Gács

Gács a Losonci-medence északnyugati részén, 270 méteres tengerszint feletti magasságban, a Tugár-patak (Tuhársky potok) mentén fekszik, Losonctól 8 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 28 km-re északkeletre. Csaknem egybeépült a tőle északra fekvő Gácsfaluval. A település a 303 méter magas Gácsi-várdomb alatt terül el, a községterület legészakabbi részén. Határa délen az erdők borította Jelsőci-dombság nagy részét magába foglalja, a Jalsovík- és a Maskófalvi-patak völgyének egy részével. 207-303 méter tengerszint feletti magasságban húzódó határának 2010-ben 53,3 %-át (1163 ha) erdő, 25,7 %-át (560 ha) szántó, 14,6 %-át (319 ha) pedig rét és legelő foglalta el. Egyetlen külterületi lakott helye a község központjától 3 km-re délkeletre található Telkipuszta (Dolná Telka) és a hozzá tartozó Józseftelek (Horná Telka). A határa déli részén fekvő Jelsovikpuszta és Ráckapuszta a 20. század első felében elpusztult. Gács fontos forgalmi csomópont, érinti a 75-ös országos főút Nagykürtös és Losonc közötti szakasza; a 2661-es út Gácslápos (3 km), a 2664-es út Gácsfalun (1,5 km) keresztül Patakalja (7 km), a 2664-es út pedig Losonctamási (4 km) felé teremt összeköttetést. 1906-1967 között vasúti szárnyvonal is összekötötte Pozsonnyal. Északról Gácsfalu, nyugatról Gácslápos, Gácsliget és Maskófalva, délnyugatról (rövid szakaszon) Nagylibercse, délről Vilke és Jelsőc, délkeletről Panyidaróc, keletről pedig Losonc kataszterével határos. Északi határát a Tugár-patak, illetve a 75-ös út vonala képezi.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1765-től 1871-ig mezőváros volt, majd kisközségként 1852-1920-ig Nógrád vármegye Gácsi járásának székhelye volt (1872-1883 között a járást megszüntették, ebben az időszakban a Losonci járáshoz tartozott). A csehszlovák közigazgatásban 1922 után végig a (változó területű) Losonci járás része volt. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás), 1940-ben nagyközséggé nyilvánították. 1950 után területének 7,9 százalékát elveszítette, amikor Szoliszkópuszta nagy részét és Jenkepusztát Jelsőchöz csatolták – határa ezzel az 1910/21-es 23,69 km²-ről 21,82 km²-re (2011) csökkent.

Népesség

Gácsnak 2011-ben 1697 lakosa volt, melynek 87,2 %-a volt szlovák és 1,2 %-a (20 fő) magyar nemzetiségű (1,9 %-a – 33 fő – magyar anyanyelvű). 2013-ban népességének 9,1 %-a a roma etnikumhoz tartozott. A községben a 20. század első feléig jelentős magyar kisebbség is élt és az 1910-es népszámláláskor relatív magyar többséget (50,9 %) mutattak ki. A valós nemzetiségi megoszlást jobban mutatják az 1880-as (ekkor a lakosság 77,2 %-a volt szlovák és 13,3 %-a magyar anyanyelvű) és az 1921-es népszámlálás (76,7 % csehszlovák és 18,3 % magyar nemzetiségű) adatai. 1930-ban Gács lakosságának alig 3,5 %-a vallotta magát magyarnak, míg a magyar fennhatóság alatt tartott 1941-es népszámláláskor csaknem kétharmada. A 20. században az 1930-41 közötti időszakban a lakosságszám egyharmadával csökkent (1440 főről 958 főre), azt ezt követő négy évtizedre viszont a folyamatos gyarapodás volt a jellemző (1970-ben 1531, 1980-ban 1615 lakosa volt a községnek). Az 1980 óta eltelt időszakban a népességszám nagyfokú stabilitása figyelhető meg (1991-ben a községnek 1659, 2001-ben 1676, 2011-ben 1697, 2017-ben pedig 1668 lakosa volt). 2011-ben népességének 61,6 %-a (1921-ben még 84,5 %-a) volt római katolikus, 16,0 %-a pedig evangélikus (1921-ben 10,8 %) vallású és 9,4 %-a felekezeten kívüli. 1921-ben még lakosságának 4,2 %-a (51 fő) izraelita vallású volt. 2011-ben Telkipusztán élt a község népességének 5,1 %-a (87 fő). Népsűrűsége 2011-ben 77,8 fő/km² volt.

