Felsőfalu

A község a Gömöri-medence keleti részén, a Turóc-patak nyugati ágának (Rátkai Turóc) völgyében, a Turóc jobb partján, a Vályi-dombság északkeleti oldalán fekszik, Gömörfalvától 9 km-re, Tornaljától 17 km-re északnyugatra, Kisvisnyó közvetlen déli szomszédságában. Egyike az úgynevezett „agyagövezet“ községeinek. A Gömörfalvát Újvásárral (8 km) összekötő mellékúton közelíthető meg. Határának (mely 220-433 méteres tengerszint feletti magasságban) mintegy háromnegyedét erdő borítja. Nyugatról Gesztes és Gömörispánmező, északról Újvásár (Kisborosznok katasztere), északkeletről Kisvisnyó, keletről Szkáros, délről pedig Felsővály községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás), ebben az időszakban határközséggé vált, nyugati határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (9,27 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Felsőfalu a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A 17. századtól túlnyomórészt szlávok lakta település a 19. századra már vegyes lakosságúnak számított, kettős identitású lakossággal, mely 1880-tól kezdve a népszámlálások során túlnyomórészt magyar nemzetiségűnek vallotta magát. 1880-ban 221, 1910-ben 205, 1921-ben pedig 184, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1880-ban alig érte el a 8,1 %-ot. 1920 után szlovák lakosság települt a községbe, a (cseh)szlovákok aránya 1930-ra 35,9 %-ra, 1938-ra pedig 50,6 %-ra nőtt. 1921-1941 között 44,6 %-al gyarapodott a község népessége (184 főről 266-ra), az 1941-1991 közötti fél évszázadra a folyamatos csökkenés jellemző (42,5 %-os népességvesztéssel), 1991-2011 között pedig ismét csekély (13,7 %-os) növekedés figyelhető meg (153 főről 174-re). 1945 után magyar lakosságának mintegy egyötödét kitelepítették Magyarországra, ennek ellenére Felsőfalu 1970-ben még magyar többségű volt (53,1 %), 1991-re viszont már a lakosság 58,2 %-a szlovák nemzetiségű volt. A 2011-es népszámláláskor a lakosság mintegy kétötödét alkotó roma lakosság nemzetiségi bevallásának megváltozásával a szlovákok aránya is visszaesett: a lakosság 34,5 %-34,5 %-a vallotta magát magyarnak és szlováknak, 25,9 %-a pedig romának. A lakosság relatív többsége (49,4 %) továbbra is magyar anyanyelvű. Az eredetileg református többségű (1921-ben 56,5 %) községben ma már a római katolikus vallásúak (42,5 %) alkotnak relatív többséget, a reformátusok aránya 33,9 %-ra csökkent.

Történelem

Területén már a kőkorszakban éltek emberek, ezt bizonyítják a bükki kultúrához tartozó település leletei. A korai bronzkorban a pilinyi kultúra népe élt itt, de kerültek elő pénzérmék a 11-12. századból is. A mai település a 14. század elején keletkezett, a Hanva-nemzetség birtokán, Szkáros határából vált ki. 1343-ban "Felfalu" néven említik először. 1427-ben "Felsewfalu" néven említik. Eredeti lakossága szláv volt, később a 15-16. században vegyes lakosságú település volt. A 15. században a Zsoldos család birtoka, amely ekkor 12 portát bírokolt a faluban. A 17. században, a török támadások hatására magyar lakóinak nagy része elmenekült és csak a 18. század elején telepítették újra. Ekkor lakossága nagyrészt kicserélődött, a 18. században és a 19. század elején református vallású szlovák faluként említik, ahol azonban a magyar nyelvet is beszélte a lakosság.1828-ban 224 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból, faárukészítésből, pálinkafőzésből éltek. 1907-ig Felfalu néven szerepelt, ekkor kapta a hivatalos Felsőfalu nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időben határközség volt. 1945 után magyar lakosságának egyötödét kitelepítették.

Mai jelentősége

Római katolikus temploma a 19. század elején épült késő barokk stílusban (egy kúriából alakították át), a késő klasszicista református templom pedig 1875-ben. A község határában található Felsőfalui-barlang fontos régészeti lelőhely - neolitikum kori települést és késő bronzkori rituális temetkezési helyet tártak fel itt.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FÉL FALU. Chvalova. Tót falu Gömör Vármegyében, birtokosai Kováts, és több Urak, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Deresknek szomszédságában, ’s ennek filiája, Jolsvától sem meszsze. Határja nagyobb részén hegyes, és nehezen miveltetik, legelője szoross, mind a’ kétféle fája elég, malma az Uraságé helyben, piatzozása közel 672 gyümöltsös kertyei nagyok, és hasznosok, kendert áztató vize helyben, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Félfalu, Chwalowa, tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Rima-Szombathoz 1 1/2 mfld: 49 kath., 175 ref. lak., kik magyarul is tudnak, de magok közt tótul beszélnek. Termékeny határ. Sok gyümölcs. Derék erdő.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felfalu, ratkóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 43 házzal és 199, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. E község 1343-ban szerepel először. 1427-ben a runyai Soldos család az ura s 1550-ben új adományt nyer a községre; rajta kívül részeket bírnak itt a Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosy és Kerepeczy családok. Későbbi birtokosai a Sebe, Rathó, Rokfalussy, Ragályi családok; jelenleg Szent-Ivány Árpádnak van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században Chwalova tót néven is szerepel és ez időben a lakosok nagy része szilva-aszalással és pálinkafőzéssel foglalkozott. Ugyanekkor Félfalu néven is emlegetik. A község határában cseppkőbarlang van, melyet azonban még nem kutattak át. Református temploma 1875-ben épült. Felfaluhoz tartozik Kőbánya puszta, mely 1413-ban mint külön község Kewbanyalehotha néven van említve. 1427-ben az Uza család birtoka volt. Ugyancsak ezen a vidéken feküdt Azajnok község, mely 1428-ban a Derencsényi család birtoka. Ez utóbbi községnek ma már nyoma sincsen. A posta Szkároson van, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőfalu. Egész története folyamán Alsófalu sorsában osztozik. A község területe 1613 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 257.