Galánta

A város a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, az Alsó-Vágmente és a Vízköz kistájak határán, a Vág jobb partja közelében, a Sárdi-ér, valamint a Csipkésdi-árok és a Dernye-árok mentén található, Szeredtől 12 km-re délre, Dunaszerdahelytől 30 km-re északkeletre, Vágsellyétől 13 km-re nyugatra, Szenctől 30 km-re keletre. Vasútállomás a Pozsony-Budapest fővonalon, elágazás vezet Lipótvár (és a Vág-völgyi vasútvonal) felé. A 75-ös főút Diószeg (7 km) és Vágsellyén keresztül Ěrsekújvár (46 km), az 507-es út Szered és Dunaszerdahely, az 561-es út pedig Nagymegyer (44 km) felé teremt összeköttetést. Délnyugatról Vízkelet és Nemeskosút, nyugatról Diószeg, északról Nagymácséd, Gány és Alsószerdahely, északkeletről Vága, keletről Nemeskajal és Tósnyárasd, délkeletről pedig Taksonyfalva községekkel határos.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó város, 1849-től folyamatosan járási székhely. A 17. századtól 1871-ig mezőváros, majd 1871-től 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántia járás székhelye, 1960-ban várossá nyilvánították. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.k.e vármegye, Galántai járás). 1960-ban alakult ki mai területe, amikor Hódi és Nemesnebojsza községeket, valamint az 1938-ban Taksonyfalvától elszakított Javorinkát Galántához csatolták. 1971-1990 között Taksonyfalva is Galántához tartozott. A város három kataszteri területre oszlik: Galánta (23,20 km²), Hódi (5,93 km²) és Nemesnebojsza (4,78 km²). Három városrésze Galánta, Javorinka és Nemesnebojsza (Hódi és Kolónia Galántához tartozik a népszámlálás beosztása szerint, Javorinka pedig Galánta kataszterének része, mégis külön városrész). Hódi és Nemesnebojsza kataszteri területe nem változott az elmúlt évszázadban, Galánta területe Javorinka hozzácsatolásával 4,50 km²-rel (24 %) növekedett 1960-ban.

Népesség

Galánta a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Eredetileg magyar többségű mezőváros volt. 1910-ben a lakosság 89,6, 1921-ben 80,7 %-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A városnak az 1944-es népirtásig népes (magyar nemzetiségű) zsidó közössége volt, 1850-ben a lakosság 31,1, 1919-ben 23,7, 1930-ban 22,6 %-át alkották. Az 1920-as években megkezdték a szlovák kolonisták betelepítését, majd az 1947-es lakosságcsere során a magyar népesség mintegy felét kitelepítették, és szlovákokat költöztettek a helyükre. A várost így sikerült szlovák többségűvé tenni, amit azóta, a rendszerváltás óta pedig különösen súlyosbít az asszimiláció. A város lakossága a szocialista iparosítás és városiasodás évtizedeiben háromszorosára nőtt (1939-ben 4305 - a később hozzácsatolt két faluval 5263, 1991-ben pedig 16 978 lakosa volt). 1991-2011 között lakosságának 10,8 %-át elveszítette. Az asszimiláció következtében a magyarok aránya ebben a két évtizedben 40,6 %-ról 30,5 %-ra csökkent. A 18-19. században cigányzenészeiről híres roma közössége a lakosság 2,2 %-át teszi ki. A lakosság többsége (56,9 %-a) római katolikus vallású.