Történelem

A település neve szláv eredetű, Mocsáry Antal feltételezése szerint az itt letelepített galíciaiakról kapta. Gács várát a Losonczy család építtette fel a 13. század második felében. 1321-ben, a Csák Mátéval vívott harcokban elpusztult, 1386-ban Losonczy István építtette újjá. A vár alatti település 1299-ben Holuch, 1347-ben Galch, 1386-ban Gach, 1435-ben pedig Gaach alakban szerepelt okiratokban, temploma az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben már szerepelt. Később gyakran említik Gácsváralja néven is. Az 1440-es években a vár Giskra csapatainak kezére került, de Hunyadi János 1451-ben visszafoglalta. A 16. század első felétől a Forgách család birtokába került és maradt három évszázadon keresztül. 1544-ben várát királyi rendeletre lerombolták. 1554-től 1593-ig török hódoltsági terület volt, 1562-63-ban 15 adóköteles portával. 1612-ben a romos vár helyén Forgách Zsigmond, Nógrád főispánja hat saroktornyos reneszánsz kastélyt építtetett. Később Forgách Ádám országbíró uradalmi központja lett. Gács első pecsétjét 1633-ból ismerjük. 1678. novemberében a várat Thököly Imre seregei ostromolták. 1701-ben megalakult a szűcsök és a csizmadiák céhe. 1703-ban Gács várába menekült a Rákóczi-felkelés kitörésekor a császárhű vidéki nemesség nagy része, de később meghódolt a kurucoknak, 1709-ben ostrom nélkül foglalták el a császáriak. 1712-ben a pestisjárványban a lakosság nagy része életét vesztette. 1715-ben hat magyar és öt szlovák háztartás volt a településen. A váralján az első templom, melyet a Szent Kereszt megtalálásának tiszteletére szenteltek, 1743-ban épült. Gács 1765-ben mezővárosi jogokat kapott, ahol országos vásárokat is tartottak. 1767-ben itt alapították Magyarország első posztómanufaktúráját, mely egészen 1926-ig üzemelt. A manufaktúra 1800-ban részvénytársasággá alakult, gyors növekedését a 19. században a hadsereg megrendeléseinek köszönhette, az 1850-es években porosz szakemberek segítségével modernizálták. Az új gyárat az ország első ipari rendeltetésű gőzgépével 1832-ben helyezték üzembe. Gács cserépedény-készítéséről is híres volt, a fazekascéhet 1726-ban alapították (a kiváltságaikhoz ragaszkodó fazekasmesterek még a 19. század végén is fenntartották a céhes szerveződési formát). Majolikagyára 1767-től a 19. század elejéig működött. Vendégfogadó és 1766-1842 között postaállomás is működött a településen. 1784-87-ben, az első magyarországi népszámláláskor 181 háza és 1102 lakosa volt. Az első cigányok 1775-ben telepedtek le itt. 1816-ban új katolikus iskolát alapítottak Gácson. 1826-ban felépült Szent Keresztnek szentelt római katolikus temploma, melynek tornyát 1835-ben építették hozzá. 1828-ban 186 háza és 1235 lakosa volt. 1831-ben Kazinczy Ferenc, 1845-ben pedig Petőfi Sándor is meglátogatta a gácsi várkastélyt. 1836-ban cukorgyárat is létesítettek itt. 1852-től Gács járási székhely lett, 1872-1883 között azonban a Gácsi járást megszüntették. A 19. század második felétől zsidó közösség (1851-ben 47, 1880-ban 38, 1921-ben 51 fő) is élt Gácson, ahol izraelita temető és 1925-ben neológ zsinagóga is létesült. 