Für

A község a Kisalföld peremén, a Garammenti-hátság nyugati lábánál, a Párizs-patak mentén, Érsekújvártól 27 km-re keletre, Komáromtól 38 km-re északkeletre, Kürttől 3 km-re északra, Jászfalutól 8 km-re délre fekszik, a Kürtöt Jászfaluval összekötő országút mentén. Délről Kürt, délnyugatról Perbete, északról Csúz, keletről pedig Szőgyén községekkel határos. Keleti határa Komárom és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után az Ógyallai járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (ekkor nagyközségi rangját elvesztette). Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és az Ógyallai járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. Területe (16,11 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 1101, 1921-ben 1167, 1939-ben pedig 1283, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1991-2001 között kimagasló népességfogyás sújtotta (17 %-os népességveszteség, 1161 főről 964-re), melyet 2001-2011 között sikerült megállítani. A lakosság túlnyomó többsége (72,7 %) magyar nemzetiségű volt, a szlovákok aránya 2011-ben 17,2 % volt, nem változott jelentős mértékben a rendszerváltás óta. A romák aránya 12,6 %. Az összlakosság 82,5 %-a római katolikus vallású.

Történelem

Korán lakott település, egyike a környék legősibb településeinek. Már a honfoglaló magyarok is találtak itt avarokat, a terület védtelenebb oldalán földvárszerű védelmi töltésekkel, melyek még a 18. században is láthatók voltak a feljegyzések szerint. Már a 13. században volt temploma. 1270-ben a komáromi váruradalom része lett, majd 1321-ben a trencséni váruradalomhoz csatolták, illetve később királyi birtok lett. Az Anjou királyok idején egyházi tulajdonba ment át. A következő századokban a Balogh, a Senye, majd a Palásthy családok birokolják. A török idején a pusztításoknak, de az 1631-es pestisjárványnak is köszönhetően szinte teljesen elnéptelenedett, ezért alakosság pótlására szlovákokat telepítettek ide, akikkel ismét katolikus többségű falu lett, az addig református település. A Rákóczi-szabadságharc idején több hadiesemény zajlott a faluban. A 18. század elején a Pócs családé, a 19. században mellettük pedig a Steigereké a település java. 1831-ben kolera, 1855-ben pestisjárvány pusztított, de tűzvészek is pusztították, az egyik ilyenben (1890-ben) le is égett a régi templom, s helyette 1908-ban újat építettek. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. Magyar lakossága mellé a második világháború utáni belső telepítések során Trencsén környéki, kiszucai és külföldi szlovákok települtek.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda és alapiskola működik. Főbb nevezetességei Szent Imrének szentelt római katolikus temploma (1908), a klasszicista stílusú Horváth-Jankovich-kastély, melyet a 18. század második felében építettek, valamint a 17. század végén emelt Vargha-kúria. Határa kiváló szőlőtermő terület.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

FÜR. Magyar falu Komárom Vármegyében, földes Urai Jánkovich, és több Urak, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Tsúztól, mellynek filiája fél, Perbetétől egy mértföldnyire. Határbéli földgye középszerű, réttye, legelője szűken, nádgya szükségjekre elég, szőlei meglehetősek; de mivel réttyeit néha a’ záporok járják, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Für, magyar falu, Komárom vármegyében, Csúzhoz 1/2, Komáromhoz 3 órányira, 600 kath., 40 zsidó lak., fiókegyházzal. Határa mérsékelt dombokon fekszik, igen kis része homokos, a többi jó fekete föld. Az egész áll 3585 holdból, melly közt 1701 h. urbériség, 1500 h. majorság, 295 h. erdő. Birják Jankovich, Pálffy, Szalay, Ordódy urak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Für, magyar nagyközség, a Páris patak mellett. Van 167 háza és 1079, nagyobb részben róm. kath. vallású lakosa. Postája, távírója és vasúti megállója helyben. Első nyomára 1505-ben Füri Balogh János komáromi követ nevében találunk, a mikor is Fywr alakban van említve. 1538-ban. Senye Gáspár és Boldizsár, 1549-ben Palásthy János vannak említve birtokosaiként, a kik közül az elsők a Csúzyaknak, az utóbbi pedig Nagyváthy Mártonnak zálogosítják el itteni részeiket. A török dúlásoknak ez a község is áldozatul esett és 1552-ben mindössze 12 lakható házat találtak itt, sőt 24 évvel később is csak 15 háza volt. 1562-ben az Ujfalussy család új adományt kap az egészre, de úgylátszik, újra elpusztult, mert 1669-ben is a törököktől elpusztított falvak között van említve. A török portyázások idejében a füri lakosok az erdőbe, a mostani pusztafüri határba rejtőzködtek. Csak 1692-ben találkozunk újabb birtokosával: Akács Imrével, a ki az egész birtokra a nádortól új adományt nyer. 1734-ben Fekete Györgyöt, Csúzy Imrét és Király Mihályt is birtokosaiként említik. 1750-ben a Ramocsaházyak a maguk itteni részét Csery Sándornak adják át. 1754-ben a Hunyadiak is birtokban ülnek itt, de ezt a birtokot Ocskay Juliánna, férjezett Balogh Pálné igényli. 1755-ben Zsembery Gábor örökösei és Zmeskál Jób is birtokosai. 1778 körül a Disznóssy család volt Fürön földesúr, utána pedig örököse: a Disznósi Horváth család, mely azonban elszegényedvén, innen elköltözött. Azután a Bólya, Pócs, Kómár, Tóth, Katona, Vas, Vig, Nagy, Jankovich, Pálffy, Szalay és Ordódy családok kezén volt, most pedig Danóczi Steiger Gyulának és Varga József örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Ez utóbbiak a régi Szalay-féle kuriában laknak. Steiger Gyulának kényelmes szép úrilaka is van. Van itt gőzmalom is. A községbeli róm. kath. templom építési ideje ismeretlen. Egyik kelyhe az 1695. évszámot viseli. Ide tartozik Pusztafür.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Für. Egyike legősibb településeinek. Már honfoglaló eleink is élénk emberi szállást találtak ki, védtelenebb oldalán földvárszerű védelmi töltésekkel, melyek még a XVIII. században is láthatók voltak, ösi szállásbirtok, mely később, az Anjoukirályok idején egyházi tulajdonba megy át, 1631-ben a pestisjárvány majdnem teljesen elnépteleníti, majd tűzvészek is pusztítják. A község területe 2799 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1283.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Für kk. érsekújvári járás. A honfoglalás idején már lakott hely. A XVII. sz. elején pestisjárvány következtében csaknem teljesen elpusztult. 1505-ben Fywr-ként említik. A törökök felégetik a községet. 1562-ben az Üjfalussy család adománya. Területe: 2.799 k. h. Lakosság: 1.283. Ebből m.: 1.278, szl.: 5. Magy beszél: 1.282. Vallás szerint: r. k. 1.256, ref. 9, ev. 1, izr 17. Fb. I. 12, II. 75, III. 104. R. k. népiskola. Sport Egyesület és Széchenyi Magyar Kultúr Egyesület. Fogyasztási Szövetkezet. Műmalom. A község 1938. nov. 7-én szabadult fel. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Érsekújvár. Csö. vá. u. p. helyben.