Történelem

A község a pannonhalmi bencés apátság birtoka volt a legkorábbi ismert forrás szerint. A középkor és a kora újkor folyamán több nemesi név tűnik fel a birtokosok között, úgy mint a Galántai, a Bessenyey, a Borsi és a Pap család. Ebben az időben önálló községként szerepel Galánta körül a később pusztaként létező Kórószeg, továbbá az azóta elpusztult Kázmérteleke, Tóthfalu és a Nebojsza elődjének tekintett Apáti. A Bessenyeyek birtokának nagy részét leányágon az Esterházyak örökölték meg, akiknek ez a családi ága a központjává tette meg – ennek emléke az itteni két Esterházy-kastély. Rajtuk kívül a Fekete, Balogh és Nagy családok is részesültek az örökségből. A reformáció idején az Esterházyak áttértek az új hitre, és a templomot is odaadták a reformátusoknak, de a család később rekatolizált, és a templomot is visszaadta az eredeti felekezetnek. Már 1519-ben említik Galánta első iskoláját, amely nemesi alapítványként jött létre. Az Esterházy családnak köszönhetően folyamatosan fejlődött, 1570-ben már vásártartási joga is volt. A 17. századtól mezőváros, akkor már kórház is működött itt. A kuruc seregek elfoglalták az erődített reneszánsz várkastélyt, és a császáriak csak több év múltán tudták bevenni. A 18. században felgyorsult a mezőváros fejlődése, előbb a csizmadiák, majd a szabók és a cipészek is céhet alapítottak. Az Ógalánta részen elterülő tavat 1823-ban csapolták le. A vasúti hálózathoz 1850-ben, a Pozsony-Pest vasútvonal megépítésével csatlakozott, és a század végén már távírója is volt, továbbá a közvilágítást is üzembe helyezték. Járási székhellyé válása után sorra épültek ki a közhivatalok, mint a szolgabírói hivatal, a királyi körjegyzőség és a járásbíróság. A 19. század elejétől kezdődött a zsidók bevándorlása, akik a 20. században már a lakosság jelentős részét tették ki, 1890-1944 között rabbiképzőt is működtettek. Ekkoriban Esterházy Béla grófnak, a diószegi cukorgyárnak, Ábrahámffy Gyulának és Gülcher Árminnak volt itt nagyobb birtoka. A kisebbik, régi (eredetileg reneszánsz, majd barokk stílusban átépített ) kastély a diószegi cukorgyáré volt, a neogótikus nagyobbik kastély pedig Esterházy Béláé. A városban ekkor két takarékpénztár, társaskör, függetlenségi és negyvennyolcas kör, iparosok olvasóköre, közművelődési egyesület, haladó kör és az ország egyik legrégibb, 1859-es alapítású temetkezési egyesülete működött. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Galántát, a 20-as és 30-as években rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások és az építőmunkások sztrájkjai. Az 1920-as években megindult a szlovák kolonisták betelepítése. 1925-től 1945-ös felszámolásáig itt volt a szlovákiai magyar szövetkezeti mozgalmat összefogó Hanza Szövetkezeti Áruközpont székhelye. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től ismét Csehszlovákiához csatolták. A zsidók nácik általi, 1944-es elhurcolása is komoly hatással volt a városra, 1947-ben pedig a magyar lakosság jelentős részét erőszakkal kitelepítették Magyarországra, míg a helyükre pedig onnan áttelepülő szlovákok költöztek. A szocializmus éveiben megkezdődött az erőltetett iparosítás. Az eredeti, mezővárosi részeket lebontották, és a helyükön lakótelepeket építettek, így nemcsak a város etnikai összetétele, de arculata is végletesen megváltozott. 1960-ban Nemesnebojszát és Hódit is Galántához csatolták.