1874-75-ben Shvoy Miklós Nógrád vármegyét bemutató monográfiájában az akkor 1211 lakosú, kisközséggé lefokozott mezőváros tárgyalásánál jó rétjeit és rozstermő földjeit, marhavásárait, szép tölgyerdejét, kétosztályos magyar nyelvű elemi iskoláját, távíróállomását és (1867-től) mechanikus szövőszékekkel ellátott posztógyárát emeli ki. Az 1849-ig működő sóhivatal épületében ekkor a kerületi csendbiztos és a pandúrok szállása volt. 1876-ban munkás-segélyegylet, 1877-ben önkéntes tűzoltóegylet alakult a községben. 1884-től tíz éven keresztül a gácsi Vörös Kereszthez címzett gyógyszertárban dolgozott Csontváry Kosztka Tivadar. A 20. század elején, a járási székhelyen és a Forgách birtokok uradalmi központjában szolgabírói hivatal és takarékpénztár (1903-tól) működött. 1906. december 18-án átadták a Losoncot Gáccsal összekötő vasúti szárnyvonalat. Az első világháborúban a község 35 lakosa vesztette életét. 1919. júniusában a Tanácsköztársaság kis időre népi tulajdonba vette a várkastélyt. 1920-ig a község Nógrád vármegye Gácsi járásának székhelye volt. 1921-ben 1240, 1930-ban már 1440 lakosa volt. Az 1920-as években a csehszlovák földbirtokreform során szlovák kolonisták telepedtek le a község határában – Telkipusztán és az 1950 után Jelsőchöz csatolt Szoliszkópusztán. Utóbbi kolónián a Forgách család egykori birtokán 8 család kapott földet 210 hektáron, 1930-ban már 50-en éltek itt. 1921-ban agrársztrájkra (Telkipusztán), 1928-ban pedig nagy munkanélküli-tüntetésre került sor a községben. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új csehszlovák-magyar határt Gácsnál húzta meg, ezután határközséggé vált, melyet három oldalról vett körbe a szlovák bábállam területe (a szomszédos Gácsfalu már Szlovákiához tartozott). A kolonisták egy része elmenekült és 1930-hoz képest egyharmadával csökkent a község népessége, 1938-ban 259 háza és 1089 lakosa volt, 1941-ben már csak 958-an éltek itt. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 35 fő volt az izraelita vallásúak száma) koncentrációs táborba hurcolták. Szeptemberben a gácsi várkastélyban titkos magyar-szovjet tárgyalásokra került sor a háborúból való kilépésről. Később a várban a német katonai parancsnokság rendezkedett be. Gácsot 1945. január 20-án foglalta el a szovjet és a román hadsereg hosszas harcok után. A második világháborúban súlyosan megsérült várat 1955-63 között helyreállították, majd 1965-1994 között gyógypedagógiai intézet működött benne. Mezőgazdasági szövetkezetét 1955-ben alapították, később állami gazdasággá alakult. 1967-ben megszűnt a forgalom a Losonc-Gács vasútvonalon. A ma Gácshoz tartozó, a Maskófalvi-patak mentén fekvő Ráckapuszta egykor önálló falu volt, saját templommal. Első írásos említését 1249-ben terra Rocheteluky néven találjuk, később, mint Rochkateluk (1379), Ráczfalu (1549), Racskó (1554), illetve Ráczfalva (1556) szerepelt. 1554-ben 7 háztartása fizetett adót a töröknek. A 17. század harcaiban pusztult el.

