Felsőszeli

A Kisalföldön, a Mátyusföld középső-déli részén, a Szeli-Dudvág mindkét partján, a Vízköz és az Alsó-Vágmente kistájak határán fekszik, Galántától 9 km-re délre. Területén keresztülhalad a Galántát Nagymegyerrel összekötő 561-es főút, mellékutak kötik össze Tallóssal (7 km) és Deákin (7,5 km) keresztül Vágsellyével (11 km). Északról Taksonyfalva, északnyugatról Hidaskürt, délkeletről Pozsonyvezekény, délről Tallós, keletről Alsószeli, északkeletről pedig Deáki községekkel határos. Délnyugati határának egy részét a Megyer-patak, déli határát pedig a Feketevíz alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). A község területe 34,84 km², 1910-1939-ben 39,60 km² volt. 1949 után a korábban Felsőszelihez tartozó Szigetmajort Alsószelihez csatolták (6,34 km²), ugyanakkor 1,58 km²-es területet (Alsórétmajor) Hidaskürttől Felsőszelihez csatoltak, így alakult ki mai területe.

Népesség

1910-1939 között a község népessége egyötödével nőtt (3477 főről 4145-re). A második világháború utáni kitelepítésekig és lakosságcseréig a községet csaknem kizárólag magyarok lakták, ekkor lakosságának egyharmadát áttelepítették Magyarországra. Az 1939-1991 közötti fél évszázadban népességének egynegyedét elveszítette, 1991-re lakossága 3089-re csökkent. Az azóta eltelt két évtizedre lassú növekedés (4,2 %) jellemző. A szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 30,2 %-ról 36,2 %-ra nőtt, de a lakosság többségét még mindig a magyarok alkotják. A 20. század elején még evangélikus többségű (1921-ben 49,5 %) községben a római katolikusok kerültek többségbe (2011-ben 45,9 %), az evangélikusok aránya 27 %-ra csökkent.

Történelem

A késő kőkori-korai rézkori lengyeli kultúra régészeti nyomait találták meg itt. Első okleveles említése azt rögzíti, hogy II. Géza király a nyitrai Szent Emmerám egyháznak adományozta, piaci vámjával, halászaival és halászati hozamával együtt. A 14. századtól a Szeli család volt a földesura, a kora újkortól pedig gyors egymásutánban, illetve párhuzamosan a Csorba, az Illésházy, Sághy és a Báthory családok rendelkeztek itt jelentősebb birtokokkal. Végül egészen a 20. századig bezárólag az Esterházy és a Benyovszky család szerzett nagyobb birtokrészt. A Rákóczi-szabadságharcban kisebb ütközet zajlott le a falu határában. 1823-ban hatalmas tűzvész pusztította el a községet. A 20. század elején saját postája volt és szeszgyár is működött a községben. A középkorban a két Szeli között feküdtek Szemere és Súr, mára elpusztult falvak. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, ezután rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások és a munkanélküliek sztrájkjai. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. A deportálásokkal és kitelepítésekkel ekkor bontották meg erőszakkal a népesség addig színmagyar jellegét. A szocializmus idején kenderfeldolgozó működött a helyi szövetkezetben. 1947-ben 1013 embert (köztük 126 kisgyermeket) deportáltak csehországi kényszermunkára, ők csak 1949-ben térhettek vissza, de a házaikba már liptói szlovák családok költöztek. Ugyancsak 1947-ben 1321 embert telepítettek ki erőszakkal Magyarországra, akiknek a helyére magyarországi szlovákok költöztek. A szervezett telepítések és az asszimiláció nyomán mára kétharmad alá csökkent a magyarok aránya, míg a szlovákoké egyharmad fölé duzzadt.