Mai jelentősége

A város a Mátyusföld egyik gazdasági, a mátyusföldi magyarság szellemi és kulturális központja. Vasúti és közúti csomópont, iparágai közül az élelmiszeripar a legjelentősebb, ezenkívül gép-, fa- és vegyiparral rendelkezik. Magyar és szlovák nyelvű gimnáziuma, szlovák és kétnyelvű szakközépiskolája van. A négy alapiskolából és a négy óvodából is csupán egy-egy magyar nyelvű. Magyar művészeti alapiskolája nincs, csak két szlovák. A városban rendelőintézet és kórház működik, továbbá művelődési ház, járási könyvtár és sportcsarnok található itt. A reneszánsz Esterházy-kastélyban honismereti múzeum, galéria és házasságkötő terem működik. A város címerében szereplő neogótikus Esterházy-kastély felújítása a rendszerváltás után félbeszakadt, így ma nagyrészt lepusztult állapotban van. Egykori kegykápolnája jelentős búcsújáróhely volt, de a kommunista hatalom 1950-ben lebontotta. Hévíz- és élményfürdőjét 2007-ben nyitották meg. Honismereti Múzeuma 1969-ben létesült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GALANTA. Népes magyar mező Város Pozson Vármegyében, földes Urai Gróf Eszterházy, Fekete, Balog, Uraságok, a’ kiknek külömbféle jeles épűleteikkel ékesíttetik, ’s más Nemes Urak is laknak benne, lakosai katolikusok, és kevés evangélikusok, ’s számos ’zidók, fekszik Nagyszombathoz két mértföldnyire. Nevezetesek valának itten a’ tzigányok az egész Hazában jó hegedűlések módgyáért. Határja jó termékenységű, réttye, legelője meglehetős, eladásra alkalmatos módgya levén, első Osztálybéli. HODI. Tót falu Posony Várm. földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Galantához 1/4 mértföldnyire, mellynek filiája, ’s az Uraságnak kastéllyával jelesíttetik, határja két nyomásra van osztva, van erdeje, és réttye, eladásra is jó módgya. NEBOJSZA. Tót falu Poson Várm. földes Urai B. Perényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Galantának szomszédságában, és annak filiája, határja ollyan mint Barakonyé.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Galantha, vegyes magyar-tót m.v., Pozson vmegyében, Diószeghez keletre 1 órányira: 1189 kath., 38 evang., 556 zsidó lak., több kastélyokkal s urasági lakházokkal, kertekkel, kath. paroch. templommal, synagógával és boltokkal. Az ide való czigányok hires muzsikusok. Nagy róna határa igen sikeres rozst, buzát, árpát terem; rétjei kövérek; a marha-, kivált a juhtenyésztés szépen virágzik. F. u. több nemzetségek, kik között 3 predikatumát innen veszi, u. m. Eszterházy, Fekete, Balogh. Ut. p. Szered. Hodi, tót falu, Pozson vmegyében, Galantha mellett: 224 kath., 3 evang., 20 zsidó lak., s egy kastélylyal. Ut. p. Szered. Nebojsza, tót falu, Poson vmegyében, Galanthatól 1/2 órányira: 271 kath., 4 evang. lak. Ut. p. Szered.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Galánta, melyről az Esterházy főúri családok előnevüket vették, s hol az Esterházyaknak két nagy tornyos kastélyuk, szép parkjuk van, 2.465 magyar, tót, német lakosú nagyközség, melyhez Korószeg, Terézmajor és Garasdmajor telepek is tartoznak. Már az 1332–37. évi pápai dézsma-lajstromokban mint plebánia van említve, úgy, hogy e helyet is bátran Arpád-korszaki telepítvénynek vehetjük. Ma fontos közlekedési góczpont. Innen ágazik el Szered és Galgócz-Lipótvár felé a budapest-bécsi állami vasútnak egyik szárnyvonala. A galántaiak iparral és földmíveléssel foglalkoznak; van több ipartársulatuk, takarékpénztárak; igen látogatott vásárok élénkítik e helyet.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Galánta,a zsolnai vasútvonal mentén, a Mátyusföldön fekvő kisközség, a hasonnevű járás székhelye, 268 házzal és 2982, nagyobbára róm. kath. vallású, magyar lakossal. E község IV. Béla királynak 1234 és 1270. évi oklevele szerint, hajdan a pannonhalmi apátság birtoka volt. Egy 1291. évi határleiró oklevél a Galántai Uj fiai birtokának mondja. 1297-ben két Galántáról van említés, melyek közül az egyik Ó-Galánta nevet viselt; de úgy látszik, ez Galántának csak egy része volt. 1303-ban egyrészről Lég fia Ivánka comes és fia Miklós, másrészről pedig berencsi Vörös Ábrahám comes között hitbér- és leánynegyedre nézve egyezség tárgya volt. A pápai tizedszedők jegyzékében Gualanta néven szerepel. 1340-ben Galántai Wosk van említve birtokosául. 1425-ben galántai Bessenyey András kapott rá donácziót. 