Fülekpilis

A község a Karancs-vidék kistáj északi, a Cseres-hegység nyugati részén, a Mucsényi-patak völgyében fekszik, Losonctól 15 km-re délkeletre. Fülekpilis zsákfalu, közúton csak a Rappról (8 km) elágazó mellékúton, Mucsényen (5 km) keresztül közelíthető meg. Maga a falu 220 méteres tengerszint feletti magasságban egy medencében fekszik, a környező hegyek 330 méterig emelkednek. Területének csaknem a felét erdő borítja. Nyugatról Mucsény és Romhánypuszta, északról Terbeléd, északkeletről Rátkapuszta, délkeletről Csákányháza, délről Karancsberény községekkel határos. Déli határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Losonci járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig végig a (változó területű) Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Losonci járás). Területe 1952-ben Romhánypuszta önálló községgé ("Lipovany" néven) alakításával felére csökkent (20,14 km²-ről 9,78 km²-re).

Népesség

1910-ben 558, 1921-ben 617, 1938-ban pedig 923, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt. Kis- és Nagyromhánypusztán a csehszlovák földbirtokreform keretében 48 szlovák család telepedett le, ennek eredményeként 1930-ra a község már szlovák többségű lett (1921-30 között a (cseh)szlovákok aránya 13,9 %-ról 54,7 %-ra nőtt). 1952-ben a kolónia önálló községgé alakult, Fülekpilis ugyanakkor 1938-1991 között népességének háromnegyedét elveszítette. 1991-2011 között a lakosságszám stabilan alakult, ugyanakkor a magyar nemzetiségűek aránya 59,5 %-ról 38,1 %-ra csökkent, így 2011-re a község szlovák relatív többségűvé vált (47,7 %). 2011-ben a lakosság 11,5 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, ugyanakkor a roma etnikumhoz a lakosság 20 %-a tartozott. A túlnyomó többség (78,9 %) római katolikus vallású.

Történelem

Fülekpilist 1246-ban Pelys alakban említik először. A Zách-család birtoka, majd 1319-tól a Szécsényieké. Templomát 1397-ben szentelték fel. Lakói a 16. század közepén reformátusok lettek, katolikus plébániáját csak 1796-ban alapították újra. 1554 és 1594 között a török hódoltsághoz tartozott. 1828-ban 64 házában 578 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 19. században a Török család volt a legnagyobb birtokosa. 1920-ig Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1952-ben a korábban Fülekpilishez tartozó Romhánypusztát önálló községgé alakították "Lipovany" néven.

Mai jelentősége

Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma 1829-30-ban épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PILIS. Magyar falu Nógrád Vármegyében, földes Urai Darvas, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Raphoz nem meszsze, melynek filiája, határja olly minéműségű, mint Bisztriczkáé, első osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pilis, magyar falu, Nógrád vmegyében, 541 kath., 6 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa hegyes, meredek, s nem igen termékeny. F. u. Vattay, Battik, Básthy s m. t. Ut. p. Losoncz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Fülekpilis. (Azelőtt Pilis.) Fülek közelében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 80, lakosaié, a kik túlnyomóan róm. kath. vallásúak: 615. Postája, távírója és vasúti állomása Rapp. A Záh-nemzetség ősi birtoka. 1246-ban a Záh-nembeli I. Erazmus kezében találjuk. A XIV. század elején Varsányi Istváné volt, kinek hütlensége következtében I. Károly király 1319-ben Szécsényi Tamás föispánnak adományozta. 1548-ban Borsay Miklós, Uza Miklós és Dorcsányi Balázs voltak a földesurai. 1562-63-ban a hódoltsághoz tartozott, öt adóköteles házzal. 1598-ban Bornemisza György volt az ura. 1715-ben 10 magyar, 1720-ban 12 magyar és 3 tót háztartását vették fel. 1770-ben Darvas Ferencz, Básthy József, Bornemisza István, Balogh Péter, Kubinyi Ágost, Kiss József, Trajtler János és Mocsáry György voltak a földesurai, 1826-ban pedig a Vattay, a Battik és a Básthy-családok. Jelenleg Török Zoltán, Szakall István és Gellén Endre a nagyobb birtokosai. A róm. kath. plebánia 1397-ben már fennállott. 1796-ban állították ismét helyre. A mostani templom 1829-30-ban épült. A toronyban lévő egyik harang 1693-ból váló, »Sonet vox tua in auribus meis« felírattal. Ide tartoznak Nagyromhány- és Kisromhány-puszták. E két puszta helyén a középkorban Egyházas romhány és Nagyromhány nevű községek állottak, melyek 1496-ban a Romhányiak birtokában voltak, továbbá Bagó, Erzsébetszállás (azelőtt Gyugdel), Koplaló-telep, Levélszög-telep és Macskalyuk. Nagyromhány-puszta Török Zoltán volt főispán birtoka, a hol a mostani tulajdonos a régi Szerémy-kúria helyén 1893-ban kényelmes úrilakot építtetett. Az úrilak nevezetességei közé tartoznak az ott őrzött Alt-Wien porczellánok, régi érdekes butorok és a családi képtár, mely Török János nővéreinek: gróf Unwerth Ignáczné, Török Teréz és Hessen-Darmstadti herczegné. Török Sarolta, férjeiknek s ez utóbbi leszármazottjainak egykorú arczképeit foglalja magában. Kisromhánypusztán van Szakall István birtoka, kinek csinos úrilakát a régi kúria helyén Szakall Barnabás 1870-ben emeltette. A birtokon levő s már egyízben föltárt, de szünetelő kőszénbányát legközelebb ismét üzembe helyezik részvénytársasági alapon. A harmadik úrilak, mely a Petheő családé volt, most a Wladár örökösöké.

Magyar Katolikus Lexikon

Fülekpilis, v. Nógrád vm. (Pleš, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. losonci esp. ker-ében. - 1246: Pelys. Tp-át 1397 e. ismeretlen tit. sztelték. Lakói 1550 k. 1796: alapították újra. Mai Szt Péter és Pál tp-át 1830: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1940: m., szl. - Lakói 1940: 856 r.k., 7 ev., 4 izr., össz. 867; 1991: össz. 222, m. 132 (59,46%); 2001: össz. 224, m. 115 (51,34%). ** Schem. Ros. 1913:51. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Fülekpilis. Az Arpádházi királyok alatt a Zách-nemzetség fészke. Első okleveles említése 1246-ból való s ez időben a Zách-nemzetségbeli Erazmus majorátusa. Az 1300-as évek elején már Varsányi István kezén jegyzik fel, de ennek hűtlensége miatt 1319-ben Szécsényi Tamás főispánnak juttatja I. Károly király, ösi plébániája 1397-ben már fennállott. A XVI. században a Borsay-, Uza-, Dorcsányi-családok bírják, 1598-ban Bornemisza György a földesura. Későbbi birtokosok még itt a Básthy-, Kubinyi-, Mocsáry-, Vattay- és Darvas-, a legújabb időkben pedig a Török-, Szakáll- és Gellén-családok. A község területe 3500 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 923. Hozzátartozik: Bagó, Bányatelep, Erzsébetszállás, Gyulavölgypuszta, Kisromhánypuszta, Levélszögtelep, Nagyromhánypuszta, Szombatpuszta.