Mai jelentősége

A községben magyar (Széchenyi István Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) és szlovák alapiskola működik. A falu mellett termálfürdő üzemel. Szent Lőrincnek szentelt katolikus temploma egy régebbi templom alapjain 1775-ben barokk-klasszicista, evangélikus temploma a korábbi, 1785. évi templom átépítésével 1856–61 között klasszicista stílusban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Szelly. Két magyar falu Pozsony Várm. Alsónak földes Ura Gr. Pálfy; Felsőnek pedig Gr. Eszterházy Uraságok, Alsó a’ Felsőnek filiája; lakosaik katolikusok, és evangelikusok, fekszenek egymástól, ’s Deákitól is fél órányira; határjaik jól termők, réttyeik, legelőjik elegendők; fájok is van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szeli (Felső), magyar falu, Poson vármegyében, az előbbeni falutól egy kis óra járásnyira. Ugyancsak a Dudvágh mellett: 850 kath., 1100 evang., 30 ref., 8 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, és evang. anyaszentegyháza. Határa igen termékeny; legelője, rétje bőséggel. F. u. gróf Eszterházy József, de bir benne szép inscriptionalis jószágot Benyovszky Péter kapitány is.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Szeli szintén említtetik már a XII. században.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felsőszeli, a mátyusföldi síkságon fekvő magyar nagyközség, 530 házzal és 3215 lakossal, a kik közül 1649 ág. h. ev., 1371 róm. kath., 19 ev. ref., a többi izraelita. E község ősidők óta megült hely, mert határában pogánykori leletekre bukkannak. Első okleveles nyomát 1158-ban találjuk, a mikor II. Géza király egy harmadát a nyitrai Szent Emmerám egyháznak adományozza, piaczi vámjával, halászaival és halászatával együtt. 1217-ben II. Endre egyik oklevelében Zele néven melíti. V. István 1271-ben megerősíti II. Béla adományát és az egész helységet a nevezett egyháznak adományozza. Ez okiratában Scele néven szerepel, templomával együtt. A pápai tizedszedők jegyzékében Sili néven fordul elő. Ez időben a Szeli család volt a földesura; 1324-ben Conrardus de Zyli nobilis van említve birtokosául. 1540-ben már a Csorba családot találjuk itt birtokosul, a mikor a fiutódok hátra hagyása nélkül elhalt Csorba János itteni birtokát Illyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispánnak és testvérének, továbbá Saághi Deák Imrének és fiának Zsigmondnak hagyományozza. Az 1553-iki portális összeírásban már Báthori András és a borostyánkői urak szerepelnek birtokosaiul; az előbbi kilencz, az utóbbi pedig nyolcz porta után adózik. Később az Esterházyak birtoka, kiktől a Benyovszkyak inscriptiót kapnak, és most is Esterházy Ernő grófnak és Benyovszky Lajosnak van itt nagyobb birtokuk. Róm. kath. temploma, a község fennállása óta már a harmadik. Hogy mikor pusztult el az ősi templom, melyről már fent megemlékeztünk, nem tudható. Második temploma 1524-ben épült; ugyanis lebontása alkalmával, ajtaja fölött az 1524. évszám volt látható, harangján meg az 1401. évszám volt olvasható. Ez a harang nyilván még az ősi templomból való volt. A mai templomot, mely akkor magas, sugár toronynyal volt ellátva, Esterházy Ferencz gróf kanczellár 1775-ben építtette, de az 1823. évi május 4-én a községben dúlt nagy tűzvész, 145 házzal együtt, a templomot is elhamvasztotta. Ismét fölépült ugyan, de tornya csonkán maradt. A felsőszeli ág. h. ev. egyház egyike volt a reformáczió első egyházainak, s a Thurzók pártfogása alatt alakult. Ők építették át a régi kath. templomot is az evangélikusok használatára. Az Esterházyak azonban a lakosokat visszatérítették és a templomot az evangélikusoktól ismét elvették. Ekkor az itteni ev. egyház megszünt és csak a Rákóczy-mozgalmak alatt éledt fel újból, de csak rövid időre, mert nem sokkal azután az evangélikus hívek a pusztafödémesi artikuláris ekklézsiához tartoztak. De a hívek a nagy távolság következtében nem járhattak oda, hanem a helybeli plébánostól vették igénybe a papi szolgálatokat és ennek fizették a stólát is egész 1786-ig, a mikor az ev. egyház 900 hívővel ismét megalakult és az időben építették a mai templomot is, de torony nélkül. 1856-ban újjáépítették és toronynyal is ellátták. A Rákóczy-forradalomban itt kisebb ütközet is volt, és a dunamelléki dűlőben látható földsánczokat a nép Rákóczy-sánczoknak nevezi. Ide tartoznak Dögös, Körtvélyes és Szigeti majorok, Ekecsakla erdészlak, Lénárt és Razghamalom. A községnek van saját postája, távírója és vasúti állomása pedig Galánta.

Magyar Katolikus Lexikon

Felsőszeli, v. Pozsony vm. (Horné Saliby, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. vágsellyei esp. ker-ében. - Tp-át 1271 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 u. ev-ok lettek. 1678: alapították újra. Mai Szt Lőrinc tp-át 1775: építették. Kegyura 1880: Esterházy József gr. Anyanyelve m. - Lakói 1940: 1850 r.k., 1 g.k., 1 g.kel., 1894 ev., 25 ref., 1 unit., 178 izr., össz. 3950; 1991: össz. 3089, m. 2137 (69,18%); 2001: össz. 3134, m. 2100 (67,01%). ** Némethy 1894:89. - Pozsony vm. 1895:64. - Schem. Strig. 1917:114. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőszeli. Már az őskorban lakott hely, amit bizonyítanak a határában feltárt pogánykori leletek. írott nyoma elsőnek 1158-ból bukkan fel. Ez időben II. Géza király adományozása folytán birtokba iktatják itt a nyitrai Szent Emmerám egyházat. II. Endre 1217-ből fennmaradt egy diplomája Zele néven írja, majd 1271-ben Seele alakban szerepel V. István oklevelében, míg az egyházi feljegyzések Sili néven említik. Ez időben birtokos ilt a Szeli nemzetség is. Az idők folyamán földesúr itt még a Csorba-, Illyésházy-, Saághy-család, Báthori András, majd az Esterházy grófok, ösi kath. temploma már régen elenyészett. Második temploma 1524-ben épült, de azt lebontották s mai templomát 1775-ben szentelték fel. A lebontott régi templom egyik harangját 1401-ben öntötték s így kétségkívül még az ősi templomból maradt meg. Evangélikus egyháza egyike a reformáció első egyházainak s egy időben a régi katholikus templomot is az evangélikusok bírták. A mai evangélikus templom 1786-ból való s 1856-ban újjáépítették és tornyot húztak rá. Hozzátartozik: Búzarév, Dögösimajor, Körvélyesimajor, Szigetimajor. A községben szeszgyár van. A község területe 6881 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 4145. A csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt sokat szenvedett a magyar lakosság.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Felsöszeli nk. galántai járás. írott emlékeit már 1158-ból ismerjük. A feljegyzésekben Zele néven szerepel 1217-ben, majd Seele 1271-ben. Az egyházi feljegyzések Sili néven említik. Ezen időben a Szeli család birtoka. Későbbi földesurai a Csorba, Illyésházy, Saághy családok, majd Báthory András és az Esterházy grófok. Ösi kath. temploma elenyészett,, második templomot 1524-ben építették, de ezt is lebontva, mai templomát 1775-ben szentelték