1511-ben galántai Borsi Györgyöt is birtokosul találjuk itt, és az 1553-iki portális összeírásban a Borsy család 22 portája adózik; 1570-ben a galántai Pap család is kapott itt adományt. Galántai Bessenyey Ilona után fia, Esterházy Ferencz örökölte, ki 1579-ben pozsonyi alispán volt. Ez idő óta e család innen írja előnevét. A Bessenyeyek kihaltával női ágon Fekete Márton is jutott itt nemesi birtokhoz, melyre 1590-ben új adományt nyer. 1509-ben a Bessenyey család leányági utódai: az Esterházy-ak, a Fekete, a Balogh és a Nagy családok a galántai birtokra új adományt nyernek. 1695-ben pedig Kostyán Mihály kap itt részbirtokot. Később a Farkas, Galgóczy, Zádory, Batka és a Bezury családok is nagyobb nemesi birtokosai közé tartoztak. Most Esterházy Béla grófnak, a diószegi czukorgyárnak, Ábrahámffy Gyulának és Gülcher Árminnak van itt nagyobb birtoka. A községben két kastély van, melyeket az Esterházyak építtettek. Az egyik, a kisebbik és régibb kastély a diószegi czukorgyáré és ma már gazdasági czélokra szolgál, a másik pedig, mely nagyobb szabású és szép parkban áll, Esterházy Béla grófé. 1705. október 17-én Bercsényi Miklós Galántán tartózkodott. 1707-ben Stahremberg Guidó gróf császári vezér megszállotta és megerősítette. E községben született 1653-ban Esterházy Imre gróf herczegprimás és 1702-ben Ambrosovszky Mihály egri kanonok, történettudós. A hajdan Ó-Galánta nevű részen még az újabb korban ugyanilyen nevű tó terült el, melyet 1823-ban csapoltak le. Kéttornyú katholikus templomát, az Alagovics Sándor plébános gyűjtéséből összegyűlt pénzen, 1794-től 1798-ig építették; de 1829-ben már átalakították. Hajdan e községet a vidék kincses-bányájának nevezték. Van itt a szolgabírói hivatalon kívül járásbíróság, kir. közjegyzőség, két takarékpénztár, társaskör, függetlenségi és negyvennyolczas kör, iparosok olvasóköre, a közművelődési egyesület fiókja, haladó kör és egy „halotti társulat” czímű temetkezési egyesület, mely egyike a legrégibbeknek, mert már 1859-ben alakult. Az Akasztófadomb dűlőn állott hajdan a bitófa. Ide tartoznak Garsd, Külső- és Teréz major, Szeszgyár telep és Kórószeg, mely utóbbi az 1553-iki portális összeírásban Török Balázs birtokaként szerepelt és most Ábrahámffy Gyula birtoka. A községben van posta, távíró és vasúti állomás. Hódi, mátyusföldi tót kisközség, 29 házzal és 399, róm. kath. vallású lakossal. E község 1291-ben szerepel először, a mikor Hudy Buken (Bökény) comes e birtokát leányának és vejének, Péternek adományozza. 1333-ban Hodi Ják és Ferencz neveiben is megcsendül. 1488-ban Kajali Péter és György a birtokosai, kiktől borsai Vizközi Tamás veszi zálogba. 1553-ban Csorba Gegely és Pál fiai osztozkodnak az itteni birtokaikon, melyek később, e család magvaszakadtával, az Illésháziak és a Saághiak birtokába kerülnek. 1672-ben lakatlan hely. Majd a Preira bárói családot is itt találjuk, s az Illésháziak révén 1787-ben már az Esterházyakat is, és ma Esterházy Mihály grófnak van itt birtoka és kastélya. Ezt a báró Preira család valószínűleg 1790-ben építtette; legalább a kastély pinczéjének ajtaja fölött látható évszám erre enged következtetni. A községnek nincs temploma. Postája, távírója és vasúti állomása Galánta. Nebojsza, mátyusföldi tót kisközség, melyben azonban magyarok is laknak. Házainak száma 32, róm. kath. vallású lakosaié 460. A nebojszai Balogh család ősi fészke. Királyi birtok volt, melyet Zsigmond király Norinberg nevű pohárnokának adományozott. Ennek leánya révén a Balogh család tulajdonába került. A Balogh-féle kastélyt, mely ma Gülcher Árminé, Bél Mátyás szerint, még Zsigmond király építtette várkastélynak. Tényleg nagy, négyszögü, emeletes épület, magas falakkal. Védőműveit Bél Mátyás is említi. Első átalakítását Szluha Ferencz későbbi birtokosától nyerte. Azután a birtok és a kastély a Viczay családé, később Schlossberg László pozsonyi alispáné lett, majd a szalabéri Horváth családé, egy darabig Draveczky báróné és Amadé gróf zálogosbirtoka, míg végre az egész birtok a kastélylyal együtt Galgóczy Antal birtokába jutott. A Galgóczy családtól 1849-ben Gülcher Jakab Tivadar vette meg. Ma ennek fia, Gülcher Ármin a tulajdonosa. Van itt keményítő-gyár is, mely szintén a Gülcher Árminé. A község postája és távírója Galánta, vasúti állomása pedig Gány.

