Érsekkéty

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti előterében, enyhén dombos vidéken, a Kétyi-víz mentén (melyen több halastavat is létesítettek a 20. században) fekszik, Párkánytól 24 km-re északra, Nagysallótól 18 km-re, Lévától 38 km-re délre. A Farnadot (6,5 km) Bénnyel (7,5 km) összekötő mellékút halad keresztül a községen, a szomszédos Bartra (5 km) mezőgazdasági út vezet. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Kural és Nagyölved, délről Bart, délkeletről Bény, keletről Oroszka és Csata, északkeletről pedig Lekér községekkel határos, határa legészakabbi pontján Nyírágóéval is érintkezik. Északkeleti és keleti határa Esztergom és Bars megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás), ekkor nagyközségi rangját elveszítette. Területe (19,65 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 1221, 1921-ben 1245, 1938-ban pedig 1248, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1945 utáni kitelepítések a falut nem érintették, de a 20. század második felében jelentős népességvesztésen ment keresztül (1939-2011 között lakosságának 47 %-át elveszítette, 1991-2011 között a csökkenés 18,5 %-os volt). 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 4,3 %-ról 10,4 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többségét (2011-ben 87,6 %) ma is magyarok alkotják. A lakosság 50,6 %-a református, 43,4 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

Okiratilag elsőször 1295-ben bukkan fel, amikor a Hunt-Pázmán Kázmér-fiak rajtaütöttek a községen és nagyobb állatállományt elhajtottak az érseki birtokról. A 14. század elején a Dévéki-család a földesura, de 1420-ban már az esztergomi érsek birtokában van, aki azt egészen 1919-ig birtokolta is. A falu a török időkben elpusztult, s csak később települt újra. Plébániáját már 1350 körül említik, s a 18. század elején már iskolája is volt. 1571-ben 20 jobbágytelke volt. 1699-ben 58 volt a lakosok száma. 1715-ben 25 háztartása volt. 1720-ban két malmot is említenek a községben. 1787-ben 98 házában 556 lakos élt. 1828-ban 99 háza és 787 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd 1938–45 között ismét Magyarországhoz csatolták. 1945 első hónapjaiban a falu frontvonalba került és súlyos károkat szenvedett, mindkét temploma elpusztult. 1945 után 50 magyar családot deportáltak innen Csehországba.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben a magyar nyelvű oktatás megszűnését 1999-ben a református egyházi alapiskola létesítésével előzték meg. Magyar óvodájának üzemeltetését 2002-ben vette át a református egyház. 1775-ben épült református és 1884–87-ben épült római katolikus temploma a második világháború végén megsemmisült, helyükön az 1960-as években új templomokat emeltek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Kéty, Esztergom-, most Komárom vm. magyar falu, Bars vmegye szélén, egy posványos ér mellett: 213 kath., 459 ref. lak. Ref. anyatemplom. Domboshatára bővelkedik borral, gyümölcscsel, fával, jó réttel. F. u. a primás. A lakosok birnak 1176 hold másod, 588 h. harmad osztályu szántóföldet, 79 h. rétet, 272 3/8 kapa szőlőt. Ut. p. Kéménd.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Érsekkéty, nagyközség, a párkányi járásban, 242 házzal és 1186 magyar lakossal, a kik vallásra nézve reformátusok és róm. katholikusok. Határa 3413 kat. hold. Első ízben 1295-ben szerepel az oklevelekben, melyek a Huntpázmán nembeli Kázmér fiak garázdálkodásairól adnak számot. Kázmér fiai innen 40 ökröt, ugyanannyi juhot, disznót és kecskét raboltak el. A fivérek azonfelül Pózsát, az esztergomi érsek jobbágyát is fogságba ejtették és csak 4 márka lefizetése után bocsátották szabadon; egy kétyi lakost pedig megöltek. Azután békeszerződés czímen előbb 10, majd 11 márkát vettek fel a kétyi lakosoktól. A XIV. század elején a Divékiek birtoka. 1308-ban Divéki Barleus és Irozló (Jaroszló) itteni - négy eke - birtokukat Szőlősi Miklósnak adták el. 1420-ban ismét az esztergomi érsek birtokában találjuk. Az ez évi határjárás alkalmával azonban Zselizi Töttös László fiai ellent mondottak annak, hogy György passaui püspök, az érsekség kormányzója, bizonyos földterület birtokába jusson. 1417-ben Fakó János esztergomi várnagy Varga Gergely zelízi lakost elfogván, Kétyen börtönbe záratta, hol Varga Gergely meghalt. Az 1532. évi adóösszeírás szintén az esztergomi érsek földesuraságát említi. 1609-ben 2 1/2, 1647-ben 2 portája volt. Az 1696. évi összeírás szerint Ölvedről átköltözött 7 jobbágy lakta. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 125 katholikust és 290 reformátust sorol fel. Plébániája már a XIV. században fennállott. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben szintén találkozunk az itteni plébánossal. Népiskolája is régi lehet, mert már az 1701. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv is megemlíti mesterét. Most fennálló iskoláját 1830-ban építtette az érseki uradalom, a melynek földesúri hatósága alá tartozott 1848-ig. Jelenlegi nevét az 1907. évi febr. hó 7-én 131,168/906. számú belügyminiszteri rendelettel nyerte. Nagyobb birtokosa ma is az esztergomi érsekség. A községben fennálló két templom közül a róm. kath. 1884-ben épült, a reformátusoké 1775-ben. Van itt tej- és értékesítő-szövetkezet. A község határához tartozik Érsek puszta. Postája helyben van, távíró-állomása Bény.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Érsekkéty. Írott nyomát elsőnek 1295-ben találjuk. Ez időben a Hunt-Pázmán - nemzetségbeli Kázmér-fiak rajtaütöttek a községen és nagyobb állatállományt elhajtottak. A XIV. század elején a Dévéki-család a földesura, de 1420-ban már az esztergomi érsek birtokában van s itteni uradalmát az érsekség egészen az öszszeomlásig megtartotta, ösi plébániáját már 1350 körül emlegetik, a XVIII. század elején pedig már iskolája is volt. A csehek alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik: Alsómalom, Érsekpuszta, Felsőmalom. A község területe 3415 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1248.