Erdőszelestény

Erdőszelestény a Balassagyarmati-medence keleti részén, a Kürtös-patak jobb partján, a Záhorai-patak mentén, 150 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Balassagyarmattól 7 km-re északnyugatra, Ipolyságtól 36 km-re keletre, Nagykürtöstől 12 km-re délre. Határa nagyrészt mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben 63,4 %-át (1140 ha) szántóföldek, 18,2 %-át erdők (328 ha) és 4,8 %-át szőlők (87 ha) foglalták el. Legalacsonyabb pontját a Kürtös-patak mentén (140 m), legmagasabb pontját pedig az egykori Ötödrészmajor közelében, Apátújfalu határánál (271 m) találjuk. A délről Erdőmeg fölé magasodó Szelestényi-hegyen (250 m) található a szőlők nagy része. Mára a határában a 20. század elején még fennálló Alsópodluzsány és Ötödrészmajor puszták nyomtalanul feltűntek, az egykori Podluzsány falu helyén Felsőpodluzsány majort találjuk. Délnyugatról Tótgyarmat, nyugatról Apátújfalu, északnyugatról Bátorfalu, északkeletről Zsély, keletről Ipolyvarbó, délről Balassagyarmat és Patvarc határolja. Déli határát (mely egyben államhatárt is képez Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly, északkeleti határát a Határ-ér (Chotárny jarok) alkotja. Határa, annak legészakabbi pontjánál Mikszáthfalváéval is érintkezik. 1920-ig Erdőszelestény volt Hont vármegye legkeletebbi községe, a nyugati és az északnyugati kivételével valamennyi határa megyehatárt alkotott Hont és Nógrád vármegyék között. A községen áthalad az Ipoly völgyében haladó, Ipolyságot és Nagykürtöst összekötő 527-es másodrendű út. A 2600-as harmadrendű út köti össze településrészeit, Erdőmeget és az Ipoly jobb partján fekvő Szelestényt (3 km).

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1907-ben alakult Erdőmeg és Szelestény egyesítésével. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Kékkői járás része lett. 1939-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1949-1960 között ismét a Kékkői járáshoz, 1960-1968 között pedig a Losonci járáshoz tartozott. Területe 1910/38-hoz képest (17,85 km²) csak kismértékben változott (2011-ben 17,98 km²), amikor 1950 után az Ipoly szabályozásával és az államhatár kiigazításával területe 13 hektárral (0,7 %-kal) gyarapodott.

Népesség

A községnek 2011-ben 677 lakosa volt, melynek 93,2 %-a volt szlovák és 4,4 %-a magyar nemzetiségű (5,2 %-a magyar anyanyelvű). Erdőszelestény az Ipoly-völgyi magyar nyelvterületen belül szlovák nyelvszigetet alkot. A 19. század végén Erdőmeg többségében szlovák (1880-ban 72,5 %), Szelestény pedig magyar (1880-ban 59,7 %, 1900-ban 77 %) lakosságú település volt. Az egyesített Erdőszelestény lakosságának 1910-ben 37,5 %-a, 1921-ben 10,2 %-a, 1930-ban pedig 16,6 %-a vallotta magát magyarnak (Magyarországhoz csatolása után, 1941-ben viszont már 75,1 %). 2011-ben a lakosság csaknem egyenlő arányban volt római katolikus (45,3 %) és evangélikus (44,8 %) vallású (1921-ben még az evangélikusok voltak relatív többségben 55,5 %-os arányban). 2011-ben a község népességének egyhatoda (113 fő) élt Szelestény, öthatoda pedig Erdőmeg (564 fő) településrészen. Népsűrűsége (2011-ben 37,7 fő/km²) a járási átlag mintegy kétharmada.

