Főrév

Főrév a Vízköz legnyugatabbi sarkában, a Kis-Duna bal partjának közelében, a Duna főágának és a Kis-Duna kiágazásának a közelében fekszik, Pozsony központjától 5 km-re keletre, 136 méteres tengerszint feletti magasságban. A mai Ružinov városrész az egykori (1946-ban Pozsonyhoz csatolt) Főrév községen kívül magába foglalja Pozsony korábbi határának északkeleti részét, valamint a Felső-Csallóköz legnyugatabbi csücskét is, ahol (a korábban részben Pozsonypüspökihez és Szunyogdihoz tartozó területen) 1956-57-ben épült fel a Slovnaft hatalmas (mintegy 5 km²-es területet elfoglaló) petrolkémiai komplexuma és olajfinomítója. Magja, a korábban falusias jellegű, majd a 20. század első felében Pozsony elővárosává váló Főrév, melynek ma csak déli része őrzi őrizte meg családi házas arculatát (központjában az egykori Csáky-kastéllyal), korábbi főutcája, a ma a 63-as főút pozsonyi bevezető szakaszát alkotó Gagarin utca falusias jellegét teljesen elveszítette. A négy részből álló, az 1960-as években kiépített hatalmas panelházas lakótelepi övezet (a fővárosban a pozsonyligetfalui lakótelepek kiépítéséig a legnagyobb) a régi településhez északról csatlakozik, négy, megközelítőleg azonos területű (Štrkovec, Ostredky, Trávniky, Pošeň) lakótelepből áll, melyek tengelye a széles Ružinov utca (villamosvonallal). A régi Főrévet délről az egész városrészt átszelő, az 1980-as években épült D1-es autópálya és összekötő vasútvonal (melyek az 1977-85 között épült Kikötői-hídon keresztül teremtenek összeköttetést Pozsonyligetfaluval) határolja, itt található Pozsony központi teherpályaudvara is. Ettől délre a Farkastorok (Vlčie hrdlo) településrész foglalja magába a Slovnaft teljes területét, a Duna bal partjának ártéri erdeit, az egykori Brenner-szigeten létrehozott új kikötőt és a 20. század második felében nagyrészt lebontott elővárosi munkástelepek megmaradt részeit (Malé Pálenisko, Nové Pálenisko). Legnyugatibb része, a Pozsony belvárosához közvetlenül csatlakozó Nivy városrész részben az I. Köztársaság idejétől beépített korábbi külvárosokat foglalja magában (Ružová dolina, Päťstvo bytov), részben szintén panelházas övezet (Starý Ružinov, Malomliget – Mlynské Nivy), itt található Pozsony buszpályaudvara is. A külső (a csallóközi vasútvonalon túlra eső) településrész az 1920-as évekig külterületnek számított, ekkor létesült itt a Pozsony peremén létrejött szegénynegyedek legnagyobbika, Dornkappel (Trnávka), valamint ennek szomszédságában a Masaryk-kolónia. Ma elsősorban családi házas beépítésű zóna, ahol a várost kiszolgáló nagy területigényű szolgáltatások telephelyeit találjuk (számos bevásárlóközpont), csak a legkülső övezetben (a nemzetközi repülőtéren és az 1960-as években kialakított kavicsbányatavon /Aranyhomok – Zlaté piesky/ túl) maradt fent a korábban a városrész mai területének mintegy felére jellemző mezőgazdasági területhasznosítás. 2010-ben Főrév városrész (mely Pozsony 2. legnagyobb területű városrésze Pozsonypüspöki után) területének 47,1 %-át foglalták el épületek (1868 ha), 13,2 %-át (523 ha) szántóföldek, 6,5 %-át (258 ha) kertek, 6,4 %-át vízfelület (255 ha) és 5,9 %-át (235 ha) erdő. Nyugatról Pozsonyligetfalu, Pozsony-Óváros és Pozsony-Újváros, északról Pozsonyszőlős, keletről Vereknye és Pozsonypüspöki városrészekkel, északkeletről Dunahidas és Pozsonyivánka községekkel határos. Határa annak legdélebbi pontján Horvátjárfaluéval is érintkezik. Pozsonyligetfaluval közös határát a Duna középvonala alkotja, az Óvárostól az Öreg-híd, a Pribina utca, a Kassai út és a Malomliget utca, az Újvárostól a Nagyszombati vám (Trnavské mýto) és a 61-es (Pozsony-Szenc) út vonala választja el, az országút egy szakasza egyben Főrév és Pozsonyszőlős határát is alkotja. Vereknyétől a 63-as főút (Gagarin és Poprádi utcák) egy szakasza választja el, Pozsonypüspökivel közös határának egy részét pedig a Kis-Duna, valamint a Slovnaft területének keleti és déli határvonala alkotja. Pozsonyligetfaluval közös határa 1938-1945 között államhatárt alkotott Szlovákia és Németország között.

