Fél

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz észak-nyugati részén, a Kis-Duna jobb partján fekszik, Pozsony központjától 21 km-re keletre, Szenctől 12 km-re délre, Dunaszerdahelytől 29 km-re északnyugatra, Somorjától 15 km-re északra. Határa túlnyúlik a Kis-Dunán (Doma-sziget) a Vízköz területére. Áthalad rajta az 510-es (Dunahidas-Diószeg) főút, mely Dunahidas (6 km) és Nagymagyar (9 km) felé teremt összeköttetést, valamint a Magyarbélt (9 km) Dénesddel (10 km) összekötő út. Nyugatról Dunahidas és Éberhárd, délről Csütörtök és Éberhárd Pathói katasztere, délkeletről Pozsonycsákány, keletről Jányok és Vők, északról pedig Dunasápújfalu és Cseklész községekkel határos. Cseklésszel közös határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig, a járás megszüntetéséig a Somorjai járáshoz, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás), ekkor Dunahidassal közös határa egyben a szlovák-magyar államhatárt alkotta. Csehszlovákiához csatolásakor (1919-ben) hozzácsatolták Kismadarász és Hideghét községeket, ezzel területe egyharmadával nőtt (17,86 km²-ről 23,98-ra). 1938-ban Hideghét az új határ megvonásával Szlovákiához került és Fél területe 14,11 km²-re csökkent. 2011-ben a község 19,96 km²-es területe két kataszteri területre (Fél 17,99 km², Kismadarász 1,97 km²) és három településrészre (Fél, Tamásháza, Kismadarász) oszlott.

Népesség

1910-ben 1137, 1939-ben 1618, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Határába 1923-ban telepítettek először szlovák kolonistákat (Tamásháza). A második világháború utáni lakosságcsere során érkeztek ide nagyobb számban magyarországi szlovákok, de egészen 2001-ig a magyar nemzetiségűek alkották a többséget. 2001-2011 között a Pozsonyból történő tömeges betelepülés elérte Félt is, 10 év alatt 13,5 %-al nőtt a lakosságszám (2052-ről 2329-re) és a nemzetiségi arány is megfordult (a magyar nemzetiségűek aránya 1991-ben 60,1 %, 2011-ben 55,4 %, 2011-ben már csak 45 % volt). 1939-ben 32 zsidó lakosa is volt, akiket 1944-ben a fasiszták elhurcoltak. A romák aránya 3,4 %. A lakosság többsége (77,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

1240-ben Pozsony várának tartozékaként említi először oklevél. A szájhagyomány szerint egykor a község nagyobb része (Felsőpató) a mai településterület és Éberhard között terült el, kisebbik része (Alsópató) pedig a későbbi Majorház mögött. A gyakori árvizek miatt Felsőpató lakói átköltöztek a falu mai helyére, és az ő lakóhelyüket nevezték Pató felső felének, amiből a Fél névalak ered. A 13. századtól említik itt a helyi birtokos Féli családot. 1330-ban a települést két faluként Kis- és Nagyfélként említik. 1390-ben Fele alakban szerepel oklevélben, később a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoka. Lakossága mely a 16. században áttért a református hitre nagyrészt halászatból élt. 1647-ben részben a Kerekes család, részben az éberhárdi uradalom a birtokosa. 1657-ben Szelepcsényi hercegprímás a helyi református lelkészséget felszámolta, a reformátusokat Csicsóra száműzték 1869-ben 815 lakosa volt. A 19. század végén a Draskóczy birtokot Vay Dénes vásárolta meg, 1908-ban pedig tőle a Strasser család. 1919 óta Félhez tartozik Kismadarász (Malý Madaras), az ugyanekkor hozzácsatolt Hideghét (Studené) 1938 óta Dunahidas község része. A Félhez tartozó Tamásháza pusztára az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során (1923-ban) szlovák kolonisták, a második világháború utáni lakosságcsere keretében Magyarországra áttelepített lakosai helyére magyarországi szlovákok költöztek. A Beneš-dekrétumok következtében kitelepített helybéli magyar családok mintegy kétharmada Mórágyon telepedett le. Mórágy községgel 2013-ban kötöttek testvértelepülési szerződést. Az esemény tiszteletére két platánfát ültettek el a temetőkertben.