Történelem

Erdőmeg első írásos említése 1236-ból származik, ekkor „Zachara” néven szerepelt. Neve szláv eredetű, 1404-ből ismert magyar alakban Erdőhát (Erdeuhath) néven is. A 15.-17. században a Balassi család volt a falu legnagyobb birtokosa. 1566-ban már a töröknek adózott, ekkor 21 portája volt. Lakói a 16. század második felében evangélikus hitre tértek. 1599. októberében az ottomán hadsereg tatár csapatai elpusztították és teljes lakosságát lemészárolták. 1605-ben 10 lakott és 4 lakatlan portáját írták össze. 1622-ben említik először evangélikus templomát. A 17. század végétől a Koháry és Zichy családok is birtokosok voltak itt. 1715-ben 9 ház állt a faluban. A 19. században legnagyobb birtokosai a Szilassy, Trajler és Vitális családok voltak. A 18. század végén még határának csaknem felét erdő borította, melynek jelentős részét (pl. a későbbi Ötödrészmajor helyén a Kékkői-erdőt) a 19. század folyamán kiirtották. 1828-ban 75 háza és 455 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1831-ben a templom és az iskola is leégett. A korábban használt Záhora helyett 1892-ben hatósági magyarosítással az Erdőmeg hivatalos nevet állapították meg. Az Erdőmeg határába olvadt egykori Podluzsány falu (ma Felsőpodluzsány – Horné Podlužany – puszta) első írásos említése 1250-ből ered. 1256-ban Polosan, 1274-ben Podlusan, 1277-ben Podlosan, 1285-ben Podkusa néven ismert. 1386-ban malmát is említik. 1542-ben 12 portából állt és a Balassi család birtoka volt. A 16.-17. században, a török háborúk során pusztult el, 1720-ban még mindig néptelen hely volt. Később pusztaként (Alsó- és Felsőpodluzsány) települt újjá, 1828-ban 21 háza és 173 lakosa volt. A 18. század végén, az első katonai felmérés térképén még Nógrád vármegyéhez tartozott, később Hont megyéhez és Erdőmeghez csatolták. A 19. század végén útmenti kocsma, téglagyár és fürdő is volt itt. 1935-ben a Fischer-nagybirtokon sikeres agrársztrájk zajlott. Szelestény első írásos említése 1546-ből származik (Szelescen formában), neve szláv eredetű, a „szelistye” (helység, település) szóból származik. Ebben az évben malmát és 7 jobbágyportáját említik. 1599-ben egy tatár rajtaütés során a szomszédos Erdőmeggel együtt teljesen elpusztult, még 1720-ban is lakatlan helyként szerepelt. A 19. században a Szilassy, Vitális és Fáy család volt legnagyobb birtokosa. A Szilassy és Vitális családoknak kúriája is volt a településen. 1828-ban 22 háza és 185 lakosa volt. 1851-ben Fényes Elek még pusztaként említi, ekkor 182 lakosa volt. Lakói főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1900-ban 126 lakosa volt, akiknek háromnegyede magyar nemzetiségű, több mint fele evangélikus vallású volt. 1907-ben Erdőmeg és Szelestény egyesítésével alakult meg Erdőszelestény község. 1920-ig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1920-tól hivatalos neve Záhorce, a névalak a 18. század második felétől adatolható. 1938. novemberétől 1944. decemberéig újra magyar fennhatóság alá került. A második világháborúban 9 lakosa vesztette életét a keleti fronton, 5 lakost koncentrációs táborba hurcoltak, 3-an a front átvonulásakor (1944. december 27.) vesztették életüket. Az 1951-ben alakult szelestényi és a következő évben létrejött erdőmegi termelőszövetkezeteket 1962-ben egyesítették (1972-ben a zsélyi JRD-vel vonták össze). A községet 1952-ben villamosították.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák nevelési nyelvű óvoda működik. Erdőmeg evangélikus temploma 1781-ben épült klasszicista stílusban. A Hétfájdalmú Szűzanyának szentelt római katolikus temploma 2000-ben épült. Szelestény római katolikus kápolnáját 1934-ben építették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Zahorcze. Tót falu Hont Várm. földes Urai Gr. Balassa, és Gr. Zichy Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Szilhez közel, mellynek filiája; határja középszerű, legelője, ’s fája van elég. SZELESTYÉN. Tót falu hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Zsilyhez nem meszsze, mellynek filiája; határja jeles, szőleje középszerű, fája, legelője elég van. PODLUSÁN. Szabad puszta Hont Vármegyében, földes Urai Gróf Balassa, és Gróf Zichy Uraságok, fekszik Zsilyhez nem meszsze, mellynek filiája.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Záhora, Honth vm. magyar-tót falu, ut. p. B. Gyarmathoz 3/4 mfd., 139 kath., 271 evang. lak. F. u. gr. Zichy és b. Balassa. Szelestyén, puszta, Honth vmegyében, Zsély fil. 54 kath. 128 evang. lak. Podluzsán, népes puszta, Hont vmegyében, Zsély fil., 191 kath., 6 evang. magyar lak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Erdőmeg, azelőtt Zahora, a Kürtös patak mellett fekvő tót-magyar kisközség, 92 házzal és 476 túlnyomóan ág. ev. lakossal; vasúti állomása, távírója és postája Balassagyarmat. a mult század elején a gróf Zichy és a báró Balassa családok voltak a földesurai; jelenleg a gróf Zichy-féle szeniorátusnak és Somogyi Albertnek van itt nagyobb birtoka. A község temploma 1852-ben épült. Erdőmeghez tartoznak az Alsó- és Felső-Podluzsány puszták és Ötödrész-major. Szelestyén, ipolymenti magyar kisközség, 26 házzal és 126 ág. h. ev. lakossal; vasúti állomása, postája és távirója Balassagyarmat. A mult század elején a Szilassy, Trajtler és Vitális családok a földesurai; jelenleg nagyobb birtokosa nincsen. Két kastély van a községben; az egyiket a Szilassy-, a másikat a Vitális család építtette; e két kastély most a Fáy-családé. Szelestyén határában fekszik a Kisfurda-major.

Helységnévtár

Zahora, [Podluzsány p.], rk. 252 Zsely Nógrádm., ág. 337 Balassa-Gyarmat, izr. 18 Ipolyság. Szelestyény (Szelestye), rk. 58 Zsely Nógrádm., ág. 76 Balassa-Gyarmat, izr. - Ipolyság.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Erdőszelestény. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Alsópodluzsány, Erdőmeg, Felsőpodluzsány, Ötörészmajor. A község területe 3102 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 856.