Mai jelentősége

A községben szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található, egy pékség és egy kandallókat gyártó cég (Lustroj) is működik itt. A település felett magasodó, egy középkori vár helyén 1612-ben reneszánsz stílusban épült, majd 1762-ben barokk stílusban átépített Forgách-kastélyban 2016 óta luxusszálloda működik. A várat 12 hektáros park veszi körül mesterséges tóval. A Szent Kereszt megtalálása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1826-ban, a Szentháromságnak szentelt temetőkápolnája pedig 1843-ban épült klasszicista stílusban. A templom nagyméretű oltárképét Kubányi Lajos festette 1889-ben. Evangélikus temploma eredetileg 1925-ben, mint neológ zsinagóga épült, 2009-ben alakították át templommá. A község gazdag ipartörténeti emlékekben is: az egykori királyi sóház 1767-ben barokk-klasszicista stílusban épült, a régi majolikagyár 18. század közepi barokk és a posztógyár 19. század eleji klasszicista stílusú épülete is fennmaradt.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GÁCS. Mező Város Nógrád Váremgyében, földes Ura Gróf Forgách Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Losonthoz 1/4 mértföldnyire, kies helyen épűlt, ’s külömbféle Fábrikákkal diszesíttetik, és gazdagíttatik, Posta is van benne. Határja középszerű, posztó, papíros, ’s nem külömben őrlő malmai is vagynak, tulajdonságai jobbak mint Balassa Gyarmatnak, erdeje nagy, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Gács, (egész neve: Gácsváralja), tót-magy. mv., Nógrád vgyében, egy kiterjedt völgy közepén, Losonczhoz 1., Pesthez éjszakra 14 mfld távolságra. A város éjszaki oldalán egy magas kősziklás hegyen áll a régi Forgách nemzetség vára, melly a legjobb karban, jelenleg gr. Forgách Sándornak szolgál lakásul. Határa 210 hold, mellyből belsőség 110, szántóföld és rét 100 hold. Urbériség itt nincs. Lakja 1117 kath., 180 ágostai, 2 ref., 47 zsidó. A város mellett folyik a Tugár pataka. Nevezetes épületei: a váron kivül gr. Forgách Antal kastélyja, a posztó- és répaczukorgyár, mellyek közül a posztógyár egész Magyarországban legnagyobbnak mondható. Tart 3 országos vásárt is. Birják gr. Forgách Antal, és gróf Forgách János örökösei. Postahivatala Losonczra tétetett át.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Alább Losoncz felé zöldelő halmok közűl kiemelkedő hosszúkás hegyen fekszik Gács vára, melynek hegyoldalát gyönyörű kilátású díszes kert borítja; még szebb és tágasb kilátást élvezhetni a vár ablakaiból. A vár tornyokkal ellátott ötszögű emeletes erődítmény egy kapuval, hova jól készített út vezet. A gácsi vár keletkezésének idejét nem tudjuk. Legnagyobb szerepet vitt a husziták korában, a midőn Giskra megerősítette; de azután elpusztúlt, majd ismét fölépűlt. Azonban a török világban nem tartatván eléggé védhetőnek, 1544-ben az országgyűlés elrendelte leromboltatását; míg végre 1612-ben gróf Forgách Zsigmond nemcsak védelmi helyűl, hanem családi lakásúl is a mostani alakban fölépíttette, a mint a vár falába helyezett márvány lapra vésett fölírat beszéli. Szerepelt e vár mint erőd még a XVII. század folyamán is, főleg midőn a Tököly hívei és azok között gróf Balassa Imre szorongatta a vár népét. A következő XVIII. században pedig a Rákóczi fölkelése kezdetén a vármegye előkelő nemessége és tisztikara zárkózott belé; de a legelső fölszólításra meghódolt a kuruczoknak és Rákóczi egy béna franczia tűzértisztet helyezett bele parancsnokúl, a ki a kuruczok csillagának lehanyatlásával meghódolt a császári hadseregnek. Egyik termét a Forgách ősök képei díszitik. Mai birtokosa gróf Forgách József özvegye, báró Révay Sarolta és veje, gróf Wenckheim Henrik. A vár alatt fekszik Gács-alja csinos kis mezőváros gróf Forgách-féle kastélylyal. Legnevezetesebb e hely posztógyáráról, melyet 1762-ben gróf Forgách Antal alapított. 