Közigazgatás

1946-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-II. járás (1996-ig II. körzet) részeként. 1920-ig nagyközségként (1900-ban még kisközség volt) Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is Pozsonyi járás része maradt. 1938-1945 között, Pozsonyligetfalu Németországhoz csatolásakor a Duna túlsó partjára eső határrészeit (Zabospuszta) elveszítette. 1939-1945 között a Szlovák Állam része volt (Pozsony megye, Pozsonyi járás). 1946-ban Főrévet Pozsonyhoz csatolták és 1949-1954 között a város VIII. kerületét (a mai Nivy Kvetná néven a II., Trnávka pedig az V. kerületét) alktotta. 1954-1960 között Nivy és Főrév a II. kerületet képezte, Trnávka viszont a IV. kerület (Újváros) része lett. 1960-1972 között Nivy a II., Főrév (1964-től Ružinov néven módosított határokkal) a VIII., Trnávka pedig a VII. kerületet alkotta. 1972-ben, Pozsony közigazgatási átszervezésekor az eredeti község területét több mint duplájára növelve (az 1921-es 16,92 km²-ről 39,70 km²-re) alakították ki a mai Ružinov városrészt, Főrévhez csatolva Pozsony északkeleti határrészeit, és Pozsonypüspöki, valamint Pozsonyszőlős egy részét is. Területe három kataszteri területre (Ružinov – 19,36 km², Trnávka – 12,93 km², Nivy – 7,41 km²) oszlik, melyek közül Ružinov foglalja magában az egykori Főrév község határának nagy részét.

Népesség

Főrév Pozsony második legnépesebb városrésze (Pozsonyligetfalu után), 2011-ben 68 574 lakosa volt, itt élt a főváros összlakosságának egyhatoda (16,7 %-a). 2011-ben népességének 89,5 %-a volt szlovák és 3,1 %-a magyar nemzetiségű. 1991-2011 között (más pozsonyi városrészekhez hasonlóan) az asszimiláció révén a magyar nemzetiségűek aránya folyamatosan csökkent (1991-ben 3,9 %, 2001-ben 3,4 %, 2011-ben 3,1 %). Az egykori Főrév község alapítása óta német lakosságú volt, a 20. század első felében Pozsony elővárosává válva rohamos növekedésnek indult, míg 1880-ban 759, 1921-ben már 1524 lakosa volt, ez 1930-ig több mint duplájára (4457 fő), a következő tíz évben pedig ismét másfélszeresére nőtt (1940-ben 6508 lakosa volt). A betelepülők elsősorban magyar és szlovák nemzetiségűek voltak, így megfigyelhető a németek arányának fokozatos csökkenése (1880-ban 87,5 %, 1921-ben 75 %, 1930-ban 42,4 %) és a (cseh)szlovákok (1921-30 között 7,4 %-ról 29,9 %-ra), valamint a magyarok (14,8 %-ról 23,5 %-ra) arányának gyors növekedése. Ennek ellenére az 1930-as években a német nemzetiségűek még mindig relatív többséget alkottak a községben. A már akkor Pozsonyhoz tartozó Dornkappel (Trnávka) dűlőben jött létre a két világháború közötti időszak legnépesebb elővárosi nyomornegyede (népessége 1925-1938 között 1300-ról mintegy hatezerre ugrott), melynek legtöbb lakója a Csallóközből és a Mátyusföldről a fővárosba áramló magyar nemzetiségű szegényparaszt volt. Főrév csaknem teljes német lakosságát 1945 után kitelepítették, ezzel, valamint a magyar kisebbség nagy részének asszimilációjával és az 1960-as évek lakótelepépítésével alapvetően megváltozott a városrész etnikai arculata, melynek ma elsöprő többsége szlovák nemzetiségű. 1980-ban Főrév volt a legnépesebb pozsonyi városrész (84 486 lakos), de már az 1980-as években megkezdődött népességének csökkenése, a következő három évtizedben lakosságának csaknem egyötödét elveszítette, elsősorban a szuburbanizáció eredményeként. 2011 után ez a folyamat megfordult és 2011-2017 között már 6 %-kal nőtt a városrész népessége (68 574 főről 72 718 főre). Ebben a pozsonyi belváros kelet felé terjeszkedése, a központhoz való közelség felértékelődése és az új lakások építése egyaránt szerepet játszott. 2011-ben az össznépesség csaknem fele (32 674 fő) élt a négy lakótelepen (Štrkovec, Ostredky, Trávniky, Pošeň), a történelmi Főrév-központ (Prievoz, 6244 fő) és Trnávka (6289 fő) népessége csaknem megegyezik a második világháború előttivel. 2011-ben a népesség 52,0 %-a volt római katolikus, 6,0 %-a evangélikus vallású, 29,9 %-a pedig felekezeten kívüli. 1880-ban Főrév lakosságának még 71,9 %-a evangélikus vallású volt, 1921-re azonban a római katolikusok aránya 27,8 %-ról 50 %-ra nőtt, az evangélikusoké pedig 49,4 %-ra csökkent. Népsűrűsége 2011-ben a pozsonyi átlag több mint másfélszerese volt (1727 fő/km²).