Magyar Katolikus Lexikon

Galánta, v. Pozsony vm. (Galanta, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. szeredi esp. ker-ében. - 1237: Galantha. Tp-át 1332 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 k. ev-ok lettek. 1670: alapították újra. Mai Szt István kir. tp-át 1798: építették. - A vizitátor 1562: nem tudta eldönteni, hogy lakói ev-ok v. reformátusok-e. Kegyurai 1880: a közbirtokosok. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl., ném. - Filiái 1917: Barakony, Gány, Hodi, Nebojsza. - Lakói 1940: 3550 r.k., 15 g.k., 1 g.kel., 164 ev., 141 ref., 2 unit., 1216 izr., össz. 5089; 1970: össz. 8931, 27,4%-a m.; 1991: össz. 16.978, m. 6890 (40,58%); 2001: össz. 16.365, m. 6022 (36,80%). - Kat. sajtója: 1902-04: Érsekújvárvidéki R.K. Népnevelők Értes-je. ** Némethy 1894:96. - Pozsony vm. 1895:65. - Schem. Strig. 1917:201.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Galánta. Nem sokkal a honfoglalás után benépesült s IV. Béla 1234. és 1270. évi diplomája úgy említi, mini a pannonhalmi apátság hajdani jószágát. 1291-ben azonban már a Galántai Uj fiait jegyezték fel itt birtokban. A XIII. század alkonyán Ó-Galánta elnevezés is felbukkan s valószínű, hogy ez Galánta csak egy részét képezte. A pápai tizedszedők Gualanta alakban jegyezték fel. 1340-ben Galántai Wosk, 1425-ben Bessenyey András, 1511-ben a Borsy-család a birtokosa. Későbbi birtokos itt még a Pap-, Fekete-, Esterházy-, Balogh-, Kostyán-, Farkas-, Galgóczy-, Zádory-, Batka-, Bezury-család, újabban pedig az Esterházy grófok. Ábrahámffy Gyula. A csehek két évtizedes elnyomó uralma alatt az itteni magyarság is igen sokat szenvedett. Hozzátartozik Garasdmajor, Kíilsőmajor, Ónyiúti telep, Terézmajor. A község területe 3249 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 4305. Hódi. Elsőnek 1291-ből említi Hudy Buken comes ajándékozási levele, melyben leányát és annak férjét megajándékozza a községgel. A XV. század végén a Kajali-család a földesura, majd két évtized múltán a Csorba-család kezén jegyzik fel. Idővel az Illyésházy- és Saághy-család a birtokosa, majd az Esterházyak szerzik meg. A község területe 1030 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 596. Nemesnebojsza. Azelőtt Nebojsza. A XIII. században még királyi birtok és Zsigmond király várkastélyt épített a községben, majd pohárnokának, Norinbergnek adományozta. Házasság útján a Balogh-család szerzi meg s bírja több évszázadon át. Később a Szluha-, a Viczay-, Schossberg-, Horváth-, Galgóczy-, Gölcher-család birtoka. HOZÍItartozik: Gányi út. A község területe 831 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 362.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Galánta nk. galántai járás. A község eredetileg a XII. sz.