Garbócbogdány

Garbócbogdány az Ósva (Olšava) bal partján, a Bogdányi-patak (Bohdanovský potok) mentén, az Abaúji-hegyalja északi részén, 205 méteres (határa 192-343 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 18 km-re délkeletre, Hernádzsadánytól 10 km-re északkeletre, Nagyszalánctól pedig 7 km-re északnyugatra, a Szalánci-hegység nyugati lábánál. Határa nagyobbrészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék. 2010-ben területének 68,7 %-át (408 ha) szántóföld, 12,1 %-át (72 ha) rét és legelő, 9,6 %-át pedig (57 ha) beépített terület foglalta el. Ugyanekkor csak 3 hektárnyi területet soroltak be erdőként a község kataszterében, de a községhatár keleti részén rohamosan erdősödnek korábban gyümölcsösként művelt területek. Belterülete (mely a teljesen egybeépült Garbóc és a tőle északra fekvő Bogdány falvakból áll) a község területének 12 százalékát (2018-ban mintegy 71 hektár) teszi ki. Garbócbogdányon áthalad a Kassát Nagykapossal (66 km) összekötő 552-es út, melyről itt ágazik el a Regeteruszkán (4,5 km) és Magyarbődön (11 km) át Varannóra (44 km) vezető 576-os út. A 3322-es út Alsócsáj (1,5 km) és Ósva (6,5 km) felé teremt összeköttetést. Garbócbogdányt érinti a Kassát Tiszacsernyővel összekötő vasúti fővonal (megállóhely). Délről Felsőmislye, délkeletről és keletről Abaújrákos, északról Alsócsáj és Balogd, nyugatról pedig Alsóhutka községekkel határos. Katasztere egy-egy ponton érintkezik északkeleten Regeteruszkáéval, délnyugaton pedig Alsómislyéével. Déli határát a Garbóc-patak (Garbocký potok) alkotja.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1891-ben jött létre Garbóc és Bogdány egyesítésével. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). Területe a 20. század során csak kis mértékben változott: 1910-1938-ben 5,90 km², 2011-ben 5,94 km² volt.

Népesség

Garbócbogdány népessége 2011-ben 1033 fő volt, melynek 90,8 %-a volt szlovák, 0,7 %-a (7 fő) magyar nemzetiségű, 7,4 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. Az egykori Ósva-völgyi magyar nyelvsziget részét alkotó, a 19. század végén és a 20. század elején jelentős magyar lakossággal rendelkező község magyarsága a 20. század során szórvánnyá vált, majd teljesen asszimilálódott. 1991-ben 13 (1,8 %), 2001-ben 8 (0,9 %), 2011-ben pedig 7 (0,7 %) személy vallotta magát magyarnak Garbócbogdányon. A 18. századtól betelepült szlovákok arányának növekedésével párhuzamosan a magyar anyanyelvűek aránya 1880-1900 között folyamatosan csökkent (81,6 %-ról 43,9 %-ra), 1910-re viszont újra 78,5 %-ra emelkedett. A csehszlovák uralom alatt tartott 1921-es népszámlálás során már csak a lakosság egyhatoda (17,7 %), 1930-ban pedig alig 2,1 %-a vallotta magyarnak magát. Az 1941-es magyar népszámlálás ugyan ismét magyar többséget (65,8 %) mutatott ki a községben, de a kettős identitás 1945 utáni megszűnésével Garbócbogdány csaknem teljesen szlovák lakosságúvá vált. 2013-ban a lakosság 5,5 %-a tartozott a roma etnikumhoz. 2011-ben lakosságának 62,5 %-a volt római katolikus, 16,4 %-a református, 3,1 %-a görög katolikus vallású, 6,1 %-a pedig felekezeten kívüli volt. A reformátusok aránya folyamatosan csökkent a községben: 1851-ben 39,1 %, 1890-ben 33,2 %, 1921-ben már csak 23,9 % volt. 1944-ig izraelita vallású közösség is élt Garbócbogdányon (1851-ben 90 fő, 1890-ben 44, 1921-ben 29, 1938-ban 20 fő). 1880-ban Garbóc és Bogdány népessége együttesen 434 fő volt, 1921-ben csaknem ugyanannyian, 439-en éltek itt. A következő két évtizedben, 1941-ig több, mint egynegyedével, 562 főre nőtt a lakosság száma. 1970-től 2017-ig (az 1991-2001 közötti évtized stagnálását nem számítva) folyamatos gyarapodással több, mint másfélszeresére (708 főről 1100 főre) nőtt Garbócbogdány népessége. A kis határú község népsűrűsége (2011-ben 185 fő/km²) a járási átlag több, mint kétszerese.