Történelem

A városrész elődje, Főrév település a Kis-Dunának, a folyam egykori főágának egy fontos átkelőhelyénél alakult ki. Vélhetően már az ókorban is lakott volt, a kora középkorban a szláv és germán népek területeinek határánál feküdt. A középkorban a pozsonyi váruradalom tartozéka volt. A rév először 1382-ben szerepelt az okiratokban. A 16. században második felében evangélikus német telepesek érkeztek az Ober-Uffer néven ismert révhelyhez és megalapították a későbbi települést. Első írásos említése 1524-ből származik. 1580-tól a Pálffy-család birtoka volt. A Rákóczi-szabadságharc idején katonai tábor állt itt, magát a falut a harcok során felgyújtották. A települést gyakran pusztította árvíz a 19. század második felében épült állandó Duna-töltés kialakításáig. A 19. század derekán Fényes Elek népszerű vendégfogadóját, gyümölcs- és zöldségtermesztését, valamint a Farkastoroki-erdőben folytatott fakitermelést emeli ki, megemlítve a golyvát is, mint a faluban elterjedt betegséget. Ekkoriban a falu egy szigeten feküdt az azóta csaknem nyomtalanul eltűnt Malomligeti Duna-ág partján, mely a 19. század második feléig a Kis-Duna főága volt, a szigetet délről a mai főág határolta. Az ettől délre húzódó Farkastoroki-erdő szintén külön szigetet alkotott. 1863-ban kolerajárvány sújtotta, 1877-ben pedig az egész falu leégett. 1850-ben lakosságának kilenctizede evangélikus vallású volt, 1880-ban még több mint kétharmada. Német többségét a két világháború közötti időszakig megőrizte, néprajzi különlegessége volt a 20. századig fennmaradt karácsonyi misztériumjáték („paradicsomjáték”). Az 1883-as pusztító árvíz után a Kis-Duna szabályozásával megszűnt a falu szigeti fekvése és a gyorsan fejlődő Pozsonyhoz való közelsége és közlekedési szempontból kedvező fekvése révén gyors fejlődésnek indult, 1880 és 1910 között csaknem duplájára nőtt népessége (759 főről 1301-re). A 19. század végén a De Pauli család volt a legnagyobb birtokosa. 1920-ig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott, 1913-tól körjegyzőségi székhely is volt. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták, a két világháború közötti időszakban a Pozsonyba áramló vidéki munkások (nagy számban csallóközi és mátyusföldi magyarok) többszörösére növelték lakosságszámát (1921-ben 1524 fő, 1930-ban 4457 fő, 1940-ben 6508 fő). Az elővárossá alakuló Főrév melletti Brenner-szigetnél kiterjedt szegénytelep jött létre. Ebben az időszakban népesült be az akkor még Pozsony északkeleti határának számító Dornkappel-dűlő (Trnávka), melyet 1925-ben kezdtek felparcellázni és 1936-ra már mintegy 6 ezren lakták, egyben a város legnagyobb külvárosi szegénynegyede volt. Az 1896-ban alapított Apolló olajfinomító (és a már a mai Főrév területére eső, ugyanebben az évben létesített jutagyár, a „Klingerka”) keleti szomszédságában a Mühlau (Malomliget) és Grössling dűlők területének beépítése szintén a 20. század első felében ment végbe. 