megszüntették). A 20. század elején Fáy Albert, Remenyik Andor és Nagy Elemér voltak a főbb földbirtokosok a faluban. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához (korábban Tornaljai járásához) tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1961-től a Murány völgyébe tervezett vízierőmű miatt építési tilalom volt a községben. Lakossága a 20. század végére kicserélődött és roma többségű településsé vált, a betelepülő szlovák és roma anyanyelvű romák kisebbségbe szorították mind a magyar nemzetiségű, mind a magyar anyanyelvű lakosságot. Az elszegényedő, fokozottan hátrányos helyzetű településen 2004 februárjában 20 helybéli lakos kifosztotta a helyi élelmiszerboltot a kelet-szlovákiai éhséglázadás során.

Mai jelentősége

A községben 4 évfolyamos, szlovák-magyar tanítási nyelvű alapiskola és szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Református temploma a 14. században épült gótikus stílusban, mai formáját a 19. században nyerte el. Két klasszicista stílusú kastély is található itt, a Czékus-kastély a 18. század végén, a Fay-kastély 1807-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GICZE. Hutzim. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai Fáy, és több Urak, lakosai katolikusok, de több reformátusok, fekszik Süvethének szomszédságában, mellynek filiája, Pelsőtztöl fél mértföldnyire, Jolsvához pedig két órányira, lakosai nevezetes fejér pípákat, és jó tserép edényeket készítenek. Földgye jó, legelője elég, fája mind a’ két féle, malma helyben, piatzozásai közel, gyümöltsös kerttyei a’ házaknál, szenet, és meszet is égetnek, ’s mivel a’ vas hámoroknak szomszédságában vannak, el is adhattyák, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Gicze, (Hudeyn), magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Jolsvához délre 3 órányira: 168 kath., 374 ref., 95 evang. lak. Ref. anyaekklézsia. Határa termékeny; erdeje, sok gyümölcse van; cserépedényt s meszet éget. F. u. többen. Ut. p. Rozsnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Gicze, murányvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 98 házzal és 529, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. 1427-ben Gyche alakban, már mint nagyobb község, 32 portával van említve. A Giczey család volt az ura, utána az Orosz család, azután a Diószeghy, Hámos, Fáy és a Czékus család. Most Fáy Albertnek, Remenyik Andornak s Nagy Elemérnek van itt nagyobb birtoka és mindegyiknek úrilaka. Ezek közül a Remenyikét és Nagyét még a Czékus család építtette, a Fáy-félét pedig jelenlegi tulajdonosa. Itt készítették a XVIII. század második felében a híres giczei pipákat és ekkor a község Hudeyn néven is ismeretes volt. Református temploma 1530 körül épült. Az egyház szent-edényei 1722-ből valók. Ide tartozik Dobra és Ritka puszta is. A községnek van postája. Távírója és vasúti állomása Licze-Gicze.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Gice. Az 1427. évi összeírás mint nagyobb helységet 32 jobbágytelkekkel tartja nyilván. Ekkor a Giczey-családé volt a birtok, később az Orosz-család, majd a Diószeghy-, Hámos-, Fáy- és Czékus-családok adták kézről-kézre az uradalmat. A XX. század elején Fáy Albert, Remenyik Andor és Nagy Elemér voltak a főbb községi földbirtokosok. A Czékus-családtól két kúria származik, az egyikben a Remenyik-, a másikban a Nagy-család lakott. A Fáy-kúria újabbkeletű, maga Fáy Albert az építtetője. Az ev. ref. templomot 1530 táján építették, melyben értékes, 1722-ből származó edények találhatók. A XVIII. században a község pipakészítő iparáról volt híres. A község területe 2183 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 592. A községhez tartozik Cigánytelep.