Galábocs

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistáj keleti részén fekszik, a Galábocsi-patak mentén, Szécsénytől 12 km-re északra, Nagykürtöstől 17 km-re délkeletre, az Alsózellőt (4,5 km) Kürtpusztával (5 km) összekötő út mentén. Határa dombos, mintegy ötödrészt erdővel borított terület, a Galábocsi-patakon víztározót hoztak létre. Délnyugatról Zobor, délkeletről Csalár, északról Alsózellő, északnyugatról Óvár községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (4,51 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Galábocs a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, egyike a járás legkisebb falvainak. 1910-ben 190, 1921-ben és 1938-ban egyaránt 204, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1938-2001 között népességének csaknem felét elveszítette, 2001-2011 között kis mértékben nőtt lakossága (109 főről 117-re). 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 39,1 %-ról 49,6 %-ra nőtt, a magyaroké viszont 60,9 %-ról 36,8 %-ra csökkent, így 2001-2011 között a szlovákok relatív többségbe kerültek a korábban mindig magyar többségű községben. Ehhez hozzájárult az is, hogy viszonylag magas (12,8 %) a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya. A lakosság mintegy háromnegyede (74,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

1297-ben "Galabuch" néven említik először. 1431-ben "Galaboch" alakban szerepel írott forrásokban. Több nemesi család, köztük a Kacsicsok, Prónayak és Benék birtoka volt. A török elpusztította, így 1554-ben pusztaként említik. 1554 és 1594 között a török hódoltsághoz tartozott, majd ismét elnéptelenedett. 1800-tól a 19. század végéig népiskola is működött a faluban. 1828-ban 29 házában 274 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. 1923-ban a Bleier-birtokon agrársztrájk zajlott. 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1945 után egy ideig barnaszénbányászat folyt a községben. 1990-ig a csalári közös tanács irányítása alá tartozott.

Mai jelentősége

A községben sem iskola, sem templom nem található, a katolikus harangláb a 19. század közepén épült, a Jankovich-kúria (1830) klasszicista stílusú.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Galabocs, magyar falu, Nógrád vmegyében: 162 kath., 2 evang. lak., kik szőlőt mivelnek. F. u. Bene s m. t. Ut. p. Szakál.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Galábocs. Az Ipoly közelében fekvő magyar kisközség. Van 38 háza és 192 45róm. kath. vallású lakosa. Postája Nógrádszakal távírója Ludány, Vasúti állomása Szécsény. Eredetileg a Kacsics nemzetség birtoka volt. 1297-ben Kékkövi Detre fia Mikó, a Balassák ősének a birtokában találjuk, a ki itteni birtokait Simonnak, a Palásti Radó-család ősének adta át. 1419-ben a Deméndi-család az ura. 1431-ben pedig a Békefi Nováki család. Az 1548. évi adóösszeírás szerint teljesen üresen állott, mert lakosai szétfutottak. 1562-63-ban Hasszán Bajrám töröktiszt hűbérbirtoka volt. 1629-ben Tercsi György itteni részbirtokait Ráday Gáspár fiának, Andrásnak adja cserébe. 1715-ben 5, 1720-ban 9 magyar háztartással szerepel. 1770-ben Ráday Gedeon, Prónay Pál és Trásy Pál voltak a földesurai. 1826-ban Nándori Bene András volt itt birtokos, később pedig Jankovics Vincze. Jelenleg nincs nagyobb birtokosa. A Jankovics Vinczétől 1830 táján épített úrilak jelenleg Battik Sándoré. A községhez tartozik Gyurkavölgy-major.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Galábocs. Első okleveles említése 1297-ben történik s az időben Detre fia Mikó birtokolja. 1419-ben a Deméndi, 1431-ben a Nováki-nemzetség az ura. A török időkben Hasszán Bajrain aga hűbérbirtoka. A török eltakarodása után Tercsi György kapja, de rövidesen elcseréli Ráday Andrással. 1770-ben Ráday Gedeon, Prónay Pál és Trásy Pál között oszlik meg, majd a XIX. században kisebb birtokosok kezére kerül a galábocsi határ. A község területe 784 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 204.