1880-ban létesült a Ludwig-féle gőzmalom, 1901-ben alapították a cérnagyárat (Cvernovka, 2004-ig működött), 1896-ban pedig a kábelgyárat (Gumon, 2005-ig). A városrész későbbi névadója, a Virágvölgy (Rosenheim, Ružinov) szintén munkástelepként alakult ki (az 1980-as években új lakótelepet létesítettek a helyén). Maga Főrév is gyorsan városiasodott, 1927-ben felépült első temploma, 1933-ban pedig a községháza új épülete (ma lelkészlak). 1938. novemberétől 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. Ebben az időszakban határközséggé vált, mivel a náci Németország annektálta a Duna túlpartján fekvő Pozsonyligetfalut, egyben a túlpartra eső, korábban Főrévhez tartozó Zabost is (ahol a két világháború között szintén népes munkástelep létesült) és a folyó lett az új államhatár (1945-ig). 1946. április 1-jén a községet Pozsonyhoz csatolták. 1948-1951 között északi részén felépült a Ružinov nemzetközi repülőtér, az 1950-es években pedig a főváros első lakótelepe, a még téglaházakból álló „500 bytov” negyed. 1956-57-ben a Farkastoroki-erdő és Pozsonypüspöki közötti területen felépült a Slovnaft olajfinomítója, majd az 1960-as évek lakótelepépítései (egyben a korábbi főutca épületeinek lebontása és panelházakkal való helyettesítése) alapvetően megváltoztatták Főrév arculatát. A négy részből (Štrkovec 1962-1964; Trávniky 1963-1968, Ostredky 1963-1966, Pošeň 1965-1968) álló panelházas lakóövezet elkészültekor az ország legnépesebb lakótelepe volt, melyet eredetileg 60 ezer főre terveztek (2011-ben 32 ezren lakták). A lakótelep építésekor két kavicsbányató (Rohlík, Štrkovecké jazero) is kialakult. 1970-re Főrév teljesen egybeépült nyugat felé Pozsony belvárosával, kelet felé Vereknyével, észak felé pedig Trnávkával. 1972-ben Ružinov néven egybeolvasztották a már 1946 előtt is Pozsonyhoz tartozó városrészekkel, kialakítva a mai városrész adminisztratív határait. 1976. július 28-án súlyos légiszerencsétlenség színhelye volt; az Aranyhomok-tóba zuhanó Prága-Pozsony repülőjárat katasztrófájában 76-an vesztették életüket. 1978-1983 között megépült a városrészen áthaladó autópálya, vele párhuzamosan pedig az új összekötő vasútvonal teherpályaudvarral, a Duklai hősökről elnevezett új Duna-híddal (ma: Kikötői-híd, 1977-85). A lakótelep-komplexumot fokozatosan kiegészítették szolgáltató intézményekkel: Bratislava Szálló (1974), Junior Szálló (1982), Ružinov Áruház (1984), Művelődési Ház (1985). 1979-ben átadták a Vladimír Dzurila téli stadiont, 1985-re felépült az új egyetemi kórház és rendelőintézet és 1983-ban átadták a főváros új buszpályaudvarát. Az ezredforduló utáni időszakban új bevásárlóközpontok sora létesült a városrész külső területén (Avion, Soravia, Shopping Palace stb.). 2005-ben átadták a Malomligetet Pozsonyligetfaluval összekötő új Apolló-hidat. A 2010-es években megkezdődött Malomliget területén Pozsony új központi üzleti negyedének kialakítása (Twin City, Apollo, Bratislava Business Center) és a városrész fejlődésének rohamos felgyorsulása.