-ban a pannonhalmi apátság birtoka volt, majd több nemesi család osztozott rajta, míg végül 1570-ben az Esterházy-család kapta meg. A cseh földbirtok reform után 1926-ban Esterházy László a megmaradt kisebb birtokot eladta a Szlezák testvéreknek, az újabb kastélyt a község vette meg, míg a régebbit a diószegi cukorgyár. Területe: 3.249 k. h. Lakosság: 4.305. Ebből m.: 3.967, szl.: 247, n.: 67. Magy. beszél: 4.203. Vallás szerint: r. k.: 2.962, ref. 54, ev. 110, izr. 1.176. Lakóház: 739. Népsűrűség: 230.2. Földbirtok: I. 3, II. 11, III. 22. Községi bíró: Dudás József. R. k. elemi népiskola, izr. elemi népiskola, állami polg. fiú- és leányiskolái Kat. Kör. Községi népkönyvtár. Ezermester cserkészcsapat. Sportegyesület.. Kath. Leánykör, Hanza Hitelszövetkezet, Galántai Hitelbank, Járási Ipartestület, Iparosok önsegélyző Egyesülete, Fogyasztási Szövetkezet (1 fő és 2 fióküzlet). Hanza Központi Szövetkezet (rum és likörgyár, baromfivágó és hűtő, ecetgyár stb.). Deák rum és likörgyár, fűszer és gyarmatárú nagykereskedés, Diószegi cukorgyár gazdasági és szeszgyára. Nemes úrbéres közbirtokosság. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel, a csapatokat Thold Dezső tábornok és v. Marschalkó Béla ezredes vezették. 1926-ban 12 morva és szlovák telepes kapott birtokot az un. Ónyi pusztán. Püig. tsz. Érsekújvár. Főszolgabíró: dr. Szency Géza, kir. járásbíróság elnöke: dr. Bartal Mihály táblabíró, államrendőrségi kirendeltség vezetője: dr. Nagy Géza. Vámkirendeltség vezetője: Czajlik István főtiszt. Csendőrszárnyparancsnok: Andrássy Gyula százados. Pügyőri biztos: dr. Szeleczky Béla. MÁV. állomásfőnök: Szalay Kálmán főintéző. Adóhiv. főnök: Félegyházy László. Postamester: Deákváry János. Közjegyző: dr. lovag Gaszner Gyula, Ah. jb. közj. csö., v. á. posta, távíró és távbeszélő helyben. Hódi kk. körj. Galánta, galántai járás. Neve 1291-ben szerepel először. Volt Esterházy nagybirtok, amelyet a cseh földreform során özv. Magyerics Vera cseh birtokos és gyárosnő vett meg. Jelenleg állami kezelésben van, vitézi telkek lesznek. Területe: 1030 k. h. Lakosság: 596. Lakóház: 74. Népsűrűség: 100.5. M.: 178, szl.: 413, Magy. beszél: 350. Vallás szerint: r. k. 584, izr.: 11. Földbirtok: I—II. 0, III. 26. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. csö. Galánta, v. á. u. p. és u. t. Galánta. Állami elemi népiskola. Nemesnebojsza kk. körj. Galánta, galántai járás. A Balogh család ősi fészke. Kastélyát Bél Mátyás szerint Zsigmond király építtette. Többszörcserélt gazdát. Mostani birtokosa a diószegi cukorgyár. A cseh földreform során a parkot Salczer szeredi állatorvos vette meg, aki a régi park helyén kertészetet rendezett be. Területe: 831 k. h. Lakosság: 362. Ebből magyar: 91, német: 9, szlovák: 260. Magy. beszél: 206. Vallás szerint: r .k.; 351, ev.: 1, izr.: 10. Lakóház: 40. Népsűrűség: 75.7. Földbirtok; I. 0, II. 1, III. 2. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. csö. v. á., u. p.,. u. t. Galánta. Állami elemi iskola. Keményítőgyár.