Mai jelentősége

A település magyar tanítási nyelvű alapiskolával és óvodával rendelkezik. Barokk-klasszicista stílusú r. k. (Szt. Mihály-) templomát Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette a 17. sz. végén egy régebbi, elpusztult templom helyén. Az 1736-ban barokk stílusban épült, a 18. sz. végén klasszicista stílusban átalakított egykori Jeszenák-kastély ma szállodaként működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FEL. vagy Féll, Fallendorf. Elegyes magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Balassa, Gróf Illésházy, és Gróf Aponyi Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik a’ Csalóközben, napkeletre Madarászhoz, északra Éberhárdtól nem meszsze, határja középszerű, legelője, réttye szűken elég, ’s vagyonnyainak eladására meglehetős módgya lévén, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Fél, (Feilendorf), magyar f., Pozsony vmegyében a kis Duna mellett, Eberhardhoz egy fertálynyira: 783 kath. 6 evang., 30 zsidó lak., kath. paroch. templommal, szép erdővel, jó rétekkel, sok gyümölcscsel. F. U. az eberhardi uradalom, s némelly curialisták, mint Csenkey, Német, Csillinyi.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Féll, a Felső-Csallóközben fekvő magyar kisközség. Körjegyzőségi székhely. Házainak száma 152, róm. kath. vallású lakosaié 1906. E község előfordul már Roland nádornak 1240-ből való végzésében, és egy 1381-ik évi oklevélben is a Feeli család nevében szerepel. Egy 1390-ből való oklevél Fele néven említi. 1553-ban Serédy Gáspár 4 1/2 , Mérey Mihály 18 portájára rónak adót. 1647-ben részben a Kerekes családé, részben Éberhard várának a tartozéka volt és e vár birtokainak sorsában osztozott, míg végre a Balassák része a XVIII. század közepén a gróf Apponyi család birtokába kerül; de e családon kívül még a Csenkey és később a Jeszenák, majd a Draskóczy család is birtokos volt itt. A Csenkey család háza, melyet Csenkey Albert a mult század közepe táján építtetett, ma Rovara Frigyesé, a másik kastélyszerű épület, mely valamikor a Jeszenák családé volt, ma özv. Vay Dénesné báróné szül. Draskóczy Klementina tulajdona. A mult század elején, a mikor Feilendorf német nevén is ismeretes, az említett családokon kívül még a Németh és a Csillinyi család is birtokos itt. Plébániája már a XIV. század végén van említve, de mostani templomát, a réginek a helyén, a XVII. század második felében Szelepcsényi érsek építtette. E községhez tartozik Tamásháza puszta, mely már 1443-ban Tamásházy Gergely nevében merűl fel. Ez is az éberhardi uradalomnak volt a része. A községhez tartozik még Majorháza puszta, a hol a báró Vay családnak szép kastélya van. Van saját postája és távíróhivatala, legközelebbi vasúti állomása pedig Misérd.

Magyar Katolikus Lexikon

Fél, Féll, v. Pozsony vm. (Tomásov, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. somorjai esp. ker-ében. - 1250: Feel. 1390: már létezett. Tp-át 1390 e. Szt Miklós tit. sztelték, a mait 1670 k. építették. Lakói 1562 u. ref-ok lettek. 1664: alapították újra. - Kegyura 1880: Apponyi György gr. Anyakönyvei 1720-tól. Anyanyelve 1880: m., 1940: m., szl. - Lakói 1840: 644 r.k., 2 ev., 40 izr., 40 egyéb vall., össz. 726; 1910: 1094 r.k., 1 ref., 42 izr., össz. 1137; 1940: 1450 r.k., 58 ev., 11 ref., 20 izr., össz. 1539; 1991: össz. 2015, m. 1212 (60,15%); 2001: össz. 2052, m. 1137 (55,41%). ** Némethy 1894:86. - Schem. Strig. 1917:175. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Fél. Azelőtt Féli. írott nyomát elsőnek egy 1240-ből fennmaradt nádori végzésben találjuk. 1381-ben a Feelicsalád nevében merül fel. 1390-ben Fele alakban nyer említést. Az 1553-iki adóösszeíráskor a Serédy- és Méreycsalád a földesura. Későbbi birtokosa a Kerekes-familia, majd éberhárdi várföld. A XVIII. században nagyrészben az Apponyi grófok szerzik meg, de birtokkal rendelkezett itt a Jeszenák-, Csenkey- és Draskóczy-család is. Az összeomlás előtti időkben a Vaybáróknak volt itt uradalma, ösi katolikus temploma elpusztult és mai templomát 1650 körül építették. A világháborúban elesettek emlékét a Hősök szobra örökíti meg. Hozzátartozik Kismadarász, Majorháza, Tamásháza, Doma. Tamásháza 1443-ban a Tamásházy-család nevében bukkan fel. A cseh megszállást megsínylette, amihez hozzájárult az is, hogy határába cseheket és morvákat telepítettek. A község területe 2453 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1618, valamennyi római katolikus.