Mai jelentősége

A városrész nagyrészt lakófunkciót ellátó, de ipari és közlekedési szempontból (nemzetközi repülőtér, folyami kikötő, buszpályaudvar, D1-es autópálya, két Duna-híd) is nagy jelentőségű, a pozsonyi belváros keleti részétől a városhatárig terjedő, rendkívül heterogén terület. Az ország petrolkémiai iparának központja (Slovnaft). Fontos szerepet játszik a főváros kereskedelmében (számos bevásárlóközpont) és területén található Pozsony új üzleti központja is. Főréven található a pozsonyi egyetemi kórház, a statisztikai, valamint a geodéziai és kataszteri hivatal, továbbá a Vladimír Dzurila téli stadion is. Számos oktatási intézménye közül a Juro Hronec, Ivan Horváth, Metód és a Ladislav Novomeský gimnáziumok, valamint a Közlekedési szakközépiskola emelhető ki. A városrész északkeleti peremén található Aranyhomok (Zlaté piesky) népszerű fürdőhely. A régi Főrév legfontosabb műemléke az 1899-1902 körül historizáló-szecessziós stílusban épült Csáky-kastély, a mellette található Jézus szíve kápolnával. Egytornyos evangélikus temploma 1927-ben épült, a Masaryk-kolónián a Don Bosco tiszteletére szentelt római katolikus templom pedig 1937-ben. A rendszerváltás után felépült a Páli Szent Vincének szentelt új, modern stílusú katolikus templom, a szalézi rend Szűz Máriának szentelt temploma, valamint a Szt. Rastislav pravoszláv templom bizánci stílusban. Ipari műemlékei közül legjelentősebbek a régi cérnagyár (1904-1905), a fonoda (1909), a gőzmalom silója (1934), valamint a ma múzeumként működő régi gázgyár (1935) épülete.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FŐRÉV. Magyar, és német falu Poson Vármegyében, földes Ura a’ Posoni Várnak Fő Kapitánnya, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik napnyugotra Posonhoz, délre az öreg Duna, északra az Érsek újvári ág Duna, ’s Vereknyének szomszédságokban, ’s a’ Csalóköznek mintegy kalapja, határja két nyomásbéli, fája mind a’ kétféle, Farkastoroki nevű erdője nevezetes, külömbféle vadgyai számosak, szénája elég, eladásra könnyű módgya, de mivel az áradások néha ártalmokra vannak, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Révfő, vagy Fő Rév (Oberufer), német falu, Poson vármegyében, Posontól 1/2 órányira, a Műhlau dunaszigetjében: 75 kath., 500 evang. lak., egy derék kastéllya, s vendégfogadóval, mellyet a posoniak gyakran megkeresnek mulatság kedvéért. Lakosai kik között több golyvás találtatik, a Duna szigetjében szép gyümölcsösöket tartanak; galyfákat és zöldséget hordanak eladni. F. u. gr. Pálffy család senioratusa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Főrév, Pozsony közelében fekvő német kisközség, 114 házzal és 965, nagyobb részben ág. ev. h. vallású lakossal. E község régi történetét nem ismerjük. A de Pauli grófi család volt a birtokosa, most pedig a gróf Pálffy-féle szeniorátusnak van itt nagyobb birtoka. Már a mult század elején is volt itt kastély; legújabban Csáky Jenő gróf építtetett ide nagyobb szabású, minden kényelemmel és kiváló ízléssel berendezett főúri kastélyt. A mult század utolsó tizedében több izben árvíz pusztította, 1877-ben pedig csaknem az egész község leégett. A községnek nincsen temploma. Ide tartoznak Farkastorok telep és Zabos puszta. Van saját postája, távíró- és a vasúti állomása Pozsony.

Helységnévtár

Főrév (Főrei, Oberufer), rk. 211 Pozsony, ág. 546 Pozsony, ref. 2 - .