Történelem

Garbóc első írásos említését 1229-ben a váradi regiszterben „Garbuc” alakban találjuk. Neve szláv eredetű (a gyertyános jelentésű hrabovec szóból). 1337-ben az abaszéplaki bencés apátság faluja volt, ekkor „Garbolch” alakban említik. 1427-ben tíz portája volt. 1608-ban tíz portája adózott. A 18. században részben szlovákokkal telepítették újra, de magyar többségét megőrizte. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában kiemeli a falu gazdag rétjeit és vízimalmát az Ósván. Ekkor 202 lakosa volt, melyből 116 volt római katolikus és 86 református vallású. 1873-ban megnyitották a Kassát Legenyemihályival összekötő vasútvonalat, mely Garbócon is keresztülhaladt. 1880-ban 201 magyar és 26 szlovák anyanyelvű lakosa volt. Bogdány első írásos említése 1299-ből „villa Bokdan” alakban maradt fent. Neve magyar személynévi eredetű. 1337-ben Boogdann, 1427-ben Bogdan, 1630-ban pedig Bogdany alakban említik az írásos források. 1335-ben Károly Róbert a Drugeth családnak adományozta. 1415-ben Luxemburgi Zsigmond Cudar Péternek és Istvánnak adományozta. 1427-ben 16 portája adózott. A 16. században lakossága református hitre tért. 1553-ban Ceczey Péter birtoka volt, ekkor három és fél portája adózott. 1565-ben a tizedjegyzék szerint 12 jobbágy- és 3 zsellércsalád lakta. 1715-ben 4, 1720-ban már 7 lakott portája volt. A 18. században a magyar reformátusok alkották a lakosság többségét. A község régi pecsétje 1840-ből ismert. 1828-ban 39 háza és 310 lakosa volt. A 19. században nőtt a szlovákok és a katolikusok számaránya, 1851-ben 289 lakosának 36,7 %-a volt református (106 fő), 32,2 %-a római katolikus (93 fő) és 31,1 %-a pedig izraelita vallású (90 fő). 1880-ban 153 magyar és 35 szlovák anyanyelvű lakosa volt. A már a 18. század végére egybeépült Garbócot és Bogdányt 1891-ben egyesítették Garbócbogdány néven. 1880-ban 434, 1890-ben 436, 1900-ban 501, 1910-ben pedig 483 lakosa volt. A 19. század végén postaállomása, körjegyzői székhelye, 75 háza és kőbányája (Forgách István gróf birtokában) volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 439, 1930-ban pedig 525 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntéssel visszakerült Magyarországhoz (1945-ig), ekkor 109 háza és 578 lakosa volt. 1941-ben 562 lakosa volt. 1943-tól 1945-ig építették fel az Alsómislye filiájának számító község saját katolikus templomát, melyet Árpád-házi Szent Margit tiszteletére szenteltek. 1944-ben zsidó lakosait koncentrációs táborba hurcolták. Mezőgazdasági szövetkezetét 1957-ben alapították. 1970-ben 708, 1980-ban 855, 1991-ben 914 lakosa volt. 2001-ben 905, 2011-ben 1033, 2017-ben pedig 1100 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2005-ben fogadták el.