1792-ben „Gyapjúszövet- és fínom posztógyár” czímmel részvénytársúlat birtokába jutott. A gyár ma is működik s igen kedvelt gyapjúszöveteket készít, melyek külföldi híres gyártmányokkal is sikeresen versenyezhetnek. Fonó és festő helyiségei a vár alatt, szövő osztálya a városban van elhelyezve. Gács lakosainak egy része fazekas iparral is foglalkozik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Gács. Járási székhely, a vármegye felsőrészében. Kisközség, 205 házzal és 1248 lakossal, a kik vegyesen magyarok és tótok s túlnyomóan róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasútállomása helyben van. A helység nevével az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben találkozunk első ízben. Ekkor már egyházas hely volt. Várárol 1450-51-ben vannak az első adataink, a mikor az a csehek birtokában volt. 1451-ben Hunyadi János foglalta el a várat. A XVI. század első felében a Lossonczyak birtokában találjuk, mely család 1548-ban a helység földesuraként is szerepel. Várát, mivel a király engedélye nélkül épült fel újra, az országgyűlés rendeletéből 1544-ben széthányták. A XVI. század közepén a község a török hódoltsághoz tartozott. Az 1562-63. évi török kincstári adószámadáskönyvekben, a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 15 adóköteles házzal. 1598-ban Forgách Zsigmond volt a helység földesura, a ki 1612-ben nagy költséggel helyreállíttatta a várat, melyet 1678-ban Thököly Imre igyekezett kézre keríteni. Fel is szólította a vár akkori urát, gróf Forgách Adámot, hogy csatlakozzék ő hozzá, de Forgách megmaradt Lipót hűségében. Ennek következtében Thököly 1678 november havában kuruczaival megjelent a vár alatt, mire Makfalvay János várkapitány, hogy a támadásnak elejét vegye, három ágyut adott át Thökölynek. Forgách Ádám halála után (1681) özvegye, báró Rehberg Mária Katalin, újabb támadásoktól tartva, a lengyel királyhoz fordult segélyért. II. Rákóczi Ferencz felkelő hadjáratának kezdetén a vidéki nemesség, sőt Pest vármegye tisztikarának egy része is e várban keresett menedéket. A kuruczok 1703-ban ostrom alá fogták a várat, de a várbeliek visszaverték a támadást. Miután azonban rövid idő múlva az egész Felvidék a kuruczok kezébe került, Gács vára is meghódolt Rákóczinak. Rákóczi egy franczia kapitányra bízta a várat, a ki azonban 1709-ben, midőn a császári had ostrom alá fogta Gácsot, ágyúlövés nélkül meghódolt. 1715-ben hat magyar és öt tót háztartását vették fel. 1765 és 1769-ben a helység országos vásárok tartására nyert engedélyt. 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával Forgách János volt a helység földesura, 1826-ban pedig Forgách Antal és János. A szolgabirói hivatalon kívül, itt van a gácsi uradalom középpontja, a járási takarékpénztár, továbbá a híres gácsi posztógyár, mely már több mint 100 éves és az első posztógyár volt az országban. Itt készítik évszázadok óta az egész Alföldön elterjedt cserépedényeket. Az 1726-ban alapított fazekas czéhben 58 önálló mester volt és még ma is 40 családnál több foglalkozik a cserépedénykészítéssel. A vár és a gácsi uradalom egy része jelenleg gróf Forgách Ilona, férjezett Wenckheim Ferenczné örökösei birtokában van. A hatalmas négyszöget alkotó várban sok a látnivaló műkincs. Van itt számos, értékes ötvösmű, közöttük Rákóczy Zsigmond és Lorántffy Zsuzsánna ezüsttányérjai, gobelinek, értékes fayenceok, gazdag könyvtár, régi olasz könyvtárszekrényekben, nagybecsű régi bútorok és vertvas-művek, régi olasz márványmunkák, gazdag, régi metszetgyüjtemény, s a Forgáchok családi képtára és a díszes nagyteremben, a hol hajdan az üléseket tartották, 42 vármegye követének széke, melyek mindegyikének a támláján más-más vármegye czímere van kihímezve. A községben van gróf Forgách János emeletes kastélya, melyben jelenleg özv. gróf Forgách Antalné lakik. Ezt a család a XVIII. század végén építtette és mostani tulajdonosa 1896-ban átalakította. Itt is sok érdekes látnivaló akad. Többek között érdekes a gazdag agancs-gyüjtemény, melyben egy itt lőtt 22-es is van. A fegyvergyüjtemény is gazdag és értékes és a nagyszámú Alt-Wien porczellán is. A kastély parkja egyike a legszebbeknek a vármegyében. A mostani róm. kath. templom újabb keletű. Nemrégiben restaurálták. E helységhez tartoznak: Józseftelek, Ráczka-puszta és Széplak-puszta.