Mai jelentősége

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Az egykori Bogdány központjában található református templom 1637-ben épült reneszánsz stílusban, mai alakját 1850-es átépítése során nyerte el, tornyát 1903-ban emelték. Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1943-1945 között épült szecessziós stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GARBÓTZ. Magyar falu Abauj Vármegyében, földes Ura a’ Szent István nevezetét viselő Kis Papság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Jánkhoz nem meszsze, Olsva vize mellett, Kassához két mértföldnyire. Határja jó termékenységű, réttyei is jók, de mivel legelője, és fája hibázik, második Osztálybéli. BOGDÁNY. Bogdanovce. Elegyes falu Abauj Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Kassához más fél mértföldnyire, határja termékeny; de mivel legelője nints, és fája is kevés, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Garbócz, magyar falu, Abauj vmegyében: 116 kath., 86 ref. lak. Az Ósván malma van, s ugyan ennek mentiben kövér rétekkel bír. Ref. sz.-egyház. F. u. a sz. István seminariuma. Ut. p. Kassa. Bogdány, (Bogdanowce), magyar-tót falu, Abauj vgyében, Kassához keletre 2 mfd., az Osva patakja mellett: 93 kath., 106 ref., 90 zsidó lak. F. u. Földesy, Horváth, Bónis, Diósy, s m. t.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A vasúton visszatérve, a káposztájáról nevezetes Ósva-völgyben Garbócz-Bogdány kettős községbe érünk, melynek határában gr. Forgách István kőbányát míveltet; fölebb pedig, Regete-Ruszka falu határában a magyar államvasútaknak van trachit-kőbányája.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Regete-Ruszkától délre van [...] a kassa-sátoraljaujhelyi vasút mentén Garbócz-Bogdány, mely Bologdnak is postaállomása és körjegyzői székhelye. Házainak száma 75, lakosa 436 magyar és tót. Határában Forgách István grófnak kőbányája van. Garbócz-Bogdánytól nyugatra, a vasutvonallal párvonalosan haladó út mentén van a két Hutka és a két Széplak, keletre Rákos és Nagy Szaláncz

Helységnévtár

Bogdány, rk. 92 Alsó-Mislye, gk. 8 Újváros, ref. 60 Garbóc, izr. 38 Rozgony. Garbóc, rk. 116 Mislye, gk. 14 Újváros, ág. 2 —, REF. 84 Tiszáninnen, izr. 20 Rozgony. 1890: Garbócz, Garbócz-Bogdány, 436, rk. 248, gk. 8, kg. 8, ág. 2, ref. 126, izr. 44.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Az Osva-völgyi magyar szigetet Garbócbogdány, Abaújváros, Felsőcsály, Györke és Magyarbőd községek alkotják. Ha e községek nemzetiségi arányát végigkutatjuk, a következő adatokat találjuk: Garbócbogdány két egyesített községből Garbócból és Bogdányból keletkezett. Garbóc a Lexicon adataitól Fényes adatáig magyar nemzetiségű. Bogdányt már csak a Lexicon és Korabinsky tünteti föl magyarnak. Fényes már magyar-szlováknak tünteti föl, sőt Czoernig mindkettőt szlovák-magyarnak. A mult század közepe táján Pesti magyar-szlováknak mondja, amit az első hivatalos népszámlálás adatai is igazolnak, ahol a két község együttesen 82%-ban mutatkozik magyarnak. A község egyesítése után 1890-ben 61%, 1900-ban 44%, 1910-ben 78% a magyarság, ami a kisebbségi sorsban töréssel folytatódik, mert az elszigetelt község magyarsága 18%-ra, 1930-ban pedig 2%-ra morzsolódott le. A fölszabadulás után éppen ilyen törésszerűén, mintegy folytatva az 1910-i adatot 77% magyarság mutatkozik. (...) Garbócbogdány. A község keletkezése és története ismeretlen. Az összeomlás előtt Forgách István grófnak volt itt birtoka. A község területe 1025 kat. hold s lakóinak száma a vissza csatoláskor 578.