Magyar Katolikus Lexikon

Gács, v. Nógrád vm. (Halič, Szl.): vár. - A Tomaj nb. Losoncziak építtették a tatárdúlás (1241-42) után. Csák Máté hívei felégették. 1386: a család engedélyt kapott újjáépítésére. 1451: a husziták elfoglalták, de Hunyadi még abban az évben visszavette. 1601: Forgách Zsigmond szerezte meg, aki teljesen átalakította. 1678: meghódolt Thökölynek. 1703: feladták a kurucoknak, majd Heister császári tábornok szállta meg és felgyújtatta. Később barokk stílusban átépítették. Téglalap alaprajzú, négy saroktornyos épület. Bá.B. Varjú 1932:58. - Vártúrák III:259.

Helységnévtár

Gács (Gatsch), [Raczka, Telki p.], rk. 1035 Gácsfalu, ág. 181 Maskova, ref. 2 - , izr. 38 Losoncz-Tugár.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Gács. Minden valószínűség szerint már a honfoglalás után benépesült, de elsőnek csak 1332—1337-ben említik nevét a pápai tizedjegyzékben. Váráról a XV. században történik feljegyzés, mikor is Hunyadi János 1451ben elfoglalja és lerontatja. Egy évszázaddal később a Lossonczyak kezén szerepel Gács, de mert a király engedélye nélkül a várat újból felépítették, 1544-ben az országgyűlés meghagyására le kellett rombolni. A török alatt részben elpusztult a község, majd a török kitakarodása után 1598-ban Forgách Zsigmond kapja és a XVII. század elején ismét felépíti a várat. Thököly Imre I. Lipót elleni felkelése során 1678-ban nagyobb sereggel körülvette és gróf Forgách Ádám várurat felszólította, hogy álljon melléje. Forgách azonban megmaradt királyhűségében. Ezért Thököly ostromot indított Gács vára ellen. Hogy a felesleges vérontást elkerülje, Makfalvy János várkapitány három ágyút kiad Thökölynek, aki azzal megelégszik és a vár felszabadul. Forgách Ádám 1681-ben meghalt s özvegye, báró Rehberg Mária Katalin, attól tartva, hogy a kurucok ismét támadnak, a lengyel királytól kért segítséget. Thököly felkelését követő szabadságharc kezdetén, amikor már II. Rákóczi Ferencnek sorra hódolnak az északmagyarországi várak, a királyhű nemesség nagyszámban a gácsi várfalak között húzódik meg. 1703ban a kurucok megkezdték a vár ostromát, de bevenni nem bírták. Rövidesen azonban önként meghódolt Rákóczinak s a fejedelem egy francia kapitányra bízta a vár védelmét. Ez a francia kapitány azonban egyetlen puskalövés nélkül átengedte a császári seregnek a várat. Az úrbéri rendezés során 1770-ben ismét a Forgách család birtokába került s ilyenként szerepel az összeomlásig. Vára még ma is épen áll s értékes műkincsek találhatók benne. Igen híres a közel 150 éves gácsi posztógyár, mely mint ilyen az első volt Magyarországon. Különösen nevezetes még Gács többévszázados agyagiparáról is. A község területe 4117 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1089. A cseh megszállást ugyancsak megsínylette. A községhez tartozik: Gyártelep. Józseftelek, Ráckapuszta, Szoliszkópuszta.